Előre, 1920. április (16. évfolyam, 2549-2579. szám)

1920-04-01 / 2550. szám

_ VOL. XT, ÉVFOLYAM, No. 2S50.~~ ..... fww K, CLEVfiiLAND, CHIOA GO, BRIDGEPORT, DETROIT, TH IFRS1 )A Y (CSÜTÖRTÖK) APRIL 1, 1920. SEGÍTSÉG UTÁN NÉZNEK MÁR A LENGYELEK A folytonosan “győző” lengyelek az antant katonai segítségét fog­ják kérni. Beismerik a nagy veszteségeket. Már hajlandók a békére. True translation filed with the Post­master of Net» York on March 31, 1920. as required by the Act of October 6. 1917. VARSÓ, március 31. Az orosz szovjet seregek, amelyek Podoliá­­ban of­fenzívába mentek a lengye­lek ellen, nagy veszteségeket szen­vedtek és egyes pontokon kény­telenek voltak visszavonulni. Ezt a jelentést a lengyel főhadiszállá­son adták ki. Ez a hivatalos lengyel jelentés megjegyzi még a következőket: “A lengyel csapatok üldözőbe vették az ellenséget és több he­lyen visszafoglalták azokat a te­rületeket, amelyeket a múlt heti heves harcokban elvesztettek.” Minden frontról harcot jelen­tenek. A harc azonban Podoliá­­ban a leghevesebb, különösen a Mozirtól északeletre eső Retchi­­ten és Kalenkowitz városok vidé­kén. Egy támadás alkalmával, — a lengyel jelentések szerint, — megsemmisítettek két bolshevik ezredet és 60 foglyot ejtettek. Azonkívül az egyik ezred zász­lóját is elvették. Deraznia várostól keletre két­­ páncélos vonat között került üt­közetre a dolog. A két vonat mintegy 200 lábnyira volt egy­mástól. A bolshevik vonat kény­telen volt visszavonulni. Volhy­­niában az oroszok előbb csak egy ponton támadnak, majd hirtelen áthelyezik a támadást valamelyik más patra, így akarják megta­­lálnii, hogy hol van a lengyelek leggyengébb pontja. Segítség után néznek. WASHINGTON, március 31. Az itteni lengyel legáció tagjai kijelentették, hogy a lengyelek a Nemzetek Ligájához fordulnak katonai segítségért, ha a bolshe­vik csapatok még tovább is ve­szélyeztetik a lengyel frontot. Brynk generális, a lengyel le­gáció katonai szakértője kijelen­tette, hogy a lengyel hadsereg meg tudná védelmezni a jelenle­gi frontot, ha az oroszok a déli hadseregeiket fel nem hoznák megerősítésre. A Denikin sere­gének teljes feloszlása azonban le­hetővé tette a szovjet kormány­nak, hogy a délen operáló győzel­mes nagy hadsereget is a lengye­lek ellen küldje. Ez teszi szük­ségessé azt, hogy a lengyelek ka­tonai segítséget kérjenek. Casmir Z­ubomirski herceg, len­gyel követ ma látogatást tett a külügyi hivatalban. Itt ismertet­te Vaarsóból érkezett legújabb híreket, amelyek szerint a len­gyel hadsereg eddig még megtar­totta a keleti frontot és hogy a lengyel nép még most is “bolshe­vik ellenes”. Már hajlandók tárgyalni. LONDON, március 31. George Th­itcherin, a­ szovjet kormány külügyi népbiztosa, értesítette a lengyel kormányt, hogy hajlandó a béketárgyalások megkezdésé­re, amelyre a lengyelek április 10-ét tűzték ki. A szovjet kormány még a most folyó offenzíva előtt többször kérte a lengyel kormányt, hogy békés utón intézzék el a két or­szág közötti ellentétet, de a len­­gyelee eddig teljesen lehetetlen feltételeket szabtak. Az egy heti A MUELLER KORMÁNY IS INGADOZIK Az új német kormány ultimátu­ma még a mérsékelt szocialis­tákat is felbőszíti. Az általános vélemény szerint az új kor­mány sem fog soká fennállni. BERLIN, március 30. Mueller német miniszterelnöknek az ulti­mátumát a német munkások visz­­szautasították. A fegyvereket nem hajlandók letenni. Mueller az erős kéz politikáját akarja al­kalmazni, s éppen ezzel erősíti meg a munkások öszetartását és elszántságát. A kormány a Ruhr-völgyi moz­galmat fegyveres csapatokkal fe­nyegeti az ultimátumában. Ezt az ultimátumot még a mérsékelt szocialisták is visszautasítják. Kautsky ezt jelentette ki: “A Ruhr-völgyi munkásokhoz intézett ultimátum épp oly vég­zetes lehet, mint a Szerbiának küldött 1914-es ultimátum. Más pártok vezérei is megegyeznek abban, hogy a kormány magatar­tása ellenséges tömegakciót fog szülni. Mueller kormányát bu­kással fenyegeti az a törekvése is, hogy a régi rezsimet az új kor­mánnyal összeegyeztesse. Az ál­talános vélemény az, hogy a kor­mány képtelen a helyzetet kezel­ni és így a bukása bármikor vár­ható. A “Freiheit” azt mondja, hogy a munkásokat nem lehet leverni és a munkásokat felszólítja, hogy egyesüljenek. Westpháliában kü­lönösen nagy haragra gerjesztet­te a munkásokat a kormány ulti­mátuma. A nemzetgyűlésen a független szocialisták és nemzeti pártiak erősen támadták a kormányt. A kormány védői azt állítják, hogy a Kapp-elemektő­l már félig-med­­dig megtisztították a hadsereget. Légión, a szakszervezetek feje, a kormányt támogatja. Kijelen­tette, hogy Németországnak nem kell bolshevizmus és a német munkások sohasem tűrnének oly kormányt, mint az orosz, de fi­gyelmeztette a kormányt, hogy az ígéreteit teljesíteni kell, hogy a munkásokat megbékítse. HÁGA, március 31. Weselt ostromló munkás­hadsereg erősí­tést kapott és a támadást meg­újította. Fessenben elrendelték az általános sztrájkot. Némely mun­káltató hajlandó a sztrájkolókat fizetni a sztrájk alatt is. A vá­ros fizeti a többi munkásokat. BERLIN, március 31., — A két szocialista párt és a kommu­nista párt vezérei jegyzéket küld­tek a kormánynak, amelyben kö­vetelik a katonák visszahívását Ruhr völgyéből. Választ köve­telnek csütörtök délutánig. Ked­vezőtlen válasz esetén általános sztrájkba fognak lépni. A kormány állítólag hajlandó Walter tábornokot visszahívni, harc után azonban már engedé­kenyebbek és ők kérik a tárgya­lások megindítását április 1-ére. Th­itcherin azt ajánlja, hogy a béketárgyalások valahol Estha­­niában legyenek. A lengyelek el­lenben Borisov várost ajánlják. Borisov a Beresina folyó mellett fekszik Minsk és Smolensk vá­rosok között. (2) A Fehér Terror áldozatainak segé­lyezésére szánt összegeket, továbbítás végett, erre a címre kell küldeni: Segélybizottság, c­o Előre 5 E. 3rd St., New York City. FELLEBBEZNI AKARNAK A SZOCIALISTÁK A kizárásukat egész bizonyosra veszik a szocialista képviselők. Lépéseket tesznek a kizáratás megfelebbezésére. ALBANY, március 31. — A mai napon fog a New York álla­mi törvényhozó testület a szocia­lista képviselők felett végleg dön­teni. # Elkeseredett vitára van kilátás, de a döntést illetőleg alig van két­ség aziránt, hogy a bizottság több­ségi jelentését el fogják fogadni és a szocialistákat kizárják. A republikánus pártból többen a ki­zárás ellen foglalnak állátt, de a politikai gépezet elég szavazatot fog biztosítani a szocialisták ellen. A szocialistákat már eleve ki­zárták és így lehetetlen lesz ne­kik személyesen védeni magukat. Az “assembly” érintését nem lehet megfelebbezni. Állítólag a törvényszékek sem avatkozhatnak ebbe az ügybe. A törvényhozó testület az egyedüli fórum, mely­nek joga van afelett dönteni, hogy kik lehetnek a tagjai. A szocialisták azonban azt ál­lítják, hogy a kizáratásukat meg­­félebbezik.­­Vildman, az egyik szocialista képviselő ezt mondta: “A polgároknak vagy van jo­guk a képviselők megválasztásá­­nincsen Ha ez a joguk megvan és azt az alkotmány biz­tosítja, akkor a kizáratásunk elő­mozdítói árulók. Ha nincsen jo­guk erre, akkor mondjál­ meg nyíltan, hogy a polgároknak nincs joguk a véleményüket a szavazó urnánál kifejezésre juttatni. A plutokrácia diktatúrája jöj­­ön ki a nyílt színre.’’ A többi képviselők is ilyen irány­ban vitatkoztak. TILTÓ PARANCS A SZTRÁJK ELLEN Egy pittsburghi biró eltiltja bányászokat a sztrájktól. PITTSBURGH, Pa., március 31. A. J. Curran bíró az itteni ke­rületi bíróságon ideiglenes tiltó parancsot adott ki Alexander Ilowat részére, amelyben megtilt­ja neki, hogy a bányászokat sztrájkba hívja. Alexander STowat a United Mine Workers 14-es számú kerü­letének az elnöke. A tilt parancs azonban nemcsak neki szól, ha­nem a szervezet összes tisztvise­lőinek, akiknek joguk volna a sztrájk elrendel­ésére. A tiltó parancs értelmében senkinek sincs jogában a bányászokat sztrájkba hívni Crafford és Cherokee me­gyékben. A tiltó parancsért az itteni “ipa­ri törvényszék” folyamodott. A bíró április 12-ére tűzte ki a tár­gyalást, amelyen dönteni fognak, hogy a tiltó parancsot továbbra is fentartsák-e. Győzni fognak a hollandi sztrájkolók LONDON, március 31. Az an­gol szállítóipari munkások a rot­terdami és amsterdami rakodó­­munkások győzelmeit bizonyosra veszik. Az angol munkások anyagilag segítették a hollandi sztrájkoló­kat és ezenkívül bojkottálták az összes Hollandiából érkező hajó­kat. PARTSZAKADÁS A BÉKEHATÁROZAT KÉRDÉSE MIATT A republikánus képviselők egy része a békehatározat ellen fog­lal állást, míg a pártvezérek ki akarják erőszakolni a határoza­tot. True translation filed with the Post­master of New York on March 31. 1920, as required by the Act of October 6. 1917. WASHINGTON, március 31. A republikánus képviselők egy ré­sze között meglehetős az elége­detlenség, de azért a republiká­nus pártvezérek készülnek annak a határozatnak az elfogadtatásá­ra, mely kijelenti, hogy Németor­szággal békeállapot áll fenn, a javaslat készen áll, csütörtökön készülnek előterjeszteni s pénte­ken el akarják fogadtatni. Az elnök nem tudatta senkivel, hogy milyen állást foglal el a határozattal szemben, azonban a kongresszus tisztában van az­zal, hogy az elnök ellenzi ezt a határozatot. A határozat kijelenti, hogy a hadiállapot véget ért és megfoszt­ja az elnököt attól a hatalomtól, mellyel a háború alatt fel volt ru­házva. A határozatból követke­zik a Németországgal való keres­kedelem szabadsága. Németország kilencven napot fog kapni a feltételek elfogadásá­ra. Az elnöknek, ha Németország nem fogadná el a feltételeket, jo­ga lesz a kereskedelem haladék­talan korlátozására. A külügyi bizottság ma tárgyal­ja a határozatot. A határozat módosítható, de valószínű, hogy a külügyi bizott­ság ajánlata érvényesül, mivel a határozat megfogalmazásában ré­sze volt a bizottság valamennyi republikánus tagjának. A kép­viselőházban éles vitát várnak a határozat felett s erre vall az az intézkedés, mely szerint rendkí­vüli szabályt alkalmaznak és a tárgyalás idejét korlátozni fog­ják. A demokraták számos módo­­sítványt és helyettesítő indítványt készülnek előterjeszteni. Minde­nekelőtt azt igyekeznek bebizo­nyítani, hogy a kongresszusnak nincs joga a háborús állapotot be­fejezettnek nyilvánítani. (7) BAKHMETIEFF NAGYKÖVETET KIUTASÍTJÁK Boris Bakhmetief, a Kerensky által kinevezett orosz nagykö­vet és később Kolchak képvi­selője el fogja hagyni az Egye­sült Államokat. True translation filed with the Post­master of New York on March 31, 1920, as required by the Act of October 6. 1917. WASHINGTON, március 31. Boris Bakhmetler, a magát még mindig orosz nagykövetnek tar­tó ellenforradalmár, hivatalos felszólítást kapott, hogy pakolja össze a dolgait és hagyja el az­gyesült Államokat. A felszólítás szerint május 15-ére el kell hagy­nia az országot. Ezt a parancsot személyesen kézbesítették neki a külügyi hi­vatalban még március 5-én. Ez volt az első eset egy év óta, hogy a külügyi hivatalban hivatalosan érintkeztek vele. Eddig az állí­tólagos ‘ ‘diplomáciai’’ ügyeit vagy küldöncök által intéztette el, vagy pedig azon privát ebédek és va­csorák alkalmával, amelyeket Lansing volt államtitkárral együtt költött el. A parancs értelmében Bakhme­­tleff köteles a nagykövetség va­gyonát az­ Egyesült Államok hi­vatalos megbízottjának átszolgál­tatni május 15-ére. Valószínű, hogy a követségi vagyon az állam gondozása alatt marad mindad­dig, amíg a kormány el nem ha­tározza magát a szovjet kormány elismerésére és fel nem kéri nagy­követ kiküldésére. Kilenc nappal ezen kiutasító rendeletet megelőzőleg Polk, a mostanáig ténylegesen működő külügyminiszteri ügyvivő levelet­ írt New Yorkba, amelyben azt ál­­­lította, hogy Bakhmetleff még­ mindig a hivatalos orosz nagykö­vet. Ezt a levelet pár nappal ez­előtt felolvasták Washingtonban a szenátusi vizsgáló bizottság élőtt. A hirtelen kiadott kiutasítást azzal magyarázzák, hogy az ad­minisztráció tisztázni akarja ma­gát a Koldiak érdekében elköve­tett Lansing- Bakhmetleff-botrány­ból, amelyet a republikánus sze­nátorok fel fognak hozni a szená­tus albizottsága előtt. (1) INDIA ALKIRÁLYÁNAK VISSZAHIVATALA DELHI, India, március 30. A punjabi zavargások megvizs­gálására kirendelt bizottság egy­néhány nap előtt kiadott jelenté­sében báró Chelmsford alkirályt és India kormányzóját képtelen-­­­nek nyilvánítja ilyen magas és felelős állás betöltésére és vissza­­hivatását követeli. A jelentés felsorolja, hogy az angol kormány megdöntését cél­­zó összeesküvés alaptalan mese, továbbá, hogy Satygrahaban és Rowlattban történt események nem bírtak angol-ellenes jelleg­gel, a tények pedig egyáltalában nem szolgáltattak okot a haditör­vényszék felállítására. Az amritsari mészárlást, ahol a múlt év áprilisában a katonák a védtelen tömegre lőttek, hideg­vérrel kiszámított példátlan em­bertelenségnek és kegyetlenség­nek mondja a jelentés. Az alki­­rály visszahivatásán kívül még Sir Michael O’Dwyer, Punjab al­kormányzójának, továbbá Dyer tábornoknak, az angol hadsereg indiai parancsnokának, két ezre­desnek, Smith biztosnak és több magas állású indiainak állásukból való elmozdítását követeli. LABOR PARTY GYŐZELEM IOWA-BAN DES MOINES, Iowa, március 31. A tegnap tartott választások eredményéről ugyan még nincs hivatalos jelentés, azonban máris látható, hogy igen sok helyen, kü­lönösen a nagyobb városokban a Labor Party jelöltjei győztek. Sioux Cityben a Labor Party jelöltjei az üzletemberek egyesü­lése dacára is győztek. Waterloo városban kettő kivételével az ösz­­szes Labor Party jelölteket meg­választották, méghozzá igen nagy többséggel. Cedar Rapids városban, ahol a “commission” rendszer van (vá­rosi tanács helyett néhány kom­­misszárus intézi az ügyeket), a jelenlegi polgármestert újból megválasztották. Burlingtonban a polgármesteri tisztség is a La­bor Party jelöltnek jutott. Clintonban is nagy győzelmet arattak a Labor Party jelöltek. Két tisztség kivételével­ mindany­­nyit ők nyerték el Des Moines városban a választás inkább pár­­tonkívüli keretekben folyt le és itt nem került döntésre a dolog­­ a Labor Party és a többi pártok­­ között. A MAGYAR FEHÉR TERRORISTÁK PORHINTÉSE A VILÁG SZEMÉBE AZ AMERIKAI MAGYAR FEHÉR TERRORISTA ÜGYNÖ­KÖK AZOKNAK A GYILKOSOKNAK AZ URALMÁÉRT AGI­TÁLNAK, AKIK A MAGYAR NÉPET, A MAGYAR MUNKÁS­SÁGOT KÖNYÖRTELEN ÉS MÉSZÁRSZÉKRE ÍTÉLTÉK. — HORTHY MÁSIK PARANCSA A FEHÉR GYILKOSOKHOZ. A magyar fehér terrornak minden igyekezete arra irá­nyul ma, hogy a világ elölt véres kezét valahogyan tisztára mossa. Tudja jól, hogy a műveit népek előtt — még a józa­nabb kapitalista országok államférfiai előtt is — annyi becsü­­lete sincs­ a magyar pogromhazafiak “keresztény ébredés" cí­mű szervezett orgyilkos bandájának, mint a "Fekete Kéz” vagy “Maffia” rablótestületeknek. A Horthy-féle embermészárosok és “keresztények" min­dent elkövetnek, hogy a fehér bandita sajtó útján mentegessék és “igazolják” az olyan eseteket, mint a­milyen Somogyi Béla és Bacsó Béla meggyilkolása volt. Az amerikai magyar pol­gári sajtót is felhasználják arra, hogy ellensúlyozza azt a tell­háborodást, amit a sorozatos gaztettek feltárása okoz a kül­földön élő magyarok táborában. Az amerikai magyar hiénasajtó, amely szervezett zarán­­dokutakkal akarja eltéríteni a figyelmet az Osztenburg, Pró­­nay, Nopesa mágnás latrok által intézett gyilkosságokról és egyéb rémtetteiről, hasábokon keresztül sírja el szíve bánatát a román, csehszlovák, jugoszláv hódítók “embertelenségéről,” amellyel ezek a megszállt területeken ‘‘kínozzák” a szegény magyarokat. Megértjük a megszállott magyar területen szen­vedők keserves sorsát. A hódító imperialista gazemberek mindenütt egyformák: akár Pesten, akár Bukarestben, Prágá­ban vagy Belgrádban vannak. De milyen eltörpülő jelenték­telenség az a szenvedés, amit az erdélyi és bánáti vagy felvi­déki magyarok “szenvednek” attól, amit a magyarországi ma­gyarok — munkások és polgárok egyaránt — elszenvednek a Horthy Osztenburg—Nopesa—Prónay gazemberektől. A magyar magyarok szenvedéseiről nem ír a pimasz sajtó; a ma­gyar véres elnyomatásról, emberirtásról nem szónokol Wash­ingtonban egyetlen “keresztény” pap sem, nem indul meg a lelke egyetlen “szűz” apácának és egyházi embernek sem azon, hogy ezrével holtra gyalázzák — lakásról-lakásra be­betörve a fehér tisztek — a magyar polgárt és munkásnőket. Minden nőt, leányt, anyát vagy feleséget meggyaláznak, ha karmaik közé kerül. Erről nem hoznak tiltakozó határozato­kat a Berkek és társaik, Horthy másik parancsa. A fehér keresztény ébredés banditái és amerikai ügynökeik azt állítják, hogy nincsen terror, nincs vérengzés, nincs Gróf Osz­tenburg, meg Báró Prónay-féle tömeggyillkolás. Ennek cáfolatára álljon itt a következő véresbetűs vádirat, a­melyet Horthy Miklós fővezér és kormányzó gyilkos it . Nagyméltósága kibocsátott tisz­ti pribékjeihez. Az idevonatkozó szöveget Avie­­ni (Becs) kü­lmunkatársunk­ és levelezőnk küldötte be lapunk­nak. S Horthy második parancsa kioktatja a fehér terroristákat a következő módon: “A riadó alkalmával ösz­­szegyűlt tiszti csapat köteles az első parancsszóra a zavar­gók ellen fegyverrel föllépni és a szokásos üres lövés he­lyett rögtön a tömegre tüzel­ni. “Tekintet nélkül az áldo­zatok számára, a tüzelést kö­nyörtelen­ül folytatni kell. Használjátok fegyvereiteket abban a tudatban, hogy nem embereket, hanem vadállato­kat láttok magatok előtt. “Ez a parancs csak a kar­hatalom megbízott keresz­tény tisztjeivel tudatandó,” így néz ki Magyarország belülről. És kívülről? Huszár és Horthy álszenteskedő beszé­deket tartanak a nyilvánosság előtt, a külföldi államférfiak, de különösen a külföldi lapok tin­takulcsai előtt szemtelenül ta­gadják "politikai diskurzusaik” alkalmával a fehér terror léte­zését Magyarországon, holott a valóságban a föntebb reprodu­kált parancsok egész sokaságá­val fűtik kormánygépezetüket, ’ biztatják, buzdítják, erőszakol­’ ják a tiszteket a gyilkolásra és­­ azután még csodálkozásuknak adnak kifejezést ezek az urak a fölött, hogy őket a világ gyil­kos-kormánynak tartja ! Ezek a parancsok teljesen megerősítik­ ama rettentő hírek valóságát — -----------------­ Fiumei munkások felhívása RÓMA, március 31. Az Avanti szocialista lap ma a fiumei mun­kások fölhívását közli a világ pro­letárjaihoz. Ebben a fölhívásban a Gabriele d’Annunzio és társai kormányát a fiumei munkások a l­egkárhozatosab­b­nak jelentik ki. “ Elértük kínszenvedéseink te­tőpontját— szól a fölhívás — és mielőtt meghalunk, a világ mun­kásságához fordulunk, hogy se­gítségünkre siessenek. “Éhségnek, bebörtönzésnek és kínzásoknak vagyunk kitéve. Az őrült zsarnok és társai szívében nincs kegyelem és garázdálkodá­saik hihetetlen fokot értek el.” Az “Avanti”, Ricardo Z­an ellá­tól, Fiume előbbi képviselőjétől a magyar országgyűlésen, egy leve­let közöl, amelyben kijelenti, hogy d’Annunzio és társai kormánya a­­ polgárokat minden szabadságuk­tól megfosztotta, és teljesen leálcázzák Magyar­­ország jelenlegi urait — amik ma Magyarországból a külföld­re kiszivárognak, de erősítik és fölrázzák egyszersmint az er­kölcsi világ lelkiismeretét, szá­nalmát a hathatós segélynyúj­tásra az üldözött magyar nép­nek — úri gyilkosaik ellen. --------- -------.. . . .« Általános sztrájk a királyság ellen KOPENHÁGA, március 31.— A szocialisták gyűlésén az egyik szocialista szónok kijelentette, hogy holnap a munkások általá­nos sztrájkba fognak lépni, m­ely­­lyel tiltakoznak a király és az új kormány ellen. A sztrájk kime­netele, a szónok szerint, szoci­a­­lista kormány lesz. A szindikalisták nem hajlan­dók az általános sztrájkban részt­­venni, azzal a megokolással, hogy nem fogják a politikai célokra és a politikai svindlerek érdeké­ben használni a sztrájkot.

Next