Szabadság, 1933 (6. évfolyam, 1-45. szám)

1933-01-01 / 1. szám

Levél a szerkesztőhöz Kedves Barátom! Többen kérdezték tőlem, hogy mi az igazi oka annak a jelölt­változásnak, ami a megyaszói kerületben zajló képvi­selőválasztásnál úgyszólván máról-hol­napra történt! Sokan olyan kombináció­kat fűztek ehhez a személycseréhez, amely kombinációk nélkülöznek minden alapot, de viszont élénken visszatükrö­­zik a mai korszak nem sok dicsérettel il­lethető gondolkozásmódját. Ami történt, csupán csak annyi, hogy a kerület vá­lasztóinak kívánsága is figyelembe véte­tett. Ez a kívánság odairányult, hogy so­kan igazi kisgazda-képviselőt akarnak a parlamentbe juttatni a falu igazi és jo­gos követeléseinek hangoztatására és ki­harcolására. Senki sem cáfolhatja meg ezen kívánság­ok­ és célszerű voltát, a Nemzeti Radikális Párt szelleme pedig megköveteli, hogy az ilyen törekvések felszínre jutását elősegítsük, és támogas­suk! Pártunk igazságos, nemes és nem­zetmentő eszméi a megyaszói kerületben is megértő elmékre és befogadó szívekre találtak. Nem lett volna tehát helyes, ha mi, a párt lelkes hívei nem viseltetnénk megértéssel azok kívánságai iránt, akik hozzánk tartozóknak vallják magukat! Ilyen gondolatmenet alapján írtam meg Vezérünknek, hogy a Nemzeti Radikális Párt diadala érdekében helyettem, orvos helyett, kisgazdát, Csizmadia Lajost, pártunk igazgatóját állítsa csatasorba Megyaszón, mivel ebben a kerületben mihozzánk tartozó kisgazda a jelöltsé­get vállalni nem akarta. Eredeti tervünk ugyanis az volt, hogy a falu népéből egy képviselje pártunkon keresztül a megyaszói kerület igazi érdekeit és én vezérünk parancsára vállaltam és vé­geztem eddigi munkámat, most pedig szívvel-lélekkel támogatom Csizmadia Lajost és bízom az ő győzelmében, e győzelmen keresztül pedig a falu sorsá­nak mielőbbi javulásában. Girincs, 1932. dec. 27. Igaz híved Varga Kálmán. Irta: STOLTE Vétekbe futott a magyar ellenforra­dalom, mert a „nemzeti“ politika nem mélyült tömegmozga­lommá, mert az ellenforradalmi kormányzatnak nem volt és nincs ma sem bajokat eny­hítő, minden magyar tudást, tehetséget, munkát harcba állító, a történelmi fej­lődés irányába eső, új világot te­remtő, határozott gazdasági programja. A fascizmus az olasz nép lelkéből fa­kadt tömegmozgalom, melynek a szo­cialista iskolázottság adott további fej­lődésre képes gazdaságpolitikai alapot. A hitlerizmus a politikailag bárdolatlan németség nagy népi rétegeket mozgató, indulatoktól hajtott, ösztönös önvédelmi harca, melyhez a német tudomány, ha sor kerül rá, hozzá ollózza a gazdasági programot. Csak a magyar ellenforradalom csinál egy év­tized óta nacionalista politikát tömegek nélkül, rendtörvénnyel, csendőrszuronnyal, gyűléstilalom­­mal, kihágási ítéletekkel, a dolgozó népi rétegek nemzeti jelentőségét semmibe vevő, feudális esz­­mekörben mozgó, Habsburg-restaurációs iskola­politikával. Csak a magyar ellenforradalom folytat nemzeti pénzügyi és gazdasági politikát kótyagos liberális bankárokkal, a fékte­len adósságcsinálás és pénzpocséklás grófi módszerével, hágai illúziókkal, a wilsoni szélhámosság folytatásával, a sokat ígérő, soha semmit meg nem oldó nemzetközi kapitalista konferenciák­kal. Az örökké várandós Bethlen-renszer hónapokról-hónapokra, évről-évre nagy nemzetközi sikereket, hatalmas kölcsön­­tranzakciókat, produktív beruházkodá­­sokat, mélyreható termelési és értékesí­tési reformokat hirdetett, melyek véget vetnek a földművelő lakosság pusztu­lásának, a magyar kispolgárság egyre fokozódó elproletarizálódásának. Ez a nagyvonalú ígéretpolitika még ma is tartana, ha a külföldi tőke hitelmegvonása nem kény­szeríti az adósságcsinálatra alapított bethleni rendszert meddőségének nyilt bevallására. A halkszavú Károlyi Gyula gróf pat­riarchális egyszerűséggel hozta az or­szág tudomására, hogy elfogyott a pénz, hogy csúnya idők járnak, melyek nem alkalmasak arra, hogy a kormány messzeható gazdaságpolitikai programot adjon, hogy a nemzeti kormányzat nem tehet mást, mint hogy gondosan vigyáz a költségvetési egyensúlyra és a köz­életi tisztaságra. Az egységes párt, mely egy évtizeden át lelkesen támogatta Beth­len István kulisszatologatását, hajlandó SÓS LÉNÁRD lett volna a „becsületes jószándék“ semmi­tevését is hasonló kitartással támogatni, ha ezzel a kormánypárti nagyságok ed­digi hatalma és minden elvhű mongó mandátuma továbbra is biztosítható lett volna. A jobb idők várására alapított ígéretmentes politikai stílus azonban nem vált be. A magyar dolgozók nyomorgó tömege nem volt abban a kellemes helyzetben, hogy csendes visszavonultságban várhassa meg a válság elmúlását. A vidékről egyre aggasztóbb hírek ér­keztek. Maga Károlyi Gyula gróf is érezte, hogy valamit tenni kellene és a nemzeti erők koncentrációjára gondolt, ami új színnel, új lendülettel frissítette volna fel a kissé elnyűtt egységes pártot. A Bethen-rendszer főemberei azonban szembefordultak a koncentrációs meg­oldással, palotaforradalmat csináltak és megbuktatták saját miniszterelnöküket. Kiadták a jelszót: vissza a bethleni aktivitáshoz! Radikálisan ható gazda­sági programot követeltünk, melyet azonban az egységes párt fog megvalósí­tani, mélyreható nemzeti mozgalmat akarunk, mely azonban nem a nemzeti koncentrációt fogja szolgálni, hanem az egységes párt elapadt vérkeringését fogja új életre szorítani! így született meg Gömbös Gyula miniszterelnöksége, a miniszterelnök 95 pontja és nagy len­dülettel megindított tömegszervező párt­munkája. Az ellenforradalmi rendszer új célkitűzésével eljutott a nacionalista uralom állandóságának termékenységének feltételéhez, a tömegmozga­lomhoz és az új rendszert hirdető gazdasági programhoz. Az ellenforradalom válságának további alakulása attól függ, miképen fogja fel Gömbös Gyula a nacionalista moz­galom lényegét, a gazdasági reform­­politika terjedelmét és mélységét. Köztisztviselőkkel, hivatásos bizalom­szállítókkal azonban nem lehet nép­mozgalmat kezdeményezni. A nacionalista mozgalom nem ölelhet mindenkit a keblére, mert nem lehet mozgalmat minden­kivel senki ellen csinálni A kommunizmus elleni védekezés, a magyar mezőgazdaság tervszerű átszer­vezése, az okszerűen termelő kis­birtokos-rendszer kiépítését követeli, melyet a feudális nagybirtok urai nem fognak megvalósítani. A dolgozó nép­összesség életérdeke a munkanélküli jö­­vedelemek, az aránytalan fizetések meg­szüntetése, a hitel és a nagyipari terme­lés racionalizálása. Ezt a reformot az álláshalmozók, bankárok és Az ellenforradalom vétke Fényes győzelem a sarkadi községi választáson A képviselőtestületi választásokon fé­nyes győzelmet arattunk. A megválasz­tott képviselőtestületi tagok 70 százaléka a Nemzeti Radikális Párt jelöltje volt. N. R. P. A rövid távirati jelentés hatalmas győ­zelmünket jelenti. A részletes beszámolót következő számunkban hozzuk. Már most leszögezzük, hogy sarkadi tagtár­saink derekas munkát végeztek és ez a győzelem a számok megcáfolhatatlan erejével igazolja a nemzeti radikalizmus országhódító erejét. szabadság A megyaszói kerület választóinak többsége máris Csizmadia Lajos mellé állott A Nemzeti Radikális Párt jelöltje, Csizmadia Lajos kisgazda megkezdte agitációs útját és amerre csak megy, a kerület népe mindenütt melléje áll. A legtöbb községben a lakosság 80° ,m­a máris pártunkhoz csatlakozott. Folyó hó 26-án Hernádnémetiben volt népes gyűlésünk. A hatóság rendelke­zése értelmében a piactéren kellett a gyű­lést tartanunk, hogy a harangszó megzavar­ja gyűlésünket. Serényi gróf kortesei a nagybirtok korá­tól fűtve szintén zavart igyekeztek kel­teni, de sikertelenül, mert a gyűlésen résztvevők nagy többsége lelkesen mel­lénk állott. Ugyanezen napon Gesztelyen és Ujcsalánoson is sikerült gyűlést tar­tottunk, lelkes tömegek előtt. 27-én Megyaszón, Alsódobszán, Takta­­harkányon és Taktaszadán beszéltek szó­nokaink és jelöltünk s olyan nagy lelke­sedést keltettek, amilyenre itt még nem is emléksze­nek. •Gyűléseinken Csizmadia Lajos és vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre mellett Erőss János, Cziáky Endre, Takács István mo­noki, K. Szabó Imre karcagi, Négyessy Pál gesztelyi, Pócs Lajos ondi és ifj. Csikány Sándor kosdi kisgazdák szónok­latai tettek mély hatást a kerület népére. A megyaszói kerület népe belátta, hogy más most a helyzet, mint a múlt választáson, amikor a kormánnyal szem­ben bukott meg Serényi gróf. Ma az igazi ellenzék, Csizmadia Lajos kisgazda népképviselőjelölt küzd a kormány ellen és a nagybirtokos gróf ellen. Tehát az egész dolgozó népnek mellette a helye. Alsódobszán még az egyik grófi kor­tes is kénytelen volt szónokainknak iga­zat adni. Megyaszó úgyszólván teljesen mellénk csatlakozott. Taktaharkány többsége Csizmadia Lajos mellett áll. Taktaszadán már a harc kezdete óta mellettünk áll a nép, amit elsősorban Orosz László ref. tanítónak és Nagy Imre kisgazdának köszönhetünk. Utunk mindenütt diadalát, a lelkesedés való­sággal egy szabadságharc tüzéhez ha­sonlít. Az ország minden részéből eddig a következők szervezik, fáradságot nem kí­mélve, a kerületet: ifj. Csikány Sándor kisgazda, Kösd, Szöllőssy Kálmán kis­gazda, Tépa, ifj. Csuka Lajos kisgazda, Sáránd, Bársony István kisgazda, Gelej, K. Szabó Imre kisgazda, Karcag, Búj­dosó Sándor kisgazda, Kötegyán,Mihály Dezső kisgazda, Tarpa, Pócs Lajos kis­gazda, Ond, Négyessy Pál kisgazda, Gesztely, Molnár István kisgazda, Her­­nádnémeti, vitéz Oláh Károly kisgazda, Megyaszó, Bagócsy Lajos kisgazda, Alsó­­dobsza, Fodor József és Csáky Dániel Taktaharkány, Takács Béla ref. lelkész, Sajóhidvég, Orosz László ref. tanító, Taktaszada, Kobzos György kisgazda, Legyesbénye, Budi Kálmán és Zsóka K. János, Ujcsanálos, Szabó Lajos Kesznyé­­ten, Juhász Károly Berzék, vitéz Répássy István Köröm, dr. Varga Kálmán Gi­rincs, Haraszy Andor Monok, Verhóczky József, Görcsös Sándor, Czibere János, Töreczky Lajos, Tamás József Szerencs, Bagossy Imre kisgazda, Hajdúböször­mény, ifj. Andirkó János kisgazda, Haj­dúböszörmény, Vaszkó Ambrus Túrkeve, Vaszkó Mihály Dévaványa, Koncz Pál Jánd, Varga György Tarpa, T. Nagy Ist­ván Hajdúböszörmény, ifj. Balla Berta­lan Gulács, Nagy András Kösd, Szabó István Szerencs. A napokban érkezik a kerületbe Mok­kai János Sarkadról és Féja Géza Buda­pestről, aki eddig betegsége miatt nem vehetett részt a választási harcban. s 3 kartelvezérek soha sem fogják megzavarni. Nem lehet az Egységes Párt személyi leltárát a nacionalista mozgalom nyakába varrni. Werner Lombert régi vágású tudós, nem nacionalista, mégis megállapítja, hogy a hanyatló kapitalizmus válságát nem a közgazdasgi tradíciókban kivénült öre­gek, hanem az új irányt követő fiatal politikusok fogják megoldani. Nem lehet ugyanazokkal a férfiakkal egy tökéletesebb gazdasági és tár­sadalmi rend alapjait lefektetni, akik minden idegszálukkal abba a rend­szerbe vannak beleágyazva, mely hi­báival és fogyatékosságával a mai vál­ságra vezetett. Olaszországban a fascizmus a nem­zeti fiatalság élre jutását, a nemzeti eszme szolgálatába állított nagy népi rétegek érvényesülését, hallatlan értékű tudás és szervezőképesség harcbavetését jelentette. Ez a nacionalizmus nem elégszik meg a közrend és a jogbiztonság védelmével, hanem arra törekszik, hogy a nemzet társadalmi, kuturális és gazdasági életé­nek átszervezésével kiküszöbölje azokat az okokat, melyek a társadalom bom­lására, a kommunizmusra vezethetnek. A magyar ellenforradalom felhasz­nálta az ifjúságot a kommunista marad­ványok kiirtására, a szociáldemokraták megfélemlítésére, az uralkodó rendszert veszélyeztető királypuccs meghiúsí­tására, a nyugatmagyarországi felkelés „felelőtlen“ végrehajtására, de ezután elzártak minden utat, mely a háború­ban megedződött, nemzethűségökről bizonyságot tett ifjakat az új Magyarország megépítésének szolgálatába állíthatta volna. Előkerültek az elmúlt korszak vénjei, a szikkadt agyú konokok, a liberális üzérek és gondjuk volt reá, hogy a har­cos, új világot hirdető magyar ifjúság Mátyás király fekete seregének sorsára jusson. Ha Gömbös miniszterelnök új jelszavak alatt a régi ellenforradalmi politikát folytatja, ha nemzeti mozgalma nem jelenti a fiatalság élre jutását, a nagy népi réte­gek felzabadulását, minden magyar te­hetség érvényesülését, a liberális üzér­­szellem teljes felszámolását, és úgy elbukik, mint a Bethlen-rendszer adós­ságcsináló nagyot akarása. Az Egységes Párttal csak csatát veszteni lehet. Győzni csak az győzhet­, aki ellenük fog össze, a megcsúfolt, kisemmizett ma­gyar ifjúsággal s a magyar jövő nagy reménységével, a paraszt- Szeged és szeged környéki híveinkhez! Az N. R. P. szegedi szervezetének központi párthelyisége a Római-körút 31. sz. alól Rákóczi­tér 2. sz. alá. Parádi Mihály vendég­lőjének külön helyiségébe költözött. Régi központi párthelyisége kerületi párthelyiségnek marad meg. Az 1933. évi január 1-én, vasárnap fél 5 órai kezdettel új párhelyiségében vezetőségi értekezlet lesz. Tudatjuk, hogy párttagjainknak első­sorban, de nem párttagoknak is jogvédő irodánk Kiskundorozsmán, Kassai­ u. 2. sz. a. Kecskéssy Tivadar, ottani párt­elnökünk vezetésével, adóügyekben díjtalan felvilágosítást és tanácsot ad. Nyomatékosan fölhívjuk párttagjaink figyelmét jogvédő irodánk működésére, amely számos esetben járt közbe teljes eredménnyel, nem egyszer elhalasztva árverést, vagy végrehajtást. A közelgő új esztendő újabb erőfeszí­téseket ró reánk, amelyeknek csak fo­kozottabb szervezkedéssel fogunk tudni eleget tenni. Kérjük azért kerületünk összes híveit, hogy apostoli lélekkel ter­jesszék az egyetlen magyar politikai program, a magyar föltámadás bibliájá­nak, a Nemzeti Radikalizmusnak igéit. Alakítsák meg mindennütt helyi szer­vezeteinket és jelentsék be közpon­tunknak. Újabb munkára föl! B. u. é. k. A N. R. P. délmagyarországi kerületének vezetősége.

Next