Előre, 1919. november (15. évfolyam, 2430-2459. szám)

1919-11-19 / 2448. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: a rendkívüli postaszállítási költséggel együtt: Egy évre ................... $8.— Fél évre..................... $4.— 5 E. 3d St., New York, N.Y. V0LTXVLÉVFÖLYÄM7”NoT2448, NEW_YORK, CLEVELAND. CHICAGO, BRIDGEPORT, DETROIT, WEDNESDAY (SZERDA), NOV. 19, 191.9 CITY EDITION VALÓSZÍNŰLEG VISSZA FOGJÁK UTASÍTANI A BÉKESZERZŐDÉST SZENÁTOROK NEM HAJLANDÓK AZ EREDETI FORMÁJÁBAN ELFOGADNI ÉS WILSON NEM HAJLANDÓ A MÓDOSÍTOTT FORMÁBAN JÓVÁ­HAGYNI. AZ ANGOL KAPITALISTÁKRA NA­GYON LEVERŐLEG HAT A SZENÁTUSI KÜZ­DELEM. True translation filed with the Pos( master of New York on November lb. 1919, as required by the Act of October6,/l917. WASHINGTON, november 18. — Minden jel arra vall, hogy a békeszerződést a kongresszus jelenlegi ülés­szaka nem fogja elfogadni. A szenátorok többsége ugyan­is olyan “fentartásokkal” hajlandó csak elfogadni a béke­szerződést, amelyek valóban megsemmisítik azt és az el­nök már ki is jelentette, hogy az így módosított békeszer­ződést ignorálni fogja, azaz vissza fogja utasítani.­­ Vagy a maga teljes egészében, fentartás, és módosítás nélküli elfogadását, vagy pedig­ az egésznek a visszautasí­tását akarja és valószínű, hogy a békeszerződést “megöl­ték” a mai formájában,­­ legalább is ezen az ülésszakon. Lodge szenátor radikális fentartásai miatt nem fog­ják a békeszerződést elfogadni sem a kongresszus, sem Wilson. Azonban a kongresszus hatalmában áll a béke­szerződés elvetése esetén is­ a Németország és az Egyesült Államok közötti békét kihirdetni. Az egész harc mostan parlamentáris küzdelemmé vált, aminek a kimenetele nagy szerepet fog játszani Amerika és Európa történelmé­ben. A szenátorok között vannak olyanok, akik remélik, hogy valamilyen kompromisszumot sikerül megteremte­ni. LONDON, november 18. — Az Egyesült Államokban történt dolgok a békeszerződésre vonatkozólag Angliában nagy kedvetlenséget okoztak. Minden osztály kiábrándult és attól fél, hogy a régi, drága és hatástalan békefentartás módozatait kell újra elfogadni. Ez a félelem ránehezedik a népre, amely óriási adót fizetett vagyonban és vérben. Nemcsak az anyagi olda­lát, hanem az erkölcsi veszteséget is tekintetbe veszik. “Ha­ a szenátus határozata fenn fog állni, akkor­ a li­gát, mint a világbéke biztosítását lehetetlenné teszi. Más utakon kell a biztonságunkat biztosítani és Austin Cham­berlainnek a hadi és tengerészeti költségvetést újra módo­sítania kell, — de most felfelé” — mondotta D. A. McCurdy képviselő. És valószínűleg így fog történni. Vissza fogunk térni a felfegyverkezéshez, a militarizmushoz. Mi Amerikára számítottak a csőd előtt álló európai orszá­gok a kapitalista rendszer fentartásában és ha ezt Ameri­ka megtagadná, kénytelenek a csőd veszélye dacára is óriá­si összegeket áldozni a militarizmus fentartására és ki­épí­tésére. (6) A SZÉNHIÁNY MIATT EL KELL RENDELNI A VASÚTI SZOLGÁLAT , ÉS AZ IPAROK MEGSZORÍTÁSÁT A BÍRÓI tilalom még mindig nem bányászott elég SZENET ÉS AZ ORSZÁG SZÉNIIDÉG ELŐTT ÁLL. A BÁ­NYATULAJDONOSOK MÉG MINDIG VONAKODNAK BE­ADNI A DEREKUKAT. A BÁNYÁK ÁLLAMOSÍTÁSÁVAL FENYEGETŐZNEK. CHICAGO, november 18. A vasutak főigazgatója, Hines és hét kerületi igazgató gyűlésre jöttek össze, hogy az ország kevés szénkészletének a megtakarításáról tárgyaljanak. A bányászok nem dolgoznak, bár a sztrájkot lerendelték és így a szén nagyon fogytán van. Minden teherszállítás meg­szűnt szombat óta Chicago és California között. Tegnap még 40 vonatot vittek le a pályáról. A tanácskozás eredménye valószínüleg a következő rende­letek lesznek: A teherszállítás országos megszorítása. A szénszállítás szolgálatának 40 százalékos redukálása. Minden nem okvetlenül szükséges iparnak a lezárása. Ennek az eredményeként legalább 15 millió munkás lesz munka nélkül. Némely vasúti vonalnak csak tíz napra elég a szénkészlete. Az egyik igazgató szerint a helyzet nagyon komoly és rögtön lépéseket kell tenni. A bányászok sehol sem állnak munkába és a széntermelés a sztrájk első napja óta szünetel. Néhány államban ugyan visszamentek a bányászok, de úgy találták, hogy a bányatulajdonosok a szervezet letörését akarják elérni. Coloradoban például, egy második sztrájk kihívásával fenye­getőznek, ha a bányatulsi-’-'-­­ fivote listát nem fogják felfüggeszteni. A bányatulajdonosokat nemcsak diszkriminá­lással vádolják, hanem azzal is, hogy a bányászokat egyéni szerződések aláírásával akarják lekötni. Eközben a szénbányászok és a bányatulajdonosok közötti tárgyalások megálltak, mert a bányatulajdonosok biztosítani akarják magukat arról, hogy a fizetésemelés esetén ne veszít­senek a profitjukból, hanem az állam és a fogyasztók fizessék meg azt. Ennek a következménye az lehet, hogy az álam átveszi a bányákat. Leszerelik a bolsevikek elleni hadjáratot RUTHENBERGET FELMENTETTÉK AZ ESKÜDTEK A Kommunista Párt központi tit­kárát négy napi tárgyalás után nem bűnösnek találták. A köz­vádló 50 tanút sorakoztatott fel a vádlott ellen. Az esküdtek tíz percig tanácskoztak. CLEVELAND, nov. 18. — Dan B. Cull bíró elnöklete alatt tartott tárgyaláson, a büntető törvényszék felmentette tegnap C. E. Ruthenberget, a Kommu­nista Párt titkárát és a clevelandi szocialista pártnak éveken át volt tevékeny tagját. Azzal vádolták, hogy a május elsejei szocialista parádé alkalmával történt lázadá­sokra fölizgatta a munkásokat. Leymour Stedman védőügyvéd a vád megsemmisítését indítvá­nyozta, de a bíró ahelyett utasí­totta az esküdtszéket, hogy “nem bűnös” verdiktet hozzon. A má­jusi zavargásokban, amikor a ha­tósági közegek és a csőcselék pro­vokálta a szocialistákat, két em­ber meghalt és néhány százan megsebesültek. A négy napi tárgyalás alatt, a vádhatóság azt próbálta bizonyí­­tani, hogy Ruthenberg bujtogatta és izgatta az embereket a zavar­gásra. Ruthenberg­­május elseje előtt tartott beszédeinek százait terjesztették elő a vád bizonyítá­sára és azt állították, h­ogy a be­szédei folytán, közvetlen őt ter­heli a felelősség azért, h­ogy a tö­meg megtámadta a rendőröket. A vádhatóság arra számított, hogy a védelem számos tanút fog előállítani, de Stedman egyetlen tanút sem idézett be. A bíró meg­magyarázta az esküdteknek a be­terjesztett bizonyítékokat, ame­lyekből nem tűnt ki a vádlott bű­nös szándéka és azt mondotta ne­kik, hogy nem marad más hátra, minthogy a vádlottat nem bűnös­nek találják. Az esküdtek vissza­vonultak a tanácskozó terembe és tíz perc múlva meghozták az íté­letet. “Az első perctől fogva biztos voltam a bíró véleményében — mondotta Stedman — még egy­néhány ilyen ítéletre van szükség és a munkásság visszanyeri a szó­lásszabadságot.” Ruthenberg így nyilatkozott: “Nem annyira magamért, ha­nem inkább annak örülök, hogy a pártunk és a munkásember iga­zolva van. A clevelandi munkások és munkásnők jól tudják, hogy nem vettem részt a zavargások­ban és­ semmikép nem voltam fe­lelős a vérengzésért. Amikor le­tartóztattak, békésen alávetettem magam, dacára ennek, leráncigál­­tak a szónoki emelvényről. “Nem a szocialisták és a bol­sevikek okozták a lázadásokat, hanem a huligánok, akiket a rendőrség segített és hajtoga­tott ” Ruthenberg kijelentette, hog­y azonnal visszautazik Chicagóba, hogy a Kommunista Pártban folytassa a munkáját és csak akkor megy ismét Clevelandba, ha a kriminális szindikalizmus vádja alapján az állami hatóságok újra megidézik. ------------------­ KORONA ÁRAK: November 1­8. Kedd. Száz koronánként. Magyar ............................... $1-05 Osztrák ............................... $1.30 Csehoszlovák .................... $2.40 Jugoszláv .......................... $1.70 Román lei ........................... $4.00 Huszonhét szocialista Belgiumban BRÜSSZEL, nov. 18. — A Le Soir timű semleges újság becslé­se szerint, a szocialisták 27 kép­viselőt választottak meg a képvi­selőházba. Ötvenezer dolláros bank­rablás RA­NDOLPH, Mass. nov. 18. A Randolph Saving Bank helyi­ségét ma délután négy fegyveres rabló kirabolta. A rablók megkö­tözték N. Irving Tolman pénz­­tárnokot, egy gépírónőt és a bank egyik ügyfelét. A szekrényben mintegy 50,000 dollár értékű kész­pénz és értékpapírok voltak, ame­lyeket magukhoz vettek és aztán automobilon elmenekültek. A rablók semmi nyomot nem hagytak hátra. Tolman pénztár­nok szerint idegeneknek látszot­­­tak. Az automobil számát felje­gyezték, de úgy vélik, hogy az le­­jtott számtábla volt. A rablás néhány perccel a dél­utáni záróra előtt történt. Előbb csak két fiatalember lépett a bank helyiségébe és tollat kértek a pénztáritoktól. A tollal az asz­talhoz mentek és ott írni kezd­tek. Ebben semmi feltűnő nem volt. Pár perccel később ismét két fiatal,emiay jött­ be, akik közül az egyik a pénztárnokhoz, a más­­sik pedig a gépiró leányhoz ment, revolvert rántottak el, rájuk pa-­ rancsoltak, hogy tartsák fel kezei­ket. Az előbb jött két fiatalem­ber ekkor összekötözte a két tisztviselő kezeit és a­ bank hátsó helyiségébe vitték őket. Ugyan­csak megkötözték és ideszámnoz­­ták a bank egyik ügyfelét is,­ aki éppen ekkor jött be. Az elzárt tisztviselőknek mint­egy 15 percbe telt, m­íg ki tud­tak szabadulni és jelt adni. Az auto­mobil állítólag Boston irányába ment. ------------------­Elhalasztják a szájkosár­törvényjavaslatot Washingtoni hírek nyomán már megírtuk, hogy a kongresz­­szusban törvényjavaslatot ké­szülnek benyújtani a radikális sajtó megrendszabályozására.­­ Burns kongresszusi képviselő be is nyújtotta a javaslatot, amely azonban a házelnök döntése foly­tán nem kerül — egyelőre — sor­ra. A képviselőház elnöki irodája értesítette Burns képviselőt, hogy javaslata a jövő ülésszakra ma­radt. Ez a javaslat természetesen összefüggésben áll azokkal a cári brutalitásokkal, amelyekkel a “demokrata” adminisztráció s ál­talában a kapitalista kizsákmá­nyolok cselédei ki akarják irtani Amerikából az öntudatos, szocia­lista gondolkod­­ást. A prohibició apostolát megvakulás fenyegeti LONDON, nov. 18. — William E. Johnson, akit gúnynéven “Pussyfoot” Johsonnak hívnak, a múltkori kellemetlen kalandja al­kalmával, amikor a diákok hord­ágyon hordozták végig az utcán, súlyos sérülést szenvedett a sze­mén. Már másodszor operálták azóta és attól tartanak, hogy az egyik szemét el fogja veszíteni. GOLDMAN EMMA OSTOROZZA AZ ÁLLAMÜGYÉSZT Hajlandó önként visszamenni Oroszországba, de tiltakozik a kiutasítás vagy deportálás el­len. Visszautasítja McKinley merénylőjének állítólagos val­lomását, melyet Palmer idézett. Goldman Emma, aki azon az alapon, hogy amerikai polgár, fel­vette a harcot a deportálása ellen, tegnap délután kiadott nyilatko­zatában azt mondotta, hogy büsz­kén és örömmel menne vissza szovjet Oroszországba. Önkéntes távozása azonban attól függ, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya elfogadja-e az orosz munkásköztársaság itteni képviselőjének ajánlatát, mely szerint a szovjet kormány költsé­gén mindazon oroszokat ingyen hazaszállítja, akik vissza akarnak menni a szülőhazájukba. “De nem vagyok hajlandó be­leegyezni abba, hogy kilökjenek az országból és más oroszokkal együtt átadjanak a szibériai ellen­­forradalmi rablóbandának,” mon­dotta Miss Goldman. Palmer államügyész akciójára hivatkozva, aki a szenátus elé ter­jesztette az anarchista részletes rekordját, melyben bele akarja őt keverni a McKinley elnök meg­ölésének ügyébe, akit Czolgosz 1901-ben ölt meg. Miss Goldman, a következőket mondotta: “Ezek a meghamisított infor­mációk mind arra valók, hogy elő­ítéletet és ellenszenvet keltsenek velem szemben és megakadályoz­zák azt, hogy méltányos kihallga­tást kapjak a Labor Department­­ben és később esetleg a bíróságo­kon. Azonban el vagyok szánva arra, hogy a department of jus­tice konspirációja ellen felvegyem a harcot és ha a Labor Depart­ment kedvezőtlen döntést hozna az ügyemben, akkor egész bizo­nyosan az ország legfelsőbb bíró­ságához fogok apellálni. “A kormánynak ugyancsak gyenge ügye lehet ellenem, ha arra szorul, hogy a McKinley me­rénylőjének az ügyét hozza elő a lomtárból. Ha Czolgosz állítóla­gos vallomása elég arra, hogy ki­­küldjenek az országból, miért nem volt elég arra, hogy annak idején elítéljenek vagy legalább a Chicagóból való kiadatásomat kieszközöljék? A tény az, hogy Czolgosz az utolsó pillanatig ra­gaszkodott a vallomásához, m­ely szerint nekem semmi közöm sem volt az ügyhöz. Még akkor is ezt mondta az Auburn fegyház igaz­gatójának, amikor a villanyos­székhez volt kötözve és­ azt ha­zudták neki, hogy én kedvetlen dolg­okat mondtam róla. Kijelen­tette, hogy bármit mondtam is, a tény az, hogy nekem semmi kö­zöm sem volt az ő merényleté­hez. “E­lképzeli-e valaki egy pillana­tig is, hogy engem szabadon haltak volna, ha a legcsekélyebb vallomást kicsikarhatják tőle Minden eszközt fölhasználtak, horgy belekeverjenek a pörbe, de kudarcot vallottak.” A 179 'Macdougal St. alatt az öt évi fesrvházra ítélt Kate Ri­chards O’Hare barátai által tar­tott vacsorán tette Miss Goldman a fenti nyilatkozatot. Azt is aján­lotta beszédében, hogy az összes forradalmi szocialisták egy nagy , szervezetben egyesüljenek. Megjelenik minden nap, vasárnap tartalmas mellék­lettel. — Egyes szám­ára: 2. LLOYD GEORGE NYILATKOZIK AZ OROSZ BEAVATKOZÁS DOLGÁBAN ELÍTÉLI BULLITT OROSZORSZÁGI KÜLDETÉSÉ­VEL KAPCSOLATOS SZEREPLÉSÉT. NAGY-BRI­TANNIA SÚLYOS ANYAGI HELYZETE NEM EN­GEDI MEG AZ OROSZ BEAVATKOZÁST. TÁR­GYALNAK A BOLSHEVIKEKKEL A FOGLYOK KICSERÉLÉSE DOLGÁBAN. SZIBÉRIÁBÓL VISZ­­­SZAVONJÁK A CSEH- SZLOVÁK CSAPATOKAT. True translation filed with the Post* master of New York on November 18, 1919. as required by the Act of October t>, 1917. LONDON, november 18. Lloyd George miniszterel­nök az oroszországi ügyekről folytatott képviselőházi vi­ta folyamán szintén hozzászólt az orosz bonyodalmakhoz: “Bármilyen irányba megyünk is, sötétségben tapoga­tózunk.” A miniszterelnököt megkérdezték William C. Bullitt, volt amerikai békedelegátus vallomására vonatkozólag, a­melyet az amerikai szenátus külügyi bizottsága előtt tett. A miniszterelnök ezt válaszolta: “Sohasem hallottam Bullittról mindaddig, amíg Oroszországból visszatért. Sohasem tudtam létezéséről, a­míg egy napon Wilson elnök ezt mondotta nekem: “Egy fiatalember visszatért Oroszországból, aki esetleg adhat önnek érdekes felvilágosításokat Oroszországra vonatko­zólag. Azonban hozzátette, hogy ne tulajdonítsak túlsá­gosan nagy jelentőséget Bullittnak.” “Láttam őt, és ennyi az egész, amit róla mondhatok.” “A nyilatkozatra vonatkozólag, melyet mint a hazug­ságok szövevényét jellemeztem, Párisban olvastam a “The Daily Mail ’-ben. Azt állították, hogy én írott nyilatkoza­tot adtam Oroszországra vonatkozólag és hogy lord Ro­bert Geeilt Oroszországba készültem küldeni. Mindkettő hazugság. Egy harmadik nyilatkozat szerint én elküld­tem volna Lansdownet Oroszországba, ha nem féltem vol­na a The Daily Mail-től. Ennek eldöntését a képviselő­­házra hagyom.” “Bullitt okmányokat kerített kezébe az amerikai de­legáció párisi irodájában és nyilvánosságra hozta azokat. Egyetlen közszereplő egyén sem piszkította volna be uj­jait ilyen bizonyítékok felhasználásával.” Az Oroszországra vonatkozó általános kérdésekre vá­laszolva, a miniszterelnök u­talt Kolchak admirális operá­­­cióira és arra az óriási távolságra és nehézségekre, amely Angliának kerül Kolchak segítése. “Vannak országok”, — mondotta a miniszterelnök, — “amelyek sokkal kedvezőbb helyzetben vannak Kol­­chak segítésére, mint mi. Ezek a szomszédos hatalmak. Beletartoznak szövetségünkbe. Nem akarom, hogy azt higyjék, hogy bírálom őket, de ha hiba történt, az nem a mi hibánk volt.” Midőn kimutatták, h­ogy senki sem tudta, hogy Kö­­zép-Oroszország mit akar és hogy a bolshevizmus elleni tá­madások mindegyike egy bizonyos ponton túl csődöt mon­dott, a miniszterelnök azt válaszolta, hogy Nagy-Britan­­niának saját terheit is viselve majdnem lehetetlen volt, hogy egy polgárháborút vég nélkül pénzeljen. “Saját hazánk jön első­sorban tekintetbe és itthon sincs bizonyosabb útja a bolshevizmusnak, mintha pénz­ügyi csődbe jutunk. Többet adtunk bolshevik-ellenes propagandára, mint Franciaország, Japán és Amerika együttvéve. Azért dicsekszem ezzel, mert ez nagy becsü­letbeli megtiszteltetés számunkra.” Lloyd George elismerte a francia sajtó azon híreinek­ valóságát, hogy Franciaország és Anglia megegyezésre ju­tottak abban, hogy nem szállítanak több árut Oroszország­ba, mert lehetetlenné vált további terheket rakni a fran­cia adófizetőkre. W . * : . . : , “Három kérdéssel állunk szemben, amelyek a beavat­kozást célozzák. Az első és második Oroszországé, Armé­­­niáé és azoké, akik ellenzik az oroszországi beavatkozást és az arm­éniai beavatkozás hívei. Arménia ügye méltá­­­nyos és Britannia képes visszaállítani az igazság és a jó­­kormányzat kü­lszínét. Megtehetjük azonban mindezeket, tekintetbe véve terheinket?” “A harmadik a balti tartományok ügye, ahonnan a németeket el kell távolítani, mert ellenkező esetben Euró­pa békéje bizonytalan.” “Van-e bölcs ember, aki azt ajánlja, hogy magunkra vegyük azt a rettenetes felelősséget, amely olyan hatalmas ország, mint Oroszország rendjének helyreállításával jár, ahol még minden ország, am­ely hivatkozott, szerencsét­lenségbe sodorta m­agát? Én nem tudok magamra vállalni ilyen felelősséget.” A miniszterelnök végül kijelentette, hogy nem fél a bolshevizmus elterjedésétől egyetlen jól kormányzott or­szágban sem, de retteg a vad kalandoktól olyan országok­

Next