Szabadság, 1937 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1937-01-03 / 1. szám
birtokosok befolyása mindinkább csökkent, azzal együtt csökkent ennek az uralkodó osztálynak politikai érzéke is. Hiszen másként nem volna megérthető, miért nem nézett szemébe ez a középosztály a nemzeti élet nagy problémáinak, a választójognak, a földkérdésnek, a nemzetiségi kérd#*u*k - • • *w- Trianon csak részben hozott másproblémákat, de ez a középosztály, mely a hatalmat újból biztosító magának, sem a régieket, sem az újakat nem oldotta meg. Összetétele bizonyára megváltozott, manapság még kevesebb benne a régi középbirtokos családok leszármazója, bármennyire megszaporodtak az új sütetű, nemesnek látszó nevek viselői. De politikai alkotóképessége az utóbbi 15 év tapasztalata alapján alig gyarapodott. És nem tudom, minő jogon lelünk mi középosztálybeliek attól, hogy a szegény nép politikai hatalommal felruházva, áldozatává válhatik mindennemű propagandának, mikor kaféjaosztályunkban ugyanezt látjuk- Középosztályunk tekintélyes része illúziókba burkolózva képtelen a politika valóságait elfogadni s azt kell hinnünk, hogy szegény népünk is világosabban látná a dolgokat, ha politikai tevékenységre alkalmat adnának neki Nélálzabb beszéd kellene Szóváteszi még Szegfű Gyula középosztályunk külpolitikai tájékozódóképességének hiányosságait, a tényleges külpolitikai és hatalmi erőktől függetlenül gyártott henyg illúziókat és üres reménykeltéseket és reménykedéseket, a nemzet szerves felépítettségének hiányát, melyet nem tud pótolni „az általános hazafias érzés"* 1, a „specifikus magyarság“ szempontjainak elejtését a tüzes magyarkodások formái között. Valóban mindez így van, sőt még ugyabban. Ugyabban elsősorban azért, mert népünk állítólagos politikátlansága úgy, ahogy Szekfű Gyula írja, legfeljebb féligazság. Az igazság egyik fele az, hogy a magyar nép politikai tanultsága valóban minimális, de a másik fele viszont az, hogy politikai ösztöne és nyers tájékozódóképessége ma is toronymagasságban trónol középosztályunké fölött. Ugyabban azért is, mert középosztályunk politikai kultúrájának tátongó hiányosságait nem fejezi ki eléggé Szekfünek ama megállapítása, hogy „e réteg politikai alkotóképessége az utóbbi 15 év alatt alig gyarapodott“. A teljes igazság az, hogy nemcsak semmiképpen sem gyarapodott, hanem mélyen alásüllyedt a háború előtti magyar politikai színvonalnak. És az sem fejezi ki elég tisztán a helyzetet és az igazságot, mikor Szekfű megállapítja a mai középosztályban a régi középbirtokos családok leszármazottjainak további csökkenését a háború óta, IS’verseben és világosabban kell kimondani az igazságot: nem a régi középbirtokot elem csökkent csupán, hanem sajnos, általában a vérbeli magyarság arányszáma vékonyodott meg a vezető rétegben. A vérbeli magyarok, akik akárhonnan jöttek, alulról, a szegény névtelen tömegek rétegeiből, akár felülről, a régi birtokos nemességből, mindenképpen a magyar fajta páratlan politikai tehetségét hozták, képviselték s adták a nemzetnek. Olyan ez a magyar politika ma, mint amilyen volna a magyar kereskedelem, ha máról-holnapra minden zsidó kereskedőt kiparancsolnának munkahelyéről: a vérbeli magyarság visszaszorulásával vége a színvonalnak, vége a tehetségnek, vége a széles szemhatárnak, vége a magyar gondolat sugárzó egyetemességének, hódító magasrendűségének, az ezeréves hagyományok tiszteletének, e nyodományok eleven hatóerejének, istthéni Rusztem írjaegy karácsonyi nyilatkozatában, hogy ne védjék a nemzetet a nemzet ellen. Igaza van, nincs is nevetségesebb dolog, mint mikor egy törpe, összeverődött és pedig silány kontraszelekció útján összesodródott kisebbség a populus verssecziamis pózába vágja magát 1936-ban, nemzetté nevezi ki magát és ezt a fiktív nemzetet az igazi nemzet ellen akarja megvédeni. De legalább ennyire otromba képzelgés a magyar publikát csinálni vérbeli magyarok nélkül, a vérbeli magyarok következetes és eéhatis lettraritásával, kispolit^viml a népszet politikai közösségéből, a hntalomból, a. jogból, a ^é^vérp^M' ?$adósból —• -v1 Meg egy kis beismerés... Ezt kellene egyszer Szekfü Gyulának a maga történetírói tekintélyének pulpitusáról megmondania, persze szebben és a történetíró nagyobb hitével Csakhogy ezt egy nagy beismerésen kellene kezdeni az ő részéről: beismerésén annak, hogy bizony az ő történetírásában idáig nem méltányolta eléggé azt a bizonyos „specifikus magyarságot“, boldog volt, ha megállapíthatta, ill„„ ittawmm milyen odaadóan próbált belesimulni a XVIII. század második felének magyarsága az idegenből hozott formákba, keretekbe, még Mohácsot is jórészt az önkormányzati szellem túltengésének rovására írja s mindenütt, a politikát, a magyar nemzet politizáló hajlamait kifogásolja, mindig és mindenütt a tekintélyek pártján van és egy kicsit gyanakodva kíséri a nemzet nagy lázadásait, a Werbőczire támaszkodó „magyar glóbusznak inkább csak szűk szociális horizontját látja, széles jogászi és politikai szemléletét észre sem veszi. Széchenyinek forradalmár egyéniségét alig látja meg, de kiemeli a politikus vonásait és hiányosságait és általában végigvonul történetírásán egy bizonyos ki nem mondott vonzalom a történelem apolitikus tényezői irányában. Most aztán láthatja, mit ér a magyar közélet, mit tud kihozni és alkotni magából valami szépet és nagyot a ..specifikus“ magyar politikai látás, gondolkodás, tehetség nélkül. Szekfü mindig az önkormányzatot sokába és a nemzeti önkormányzat formáinak eltévelyedéseivel azonosította sokszor magát az önkormányzati szellemet is, a középosztállyal szemben többnyire az oligarchia jelentőségét szerette kiemelni, a köznemességével szemben a főnemességé. Holott mi más volt mondjukMátyás király idejében ,a köznemes-. réR 7*i*^özészfártsikö»'.'«s kisnemesség tömegcipők szerepel a fonemességgel' szemben, plusz IPh a nagy dolgozó tömegeké a mai kapitalista és nagybirtokos oligarchiákkal és a mai elzárkózó és hatalmi beltenyésztésre berendezkedő silány középosztállyal szemben? Most aztán láthatja Szekfü Gyula a maga szemével, mit ér a „természetes kiválasztás“ szabad intézmények és valóságos nemzeti önkormányzat nélkül s a mennyi haszon származott abból, hogy szerencsésen sikerült közös erőfeszítéssel kiszórni a magyar közéletből a politizálás ősi hajlamait és készségeit és sikerült Werbőczit is végképpen kiirtani a nemzet köztudatából, megtartván belőle az egyetlen rosszat, a szűk osztályérzést. Majdnem egy évszázad dolgozott azon, hogy szétverje azt a sokat szidalmazott ,magyar glóbuszt“, nemcsak állampolitikai, hanem szellemi értelemben is- Tökéletesen sikerült mind a kettő. S Szekfü Gyula is megtette a magáét a magyar glóbusz ellen való szellemi hadjáratok során. Most aztán itt az ideje, hogy észrevegye: segítenie kell és pedig az elsők között éppen neki, hogy ezt a magyar glóbuszt megint ne csak visszaül módjuk, hanem vissza is teremtsük valamiképpen Autó az utcánkban írta: SZABÓ PÁLA nyáron egyszer autó száguldott Jae &* utcánkba, az Alsó-sorra, éktelenül tülkölt és a házak homlokára kente a part. Nagy esemény ez erre mifelénk. Hiszen ebben az utcában még szekér is elvétve akad, lévén közkedvelt közlekedési eszköz az apostolok lova. Én szőlőt kapáltam éppen, az autóraegátt 4 szomszéd ház előtt, perc múlva átszólt hozsám 8 szomszédasszony, hogy mennék által egy kicsit. — Mingyá’, mondom, — csak megtisztítom ezzel a kapát. Aztán átmentem. Az autó állt a szomszédok előtt, a soffőr a volán mellett könyökölt és olvasott. Nyárban, autóban, az utcánkban, regényt olvasott a soffőr. Színes Regénytárt. Minden asszony, minden ember, minden gyermek, aki csak otthon volt, most kint állott az utcán és néztek mindannyian kelet felé, az utca vége felé, ahol mink és a szomszédunk lakik, és ahol az autó állt. A nagy utcáról is jöttek le a sikátoron, az asszonyok leginkább, tétovázva, kötő alá dugott kezekkel. Gyermekek is jöttek, nyargalászva, kongatva. Otthon érezték az utcában magukat. Az autót körülugrándozták, de a soffőr olvasott. Az asszonyok tisztes távóságban álltak, valami révületben, érezték, hogy nagy dolog történik odabent. Arcukon tombolt a félelem: az utcába érkezett Sutó nem jót jelent. Benyitottam a kaput. A tornácon egymás háta mögött zsákok. Búza, árpa, valamelyes rozs, lehet úgy tíz-tizenkét zsákkal Egy évnek minden fáradsága, imádsága. Az ól előtt fekszik a szomszédasszony, az ángyom . . Hanyatt. Mellén a ruha kibontva, két keze, mintha keresztfán volna, szétterítve. Úgy fekszik ott, holtravált orcával, széjjelomló testtel, mint akit leszúrtak. Leütöttek. Egy asszony, a harmadik szomszédból való, hordja rá a vizet a közeli kútból, de az csak fekszik, mozdulatlan és hörög. Hörög, mint az állat, ha torkába san a kés. Más asszony, odábbról, a sikátorból, jajgatva szalad át az udvaron, azt mondja: Jaj-jaj. Jaj-jaj. — S mezítelen talpa csattog a porban. Zaj hajlik ki a konyhából, benyitok. Akik bent vannak, megannyiakat ismerem jól: ügyvéd, gépírőlány, meg az állami végrehajtó. — Tessék mondani, vájjon lesz valami baja a néninek? — Jön elébem a lány, szeme könyörgő, a kezét tördeli. Mit mondhatok? Ha ez se baj, hogy egy asszony, aki nyugodtan tegz-vesz, jön meeg az udvarán s egyszerre csak egy autó elüti amúgy kintről, mintegy távütéssel. És most a hátán fekszik, akkor én nem tudom, mi a baj. Hiszen, ebből a bódulatból a halál isteni megváltás. — Mingyá’ megtudom, — mondom, — s újra kimegyek. —• Komármasszony, ni. Ide hallgassék mán, komám asszony .. . —- költögeti egy azóta érkezett ember, s kezével hessegeti az asszony szederjes arcára szálló legyeket. Az utcaajtóban felzendül a sírás, mint a szavalókórus. Úgy sírnak, mintha a jövendőbe néztek volna az asszonyok. A nyitott utcaajtón keresztül látom, hogyéppen most fordít a soffőr a regényben. — Ugyan, hogy lehet már ennyire szívére venni ezt a csekélységet, -- méltatlankodik a végrehajtó, hiszen emberi dolog ez nagyon. Megesik ez mindenkivel.-Azért a hetven-nyolcvan pengőért... s rám néz, hogy mondanék tán én ennél valami jobbat, valami törvényigazolóbbat. De nem tudok- Semmit nem tudok mondani. — Istenem, Istenem, tördeli a leány a kezét, lelkében gyötre ijedelem, de körülmenni nem mer, csak úgy kémje félve, remegve az ő felé.— Hiszen, régóta húzódik ez már, — mondja az ügyvéd, most már kénytelenek voltunk megtenni az árverést. Csak a gazda jönne már haza... Nézek egyikről a másikra, a végrehajtóra, aki, Nagy.Magyarország boldog idejében tisztviselő volt a váradi káptalannál. De a románok szétszedték a káptalan birtokát, a tisztviselő menekült lett. Mit is csinált volna odaát birtok nélkül? Nézem az ügyvédet, aki, igen derék ember hírében él a környéken. Nézem a gépirólányt, akit féltő habusgatással harcolt keresztül a középiskolákon az édesanyja. Csinos, szép leány. De hiába minden, mert minden úgy van, mintha ezek, együttesen ütötték volna el saját portáján azt az asszonyt. Az autóval... Vagy nem is ők, hanem valaki más. Ezeket a sodródó, kavargó élet valami szörnyű szakadék szélére lökte, nem tudnak másként megállni a parton, csak úgy, ha keresztül gázolnak utcákon, udvarokon és asszonyokon és magyarokon. Most ezek kerülnek elébük, máskor meg más. Mert ilyenek lettünk mink, magyarok. Saját vérünket esszük, isszuk, mint a pelikán. — Mégis, nem lehetett volna találni más megoldást, ügyvéd úr? -e- kérdeztem én, mert nem tehetek róla, végtelen nagy az a kín, amit érezek. Ismerem én jól, ezt az asszonyt, az ángyomat, a szomszédomat, a bátyámat, aki tisztaszemű szép idős ember. A hetven körül. Két-három gyermeket eltemetett élete elején tífuszban, himlőben. Egyet, aki megnőtt, a Doberdón hagyott, akivel egy ezredben szolgált a világháborúban. Nem maradt senki közelükben. Csak a munka. A munka! Az életet adó, eleveneket megtartó, holtakat megnyugtató, magyar munka.r~ Nem. Mert becsületsértésből származott a dolog. Válaszol az ügyvéd És elmondja sorba a történetet. Hogy egyszer a tyúkkereskedőknek konkrerrensüik akadt a piacon, em ezek zsidók voltak, amaz magyar ember, és ez az asszony azt hangoztatta, hogy magyar embernek magyart kell pártolni, nem a zsidót... hát így keletkezett. És erre a faji öntudatra ráment egy évnek a termése, rengeteg munkának az eredménye. — Jön pián Lajos bátyán! Jön mán saját bátyám! — hangzott a bizakodó kiáltás az udvaron, mintha a gazda étkezése a dolgokat meg tudná változtatni. Valóban jött. Kaszával a vállán. Megállt a ház előtt, az eperfa alatt s aztán nézte a vergődő feleségét az ól előtt, ahol körülötte már tócsává gyűlt a rálocsolt víz. Aztán az utcán ólálkodó autót nézte, aztán az embereket, aztán a konyhából kitóduló urakat, a zsákokat mindent, mindent. Úgy nézte, mintha idegen udvarra tévedt volna ,be. " — Nézze csak, Rózsa bácsi, — mondotta az ügyvéd, » nézze csak, felírtuk a terményt, de azért nem visszük el, ne féljen. Isten ments, hogy elvigyük. Csakhát... azt a hetvennyolc pengőt mégiscsak muszáj befizetni. Október elséig adunk haladékot Érti, Rózsa bácsi? Ha-la-dé-kot adunk október elsőig. Akkor majd hozza be az irodába. Szája remegett, mikor mondta. Valami papirost hagytak a konyhaasztalon, siettek kifelé az udvarról. Hátranéztek az ól előtt vergődő asszonyra, a kaszás parasztra és kimentek az utcára. A soffőr az ajtóra szögezett táskába gyűrt ki regényt, a motor dorombolni kezdett, a kisasszony beugrott, utána az ügyvéd, a végrehajtó, aztán por borult a házak homlokára. A nép az utcán sokáig álldogált még a porban aztán széjjeloszlott ki-ki az otthona felé. Végül az asszony felült a földön. Csodálkozó szemmel nézte az epszfa alatt a csorán után. Az viszont őt nézte, az asszonyát. Én ott hagytam őket, mert soha nem tudhatja az ember, hogy váljon egyszer nem ilyen nézések kereszttüzében fordul-e fel fenékké! mi januára. 1957 MÁJUS—NOVEMBER MIVM EXPOSITION INTERNATIONALE MŰVÉSZI, TUDOMÁNYOS, IRODALMI ÉS SPORT-ÜNNEPÉLYEK SOROZATA Ki mehet Abesszíniába ? Dr. Vili András, az Országos Szrociélpolitikai Intézet munkatársa most érkezett §**■• dfij'.dfjaA ukztízorsSzági tímuliaényűtt járót .* e**e! kapcsolatban baseimol arrét. borry haj»y*» terved Claszefsíig Abessini* gyárán u tasítíját, Aheti, természeti akadályok megrekedik a TM frja-r», ott mér megindult a mezőgazdasági kultúra és lelkes munka folyik. .idzstj vidékén a város elfoglalása után momhari gabonát vétettek, amely már ki is kelt, sőt ,te is fitott. Azok, akik Olasz-Afrikában akarnak letelepedni, csak erős kiválasztás után kaphatnak erre engedélyt. Elsősorban Olaszország a belgiumi és franciaországi bányákból, valamint gyárakból emel ki kivándorutakat, akik új életet akarnak kezdeni a meghódított ártományokban. A szellemi foglalkozásnak fázilmérnökökre, gazdtászokra, kereskedőkre van szükség s a Dacé, egyes emigránsoknak megkegyelmezett s megengedte, hogy Abes**Jmiban letelepedhessenek.__________ -•