Szabadság, 1937 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1937-01-03 / 1. szám
^«3? Január 0 .Jur Molnáts. »Keresztény - nemzeti“ politika — Keserű széljegyzet úlévre - Irta: LENDVAI ISTVÁN Ilyenkor esztendő forduláján a szemlélődő ember két ünnep hangulatai és gondolatai közé van ékelve: ha visszafelé néz, a karácsony levegője terjeng még körülötte, ha meg egyre inkább belefinorodva az örökkön múló időbe, — előretekint: a Háromkirályok csillagfényes, ajándékos vonulása rajzolódik látóhatárára. De akár hátra, akár előre szemlélődik, mihelyt közéletünkre gondol, az ünneprontásnak minden szándéka nélkül is az irónia színei szövődnek bele ünnepi hangulataiba és némileg fanyar, kesernyés tapasztalatok kínálkoznak széljegyzetekül a krónikaíró tolla alá. Az Úrnak 1936-ik esztendejében például az a kis budapesti história esett meg még odaát, a lelkileg bensőségesebbnek ismert Budán is, hogy abban a villaépületben, melyben négy más családdal együtt e sorok írójáé is lakik, betlehemes gyerekek jártak és a sors véletlenjéből egyik lakásba sem nyerve bebocsáttatást, egyszerűen elloptak a lépcsőházból három elmozdítható lábtörlőt. Az ember hajlandó azzal a kézlegyintéssel intézni el a dolgot, hogy hát persze, Budapesten vagyunk és 1936-ot írunk. Csakhogy e sorok írója nagyon jól emlékszik bizonyos régi-régi és falusi betlehemesekre is, akiket szívesen bebocsátottak mindenüvé, ama túl a dunai mezővároskában, de közben gondosan szemmel tartották őket, nehogy a szépséges karácsonyi pásztordalok zengedezése közben eltűnjék a karácsonyra szánt sonka vagy egyéb ilyen egészséges holmi. A közélet „nevenemesei“ Nem hiszem, hogy valami szédítően távoli képzettársítás kellene ezek után ahhoz, hogy bizonyíts közéleti betlehemesekre tévedjen a gondolat. Annak a három-négy lábtörlőtolvaj budai gyereknak, vagy falusi éléskamrákat dézsmálni igyekvő falusi betlehemeseknek a deliktuma nyomban ártatlanabbá, szelidebbé minősül, ha felgondoljuk: hányan akadtak az Úrnak 1919. esztendeje óta a magyar közéletben nagy megsüvegeltetést, kövér tisztességet igénylő férfiak, akik a keresztény-nemzeti eszmével betlehemeskedtek a lelkes, hiszékeny tömegek felé, hogy közben minden különösebb keresztényi és nemzeti meggondolások nélkül holmi lábtörlőknél és egy-két sonkánál-kolbásznál ugyancsak többéről csúsztassanak egyáltalán nem keresztényi önzésük, törtetésük, hiúságuk és mammonizmusuk eléggé mély s nem is nagyon rejtett iszákjába. Mindez az igazi keresztény-nemzeti világnézetért és politikáért komolyan, áldozatosan és hittel lelkesedők jelölt egyre világosabban dereng, ha visszatekintenek azokra az esztendőkre, amelyek olyan torzul, olyan eredménytelenül zuhantak a semmiségbe 1919 nyarának és őszének nagy fellángolása óta, amikor jóhiszemű és képmutató politikusok egyaránt kimondották, hogy ezentúl pedig ,,keresztény-nemzeti“ politika lesz Csonka-magyarországon, másfélét itt el sem lehet képzelni, meg sem lehet pendíteni. Nem mintha ennek kimondása lett volna a baj. De bár inkább soha ne mondták volna ki és ne ismételték volna unos-untalan kormánynyilatkozatokban, pártszervezkedésekben a kereszténységet annak minden hatalmas erkölcsi és társadalmi parancsolatával, hanem valósítottak volna meg belőle minél többet némán, kimondatlanul, de annál alaposabban amagyarság történelmien szükséges testi-lelki megújhodására. Mert úgy, ahogyan a dolgok tizenhétesztendőn keresztül történtek, a kereszténység hangoztatása — egyfelől csak a közéleti bellehemesek manipulációinak elkövetésére és leplezésére, másfelől pedig arra volt jó, hogy az a személyektől eltekinteni és elvi magasságokban járni nem tudó elemek előtt a jelszavak és a cselekedetek súlyos ellentéte a kereszténységet kompromittálja és alkalmasabb alanyokká tegye őket hamis, de tetszetős nem keresztény tanítások igéinek meghallgatására és befogadására. Í1a tehát még összhangzik a magyar közélet felelőseiben, vezetőiben valami a Karácsony felséges tanításából és hangulatából: nem tudnánk számukra és a nemzet számára üdvösebb napirendet, mint a jelszavakká nyomorított, kereszténység, a nagyon is keresztény idén egyéni praktikák fölé aggatott álkereszténység sürgős félredobását és a valódi keresztény-nemzeti rekonstrukció megvalósítását, amivel önként adódnék az igazi, termékeny és eredményes reformmunka üteme, tartalma és valósága. Magyar „Háromkirályok“... Újesztendő napjára következik a Háromkirályoké, és ezen is ez kell ,kicsit gondolkozni közéleti időszerűségek szempontjából. Utóbbi időkben ugyanis nagyon kezd divatba jönni, hogy a közélet némely hatalmon levő mágusai — akik nincsenek mindig és okvetlenül a napkeleti bölcsek tudományával megáldva — szorgalmasan hordják az aranyat, tömjént és mirrhát, de két tekintetből is erős ellentétben az isteni Gyermek napkeleti hódolóival. Egyfelől nem a miguk kincsesházából szórják az ajándékokat, mint ama háromkirályok cselekedtek. Másfelől éppen nem a betlehemi Kisded elé hordják, hanem akárhányszor a közéletnek semmikép sem isteni lelkületű, szakállas öregcsecsemői elé. Nem a „dömpingsajtó“ címen eléggé ismert jelenségre célzok itt elsősorban, amellyel szomorú korszakunkban annyit kellett és kell foglalkoznunk. De gondolok arra, ami egyre sűrűbben ismétlődik meg az utóbbi időben. Valaki beleperdül a névtelenségből, az ismeretlenségből a közéletbe, ahova pedig senkit sem kergetnek bottal. Ott semmi különösebb javát a köznek nem szolgálja, semmiféle üdvös alkotással ki nem tűnik, nem idét valamiféle hálára nem tudja kötelezni. De kitűnően beválik, mint valamely közéleti hatalmasság fullajtárja, akár titkári, akár főispáni, akár más minőségben. Azonban fordul a szél a politikában: az illetőnek el kell távoznia helyéről, vagy legalábbis ennek a veszedelemnek az árnyéka vetődik fejére. Mind a két esetben azonnal kéznél van számára egy jól dotált állás, mégpedig most már nem feltétlenül valamely magánvállalatnál, mint eddig dívott, s amire még azt lehetett mondani: üsse kő, ha az a magánvállalat így látja jónak a “maga szakállára, az ő dolga! Nem, azóta már inkább a közpénzek terhére történnek ezek a gyengédlelkű ajándékozások: az adózó polgárságot kötelezik olyan férfiak hálás kitartására, akikből a nemzet sohasem kért, akikhez a köznek s akiknek a közhöz édeskevés közük volt és van, s akik nem egyszer a legelemibb szakértelem teljes hiányával vonulnak jól dotált pozíciójukba, a rátermettek félretolásával. Még azt sem tűrik meg, hogy az ilyen kiválasztott egyéniség visszatérjen , élőbbéni kaptafájához, vagy hivatali asztalához, csak fölfelé való bukást fúrnék meg tőle, nemzeti hadikárpótlást igényelnek számára.. Maholnap egészen magától értetődőnek fogják találni az ilyen szerencsés ,,kisdedek“ közpénzen való kitartását, akik elé a hatalom mágusai aranyat, tömjént, mirrhát hordanak az alattvalóik kincsesházából. Gondolom, ezen is el lehet tűnődni egy újév táján, s még sok mindenen, hogy az ember sóhajtva gondoljon arra az egyedül lehetséges „boldog" újévre,, amelyben nem lesznek majd a közéletnek sonkalopó betlehemesei és a nemzet aranyával, tömjénével, mirrhájával olyan sajátságosan rendelkező máguséi. Budapesti világünnep 1938-ban Nyár elejére tervezik az eukharisztikus világkongresszust • Rendezzék meg a Szent István ünneppel párhuzamosan A pápa kegyes elhatározása folytán 1938-ban az eukharisztikus világkongreszszus ünnepét Budapesten ülik meg a világ katolikusai Szent István dicső királyunk halála 900 éves emlékünnepének tiszteletére. Ebből az alkalomból összesereglenek Budapesten a katolikus világ egyházi fejedelmei, bíborosok, érsekek, püspökök, papi küldöttségek, nyomukban a hívek százezres tömegeivel, ami óriási lendületet fog adni Magyarország és Budapest idegenforgalmának. Minden magyar ember őszinte szívvel örül ennek a nagy ünnepségnek és hálával gondol a 20 esztendős pápára, aki aggságának és fizikai szenvedéseinek közepette, de lelki erejének ajándékozó jóságával juttatja Magyarországot a nemzetközi ünnep fényéhez és megbecsüléséhez. Az ünnepségeket — úgy hírlik —, a nyár elejére tervezik. A mi szerény javaslatunk az volna, hogy» rendezzék meg a hagyományos augusztusi Szent István ünneppel párhuzamosan, összekapcsolva nagy királyunk évszázados kultuszát a nemzetközi ünnepség programjává!. Annál is inkább helyes volna ez, mert augusztus 21-én leplezik le Székesfehérvárott Szent István szobrát, s e szobor lábánál, a bazilika előtti téren fogják megtartani a magyar országgyűlés két házának együttes ülését. Magyarországon a napokban alakult meg az ünnepet rendező világi bizottság, hivatalos tényezők bevonásával. Olvastuk a bizottság névsorát, de azt csonkának tartjuk, mert abban csak a bürokratikus idegenforgalom és politika neveivel találkozunk. A Szabadság nemrég már felrótta a letűnt politikai rendszernek azt az önzését, hogy a Szent István ünnepségeket a maga zsákmányának tekintette s a rendezésből kihagyta éppen azokat, akik a budapesti „Szent István Hét“ gondolatát felvetették és megvalósították. Több mint 10 évvel ezelőtt bontotta ki ennek a gondolatnak a zászlóját Ripka Ferenc és gyűjtötte maga köré azt a lelkes tábort, amely a Szent István ünnepségek nemzeti, népies elemeit kigondolta és megvalósította, hogy a gyönyörű körmeneten kívül a magyar zene, tánc és népviselet kultusza is erősítést nyerjen. Ripka nem lett kisebb közéleti ember azzal, hogy a Gömbös-korszak igyekezett saját műve éléről félreállítani. De a mai megújhodott politikai irány csak gazdagodna, ha azok kezébe adná vissza a Szent István ünnepségek rendezését, akik azt megteremtették. Tű esztendő Mai számunkkal tizedik esztendejébe lép a Szabadság, amelyet az önálló tízakast járó, de a nemzet életében gyökerező politika 1920 március 15-én indított meg. A magyar szabadság emlékünnepének dátumával homlokán indult el a Szabadság, hogy betöltse hivatását, s váljonbecsületes, egyenes ézatri, őszinte kalauzává a nemzetnek, amelyet hamis szavak és hamis próféták oly sokszor vezettek a zavar és bizonytalanság homálya felé. Mi is elmondhatjuk, hogy életünket megharcoltuk. Bátran, egyenes gerinccel, emelt fővel küzdöttünk a szabadságért minden vonalon. Csak az imént záródott le az a politikai korszak, amely majdnem végzetbe döntötte az országot, mert a diktatúra erőszaka felé kormányozta a politikai, gazdasági és társadalmi életünket. Ebben a harcban nem kis feladat várt a Szabadságra. Ebben a harcban egész mellett álltunk helyt, kitéve magunkat a megsemmisítés veszélyének, mert a hatalom ferde pillantása gyakran mérlegelte velünk szemben a megsemmisítés terveit. És mi ma is itt állunk. A hatalom semmisült meg, s a Szabadság, mint a magyar lelkiismeret viharlámpása, tovább , jelzi azt az életutat, amelyet a nemzet számára a mi lelkiismeretünk jelöl ki. A sötétben világítunk, a sokszor szándékos siket hallgatás csendjébe szólunk bele, bátran, félelem nélkül, amint az magyar emberekhez, magyar meggyőződéshez illik. Az ország ■még nincsen túl a veszedelmeken. Most szakadnak reánk a nemzetközi és a belső gazdasági problémák kibontakozási tervei, s a sokféle zene közt, amelyet a nemzet fülébe húznak, hol a macskazene kelletlen, hangján, hol a fülbemászó édeskés megkörnyékezések zenei változataival, a mi hangunk ép, tiszta, hallható, világos és éles, mint a magyar mező nádisípja, amelyet nem lehet összetéveszteni hamis zeneszerszámokkal, mert mi igazságot, demokráciát, emberiességet, a sérelmek orvoslását, a vélemény szabadságát, a meggyőződés érvényesülését akarjuk. Alapvető célunk az ország harmonikus gazdasági fejlődése, a politikai és gazdasági szabad mozgás alapján. Függetlenül kormányoktól, pártoktól és érdekcsoportoktól, szolgáljuk továbbra is a magyarság felvilágosítását, a magyar szociális megújulást és Magyarország dunai elhelyezkedésének nagy ügyét. Cikkíróink és munkatársaink is egy gondolatba forrónál össze velünk. Bajcsy- Zsilinszky Endre, Serényi Gusztáv, Lendvai István, Balla Antal, Matolcsy Mátyás, Kerék Mihály, gróf Apponyi György, Veres Péter, Berecz Sándor, Glaser Géza, gróf Haller Gábor, Cséry Dezső, Fábián Dániel. Szilágyi József a politikai publicisztika nemes fegyvereivel vívták meg e lap hasábjain eszméikért folytatott harcaikat. Országos nevű íróink közül Kodolányi János, Tamási Áron, Szabó Pál, Nagy Lajos, Huszár Károly, Izsáky Margit, Szentgyörgyi Ferenc, Jánosi György, Simándy Pál, Antalffy Gyula cikkei és tárcái gyakran szereznek olvasóinknak boldog örömet. A politikai élet porondjára a derű nyílvesszőit lövöldözik be hétről hétre Vér Andor országos sikerű versei, Falusi kitűnő karrikatúráival kísérve, amelyek ma sokkal találóbban és őszintébben verik fel a közélet rengetegének ordasait, medvéit, de nem vetik meg azt sem, hogy az uborkájára kapaszkodott új ezredévi apostolokra, vagy a napi élet szétszórt morzsáin pykosztos módra élősködő nádi verebekre rányilazzanak... Mély felelősségérzet, komoly kötelességtudás, de az élet és a politika groteszk jelenségeinek szóvátétele adja együtt a Szabadság tartalmát. A nagyság ünnepélyességéből és a tőr pestig nevetségességéből álló mai élet minden rendű és rangú, vonatkozásait ismertetve, nyújtunk okulást, tájékoztatást és szórakozást a Szabadság olvasóinak. A Szabadság a legolcsóbb országos politikai hetiújság. Ára egész évre 5 pengő, félévre 2.50 pengő. Kérjük a Szabadság olvasóit, barátait és előfizetőit, ragaszkodjanak hozzánk, tartsanak meg bennünket szeretetükben és szerezzenek nekünk új híveket. Hazafias tisztelettel: a SZABADSÁG szerkesztősége és kiadóhivatala, foké Április 30 és május 10 között lesz a Budapesti Nemzetközi Vásár A Budapesti Nemzetközi Vásárt a most következő évben április 10. és május 10. közt fogja megrendezni a főváros közreműködésével a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara és a GyOSz. Karácsony hetében küldte ki a Vásár rendezősége a jelentkezéshez szükséges nyomtatványokat, Itt már eddig is 300 nagy magyar vállalat jelentette be, hogy részt vesz a kiállításon. A jelentkezők sorában főleg vas-, gép-, textil-, ruházati, élelmiszer-, bútorszakmák vannak képviselve. Januárban újabb nagyobb arányú jelentkezéseket várnak, mert akik január 15-ike előtt jelentkeznek, azok 10%-os engedményben részesülnek a helyűjükből. A külföldi kiállítók közül eddig Olaszország és Ausztria helyezték kilátásba hivatalos részvételüket, de tárgyalások folynak Franciaországgal, Svájccal, Brazíliával, Délafrikával és más államokkal, ezek kiállítási csoportjainak megszervezéséről. A vásár új alaprajza már elkészült és pedig rendkívül ötletesen, olyan beosztással, ami az, áttekinthetőséget