Szabadság, 1937 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1937-01-03 / 1. szám

mi fannár f. birtokosok befolyása mindinkább csök­kent, azzal együtt csökkent ennek az uralkodó osztálynak politikai érzéke is. Hiszen másként nem volna megérthető, miért nem nézett szemébe ez a közép- osztály a nemzeti élet nagy problémái­nak, a választójognak, a földkérdésnek, a nemzetiségi kér4#*u*k - • • *w- Trianon csak részben hozott jnál­problémákat, de ez a középosztály, mely a hatalmat újból biztosító magának. . sem a régieket, sem at újakat nem ol­dotta meg, Összetétele bizonyára meg­változott, manapság még kevesebb benne a régi középbirtokos családok leszárma­zó ja, bármennyire megszaporodtak az uj sütetű, nemesnek látszó nevek viselői. De politikai alkotóképessége á z utóbbi 15 év tapasztalata alapján alig; gyarapo­dott. É.s nem tudom, minő jogon lelünk mi középosztálybeliek attól, hogy a sze­gény nép politikai hatalommal felru­házva, áldozatává váfliatik mindennemű propagandának, mikor kűféjaosztályuBfc- ban ugyanezt látjuk- Középosztályunk tekintélyes része illúziókba burkolózva képtelen a politika valóságait elfogadni s azt kell hinnünk, hogy szegény népünk is világosabban látná a dolgokat, ha po­litikai tevékenységre alkalmat adnának neki Néfl háirahb beszéd hellene Szóváteszi még Szegfű Gyula közép- osztályunk külpolitikai tnjékozódóké- pességének hiányosságait, a tényleges külpolitikai és hatalmi erőktől függet­lenül gyártott henyg illúziókat és üres reménykeltéseket és reménykedéseket, a nemzet szerves felépítettségének hiányát, unjelyet nem tud pótolni „a? általános hazajias érzés'* 1, a „specifikus magyarság“ szempontjainak elejtését a tüzes magyarkodások formái között. Valóban mindez így van, sőt még ügyabban. Ügyabban elsősorban azért, mert népünk állítólagos politikátlansága úgy, ahogy Szekfü Gyula írja, legfeljebb féligazság. Az igazság egyik fele az, hogy a magyar nép politikai tanultsága valóban minimális, de a másjk fele vi­szont az, hogy politikai ösztöne és nyers tájékozódóképessége ma is toronyma- gasságban trónol középosztályunké fö­lött. Ügyabban azért is, mert középosz­tályunk politikai kultúrájának tátongó hiányosságait nem fejezi ki eléggé Szek- fünek ama megállapítása, hogy „e réteg politikai alkotóképessége az utóbbi 15 év alatt alig gyarapodott“. A teljes igaz­ság az, hogy nemcsak semmiképpen sem gyarapodott, hanem mélyen alá- süllycdt a háború előtti magyar politikai színvonalnak. És az sem fejezi ki elég tisztán a helyzetet és az igazságot, mi­kor Szekfü megállapítja a mai közép- osztályban a régi középbirtokos csalá­dok leszármazoljtaipák tovább) csökke­néséi a háború of$, IS’yersebWn és vi- tógosabban kell kimondani az igazsá­got: nem a régi középbirtokot elem csökkent csupán, hanem sajnos, általá­ban a vérbeli magyarság arányszáma vékonyodott meg a vezető rétegben, A vérbeli magyarok, akik akárhonnan jöttek: alulról, a szegény névtelen töme­gek rétegeiből, akár felülről, a régi' bir­tokos nemességből, mindenképpen a ma­gyar fajta páratlan politikai tehetségét hozták, képviselték s adták a nemzetnek. Olyan ez a magyar politika ma, mint amilyen volna a magyar kereskedelem, ha máról-holnapra minden zsidó keres­kedőt kiparancsolnának munkahelyéről: a vérbeli magyarság visszaszorulásával vége a színvonalnak, vége a tehetség­nek, vége a széles szemhntámak, vége a magyar gondolat sugárzó egyetemessé­gének, hódító) magasrendűségének, az ezeréves hagyományok tiszteletének, e jyo;ományok eleven hatóerejének, iitthéri Rusztem írja -egy karácsonyi nyilatkozatában, hogy ne védjék a nem­zetet a nemzet ellen. Igaza van, nincs is nevetségesebb dolog, mint mikor egy törpe, összeverődött és pedig silány kontraszelekció útján összesodródott ki­sebbség a populus werjjőcziamis pózába vágja magát 1936-ban, nemzetté nevezi ki magát és ezt a fiktív nemzetei az igazi nemzet ellen akarja megvédeni. De leg­alább ennyire otromba képzelgés* ma­gyar palilikát csinálni vérbeli magyarok nélkül, a vérbeli magyarok kövelkezeles és eéhatns lettraritásával, kisporit^viml a nepjzet politikai közösségéből, a Unta- lomból, a. jogból, a ^é^yérp^M' ?$> dósból —• -v1 Meg egy kis beismerés... Ezt kellene egyszer Szekfü Gyulának a maga történetírói tekintélyének pulpi­tusáról megmondania, persze szebben és a történetíró nagyobb hitével Csakhogy* ezt egy nagy beismeré­sen kellene kezdeni az ő részéről: beis­merésén annak, hegy bizony az ö törté­netírásában idáig nem méltányolta eléggé azt a bizonyos „specifikus magyar­ságot“, boldog volt. ha megállapíthatta, iii„„ i \ttnwmm milyen odaadóan próbált belesimulni a kVIII. század második felének magyar­sága az idegenből hozott formákba, ke­retekbe, még Mohácsot is jórészt az ön­kormányzati szellem túltengésépek ro­vására írja s mindenütt, a politikát, a magyar nemzet polijizglő hajlamait ki­fogásolja, mindig és mindenütt a tekin­télyek pártján van és egy kicsit gyana­kodva kíséri a nemzet nagv lázadásait, a 1957 MÁJUS—NOVEMBER MtVM EXPOSITION INTERNATIOHALE MŰVÉSZI, TUDOMÁNYOS, IRODALMI ÉS SPORT-ÜNNEPÉLYEK SOROZATA Werbőczire támaszkodó „magyar gló­busznak“ inkább csak szűk szociális ho­rizontját látja, széles jogászi és politikai szemléletét észre sem veszi, Széchenyi­nek forradalmár egyéniségét alig látja meg. de kiemelj a politikus vonásait és hiányosságait éj általában végigvonul történetírásán egy bizonyos kj nem mon­dott vonzalom a történelem apolitikus tényezői irányában. Most aztán láthatja, mit ér a magyar közéjét, mit tud kihozni és alkotni magából valami szépet és na­gyot a ..specifikus“ magyar politikai látás, gondolkodás, tehetség nélkül, Szekfü mindig a« önkormányzatot so­kába és a nemzeti önkormányzat for­máinak eltévelyedéseivel azonosította sokszor magát az önkormányzati szel­lemet is, a középosztállyal szemben több­nyire az oligarchia jelentőségét szerette kiemelni, a köznemességével szemben a főnemésségéh Holott mi más volt mond­juk iMátyás király Idejében ,a köznemes-. íéR 7*i*^özéfrfártsfkö»'.'«s klsnemésség lömegcipek szerepe “ a fúhemes&éggel' seemben, plült IPh a nagy dolgozó töme­geké a mai kapitalista és nagybirtokos oligarchiákkal és a mai elzárkózó és ha­talmi beltenyésztésre berendezkedő si­lány középosztállyal szemben? Most aztáp láthatja Szekfü Gyula a maga szemével, mit ér a „természetes kiválasztás“ szabad intézmények és va­lóságos nemzeti Önkormányzat nélkül s •mennyi haszon származott abból, hogy szerencsésen sikerült közös erőfeszítéssel kiszórni a magyar közéletből a politizá­lás ősi hailamait és készségeit és sikerült Werbőczit is végképpen kiirtani a nem­zet köztudatából, megtartván belőle az egyeljen rosszat, a szűk osztály érzést, Majdnem egy évszázad dolgozott azon, hogy szétverje azt a sokat szidalmazott ..magyar glóbuszt“, nemcsak állampoli- tikaj, hanem szellemi értelemben is- Tö­kéletesen sikerült mind a kettő. §>zekfü Gyula is megtette a magáét a magyar glóbusz ellen való szellemi hadjáratok során. Most aztán itt az ideje, hogy észrevegye: segítenie kell és pedig pz elsők között éppen neki, hogy ezt a ma­gyar glóbuszt megint necsak vissza­ül módjuk, hanem vissza is teremtsük valamiképpen Ki mehet Abesszíniába ? Dr. Vili András, az Országos ftfociétpoUtikal Intézet munkatársa most érkezett §**■• d-fij'.dfjaA ulrtízojiSzági tímuliaényiit járót .* e**e! kapcsolatban baseimol arrét. bojry haj»y*» ter­ved Ölasrefsíig Abessnnl* gyárán# tasít-íját, Ahöt i, természeti akadályok megrekedik á™ frja-r»-, ott. mér megindult a tnetAgurdátági kultúra ét lelkes munka folyik. .idtftj vidékén a váró» elfoglalása után nrornhari gabonát Vétettek, amely már ki is kelt, sót ,Je is fntttt. Árok, akik Ölasz-Afrikában akarnak letele­pedni, esak er6s kiválasztás után kaphatnak erre. engedélyt, Elsősorban Olaszország a bel­giumi ér franciaországi bányákból, valamint gyárakból emel ki kioándgrMtakat, akik új életet akarnak kezdeni a meghódított Urtófná- nyokban. A szellemi foglalkozásnak fcózfl! mérnökökre, gazejászókra, kereskedőkre van szükség s a Dacé. egyes emigránsoknak U meg- kegyelmezett s megengedte, hogy Abes**Jmi- ban letelepedhessenek. __________ -• A utó az uccánkban írta; SZABÓ PÁL A nyáron egyszer autó száguldott Jae &* utcánkba, a* Alsó-sorra, éktelenül tül­költ és a házak homlokára kente a part. Nagy esemény ez erre mifelénk. Hiszen eb­ben az utcában még szekér is elvétve akad, lévén közkedvelt közlekedési eszköz a? apos­tolok lova. Én szőlőt kapáltam éppen, ar autó raegáíH 4 szomszéd ház előtt, perc múlva átszólt bozs.ám 8 szomszédasszony, hogy mennék által egy kicsit, — Mingyá’, mondom, — csak megtisztí­tom eztet a kapát. Aztán átmentein. Az autó állt a szomszédék élőit, a soffőr a volán mellett könyökölt és olvasott. Nyárban, autóban, az utcánkban, regényt olvasott a soffőr. Színes Regénytárt. Minden asszony, minden ember, minden gyermek, aki csak otthon volt, most kint állott az utcán és néz­tek mindannyian kelet felé, az utca vége felé, ahol mink és a szomszédunk lakik, és ahol a? autó állt. A nagy utcáról is jöttek le a si­kátoron, az asszonyok leginkább, tétovázva, kötő alá dugott kezekkel. Gyermekek is jöt­tek, nvaFgalászva, kongatva. Otthon érezték az utcában magokat. Az autót körülugrándoz- ták, de a soffőr olvasott. Az asszonyok tisztes •ávoságban álltak, valami révületben, érez­ték, hogy nagy dolog történik odabent. Arcu­kon tombolt a félelem: az utcába érkezett Sutó nem jót jelent. Benyitottam a kaput. A tornácön egymás hátamögött zsákok. Búza, árpa, valamelyes rozs, lehet úgy tíz-tizenkét zsákkal Egv év­nek minden fáradsága, imádsága. Az ól előtt fekszik a szomszédasszony, az ángyom . . Hanyatt. Mellén a ruha kibontva, két keze, mintha keresztfán volna, szétterítve. Úgy fekszik ott, holtravált orcával, széjjelomló testtel, mint akii leszúrtak. Leütöttek. Égy asszony, a harmadik szomszédból való, hordja rá a vizet a közeli kútbót, de az csak fekszik, mozdulatlan és hörög. Hörög, mint ár állat, ha torkába s-an a kés. Más asszony, odábbról, a sikátorból, jajgatva szalad át az udvaron, azt mondja: Jaj-jaj. Jaj-jaj. — S mezítelen talpa csattog a porban. Zaj haitik ki a konyhából, benyitok. Akik bent vannak, megannyinkat ismerem jól: ügyvéd, gépÍFÓlány, meg az állami végrehajtó, — Tessék mondani, vájjon lesz valami baja a néninek? — jön ejébem a lány, sze­me könyörgő, a kezét tördeli. Mit mondhatok? Ha ez se baj, hogy egy asszony, aki nyugodtan tegz-vesz, jön-nip.g az udvarán s egyszerre csak egy autó elüti amúgy kintről, mintegy távütéssel. És most a hátán fekszik: akkor én nem tudom, mi a baj. Hiszen, ebbot a bódulatból a halál isteni megváltás. — Mingyá’ mégtudom, — mondom, — s újra kimegyek. —-• Komáimasszony. ni. Ide hallgassík mán, komám asszony .. . —- költögeti egy azóta ér­kezett ember, s kezével hessegeti az asszony szederjes arcára szálló legyeket. Az utcaajtóban felzendül a sírás, mint a szavalókórus. Úgy sírnak, mintha a jöven­dőbe néztek volna az asszonyok. A nyitott utcaajtón keresztül látom, hogy .éppen most fordít a soffőr a regényben. — Ugyan, hogy lehet már ennyire szívére venni ezt a csekélységet, -- méltatlankodik a végrehajtó, hiszen emberi dolog ez na­gyon. Megesik ez mindenkivel.-Azért a bet- ven-nyolcvan pengőért,.. s rám néz, hogy mondanék tán én enné! valami jobbat, valami törvényig'azolóbbat. De nem tudok- Semmit nem tudok mondani. — Istenem, Istenem, tördeli a leány a kezét, lelkében gvötrö ijedelem, de körrl­nienni nem mer, csak úgy kémje} félve, re­megve az ó! felé.-— Hiszen, régóta húzódik ez már, — mondja az ügyvéd, most már kénytelenek voltunk megtenni az árverést. Csak a gazda jönne már haza... Nézek egyikről a másikra, a végrehajtóra, aki, Nagy.Magyarország boldog idejében tiszt­viselő volt a váradj káptalannál. De a ro­mánok szétszedték a káptalan birtokát, a tisztviselő menekült lett. Mit is csinált volna odaát birtok nélkül? Nézem az ügyvédet, aki, igen derék ember hírében ÓM a környéken. Nézem a gépirólányt, akit féltő habúsgalássál harcolt keresztül a középiskolákon az édes­anyja. Csinos, szép leány. De hiába minden, mert minden úgy van, mintha ezek, együt­tesen ütötték volna pl saját portáján azt az asszonyt. Az autóval... Vagy nemis ők, ha­nem valaki más. Ezeket a sodródó, kavargó élet valami szörnyű szakadék szélére lökte, nem tudnak másként megállni a parton, esak úgy, ha keresztül gázolnak utcákon, udvaro­kon és asszonyokon és magva rokon. Most ezek kerülnek elébük, máskor meg más. Mert ilyenek lettünk mink, magyarok. Saját vé­rünket esszük, isszuk, mint a pelikán, — Mégis, nem lehetett volna találni más megoldást, ügyvéd úr? -e- kérdeztem én, mert nem tehetek róla, végtelen nagy az a kín, amit érezek. Ismerem én jól, ezt az as­szonyt, az ángyomat, a szomszédomat, a bá­tyámat, aki tisztaszemű szép idős ember. A hetven körül. Két-három gyermeket elteme tett élete elején tífuszban, himlőben. Egyet, aki megnőtt, a Dobérdón hagyott, akivel egy ezredben szolgált a világháborúban. Npm maradt senki közelükben. Csak a munka. A munka! Az életet adó, eleveneket megtartó, holtakat megnyugtató, magyar munka.-r~ Nem, Mert becsületsértésből származott a dolog. Válaszol a? ügyvéd Es elmondja sorba a történetet. Hogy egyszer a tyúkke- reskedőknek kónkrtrrensfik akadt a piacon. emezek zsidók voltak, amaz magyar ember, és ez az asszony azt hangoztatta, hogy ma­gyar embernek magyart kel! pártolni, nem a zsidót... hát így keletkezett. És erre a faji öntudatra ráment egy évnek a termése, ren­geteg munkának az eredménye. — Jön pián Lajos bátyán)! Jön mán I.ajot bátyám! — hangzott a bizakodó kiáltás az udvaron, mintha a gazda étkezése a dolgokat meg tudná változtatni, Valóban jött. Kaszával a vállán. Megállt a ház előtt, az eperfa alatt s aztán nézte * vergődő feleségét az ól előtt, ahol körülötte már tócsává gyűlt a rálocsolt vfz. Aztán az uteán ólálkodó autót nézte, aztán az cm be. reket, eztán a konyhából kltéduló urakat, a zsákokat mindent, mindent. Úgy nézte, mintha ideg-en udvarra tévedt volna ,be. " — Nézze csak, Rózsa báesi, — mondotta nz ügyvéd, »- nézze csak, felírtuk a terményt, de azért nem visszük el, ne féljen. Isten ments, hogy elvigyiik. Csakhát... azt a het­vennyolc pengőt mégiscsak muszáj befizetni. Október elsőig adunk haladékot Érti, Rózsa bácsi? Ha-la-dé-knt adunk október elsőig. Akkor majd hozza be az irodába. Szája re­megett, mikor mondta. Vaiatni papirost hagytak a konyhaasztalon, stettek kifelé az udvarról. Hátranéztek az ól előtt vergődő asszonyra, a kaszás parasztra és kimentek az utcára. A soffőr az ajtóra szögezett táskába gyűrt« i regényt, a motor dorombolni kezdett, a kis­asszony beugrott, utána az ügyvéd, a végre­hajtó, aztán por borult a házak homlokára. A nép az utcán sokáig álldogált még a por- bau aztán széjjeloszlott ki-ki az otthona felé. Végül az asszony felült a földön. Csodál­kozó szemmel nézte az epsrfa alatt ac-sorun után. Az viszont öt nézte, az asszonyát. Én ott hagytam őket. mert soha nem tudhatja a? ember, hág; vájjon egyszer nem ilyen nézé­sek kereszttüzében fordul-e fel fenékké! a

Next

/
Thumbnails
Contents