Előre, 1951. július-szeptember (1. évfolyam, 74-150. szám)
1951-07-01 / 74. szám
írói fejlődésünk jegyében Írta: Alekszej Szurkov A Szovjetunió népeinek életében a háború utáni éveket örökké emlékezetessé teszi gyors előrehaladásunk. Szemmel látható, hogy békés alkotó munkánk légköre elősegíti az új tehetségek fejlődését, láthatjuk, hogy ez a légkör az írói ihlet kimeríthetetlen forrása. Pártunk Központi Bizottságának ideológiai kérdésekben hozott határozatai megmutatták a szovjet irodalom fejlődésének igazi útját. Az írók figyelmének a központjába az új, szovjet ember legkiválóbb jellemvonásainak ábrázolása került. Az elmúlt év azért is nevezetes a szovjet irodalom történetében, mert több száz új írásmű jelent meg a különböző szovjet népek íróinak tollából. Mintegy háromszáz íróművét terjesztették a Sztálin-díjakat odaítélő bizottság elé. Az írók közül negyvennyolcan kapták meg a nagy kitüntetést. Az új Sztálin-díjasok között találhatunk idősebb korosztályhoz tartozó írókat és olyanokat is, akik a sztálini ötéves tervek éveiben tűntek fel irodalmi életünkben. Az új Sztálin-díjasok közül sokan csak a háború utáni években jelentkeztek, de tehetséges írásaikkal máris maradandó népszerűséget vívtak ki az olvasók körében. Évről-évre új tehetségek bukkannak elő a szovjet népből, új témákkal, új anyagokkal. A Sztálin-díjas írók névsora szemléltetően bizonyítja a szovjet népek testvéri irodalmának fejlődését, a sztálini nemzetiségi politika diadalát. Jelentős helyet foglal el ebben a névsorban az orosz, ukrán, belorusz, grúz, azerbajdzsán irodalom. Türkménia és Örményország irodalmát Berdi Kerbabajev és Gevork Emin könyvei, Lettország új, szovjet irodalmát Teofilisz Tilivitisz „Lett földön” című elbeszélő költeménye és Gudajtisz-Kuzjavicsjusz „Ignotasz kovács igazsága” című regénye képviseli. Sztálin-díjjal tüntettek ki két tatár írót: Kavi Nadzsiilit „Tavaszi szél” és Gumer Basirovot „Becsület” című regényéért. Dagesztán köztiszteletben álló költője, Gamzat Cudasz „Válogatott költemények” című kötetéért, Miklaj Kazakov mari költő „A költészet — szeretett barát” című gyűjteményes verseskötetéért kapott Sztálin-díjat. A Sztálin-díjas munkák sokrétűsége bizonyítja a szovjet irodalom szoros kapcsolatát a nép életével. Kifejezésre juttatja az írók törekvését, hogy korunk legégetőbb kérdéseiről hallassák hangjukat és műveiket — köztük népünk történetei múltjáról szóló írásaikat is — a szovjet emberek gondolataival és érzéseivel telítsék. A múlt évben megjelent és különösen a Sztálin-díjjal kitöntetett művek között vezető helyet foglalnak el azok a prózai művek, versek és színdarabok, amelyek korunk legfontosabb témáiról: a szovjet nép háború utáni békés munkájáról, a népek békeharcáról, a háborús gyújtogatók aljas szándékairól szólnak. Jelentős eredmény irodalmunkban, hogy új művészi alkotásokban bontakozott ki a maga nagyszerűségében a pártmunka témája, a bolsevikok alakjainak ábrázolása. Számos új könyv és színdarab foglalkozik a háború utáni szovjet falu életével is. A szántóföldeken dolgozók újításairól, az új emberek kialakulásáról, gyors előrehaladásunkról a kommunizmus felé olyan népszerű művek számolnak be, mint Galina Nyikolajevna „■ratás” és Babajevszkij „Fény a föld fölött” című regénye, Kornyejcsuk „Bodzaliget” és Gyako- Zivo „Házasság hozománnyal” című vígjátéka, Krapiva „Facsirta a talolnak” című színműve, Sztyenk ukrán író „Kiterjedt rokonság” című regénye és számos más nű. A szovjet írók sok új alkotásának a békeharca tárgya. Mira Ibrahimov „Virrad” és Vagyim Szobko „A béke záloga” című regénye, Moszksvai „Elsüllyedt körök” című műve, Iilsilko „A kék óceánon túl” című mély érzésekkel telített verseskötete. Abasinze, Voronyko és mások költeményei ragyogó és meggyőző képekben állítják szembe a béke és a szocializmus táborában folyó testvéri alkotó munka légkörét a hazugság, a képmutatás, a növekvő nyomor és a jogfosztottság rothadást árasztó levegőjével, amely a háborús hisztéria mérgével fertőzi a kapitalista világot. Ezek a művek harcra szólítják az olvasókat a háborús gyújtogatók álnok tervei ellen és a nagy Szovjetunió vezette béketáborba tömörítik adolgozókat. A szovjet nép és az egész dolgozó emberiség nagy vezéreinek alakjait örökíti meg Abasidze Leninről szóló versciklusa, Haszul liza „Lenin” című elbeszélő költeménye és sok, Sztálinról szóló mű, amelyekben testet ölt a nép szeretete nagy vezérei iránt és az a tudat, hogy a kommunizmus épül és felépül s hogy a béke ügye a világreakció minden kísérlete ellenére is győzedelmeskedik. Számos nagyszerű mű szól a Szovjetunió népeinek forradalmi múltjáról. Megörökítik, hogyan erősödött a dolgozótömegek forradalmi öntudata, miként tömörítették a bolsevikok a munkásosztályt és a dolgozó parasztságot a kapitalizmus elleni győzelmes harcra. E művek közé tartozik Fjodor Gladkov „Volnyica” című kiváló regénye, Kavi Nadzsini már említett „tavaszi szél” című tehetséges írása és Szokolov „Szikrák” című regénye. A szovjet irodalom gyakran fordul a közelmúlt eseményei felé és a nép hősiességének abból a kiapadhatatlan forrásából meríti anyagát, amely bőségesen tárult fel a fasiszta hódítók elleni háború éveiben. Bieloruszia partizánjainak, a dicső szovjet hazafiaknak alakjait örökítette meg Gamjakin „Mély áramlás” című könyvében. A szovjet ifjúságnak az osztályellenség és a fasiszta hódítók elleni harcában tanúsított hősiességéről ad képet Scer Pacsov „Pavilik Morozov” című elbeszélő költeménye, Birjukov „Sirály”, Kszilj és Poljanovszkij „Vologya utcája” című műve. Egész könyvtárat megtöltenek a szovjet íróknak a hazafiak hősiességéről írt könyvei. E művek sora most olyan kitűnő alkotással gyarapodott, mint Basirov „Becsület” című regénye. Ezúttal is a legkülönbözőbb irodalmi műfajokhoz tartozó művek kaptak Sztálin-díjat. A gyermekek milliói megelégedéssel veszik tudomásul, hogy a Sztálin-díj első fokozatával tüntették ki Marsok „Versek gyermekek számára” című népszerű művét. Az egyre kedveltebb útleírásokat Saginjan „Utazás Szovjet-Örményországban” című könyve képviseli. Sztálin-díjat kapott Szergej Antonov fiatal író „Gépek haladnak az úton” című elbeszélés-kötete, ami arról tanúskodik, hogy az olvasók érdeklődése fokozódott a rendkívül népszerű és fontos irodalmi műfaj, a novella iránt. A szovjet irodalomban mind több és több történész foglalkozik mélyrehatóan a múlt gazdag irodalmi hagyatékának marxista érvékelésével. Ezt a tényt legjobban bizonyítja, hogy 1950. évi Sztár • vájjal tüntették ki többek között Blagoj „Puskin alkotó útja” című irodalomtörténeti művét,. Szólnunk kell arról is, hogy Prózaíróink, költőink és színműíróink még a múlt évben sem fordítottak kellő figyelmet a szovjet irodalom legfontosabb feladatára, a szovjet munkásosztály, a kommunista építés hős élcsapatának művészi ábrázolására. Az 1950-es Sztálin-díjjal kitüntetett nagyszámú műből csak Ribakov „Softőrök” című regénye, Karavajeva művei, Szurov „Hajnal Moszkva fölött” és Csepurin „Lelkiismeret” című színműve foglalkozik közvetlenül, vagy közvetve, a munkásosztály életével és áldozatkész munkájával. A Párt és kormány történelmi határozatai a kommunizmus nagy építkezéseiről újra és újra a szovjet irodalom napirendjére tűzik a hős munkásosztályunk életével, munkájával és harcaival foglalkozó témákat. Magasztos feladatok bontakoznak ki irodalmunk előtt: úgy ábrázolni a szovjet népet, mint a történelem formálóját, kidomborítani a kommunizmus nagy építkezésein folyó munka gigászi méreteit, megmutatni a Pártot, mint a nép életének irányító és szervező erejét. A kapitalista országokat elborítja az imperialista háborús gyújtogatók által szított háborús hisztéria. A megvásárolt tudósok „alkotásai” az őrületes fegyverkezést, a tömeges emberirtás újabb és újabb eszközeinek feltalálását szolgálják. Imperialista gazdáik megrendelésére ,a művészet és irodalom meggyalázói a kozmopolitizmus mérgét, az ember és az emberiség alkotó erői iránti hitetlenséget izzadják ki magukból és terjesztik, aljas állati ösztönöket, gaztetteket, gyilkosságokat és pornográfiát hirdetnek. A kapitalista társadalomban a „békedíjakat” a legelvetemültebb háborús uszítóknak adják, az irodalmi díjakkal olyan aljas árulókat tüntetnek ki, mint a nemrég meghalt André Gide, vagy Ezra Pound, amerikai „költő”, aki Mussolinit dicsőítette. A kapitalizmus nem tudja leplezni a háború utáni kapitalista világ rothadását és hanyatlását, bármennyire szorgoskodnak is ezen a téren „ideológusaik”. Erre a szánalomraméltó háttérre különös élességgel vetítődik ki a győzelmes szocializmus országa irodalmának és művészetének, örömteli fejlődése. Az a tény, hogy az 1950-es Sztálin-díjak minden eddigit meghaladó számban kerültek kiosztásra, szemmel láthatóan bizonyítja, hogy a Szovjetunió népeinek testvéri irodalma állandóan fejlődik s a kommunizmus építőit és építését ábrázoló irodalom jelentősége egyre fokozódik. A szép bizalma és érdeklődése arra kötelez minden szovjet írót, hogy a végsőkig fokozza felelősségérzetét és munkájában a legnagyobb követelményeket támaszsza önmagával szemben. Csak mély eszmei tartalmú és formai szempontból tökéletes művekkel tükrözhetjük vissza nagyszerű életünket. Nekünk, szovjet íróknak, olyan műveket kell alkotnunk, amelyek méltóak korunkhoz, amelyet jogosan nevezünk sztálini korszaknak. És ezt csak úgy érhetjük el, ha elszakíthatatlan kapcsolatot tartunk fenn a néppel, ha fáradhatatlanul bővítjük eszmei és politikai látókörünket, ha az Újítók bátorságával dolgozzuk fel a kommunizmus új témáit és rendszeresen kiegészítjük sorainkat új írókkal, a kommunizmus ifjú építőivel. Jelenet Azszájev „Távol Moszkvá”-tól c. regényéből készült filmből. Majakovszkij : Küzdjétek ki a jövőt! A jövő nem hull senki ölébe, alkalmazz hát rendszabályokat. Komszomol, rángasd gallérján ide! Úttörő, a sarkánál ragadd! A kommün nem meséli hercegnője, hogy éjszakánként róla álmodozz. Latolgasd, számítsd, célozd meg ezért s ha szükség van rá, izekké bogozd. A kommunizmus nemcsak szántóföldek, nemcsak üzemek mint száraz kerék, kit könnyre hajt a balalajka húrja, az nem méltó a mi jövőnkre még. Géppuska pattogj a fronton hurrázva — ám a háború nemcsak ebből áll. A családok, az otthon nyomása utunkon még k.-.nk mindig akadály, terhét le nem rázta s szunnyad rózsái lugasa megett, —• hogy a jövendőt szemtöl-szembe lássa, —« a kommunizmust — nem érdemli meg. Akár a subán — az időn is átrág, ha benne petéit lerakta a moly. Avas napjaink frissitsd fel Komszomol! Fordította: Szily Ernő küzdj érte otthon, családod, léted ki öreganyját egész napon át, őt harcolja ki, káromolva fújja egész ruhatárát Aki otthona hétköznapjai, az asztalod mellett. Vihar előtt 1902 (E. Iszabekian festménye)