Előre, 1909. február (5. évfolyam, 6-9. szám)

1909-02-06 / 6. szám

B í ANGOL NYELVTAN Irta: SCHWABACH K. ALFRÉD. Az előző számban megjelent feladatnak helyes, meg­oldása: Nekem van egy könyvem és egy irónom. Mi van magának? Nekem van egy vellám, kanalam és tá­nyérom. Mi van neki? Neki van atyja és anyja. Magánál van az én késem? Nem, az asztalosnál van. Mennyi könyve van? Egy van. Mit csinálok? Ma­ga kinyitja az ablakot. Mit csinál ő? Ő becsukja az ajtót Mit csinál az öcsém? Ő a könyvet az asztalra teszi. Hová megy? Az ajtóhoz. Mit csinál ő? Ő tol engem. Ne toljon engem. Miért teszi a könyvet az asztalra? Miért csukja be az ajtót? I go. Where? To the window. Why? It is warm here. What are you doing? I open the window. Close the window. Please, come here. Where are you going? I have a large book, my brother has a larger, but my father has the largest book. What has he? He has a book, pencil, ruler, knife, fork, plate, milk, bread, etc. Where is your sister? She is here, but my brother is not here. Is the bread good? Yes, your bread is very good. Please, close the door, it is ■cold here. FIFTH LESSON—(FIFT LESZN.) Ötödik lecke. 1 One—(van). 2 Two—(tu). 3 Three—(tri). 4 Four—(fór). 5 Five—(fájv). 6 Six—(szix). 7 Seven—(szevn). 8 Eight—(ét).-9 Nine—-(nájn). '10 Ten—(ten). 11 Eleven—(ilevn). 12 Twelve—(tvelv)., 13 Thirteen—(törtin). 14 Fourteen—- (fórtin). 15 Fifteen—(fiftin). 16 Sixteen—(szixtin). 17 Seventeen—(szeventin). 18 Eighteen—(étin). 19 Nineteen—(nájntin). \ 20 Twenty—(tventi). 21 Twenty-one—(tventivan). 22 Twenty-two—(tventitu) 23 Twenty-three—(tventitri) 24 Twenty-four—(tventfór) 25 Twenty-five—(tventifájv) 26 Twenty-six—(tventisziksz) 27 Twenty-seven—(tventiszevn) 28 Twenty-eight—(tventiét) 29 Twenty-nine—(tventinájn) 30 Thirty—(törti) ■40 Forty—(fórti) 50 Fifty— (fifti) '60 Sixty—(szikszti) '70 Seventy—(szeventi) 80 Eighty—(éti) 90 Ninety—(nájnti) 100 One hundred—(van handed) 200 Two hundred—(tu handed) 1000 One thousand—(van tauzend) 2000 Two thousend—(tu tauzend). I count, (kaunt — számolni). What is he doing? He is counting. Please count from 9 to 15. Three and five is: eight. Two and five are: seven. How much (hau macs — mennyi) is 4 and 9? 4 and 9 is 13. How much is 4 and 5? 4 and 5 is 9. How much is three times 4? Three times 4 is 12. How much is 6 times 6? 6 times 6 is 36. What is more (mór — több) 9 or 6? How much is 9 more than 6? “Which is less (lessz — kevesebb) 3 or 4? How much is 3 less than 4? Is 3 times 4 more than 3 times 3? Yes, it is. Is 3 times 6 more than 2 times 9? No, it as just the same, it is neither more, nor ldss. A többes számot az angolban rendszerint az “s” be­tű képezi, de vannak kivételek. Például: book — könyv, books — könyvek, table, tables, hand, hands. This is one pencil, these are two pencils. This is one box, these are two boxes. What color is this «hair? It is brown. What color are these (diz — ■ezek) chairs? They are brown. Which pencil is this? It is the brown one. Which pencils are these? They are the brown ones. This is your box, and this -one is my box, these áré our boxes. Who is this gentleman? Who are these gentlemen? He is sitting here, they are standing there. You are standing and she is standing, we are standing. Open your book. You open your book and I open my book. What are we doing? We are opening our books. How many gentlemen are here ? There are four gentlemen. You close your book and I close my book. What do we ■do? We are closing our books. Take your pencils and put them on the table.. What am I doing? You put your pencils on the table. Close your books. FELADAT. Fordítsa le minden tanuló az alant következő fel­adatot. Hasonlítsa össze a jövő számban megjelenő helyes fordítással és javítsa ki hibáit. What are you doing? I open the window. What is he doing? He pulls the chair from the table. What am I doing? You close your book. What is she doing? She carries the book. What are we doing? We open our books. What are they doing? They are going to the door. How much is 3 times 4? LEVÉLSZEKRÉNY. Az “Előre” bármely olvasója kérdést intézhet az angol nyelvre vonatkozólag, vagy információt kérhet, amerikai szokásokat illetőleg. Levelek igy­elmtendők: Mr. Alfred K. Schwabach, 1225 First Ave., New York Név és cím nélküli levelekre nem válaszolunk. K. R., City. — kérdésére, hogy “Hogyan lehet angolul leggyorsabban megtanulni?” ez a Válaszom és tanácsom: szentelje szabad idejének legnagyobb ré­szét az angol nyelvnek, olvasson angolul, nem baj, ha­­ eleinte nem is ért meg mindent, beszéljen angolul, ne szégyelje magát, ha angolul kell beszélnie. A társal­gás angolokkal nagyon elősegíti a tanulást, hallgasson angol beszédeket, ha ideje és pénze megengedi, járjon angol színházakba. Olvasson angol újságot. Ne eről­tesse meg magát. Addig tanuljon, a­meddig kedvet érez a tanuláshoz. That’s all there is to it, “ez az egész tudomány”. L. N. Cleveland. — Hogy mit jelent a szó “Gla­diator”? Ez nem egy angol szó. Sok szóval találko­zunk az angolban, a­melyek más nyelvekből lettek át­ültetve. Az ókori rómaiak között egy olyan, ki ha­lálos fegyverrel (lándzsával) gyilokra kelt, oly cél­ból, hogy viaskodása másoknak élvezetet nyújtson, ezt nevezték gladiátornak. Általánosságban egy vias­­kodót jelent. J. B., City. — Alant közlöm a kívánt fordítást, a melynek remélem hasznát veszi: French painter and decorator. First-class workmanship guaranteed in all kinds of special works. Church and hall painting. S. R., City. — A kérdéses szót “Conspicuous” (fel­tűnő) így ejtik ki: Kanszpiktuosz. LTJ ELŐFIZETŐINKNEK az Angol Nyelvtant az első leckétől kezdve kívánatra — díjtalanul — megküldjük. HALLEY ÜSTÖKÖSE. Minden pillanatban el lehetünk rá készülve, hogy a táviró hírül hozza minden idők periodikus üstökösé­nek, a Halley-üstökösnek újból való visszatérését. A földkerekség legnagyobb csillagvizsgálója,­ az ameri­kai Lick-obszervatórium már megkezdte a rendszeres fotográfiai felvételek sorozatát az égboltozat ama he­lyeiről, a­hol a számítások szerint az üstökös jelenleg tartózkodik. Ha meggondoljuk, hogy az ottani hatal­mas messzelátóval a tizenhetedrendű­ csillagokat is szé­pen lehet még fényképezni, igen könnyen lehetséges­nek kell tartanunk azt, hogy sikerülni fog megtalálni az üstököst egy évvel napközelbe jutása előtt, a­mikor még messze van a szemmel való láthatóság határától. A Halley-üstökös nagy hírét nem rendkívüli nagy­ságának vagy különös szépségének köszönheti, hanem két, ettől teljesen független oknak: hosszú, a Krisztus előtt 240-ik évig visszanyúló történetének és azoknak a körülményeknek, a­melyek között Halley fölfedez­te — nem az üstököst magát, hanem periodikus mi­voltát. Ez a fölfedezés, hogy tudniillik egy üstökös időnkint újra és újra visszatérhet s láthatóvá válhatik, egyenes következménye volt a Newton gravitációs tör­vényének. Newton munkája 1665-ben kezdődött s 1685-ben fejeződött be, míg Halley számításait húsz évvel később, 1705-ben végezte. A tudományos gon­dolkodás eme nagy forradalmában húsz év olyan rö­vid idő, hogy mi, az utókor, alig győzhetünk eleget csodálkozni azon az eredményen, a­melyet Halley el­ért, mikor a Newton-törvény alapján kimutatta, hogy az üstökösök is csak olyan bolygók, mint a többi is­mert bolygók, a­melyek törvényszerűen végzik pálya­futásukat a Nap körül, egyesek parabola, mások ellip­szis alakú pályán. Két angol csillagász, Crommelin és Cowell számí­totta ki a lehető legnagyobb pontossággal a jövendő pályát s ezek szerint a Halley-üstökös 1910 május 10-én éri el a napközeit. Szabad szemmel április vége felé lesz látható, a­mikor is fényessége rohamosan fog növekedni, mivel aránylag nagyon közel megy el mel­lettünk, a föld mellett. ELŐRE What is more, 3 times 4 or 2 times 6? It is just the same, it is neither more nor less. How much is 24 more than 12? Are these the books of Messrs. Howard and White? No, sir, they are not. Where are my books? On the table. Where are they sit­ting? They are sitting behind the table. Where are they standing? They are standing before the door. Are they opening their books? Yes, they are. What are they doing? Do these gentlemen take their boxes? No, sir, they are not taking then boxes. Which is your right hand? Which is your left hand? TÖBBES SZAVAZAT ÉS A FAJMAGYAR TUDO­MÁNY. Concha Győző, a budapesti egyetemen a politika ta­nára, a klerikális konzervatív tudomány egyik ismert képviselője, “A választójog reformja” című művében így ír: “Az általános választójog elve magában foglalja legalább is és szükségszerűleg a polgárok egyenlő ré­szesítését a választójogban. Minden polgár egyenlő részesedése a választójogban, olyan eleme az általános választójognak, a­mely nélkül annak általánossága csak üres beszéd ... Ha az általános választójog neve alatt korlátolt vá­lasztójogot létesítünk, vagyis ha p. o. az írni-olvasni nem tudókat, a béreseket, cselédeket, napszámosokat kizárjuk, ha az ipari munkások és más kisemberek szavazati jogainak gyakorlását megakadályozuk, ha belga mintára, többes szavazatot adunk, az ilyen vá­lasztójogrendszer nem lesz általános választójog. Az általános szavazati jog szükségképen egyenlő.” Kuncz Ignác, a kolozsvári egyetemen a politikának (21. folytatás.) Igen! Vigye el az ördög! . . . Elhallgatott . . . Mikor az anya kiment a konyhá­ba, hát a fiú ott fújta nagyban a tüzet. A­nélkül, hogy az anyára nézett volna, újra szólni kezdett: — Sohase félj, nem nyúlok én hozzá! Olyan jó és puha­ vagyok én, mint a főtt répa és aztán . . . szere­tem is . . . Na te hős, ezt nem kell ám hallanod! Ha­nem a ruháját, a külső mázt nem szeretem rajta . . . Új ruhát vett magára az urfi, ez persze tetszik neki nagyon és mindenfelé mutogatja: nézzétek a’, micso­da szép ruhám van nekem ! Meglehet hogy szép, de minek vele hencegni? Pavel elfintorította az arcát és kérdezte: — Meddig dörmögsz még? Eleget mostad a fejem, nem hagynád már abba? A kisorosz csak a szamovár mellett szorgoskodott és a tüzet élesztgette. Az anya hol őt, hol fiát nézegetve szólt: — Jó emberek vagytok ti mindnyájan... Pavel lehajolt és megragadta Andrej kezét. — Ne szorítsd úgy. Tessék, még agyonszorongat.. — Micsoda, nem szégyenlitek magatokat? kérdezte az anya szomorúan. Csókoljátok, öleljétek meg egy­mást, szorosan... — Akarod? kérdezte Pavel. — Miért ne? válaszolt a kisorosz és felemelkedett. Hanem Pavel térdre esett, úgy tartották egymást átölelve egy pillanatig: két lélek, kikben egy gondolat lakozik, mely égett, tüzelt mindkettőjükben. Az anya szemeiből az enyhülés könnyei folytak. Letörölte őket és zavartan mondotta:­­—- Az asszonynép szívesen sir .. örömében-bujában csak sirni tud .. A kisorosz visszaszoritotta gyöngéden Pavelt, meg­törölte szemeit és mondotta: —- Nos elég! Eleget ficánkoltak a borjak, hadd jöjjön a pecsenye ... ördögadta szene ... Fújom, fújom, majd a tüdőmet kiadom és­­tessék ... Pavel lehajtotta fejét, az ablakhoz ült és csöndesen mondta: — Az ilyen könnyeket nem kell szégyenlenünk. Az anya hozzáment és leült melléje. A bizalom ér­zete öntötte el szívét. Szomorú volt és mégis kellemes nyugodtság lakozott szivében. — Mindegy már! gondolta magában és simogatta a fia kezét. Nem lehet máskép... meg kell ennek lenni... És még más, már rég ismerős szavak jutottak em­lékezetébe, melyek másról szóltak, mint a­mit most átélt. — Majd elrakom az edényt... Maradj csak, anyus­­ka — mondotta a kisorosz és belépett a szobába. — Nyugodd ki magadat, eleget megkínoztunk mi téged... És felhangzott a szobában éneklő magas hangja: — Nem szép, ha az ember dicsekszik, hanem most oly pompás életet éreztünk önmagunkban... Igazi emberszeretettel teljes életet! — Igen, mondotta Pavel és az anyjára nézett. — Minden megváltozott most! válaszolta az anya. A bánat és az öröm is... Már nem is tudom és nem is értem, hogyan is élek... Nem lehet azt szavakkal elmondani. — Minden megváltozott... Igen, ennek így kell lennie! mondta a­ kisorosz. Megifjadnak a szivek, anyuska! Az élet uj sziveket növeszt. A viszályko­dás sok szivet tépett szét, valamennyit vak vágyak szaggatják, irigység kinozza, hazugság, gonoszság és balgaság nyúzza őket... Az egész emberiség beteg, fél mindenki az élettől, s mintha ködben bolyonganá­­nak az emberek össze-vissza... Mindenki csak a maga bajával törődik. Hanem ekkor aztán jön valaki, ki az életet az ész lángjával megvilágítja és felkiált: “Hé, ti pinceférgek, ti eltévelyedettek! Itt az ideje, hogy belássátok, mikép mindnyájatok egy érdeke az élet élvezete és a fejlődés.” Ez az ember, ki így kiált fel, még egyedül áll, ezért kiált oly hangosan, társakra van szüksége, mert érzi a kietlen egyedüllét borzalmasságát. És kiáltására minden egészséges szív egyetlen nagy, erős, mély szívvé egyesül, mely finom, érzékeny, mint egy nagy ezüst harang, a minőt még soha nem öntöttek! Ez a harang szólít az imára: Minden ország népei egyesüljetek egy családban! A szeretet az élet anyja s nem a gonoszság!.. . Én, volt tanára, a nemzeti államnak egyik legvadabb fana­tikusa, a többes szavazat hive volt, de pusztán az ér­telmi cenzus alapján. Itt közöljük a többes szavazat­nak Kuncz adta véleményét “A demokrácia eszméje és szervezete” című művéből: “Minden polgárt oly arányban illet politikai jog, a­mely arányban a nemzet gondolja és érzi önmagát. Vagyis a nemzetet, mint aktív államalanyt, csak a többes szavazat útján lehet szervezni. Egyenlő szava­zati jog feloszlatja a nemzetet az egyénekben, érdek­­képviselet a társadalmi körökben. Többes szavazat foglalja össze a nemzet személyes életében úgy az aris­­tokratikus, mint demokratikus erőket. A" demokrati­kus szervezet szerint minden polgárt politikai hatalom azon arányban illet, a­melyben a nemzet ezen polgár­ban, ennek személyes érdemeinél fogva él. Legyen általános szavazat, de arányosan. A­hol még csak ébreszteni kell az állameszmét, ott a politikai jog leg­kisebb mértéke alkalmazandó. Ha két állampolgár egyenlő jó hazafi, akkor a nemzetszemély nagyobb kvantuma abban lakik, a ki nagyobb műveltséggel bir közülök. Egy hazafias tudósban több nemzeti ész van, mint­sem egy hazafias parasztban.A barátaim, hallom e harangot, mint zug az egész vilá­gon. — Én is! mondta Pavel fennhangon. Az anya szorosan összeszorította ajkait, hogy ne reszkessenek, s behunyta szemeit, hogy könnyei ne hulljanak. — Ha éjjel ágyamban fekszem, vagy megyek vala­hová, mindenütt hallom a harangkongást... és szí­vem repes bele. Tudom ,hogy a föld kifáradt a ha­zugságban és a bánatban ... Most pedig úgy zúg, mint a harang, mintegy feleletül ama kongásra és reszket a föld, a mikor az emberi szivek ujonan feltámadó napja reásüt! * Pavel felállott, felemelte kezét, hogy mondjon vala­mit, hanem anyja megfogta fölemelt kezét és magához vonva, suttogta: — Ne zavard... — Tudjátok-e? •—• kérdezte, folytatva beszédét a kisorosz. Az emberekre még sok bánat vár, kegyetlen öklök még sok vért fognak belőlük kisajtolni.. . De mind e bánat, mind e vér silány ár mind azért, mi keblemben, az agyamban pihen! Mint a csillagok, ra­gyogok a sugárözönben ... Mindent elviselek, mindent eltűrök, mivel gyönyör lakozik bennem, mely senkit és semit meg nem öl ! Ebben a gyönyörben van az én erőm! Egész éjfélig az asztalnál ültek és beszélgettek las­san, bensőleg, bizalmasan az életről, az emberekről és a jövőről. És mikor a gondolat már tisztán állott az anya előtt, valami nehezet, zordat űzött ki múltjából, mint nehéz követ hengerítve le szívéről. És a gondolat ben­ne megszilárdult. A szívélyes beszélgetés meleg ár­jában eltűnt az anya minden rettegése. Most ép úgy érezte magát, mint akkor, midőn az apja mogorván mondotta neki: — Minek a sok fecsegés! Akadt egy bolond, a­ki el akar venni feleségül — menj hozzá! Minden leány férjhez megy, minden asszonynak gyermekei szülei­nek, minden gyermek szomorúságot okoz szüleinek! Talán te kivétel volnál? E szavak után látta maga előtt az utat, melyen ha­ladnia kell és a mely sötét, elhagyott helyre vezet. De a szükség, hogy ezen után kell haladnia, bense­jét vak megnyugvással töltötte el, így érzett most is. S a mikor az uj bánat közeledtét érezte, mintha valami ismeretlenhez fordulna, bensőleg kiáltott: Végy magadhoz! Ez enyhitette a csöndes fájdalmat, mely mint meg­feszített húr reszketett szivében és csodásan zengett. És szive mélyén, mely várakozás teljesen reszketett, forró reménység áradozott, hogy tőle nem ragadnak, nem szakíthatnak mindent el. Valami mégis megma­rad számára. XXIV. Kora reggel, hogy Pavel és Andrej már eltávoztak, Korszunovné kopogtatott türelmetlenül az ablaknál és sietve kiáltotta: — Az Izsákot agyonütötték! Gyere, nézzük meg .. — Az anya összerázkódott, agyában egy pillanatra felvillant a gyilkos neve. — Kicsoda? kérdezte röviden és kendőt vett ma­gára.­­ — Talán csak nem Izsák mellett találták meg. Agyonütötte és eltűnt — válaszolta Marja. Az utcán pedig így szólt: — Most megint elkezdik a szaglálódást, hogy a bű­nöst kikutassák. Jól van, jól, hogy a tieid az éj­szaka odahaza voltak — én is tanúsíthatom. Úgy éj­féltájt elmentem, a házatok előtt, benéztem az abla­kon és láttam, hogy mind az asztalnál ültetek. — Mit mondasz, Maria? Hát talán valaki azokra gyanakszik? kiáltotta az anya megrettenve. — Ki gyilkolta volna hát meg más? Persze, hogy a ti embereitek közül valaki! jelentette ki Korszunov­­na meggyőződve. — Az egész világ tudja, hogy ő mindig kémkedett körülöttetek... Az anya nehezen lélegezve megállóit és kezét szí­vére tette. — Mi a bajod, ne félj!... Úgy kellett neki.. . Gyerünk jobban, mert addigra el találják vinni... Az anya előre sietett, a nélkül, hogy kérdezte volna meg és egy sötét, nehéz sejtelem fogta el, hogy a tettes Vjeszovcsikov. — Tehát végrehajtotta tervét — gondolta magában. Nem messze a gyár falától, a­hol nemrég egy ház égett le, nagy néptömeg állott a ház elszenesedett ma­radványain. Sok asszony, még több gyermek, keres­kedők, pincérek, rendőrök. Pettin, a csendőr nagy ér­dem­jellel a mellén állott ott. Izsák ott feküdt a földön, hátával félig elszenese­dett gerendához támaszkodva, fedetlen feje nagy jobb vállára esett. Jobb kezét a nadrágzsebébe mélyesztve, baljának ujjaival a földbe kapaszkodva. Az anya az arcába nézett. Az egyik szeme mereven sapkájára volt irányítva, a­mely kinyújtott lábai kö­zött hevert. Ajka félig kinyitva, vöröses szakálla a lanyha­ szélben lengett. Sovány teste hegyes fejével még kisebb, még összeesettebb volt. Az anya keresz­tet vetett és sóhajtott. Ha életében utálta is azt az embert, most csendes részvétet érzett irányában. — Semmi vér.— vélte valaki félhalkan. Biztosan ököllel ütötték agyon ... Egy kövér asszony karjánál megfogta a csendőrt és úgy kérdezte: — Talán él még? — Kotródj innét! kiáltott rá a csendőr és az asz­­szony félrehúzódott. — A doktor volt itt, az mondta, hogy vége van ?— felelte valaki. Egy szálas rikácsolta: — Most befogták a száját az árulkodónak... Most megkapta a magáét! (Folytatás következik.)­­ AZ ANYA. Társadalmi regény két részben. Irta: Gorkij Maxim.

Next