Szabadság, 1938 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1938-01-02 / 1. szám
9. sz. „Keresd a szót“ rejtvény-szelvény, 1938. I. kt A „lant“ Szót a következő hit* ?lííbort látásihírt Tiltod • 1VOQ, ju 1« A „lant »zpt : (letés(ek)ben találtam meg: • • » • * s í % ■ s »•ét Ezen hirdetések szövegéből : « » » « drb. szót gyűjtöttem össze. ,«;*«» Né?, dm, foglalkozás: * ...•; í t (fia tárgyjutalmat nyernek, úgy az a), b), c) ilb. vel jelzett jutalmakra a lehetőség szerint a következő sorrendben tartanék igényt: II... 21... 3)... 4)... 8)...áruforgalmáról s meg fogja vizsgálni, hogy az egyes vidékek milyen kedved vagy kedvezőtlen relációkban vannak Budapest hatalmán vásárlóerejével. Ám ez csak felderítő munka, amely lassan— talán éveken át fog bizonyos tanulságokat érlelni. A Cselekvés nem várhat addig,de nem is kellene várnia. Vizsgálják meg sürgősen ezt a kérdést, lépjenek közbe, ha kell, új vasúti tarifapolitikával, egyes vidékek termelésének forgalmi előmozdításával. Ha nem is vesznek el más területektől áruforgalmat, de a főváros fogyasztásának természetes növekedését az eddig elhanyagolt országrészek között osztják el, már nagy munkát végeztek és sok hanyatlásban lévő országrész megélhetését mozdították elő vele. Ha aztán Csonka- Magyarország egyenletesebb forgalmi területté változott, ennek a gazdasági erőnek sokkal nagyobb vonzó hatása lesz a megszállt területek felé is, ám ezeknek mesterségesen elszaggatott gazdasági kapcsolataiba a fent kifejtett módon tudna Magyarország újból viszszailleszkedni. Ez pedig felérne egy hatalmas revíziós mozgalommal, amelyet a gazdasági erők hatása támasztana alá, nem pedig csupán a politikai szólamok, amelyek légüres térben mozogva sehonnan nem kapnak támasztékot. Az „egyker* és az értelmiségi réteg ■ Fár hété az Óralányság egyik egykés falujának református papja, Kitt Géza tartott pusztuló, egykéző népéről, az ótestamentumi próféták megrázó erejével ható, mélyhullámú népi szolidaritásból és megindító krisztusi hitből fakadó előadást Az előadás, amelyről annak idején a Szabadság részletésen beszámolt, pontos adatok alapján támasztotta alá a földreform elodázhatatlan szükségességét, valamint az örökösödési törvény sürgős megváltoztatását. Kiss Géza tökéletesen tűzlában van az egyke érkezési világrendjének hatalmával és az erkölcsi pastaceák elodázhatatlan voltával is, de ezek kedvéért nem tagadja le a történelmi-gazdasági végokokat. Az „új ezredév" ideológiai verseny futárában akadtak ennek a kérdésnek is új teoretikusai, akik tűzoltótag erkölcsi okokra akarták visszavezetni az egykét, mások pedig a tájbiológiai determinizmus kényelmes, de nagyon is ingatag és felületes álláspontjára helyezkedtek, ismét mások: az Egészségpolitikai Társaság „tudósai" közül rideg nyíltsággal kimondották, hogy a lajfemnitalás feladatát a szegényebb falust és várost rétegeknek kell vállalnink, mert a szellemileg és kulturálisan magasabban álló vezető rétegek a mai nehéz viszonyok között ezt nem vállalhatják e rétegek „kulturmunkájának" kára nélkül. Íígy ez utóbbiak egykéje és születésszabályozása a kulturális előrehaladás leküzdhetetlen velejárója s mint ilyen, ha nem is örvendetes, de természetes állapot. Könnyű megállapítani, hogy ez az álláspont egy visszájára fordított marxizmus, melyből az osztálygyűlölet bántó, leplezetlen szelleme árad ki, amely szemet húny a kuluráltabb rétegek olyan hasonló bűnei felett, amelyek miatt a népnél rögtön félreveri a magyar halál vészharangjait. És a szemlélet nem a szociális fölemelés és segítés szándékával indul el a falusi nép felé, hanem a büntető szellem szigorával, egyoldalúságával és kíméletlenségével akar még több terhet róni az amúgy is elesett magyar nép tállára s a gyógyítás helyett csak »/• mélyítik azt a sajnálatos szakadékot, mey a város és falu, nép és az értelmiség között tátong. Amíg egyik oldalról honfiul hévtől túlfeszült keblű körtáncaink a „magyar halállal" rémítenek bennünket, ugyanakkor veszedelmes arányú túlnépesedésről is beszélnek és titokban jónak ígérkező kivándorlási akcióval szeretnék a veszedelmes népfölösleg és szociális feszültség magas nyomását lecsapolni. Valami itt nincs rendjén. Vagy túlnépesedtünk s akkor nemzeti hősként kell Üdvözölni az ormánysási népet, iagy Megértette az Idők szavát a kipusztítja magát a túlnépesedés kiegyensúlyozására, vagy pedig kevesen vagyunk magyarok s akkor minden erővel rajta kell lenni, hogy a Magyar népi erő számban, minőségben, erkölcsi és szellemi tartalomban megsokszorozódjék. Egységes szellemet és morált kell megteremteni az egész magyarságban és első MEGTÉRÉS Egy reggel arra ébredt, hogy minden pénzforrása kimerült. Szállodai szobáját is felmondták. Itt-ott elejtett pénzecskékből néhány napig még tengette életét, de végül ez a segítség is elmaradt. Utolsó mentsvárként megírta „csodaszép" karácsonyi novelláját. Végtelen békét írt meg, benne, amely egybefortított minden népet későn volt: a karácsonyi számot már mindenütt lezárták. De még a heve sem volt ismerős, könnyűszerrel utasították el a* írással. Három pengő húzódott meg a zsebében, mikor huszonnegyedikén délután beült a kávéházba. Kibámult az ablakon. Fejkendős aszszony spárgával összekötözött fenyőfát cipelt az ablak előtt. Maga elé rakta azesti lapot, de ma bele sem nézett a hatalmas karácsonyi számba, csak lapozgatott benne előre, meg hátra. Úgy érezte, a sors ma pontot tett életére. Filmszerű gyorsasággal szaladt Végig agyában eddigi életének minden érdekes mozzanata ... Mikor kifizette kávéját, két pengő maradt a zsebében. Magára kapta Vékony felöltőjét, s kilépett a fagyos téli estébe. Néhány lépés után összeverődtek a fogai a szél árvába fújta a pihekönnyű havat. Körülötte egyre képtelenebbé vált az utca, mindenki hasa sietett. Az árok szentimentalizmus: a karácsonyest mindjobban átvette uralmát a város felétt. Meggyorsította a lépteit éjjeli szállása felé. A Népház címét jól megjegyezte, ott néhány fikéren megszállhat még egy éjszakára. Zsebében megtapogatta revolverét, az mindent mentétt majd. De ma éjszaka még nem. Ezerféle változatban, szentestével fűszerezett emlék szállt reá lelkére és egy estére foglyul ejtette meg az élet számára. Mikor előtte állt a hatalmas, szürke, épület, hirtelen megtorpant, berkére zúdult a rettenet, hogy milyen mélyre is süllyedt. Eszeveszett gyorsasággal száguldott agyán keresztül a sok terv. Igyekvés, jószándék és keze önkénytelen hűl a revolver után tapogatott. De nyomban visszahúzta a kezét. Valami síró*, anyás félelem visszatartotta: ma este bel... Megnyomta a csengőgombot, ötven fillért fizetett, az éjjeli szállás díját,és beengedték. Hosszú lépcsősoron ment felfelé az emeletre, majd betessékelték egy nagy terembe Zűrzavaros félhomályban, fojtó levegőben, nagy összevisszaságban rengeteg ember ült. Az árokban karácsonyfa, de senki sem nézett rá. Lehettek vagy százan a teremben, lehajtott fejjel ültek, egymáshoz egy szót sem szóltak. Feltörő köhögés. Vagy egy láb doboltása vágta el néha a csendet. Mindenki kezében fenyőgallyal díszített kis csomag pihent. Őt is leültették egy padszélre és az ő kezébe is ajándékcsomagot adtak. Zavarában azt sem tudta, mit cselekszik, óvatosan bontogatta fel a kis csomagot. Fehér papírzacskóba néhány szem dió, két alma és három „lépcöte" cigaretta feküdt. Ujjai görcsösen ragadták meg a papír széleit, feje lecsuklott és feltartóztathatatlanul, hang nélküli zokogás rázta egész testét. De senki sem vette észre. Nagy lassan felemelte fejét és körülnézett. Közvetlen mellette egy fiatalember ült. Felsőkabátja fent volt, alaktalan, rongyos, színtelen, sakkszín toldott fóldott halmi lógott válláról, nadrágján a tenyérnyi hézagok Spárgával voltak összekötözgetve. Kifejezéstelen, merev tekintettel bámult a terem egy pontjára, kuszátt haja homlokába lógott. Kissé arebb reszketőkezű öreg, aki lábait cipő híján rongyosoméba burkolta. Hátrább nézett, a látvány mindenütt ugyanaz. Végtelennek tűnt hálul a terem, mint erdő sűrű fűi, úgy sorakozott egymás mellett a nyomor, a szenvedés, A pusztulás. Rongy és robgy, s egy-egy élet maradványaképpen. A terem közepén, el vegyülve a többivel, magas, siváliy, hosszúhajú, rőt szakállú férfit pillantott meg. Ruházatán egyetlen ép darab nem volt, kezében görcsös meggyfából. Tekintete nyugodt, mélyről jövő, meSsZenéző, ő reártézett és lelkében egyszerre forró zuhatagként ömlött végig valami különös felismerés és megértés Szemeit lehunyta és szózatot hallott: „Ez az én népem, akiért elküldettem és meghaltam." Sokáig ült még mozdulatlanul. Az emberek lássam szagy esőszógással tzedelőeködtek körülötte a hálótermek felé. Végül egyedül maradt. Valaszii nagy étéligenlés öröme alatt él fajta. Felállt, az ablakhoz Sietett és revolverét gyors mozdulattal kidobta a hóval borított udvarra. Az élhivalás parancsát érezte az Idegeiben: küzdeni manden erővel, utolsó lélegzetig a meglepettekért, a rongyosokért, az élő halottakért, Soha másért, Csak ezekért!.. S távol, ez éjféli misére hívogató harangok szavától, távol az ünnepre sereg!5 tömegtől, az éhezők, a fázok és rongyosok között: megszületett az ember: Berestay Pál ! .szfeb MUAq. sorban éppen a vezető és példát mutató kultúrrétegeknek kell elindulniuk úgy az erkölcsi megújhodás útján, mint a társadalmi újjászervezés nagy munkájában. Csak egy erkölcsi és szellemi erőben — a nagy magyar történelmi múlt példáján megújult értelmiségi réteg tudja társadalmunk mélyreható átépítését véghezvinni, amelyhez mint részfeladat, tartozik hozzá az egyke megoldása is ... Fábián Dániel 1938 január 1. ól belpolitikai kartok előtt (A Szabadság munkatársától.) A kormány az év Utolsó napjaiban nyilvánosságra hozta, illetőleg aparlament elé terjesztette a választójogi reformtervezetet, amely nagyjából azokért az elveken épül fel, amelyeket a Szabadság legutóbbi számában ismertettünk és bírálat tárgyává tettünk. A javaslat 260-ra emeli a képviselők számát, a választás módjára nézve pedig kétféle választójogot állapít meg. Eszerint az egyéni választókerületekben a képviselőket azok választják, akiknek országgyűlési képviselő választójoguk van, a lajstromos választókerületekben pedig azok, akik törvényhatósági választójoggal bírnak. Mindkét választójog tekintetében különböző megszorításokat tartalmaz a javaslat , többek közt a gazdasági cselédnek, illetőleg mezőgazdasági munkásnak csak abban az esetben biztosít választójogot, ha hat év óta ugyanannál a munkaadónál van alkalmazva. A választhatóságból pedig kizárja és pedig űrökre azt, aki bűntett miatt, s tíz évre azt, akit vétség miatt jogerősen ítéltek el. (Vajon nem lesz-e ez alkalom arra, hogy a hatalom félreállíthassa az újból „politikai vétség“ címén perbefogott és elítélt ellenfelét ?) Az életkorra vonatkozó megállapítás 24, 26, 28, sőt 30 év között variál. A javaslatot rendkívül nagy érdeklődés előzte meg és amilyen nagy volt a várakozás, olyan nagy az a megütközés is, amit A tervezet nyilvánosságra hozatala kiváltott. Megállapíthatjuk, hogy a kormány újévi ajándékát igen vegyes érzelmekkel fogadta a nemzeti közvélemény. Attól kell tartanunk, hogy a javaslat tárgyalása az eddigi politikai békét fel fogja borítani. Arra vonatkozólag is híresztelések keltek szárnyra, hogy a törvényjavaslat tető alá hozásának, főleg pedig alkalmazásának terminusa a messzi jövőbe fog kitolódni. Hír szerint a Ház elé csak március elejére kerül a választójogi reform. A törvényjavaslatból azonban csak későre lesz törvény és még hosszabb idő kell ahhoz, hogy, a Házat feloszlassák és a az újVálasztásokat kiírják. Kormánypárti köröők véleménye szerint : “ 1989 nyara előtt nem kerülhet sor a titkos választójog premierjére. A javaslatnak mindenesetre nagy nehézségekkel kell számolnia. Két oldalról is heves ostromnak lesz majd kitéve. Konzervatív részről kénytelenek ugyan tudomásul venni, hogy a titkosság bevezetése már elkerülhetetlen. Viszont súlyos kifogásokat fognak emelni a választójogosultságnak még az ellen a szegényes megállapítása ellen is, amit a javaslat tartalmaz. Viszont a haladó szellemű polgári ellenzék heves ostromra készül a tervezet jogszakító rendszere ellen, amely széles tömegeket zár ki úgy az aktív, mint a passzív választójog gyakorlásából. A javaslat érkezését egyébként az utóbbi napok során érdekes és nagyfontosságú politikai megnyilatkozások előzték meg, amelyeket alább ismertetünk. A konzervatív álláspontnak gróf Bethlen István adott nagy feltűnést keltő kifejezést a „Pesti Napló" karácsonyi vezércikkében. B Bethlen azt hangoztatja, hogy „Középeurópában a demokráciát az általános egyenlő választójog tette tünkreA politikai jogokkal felruházott proletártömegek a háború utáni válságos időkben a nekik adott hatalmat a többi társadalmi osztályok félretolására, s a meglévő gazdasági és társadalmi rend felforgatására használták fel, s a szociológiai törvényszerűségek hatásai alól — mondja Bethlen — Magyarország sem vonhatja ki majd magát. Annyival inkább — teszi hozzá —, mert „tipikusan proletárnemzet vagyunk.“ Bethlen szerint a proletárrétegek az ország lakosságának 60— 70 százalékát teszik ki. Ilyen körülmények között különösen két tömegjelszónak lesz nagy kilátása és jövője — hangoztatja Bethlen az egyik: „ingyen földet Mindenkinek", a másik: „le a zsidókkal." A veszélyek ellen jelentéktelen korrektívumok, szerinte, nem segítenek, célravezetőnek a pluralitásos választójogot, vagy olyan rendszer bevezetését tartja, amely szerint a műveltségben alacsonyabb fokon álló választók átmenetileg közvetett úton gyakorolnák választójogukat. Mélyenszántó cikkben fejtette ki a választójog kérdéséről a maga álláspontját Csetényi József, a „Festi Hírlap" közgazdasági szerkesztője is. Csetényi igen helyesen mutat rá, hogy „a jog és gazdaság egymástól elválaszthatatlan egység", s a kiterjesztett jognak, amelyet az eddig kizárt tömegnek adnak, tartalmaznia kell az anyagi javakban való nayobb részesedési lehetőséget is, különben a jog csak felkeltett és ki nem elégített vágyakozás., Hú, nálunk. ..0—70 . szfszatóji... a prole*tár“ — mint Bethlen véli —ezelen egyszerre kell küzdeni gazdasági és politikai téren. A gazdasági tümeghaladáshoz azonban politikai jogkiterjesztés kell. Csetényi ezzel a cikkel akaratlanul is Bethlen István közjogi aggodalmaira adott találó választ. A polgári ellenzék egyik kitűnő vezére, Rassay Károly szintén karácsonyi nyilatkozatban foglalkozik a választójog kérdésével: „Az ellenzék a maga hozzájárulásának nagy erkölcsi értékét csak olyan választójogi javaslathoz adhatja — mondja Rassay —, amely szellemében és rendelkezésében egyaránt biztosítékot nyújt arra, hogy az igazi nemzeti akarat a hatalom, a pénz és a demagógia illetéktelen befolyástól mentesen nyilvánulhat meg." Darányi Kálmán miniszterelnök az „Esti Kurír" karácsonyi számában nyilatkozott a választójogról. Arra a kérdésre, hogy a titkos választójoggal egyvonalban további erőteljes szociális intézkedésekre van szükség, azt válaszolta, hogy „szociális szempontból, a nemzet belső harmóniáját szolgálja a mezőgazdasági munkások aggkori biztosítása, valamint a magántisztviselők munkaidejének és fizetései szabadságának rendezéséről szóló törvény.“ Sajnos, a miniszterelnöknek ez a nyilatkozata semmiképpen sem megnyugtató, mert még csak utalást sem tartalmaz a magyar élet legfontosabb problémának, a földkérdésnek a megoldására vonatkozólag. Azok a törvények, amelyekre utal, korántsem biztosítják a jogkiterjesztéssel kapcsolatosan az anyagi javakban valótzt a nagyobb részesedést, amelyet Csetényi József mint legfontosabb követelményt hangsúlyoz a nagy közjogi reformmal kapcsolatban, s amely nélkül valóban bizotnytalan jövő felé visz a magyar politika útja. Ideg-, rheumás bajokat speciális, fizikális eljárással eredményeken gyógyít JLEKTMfflaGIffiSES i|fevj CR— 1_.19 2 mm, un ..ima ww-si na Kérjen prospektust