Szabadság, 1937 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1937-01-03 / 1. szám

^«3? Január Ű .JuJMdüátj. »Keresztény - nemzeti“ politika — Keserű széljegyzet ulévre - Irta: LENDVAI ISTVÁN Ilyenkor esztendő fordulásán a szem­lélődő ember két ünnep hangulatai és gondolatai közé van ékelve: ha vissza- t elé néz, a karácsony levegője terjeng még körülötte, ha meg egyre inkább be- letinonmdva az örökkön múló időbe, — előretekint: a Háromkirályok csillagfé­nyes, ajáudékos vonulása rajzolódik lá­tóhatárára. De akár hátra, akár előre szemlélődik: mihelyt közéletünkre gon­dol, az. ünneprontásnak minden szán­déka nélkül is az irónia színei szövődnek beié ünnepi hangulataiba és némileg fa­nyar, kesernyés tapasztalatok kínálkoz­nak széljegyzetekül a krónikairó tolla alá. Az Űmak 1936-ik esztendejében pél dául az a kis budapesti história esett meg még odaát, a lelkileg bensőségesebb­nek ismert Budán is, hogy abban a villa- épületben, melyben négy más családdal együtt e sorok írójáé is lakik, betlehc- mes gyerekek jártak és a sors véletlen­jéből egyik lakásba sem nyerve bebo- csáttatást: egyszerűen elloptak a lépcső­házból három elmozdítható lábtörlőt. Az ember hajlandó azzal a kézlegyintéssel intézni el a dolgot, hogy hát persze, Bu­dapesten vagyunk és 1936-ot Írunk. Csakhogy e sorok Írója nagyon jól emlékszik bizonyos régi-régi és falusi betlehemesekre is, akiket szívesen bebo- csátottak mindenüvé, ama túladunai mezővároskában, de közben gondosan szemmel tartották őket, nehogy a szép­séges karácsonyi pásztordalok zengede- zcse közben eltűnjék a karácsonyra szánt sonka vagy egyéb ilyen egészséges holmi. A Közélet „űeüeűemesei“ Nem hiszem, hogy valami szédilően távoli képzettársítás kellene ezek után ahhoz, hogy. bizonyrts közéleti betlehe­mesekre tévedjen á gondolat. Annak a három-négy lábtorlőlolvaj budai gyerek nak, vagy falusi éléskamrákat dézsmálni igyekvő falusi betiehemeseknek a delik- tuma nyomban ártatlanabbá, szelidebbé minősül, ha felgondoljuk: hányán akad­tak az Űmak 1919. esztendeje óta a ma­gyar közéletben nagy megsüvegeltetést, kövér tisztességet igénylő férfiak, akik a keresztény-nemzeti“ eszmével betlehe- mcskedtek a lelkes, hiszékeny tömegek felé, hogy közben minden különösebb keresztényi és nemzeti meggondolások nélkül holmi lábtörlőknél és egy-két son- kánál-kolhásznál ugyancsak többéről csúsztassanak egyáltalán nem kereszté­nyi önzésük, törtetésiik. hiúságuk és mammonizmusuk eléggé mély s nem is nagyon rejtett iszákjába. Mindez az igazi keresztény-nemzeti világnézetért és politikáért komolyan, áldozatosan és hittel lelkesedők «elölt egyre világosabban dereng, ha visszate­kintenek azokra az esztendőkre, amelyek olyan torzul, olyan eredménytelenül zu­hantak a semmiségbe 1919 nyarának és őszének nagy fcllángolása óta, amikor jóhiszemű és képmulató politikusok egy­aránt kimondották, hogy ezentúl pedig ..keresztény-nemzeti“ politika lesz Cson- ka-magyarországon, másfélét itt el sem lehet képzelni, meg sem lehet pendíteni. Nem mintha ennek kimondása lett volna a baj. De bár inkább soha ne mondták volna ki és ne ismételték volna unos-un- talan kormánynyilatkozatokban, párt­szervezkedésekben a kereszténységet an­nak minden hatalmas erkölcsi és társa­dalmi parancsolatával, hanem valósítot­tak volna meg belőle minél többet né­mán, kimondatlanul, de annál alaposab­ban a »magyarság történelmien szüksé­ges testi-lelki megújhodására. Mert úgy, ahogyan a dolgok tizenhét- esztendőn keresztül történtek: a keresz­ténység hangoztatása — egyfelől csak a közéleti bellehcmesek manipulációinak elkövetésére és leplezésére, másfelől pe­dig arra volt jó, hogy az a személyektől eltekinteni és elvi magasságokban járni nem tudó elemek előtt a jelszavak és a cselekedetek súlyos ellentéte a keresz­ténységet kompromittálja és alkalma­sabb alanyokká tegye őket hamis, de tet­szetős nemkereszté.ny tanítások igéinek meghallgatására és befogadására. 11a tehát még ússzhangzik a magyar közélet felelőseiben, vezetőiben valami a Karácsony felséges tanításából és han­gulatából: nem tudnánk számukra és a nemzet számára üdvö&ebb napirendéi; mint a jelszavakká nyomorított, keresz­ténység, a nagyon is keresztényidén egyéni praktikák fölé aggatott álkéresz- ténység sürgős félredabását és a valódi keresztény-nemzeti rekonstrukció meg­valósítását, amivel önként adódnék az igazi, termékeny és eredményes reform- munka üteme, tartalma és valósága. Magyar „HäromklrälyoK“... Űjesztendő napjára következik a. Há­romkirályoké, és ezen is er kell ,kicsit gondolkozni közéleti időszerűségek szem­pontjából. Utóbbi időkben ugyanis na­gyon kezd divatba jönni, hogy a közélét némely hatalmon levő mágusai — akik nincsenek mindig és okvetlenül a nap­keleti bölcsek tudományával megáldva — szorgalmasan hordják az aranyat, tömjént és mirrhát, de két tekintetből is erős ellentétben az isteni Gyermek nap­keleti hódolóival. Egyfelől nem a miig uk lcincsésházából szórják az ajándékokát, mint ama háromkirályok cselekedték. Másfelől éppen nem a betlehemi Kisded elé hordják, hanem akárhányszor a köz­életnek semmikép sem isteni lelkületű. szakállas öregcsecsemői elé. Nem » „dömpingsajtó“ cimen eléggé ismert jelenségre célzok itt elsősorban, amellyel szomorú korszakunkban annyit kellett és kell foglalkoznunk. De gondo­lok arra, ami egyre sűrűbben ismétlődik meg az utóbbi időben: Valaki bélepérdül a névtelenségből, az ismeretlenségből a közéletbe, ahova pedig senkit sem ker­getnek bpttal. Ott semmi különösebb ja­vát a köznek nem szolgálja, semmiféle üdvös alkotással ki nem tűnik, nemidét valamiféle hálára nem tudja kötelezni. De kitünően beválik, mint valamely köz­életi hatalmasság fullajtárja, akár titkári, akár főispáni. akár más minőségben. Azonban fordul a szél a politikában: az Mai számunkkal tizedik esztendejébe lép a Szabadság, amelyet az önálló títakafi járó, de a nemzet életében gyökerező politika 192$ március 15-én indított meg. A magyar sza­badság emlékünnepének dátumával homlo­kán indult el a Szabadság, hogy betöltse hi­vatását, s váljon 'becsületes, egyenes ézatri, őszinte kalauzává a nemzetnek, amelyet ha­mis szavak és hamis próféták oly sokszor vezettek a zavar és bizonytalanság homálya felé. Mi is elmondhatjuk, hogy étetünket megharcottuk. Bátran, egyenes gerinccel, emelt fővel küzdöttünk a szabadságért min­den vonalon. Csak az imént záródott le az a politikai korszak, amely majdnem végzetbe döntötte az országot, mert a diktatúra erő­szaka felé kormányozta• politikai, gazdasági és társadalmi életünket.’ Ebben a harcban nem kis feladat várt a Szabadságra. Ebben a harcban egész melleit álltunk helyt, kitéve magunkat a megsemmisítés veszélyének, mert a hatalom ferde pillantása gyakran mérlegelte velünk szemben a megsemmisítés terveit. És mi ma is itt állunk. A hatalom semmisült meg, s a Szabadság, mint a ma­gyar Iclkiismeret viharlámpása, tovább , jelzi azt az élctutat, amelyet a nemzet számára a mi lelkiismeretünk jelöl ki. A sötétben vi­lágítunk, a sokszor szándékos siket hallga­tás csendjébe szólunk belé, bátran, félelem nélkül, amint az magyar emberekhez, ma­gyar meggyőződéshez illik. Az ország ■még nincsen túl a veszedelmeken. Most szakad­nak reánk a nemzetközi és a belső gazdasági problémák kibontakozást tervei, s a sokféle zene közt, amelyet a nemzet fülébe húznak, hol a macskazene kelletlen, hangján, hol a fülbemászó édeskés megkörnyékezések zenei változataival, a mi hangunk ép, tiszta, hall­ható, világos és éles, mint a magyar mező nádislpja, amelyet nem lehet összetéveszteni hamis zeneszerszámokkal, mert mi igazsá­got, demokráciát, emberiességet, a sérelmek orvoslását, a vélemény szabadságát, a meg­győződés érvéngesülését akarjuk. Alapvető célunk az ország harmonikus gazdasági fejlődése, n politikai és gazdasági szabadmozgás alapján. Függetlenül kormá­ílletőnek el kell távoznia helyéről, vagy legalábbis ennek a veszedelemnek az ár­nyéka vetődik fejéré. Mind a két eset­ben azonnal kéznél van számára egy jól dotált állás, még pedig most már nem feltétlenül valamely magánvállalatnál, mint eddig dívott, s amire még azt lehe­tett mondani: üsse kő. ha az a magán­vállalat igy látja jónak a “maga szakál­lára, az ö dolga! Nem, azóta mar inkább a közpénzek terhére történnek ezek a gyengédlelkn ajándékozások: az adózó polgárságot kötelezik olyan férfiak hálás kitartására, akikből a nemzet sohasem kért, akikhez a köznek s akiknek a köz­höz édeskevés közük voll és van, s akik nem egyszer a legelemibb szakértelem teljes hiányával vonulnak jól dotált po­zíciójukba, a rátermettek jélretolásávul. A pápa kegyes elhatározása folytán 1938-ban az eukharisztikus világkongresz- szps ünnepét Budapesten ülik meg a világ katolikusai Szent István dicső királyunk halála 900 éves emlékünnepének tisztele­tére. Ebből az alkalomból összesereglenek Budapesten a katolikus világ egyházi feje­delmei, bíborosok, érsekek, püspökök, papi küldöttségek, nyomukban a hívek százezres tömegeivel, ami óriási lendületet fog adni Magyarország és Budapest idegenforgal­mának. Minden magyar ember őszinte szív­vel örül ennek a nagy ünnepségnek és há­lával gondol a $0 eszlendős pápára, aki aggságának és fizikai szenvedéseinek köze­pette, de lelki erejének ajándékozó jóságá­nyoktól, pártoktól és érdekcsoportoktól, szolgáljuk továbbra is a magyarság felvilá­gosítását, a magyar szociális megújúlást és Magyarország dunai elhelyezkedésének nagy ügyét. Cikkíróink és munkatársaink is egy gondolatba forrónál; össze velünk. Bajcsy- Ziilinitky Endre, Serényi Gusztáv, Lendvai István, Balta Antal, Matolcsy Mátyás, Kerék Mihály, gróf Apponyi György, Veres Péter. Bere.cz Sándor, Glaser Géza, gróf Hallcr Gá­bor, Cséry Dezső, Fábián Dániel. Szilágyi József a politikai publicisztika nemes fegy­vereivel vívták meg e lap hasábjain eszméi­kért folytatott harcaikat. Országos nevű íróink közül Kodolányi János, Tamási Áron, Szabó Pál, Nagy Lajos, Huszár Károly. Izsáky Margit, Szentgyörgyi Ferenc, Jánosi György, Simándy Pál, Antalffy Gyula cikkei és tárcái gyakran szereznek olvasóinknak boldog örömet. A politikai élet porondjára a derű. nyílvesszőit lövöldözik be hétről hétre Vér Andor országos sikerű versei, Faluss ki­tűnő karrikaturáival kísérve, amelyek ma sokkal találóbban és őszintébben verik fel a közélet rengetegének ordasait, medvéit, de nem vetik meg azt sem, hogy az uborkájára kapaszkodott új ezredévi apostolokra, vagy a napi élet szétszórt morzsáin pqkosztos módra élősködő nádi verebekre rányilaz- zanak... Mély• felelősségérzet, komoly kötelesség- tudás, de az élet és a politika groteszk jelen­ségeinek szóvátétele adja együtt a Szabadság tartalmát. A nagyság ünnepélyességéből és a tőr pestig nevetségességéből álló mai élet minden rendű és rangú, vonatkozásait ismer­tetve, nyújtunk okulást, tájékoztatást és szó­rakozást a Szabadság olvasóinak. A Szabadság a legolcsóbb országos politi­kai hetiújság. Ára egész évre 5. pengő, fél­évre 2.50 pengő. Kérjük a Szabadság olva­sóit, barátait és előfizetőit, ragaszkodjanak hozzánk, tartsanak meg bennünket szerete- iükben és szerezzenek nekünk új híveket. Hazafias tisztelettel: a SZABADSÁG Még azt sem tűrik meg, hogy. az ilyen kiválasztott egyéniség visszatérjen • élőb­bén i kaptafájához, vagy hivatali aszta­lához: csak fölielé való bukást fúrnék meg tőle, nemzeti hadikárpótlást igényel­nek számára.. Maholnap egészen magá­tól értetődőnek fogják találni az ilyen szerencsés ..kisdedek“ közpénzen való kitartását, akik elé a hatalom mágusai aranyat, tömjént, mirrhát hordanak —? alattvalóik kincsesházából. Gondolom, ezen is el lehet tűnődni igy újév táján, s még sok mindenen, hogy az ember sóhajtva gondoljon arra az egyedül lehetséges „boldog" újévre,, amelyben nem lesznek majd a közélet­nek sonkalopó betlehemesei és a nem­zet aranyával, tömjénével, mirrhájáv.d olyan sajátságosán rendelkező máguséi. val juttatja Magyarországot a nemzetközi ünnep fényéhez és megbecsüléséhez. Az ünnepségeket — úgy hírlik —, a nyár eleiére tervezik. A mi szerény javaslatunk az volna, hogy» rendezzék meg a hagyományos augusz­tusi Szent István ünneppel párhuza­mosan, összekapcsolva nagy királyunk évszázados kultuszát a nemzetközi ünnepség program­jává!: Annái is inkább helves volna ez. mert augusztus 21-én leplezik le Székes­fehérvárott Szent István szobrát, s e szo­bor lábánál, a bazilika előtti téren fogják megtartani a magyar országgyűlés két há­zának együttes ülését. Magyarországon a napokban alakult meg az ünnepet rendező világi bizottság, hiva­talos tényezők bevonásával. Olvastuk a bi­zottság névsorát, de azt csonkának tartjuk, mert abban csak a bürokratikus idegenfor­galom és politika neveivel találkozunk. A Szabadság nemrég már felrótta a letűnt politikai rendszernek azt az önzéséi, hogy a Szent István ünnepségeket a maga zsák­mányának tekintette s a rendezésből kihagyta éppen azokat, akik u buda­pesti „Szent I.stván-Hét“ gondolatát fel­vetették és megvalósították. Több mint 10 évvel ezelőtt bontotta ki en­nék a gondolatnak a zászlóját Ripka Fe­renc és gyűjtötte maga köré azt a lelkes tábort, amely a Szent István ünnepségek nemzeti, népies elemeit kigondolta és meg­valósította, hogy a gyönyörű körmeneten kívül a magyar zene, tánc és népviselet kul­tusza is erősítést nyerjen. Ripka nem lett kisebb közéleti ember azzal, hogy a Göm­bös-korszak igyekezett saját műve éléről félreállítani. De a mai megújhodott politi­kai irány csak gazdagodna, ha azok kezébe adná vissza a Szent István ünnepségek ren­dezését, akik azt megteremtették. Április 30 és május 10 közölt lesz a Budapesti Nemzetközi Vásár A Budapesti Nemzetközi Vásárt a most kö­vetkező évben április $0. és május 10. közt. fogja megrendezni a főváros közreműködésé­vel a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara és a GyOSz. Karácsony hetében küldte ki a Vásár rendezősége a jelentkezéshez szüksé­ges nyomtatványokat, fit- már eddig is 300 nagy magyar vállalat jelentette be. hogy résztvesz a kiállításon. A jelentkezők sorában főleg vas-, gép-, textil-, ruházati, élelmiszer-, bútor- szakmák vannak képviselve. Januárban újabb uagyobbarúnyú jelentkezéseket várnak, mert akik január 15-ike előtt jelentkeznek, azok 10%-os engedményben részesülnek a hely­űjükből. A Külföldi kiállítok közül eddig Olaszország és Ausztria helyezték kilátásba hivatalos rész­vételüket. de tárgyalások folynak Francia- országgal. Svájccal, Brazíliával, Délafrikávol és más államokkal, ezek kiállítási csoportjai­nak megszervezéséről. A vásár új alaprajza már elkészült és pedig rendkívül ötletesen, olvan beosztással, ami az, áttekinthetőséget szerkesztősége és kiadóhivatala, foké Tű esztendő Budapesti vilájdnnep 1938-ban Nyárelejére tervezik az eukharisztikus világkongresszust — Rendezzék meg a Szent István ünneppel párhuzamosan

Next

/
Thumbnails
Contents