Előre, 1920. szeptember (16. évfolyam, 2915-2943. szám)

1920-09-16 / 2929. szám

HUNGARIAN DAILY NEWSPAPER Published DAILY including SUNDAY Sunday issue Includes Magazine section rublished by the American Hungarian Workingmen's Federation . Treas. VENCZEL MAZANEK; Secretary CH. VARGA S3 East 1st Street Telephones. New York, N. Y. ORCHARD 4327, 4923 SUBSCRIPTION RATES: United States and Canada: one year: $>.—: 6 months: $4.—;■ 3 months: 12.—. Foreign Countries: one year $3 2.—; 6 months $6. —; 3 months ELŐFIZETÉSI ARAK Egyesült Államokban is Kana­dában. egy évre; $8.—; félévre: $4.—; negyedévre Külföldre. 1 évfe: *12.— ; félévre: $6.—; negyedévre J3 K lay hasábja közérdekű ügyekben mindenki szárnál a nyitva Alinak. Kéziratokat a szerkesztőség nem őriz meg. MINDEN CSEK és MONEY ORDER az ELŐRE HUNGARIAN DAILY NÉVRE ÁLLÍTANDÓ KI. TÁMADNAK AZ OROSZOK. A tegnapi hírek szefint, Rzp.viet-Oroszor- szág hadseregei ismét támadásija fogtak és a hosszú front három pontján igen jelentős eredményeket értek el. Csicserin. Szoviet-Oroszország külügymi­nisztere, néhány hét előtt kijelentette, hogy a Varsóból és Párisből világgá röpített ama hírek, amelyek az orosz hadsereg katasztró­fájáról szólnak, hallatlanul túlhajtottak és a szoviet hadsereg magva érintetlen maradt. Kamenev ehhez hasonló kijelentést tett. E kijelentések igazságát két körülmény bizo­nyítja. Az egyik az, hogy Csicserin, a többi külügyminiszterrel ellentétben, mindig iga­zat mondott. Amióta Szoviet-Oroszország külügyminisztere lett, nagyon sok kijelen­tést tett már, amelyek mindenkor födték a tiszta valóságot. A másik körülmény az, hogy a párisi és varsói külügyminisztérium és az ottani sajtóirodák, az utóbbi időben még véletlenül sem mondottak igazat. A. tegnapi hirek nem az egyedüliek, ame­lyek azt bizonyítják, hogy a szoviet-csapa- tok katasztrofális vereségéről szóló hirek mesébe illő nagyítások voltak. Egy londo­ni sürgöny már napokkal ezelőtt beszámolt arról, hogy Budenny tábornok lovas hadse­rege, — amelyet tudyalevöleg a á lengyelek Lemberg közelében teljesen megsemmisítet­ték, — továbbra is harcol s pompás eredmé­nyeket ér el. Szóval: a párisi és a varsói külügyminisz­térium, hadügyi minisztérium és a sajtóiro­dák folytatják azt, amit hat esztendő óta már meglehetősen megszoktunk: hazugsá­gokkal védekeznek azok ellen, akiket fegy­verre legyőzpi nem tudnak. A szoviet hadseregek pedig ismét mennek előre minden ketségbeesett hazudozás elle­nére is! S3 ■ HIÁBAVALÓ ERŐLKÖDÉS. Paderewski már megint ijesztésre játszik.. Minden nap újabb mesét talál ki, amellyel rémületbe akarja ejteni az ántánt hatalma­kat, hogy azok azután a pénzbeli segítségen kívül katonákkal is álljanak a lengyel im­perialisták mellé. A legutóbb a német mu­mussal ijesztett rá a szövetségesekre. Azt mondja, hogy a szövetségesek a saját érde­kükben cselekszenek, ha azonnal erős had­sereget küldenek Lengyelországba, amely gyorsan végezne az orosz bolsevikekkel. Ha várnak, ha az erős hadsereg nem érkezik meg nagyon rövid időn belül, akkor Német­ország, amely tulajdonképpen nem szenve­dett vereséget a háborúban, az orosz bolse­vikekkel együtt fogja megtámadái Lengyel- országot, Franciaországot, Angliát és az Egyesült Államokat. Szegény Paderewski nem tudja, hogy hiá­bavaló erőlködés az, amit ö csinál. Hiszen az ántánt hatalmak szívesen küldenének hadsereget Szoviet-Oroszország leverésére Paderewski kérése nélkül is. Hiszen Fran­ciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormánya éppen úgy óhajtja az orosz'szovie- tek bukását, mint a lengyel imperialista­kormány. Mégis hiábavaló erőlködés az, a mit Paderewski csinál, mert &z ántánt nem küldhet csapatokat Szoviet-Oroszország el­len. Hiába is küldene: nem mennének. A világháború rátanitotta az emberek millióit arra, hogy minden háború gazdasági harc, a melyben a dolgozó milliók véreznek, a ki­zsákmányolok osztálya __ pedig gazdagra hi- zik. Elég volt belőle. És Paderewski a feje tetejére állhat, a szövetségeseket pedig el- epesztheti a vágy egy kis oroszországi ka­land után, Szoviet-Oroszországba még sem fognak ántánt csapatok masírozni, mert a nemzetközi proletáriátus elszántságán meg­törne minden ilyen kísérlet. A lengyel im­perialisták számára nincsen segítség. Szo­viet-Oroszország össze fogja törni őket úgy, hogy többé soha fel nem támadhatnak. NINCSEN HELY. Az uj iskola-évszak megkezdésekor New Yorkban kiderült, hogy 60,000 gyermek szá­mára nincsen hely. A meglevő iskolákba annyi gyermeket préseltek be, amennyit í sak lehetett, de ez a hatvanezer gyermek még a túlzsúfolt iskolákból is kiszorult. Hivatalos helyen kijelentették, hogy egyedül építke­zésre 46 millió dollárra van szükség, ha ezek­ről az iskolákból kiszorult gyermekekről gondoskodni akarnak. • Hatvanezer gyermek nem tudja, hogy mi­képpen folytathatja tanulmányait. Körül­belül ugyanennyi new yorki család nem tud­ja, hogy a jövő hónap elején hová fog köl­tözködni, mert a háziurak kiteszik a lakó­kat, ha akad valaki, aki több házbért igér az apiugy is tulfizetett lakásokéit. Iskolaépítésre nincsen pénz. Lakóházak építésére sincsen pénz. Hatvanezer gyermek nem részesülhet megfelelő oktatásban és a new yorki lakók tízezrei a bíróságokhoz for-, dúlnak, hogy védelmet kérjenek a háziurak újabb rablási szándéka ellen. A városi, az állami és a szövetségi hatósá- I gok azonban* tétlenül nézik ezeket a hallat,-; lan dolgokat. Ugyanezek a hatóságok azon­ban elrettentő példaként mutatnak rá Szó-; viet-Oroszországra, ahol tudvalevőleg a kül­földi látogatók azt tapasztalják, hogy a leg- i modernebb iskolák ezrei várják a tanulni í vágyó orosz gyermekeket. A cári Oroszország elnyomott népe egykor sóvárogva és irigykedve tekintett a szabad Amerika felé. Ma Szoviet-Oroszország mu-j ; tat példát a cári Amerikának. ■ ■ NAGY EREDMÉNY! Örömmel és áhítattal olvastuk a tegnapi ! ujsáogkban azt a hirt, hogy az Egyesült Ál- ! lamok tengerészetügyi szakértőinek sikerült j egy olyan 1'6 hűéVlykes löveget készíteni, a mely különleges formájánál és benne levő rettentő robbanószer erejénél fogva egy 14 hüvelykes páncélt képes 10 foknyi szögben átszakitani. E löveg háború esetében óriási előnyt biztosit az Egyesült Államok haditen­gerészete számára. Ugyebár indokolt az örömünk. A hat esz- jtendős világáboru még véget sem ért, az an­nak nyomán keletkezett kisebb-nagyobb har­cokban még az emberek százezrei véreznek és szenvednek, — már is újabb “felfedezé­sekkel” örvendeztetik meg a világot. Fel­fedezésekkel, amelyek arra szolgálnak, hogy az emberölés tudományát tökéletesítsék., j A Nemzetek Ligája nem fog véget vetni a háborúnak, mert ennek a társadalomnak szüksége van háborúkra, hogy a tökéletesí­tett harci szerszámokat használhassák. Csak mi, osztálytudatos proletárok tudjuk elejét venni a jövő háborúinak, ha forradal­mi lelkesedésünk minden hevével belevet­jük magunkat az osztályharcba, amely az­ért folyik, hogy a gyilkoló szerszámokat végre termelő szerszámokkal helyettesítsük, és ennek a gyilkos rendszernek a helyébe az ipari demokrácián alapuló rendszert vezes- ; sük be. ■ ■ AZ OLASZ KÉRDÉS. Amint az Olaszországból érkező hirek bi­zonyítják, a munkásság tovább folytatja a gyárak és termelő eszközök lefoglalását. Ez ia helyzet az egész világ kapitalistáit megre- Imegteti. mert tudják azt, hogy az ily csele-1 menyek nem maradhatnak elszigetelt jelen­ségek. A kapitalista kizsákmányolás az; egész világon azonos helyzetet teremtett és! a védekezés lényege és annak megnyilvánu­lásai sem különbözhetnek sokban egymástól. A kapitalista érdekeket szolgáló nemzet- | gazdászok is belátják azt, hogy a tőkés ér-; j deket nem lehet többé az elavult, idejét múlt eszközökkel szolgálni. Az orosz szovietek, az angol hármas szövetség, az olasz gyárak le­foglalásának hatása alatt a kapitalisták kénytelenek felhagyni az ócska lövegek pu- fogtatásával, amelyeknek a csattanója min­denkor az volt, hogy “a nyugtalanság az iz-, gatők munkája”. Berkóék azonban nem tartoznak azok kö­zé, akik a világeseményekből tanulni tudná­nak. Berkóék látóköre nem terjed tovább zsebük érdekénél. Csupán ezzel magyaráz- hátó meg az az elfogultság, mellyel az olasz munkásság élet-halálharcát kommentálják. Berkóék először azon reményben örven- ! deztek, hogy az olasz munkásság nem fog nyers anyaghoz jutni és kénytelen lesz meg­adni magát. Azonban az olasz munkások Berkót nem kérdezték meg, hogy szabad-e, vagy sem és lefoglalták a munka folytatásá­hoz szükséges nyers anyagot is. Sót tovább ment az olasz munkásság, lefoglalta a bá­nyákat és földeket is Berkó legnagyobb szo- | moruságára. Azonban a Népszava nem hagyhatja ma­gát. Náluk tradíció az, hogy ók vigyék el a tudatlanság versenydiját. A Népszava most azon kesereg, hogy a munkások “felnyitották a pénzszekrényeket, a pénzt kivették és saját magukat kifizet- í ték”. Kérem, ez irtóeatos bűn. Az olasz munkások a pénzzel saját magukat fizették j ki és nem küldték azt Berkóhoz. Ezért az olasz munkások harcának ‘‘el kell bukni.” És Berkóék a kővetkezőkben meg is indo- ; kolják a bukás okát, mondván: ‘•Turinban télen nagy a hideg, mert az Alpesek tőszomszédságában van. Ha majd beállnak a hideg idők, s a munkások még akkor is birtokában lesznek a gyáraknak, s ha látják, hogy jövedelem semmi sem jön be, a nyers, földolgozatlan ércből pe­dig nem Ieftét megélni, majd másképp fog­nak gondolkozni és megbánják a kísérle­tüket.” így már rendben van az olasz munkásság 1 ügye, mert Turinban télen hideg van és holt bizonyos, hogy a hideg ki fogja józanitani az olasz munkásokat és meg fogják bánni ! tettükét. Milyen kár, hogy az olasz munkások nem a télen kezdték a gyárak lefoglalását. Ak­kor nem kellene félniük attól, hogy a hideg következtében nem tudják az ércet megen­ni. Akkor Berkóék valószínűleg a nyár hő­ségétől várnák a megoldást. Mert bizony nyáron még Turinban is me­leg van. S ha ezek után még valaki azt meri mon­dani, hogy Berkóék nem jó nemzetgazdá- szok, azokkal mi fogunk szembeszállni, mert bizony megérdemlik Berkóék minden törekvő ember elismerését. Mert Berkóék nélkül hogy is tudná meg valaki azt, hogy “Turinban télen hideg van”. j Xj Mj O K Hl NEM LEHET A FINN OSZTÁLYTUDATOT MEGFOJTANI! A NÉMETORSZÁGI ELLENFORRADALOM KÉMHÁLÓZATA NYÍLT LEVÉL az I. W. W. tagjaihoz. A FINN FEHÉR TERROR TA­NULSÁGAI. (Saját tudósítónktól.) Horthyország munkásságának mai sorsát élte — ha nem is olyan hosz- szu ideig s nem is a borzalomnak akkora fokán — a finnországi prole­tariátus is. Az is élte a haldoklók még-életét. érezte a fél-halált. A finn kormányt Mannerheimnak hív­ták s ha nem is volt szárazföldi ad­mirális, tudott a cárja eszményeihez ragaszkodó.generális maradni a vér­tengeren ö is. Ha nem is a románo­kat hívta be az országába, nem is án­tánt- missziókkal operált, hanem né­meteket zúdított a finn hazára, — .tudott ő is tömegmészárlásokat ren- deztetni. Neki is volt valami parla­ment-féléje, amelyiket agyon akart terrorizálni. Az ö neve is sok ezer legyilkolt munkás családja átkozza, ö is értett az internáláshoz, tömeges börtönzéshez, ö is ki tudta volna irtani az osztálytudatos munkássá­got, hogy kiirthassa az osztályöntu- datot, — ha ez lehetséges lenne. Ha a történelem árját megállíthatná az­zal valaki, hogy vérrel festi vörös­re. A finn munkásmozgalom törté­nete a legutóbbi fázisáig annyira ha­sonlít a magyarországi mozgalomé­hoz, hogy nyugodtan lehet állítani a legutóbbi fázis Magyarországon is ugyanez lesz. ívint a finn szakszer­vezeti mozgalom számadatai szerint Finnországban. A finnországi osztálytudatos szak- szervezeti mozgalomról statisztika jelent meg, a békeévek fokozatos, szép fejlődést mutattak. A szak- szervezeteknek volt: 1910- ben ....... 15.000 1911- ben ............. 20.000 I()12-ben ........ 21,000 1913- ban ............. 28,000 1914- ben ........ 31,000 tagjuk. Az első háborús év a stag­nálás esztendeje. 1015-ben 30,000 a taglétszám. De a háborús iparágak fellendülése s a háboruellenes elke­seredés, az életviszonyok romlása hamarosan kifejezésre jut a szakszer­vezeti statisztikában is: 1916- ban 42,000 a tagok száma. Még egy esztendő s a forradalmi hangulat már szembeszökő. A tagok száma : 1917- ben 161,000. A forradalmat vérbefojtják a volt cári tábornok és Vilmos császár csapatai. Nyolcvan- ezer szervezett munkás kerül bör­tönbe, fogolytáborba, a gépfegyver s az éhség vagy harmincezret pusztít cl belőlük. A szakszervezeteket le­gázolják, feloszlatják, kirabolják. Az egész mozgalom úgy legyöngül, hogy még statisztika sincsen 1918-ról. Nem volt, aki összeállíthassa a lét­számát azoknak, akik esetleg szer­vezettek maradtak valamilyen módon. Tavaly azonban már fel birt lelegze- ni a finn munkásság. Egyetlen év alatt megtette a fejlődésnek azt az útját, amelyhez azelőtt hat év (1912- től 1916-ig) volt szükséges. Az első negyedévben 21.000 volt a taglétszám, mint nyolc évvel ezelőtt. A máso­dikban 28,000. mint hét évvel ezelőtt. A harmadikban 35,000, ami már a háború első éveinek fellendülésére emlékeztet. A negyedik évnegyedben 41,000, annyi, mint az orosz forra­dalom előestéjén. Ma már ezt a szá­mot is meghaladja: 50,000 körül jár. Vájjon nem jelenti-e azt is, hogy Finnországban a helyzet már uj -for­radalomra kezd érni? Vagy csak egyszerűen annak a jele, hogy a finn munkásság hamarosan kigyógyult a sebekből, amelyeket az ellenforra­dalom orgyilkosai ejtettek rajta? Le­het az is, hogy a teljes gyógyulás még messze van; a szakszervezeti taglétszám elvégre is csak egy tü­net s lehetnek más, kedvezőtlenebb, statisztikával nem jellemezhető tüne­tek. Az az egy azonban feltétlenül bizonyos, hogy a munkásmozgalmat a finn Horthy rettenetes vérengzése sem bírta megölni: az osztályöntudat erősebb a szuronynál és a gépfegy­vernél.--------o-------— SZABAD LOPNI! A magdeburgi kémközpont. — A re- akió fölbérelt banditái puccsokat provokálnak, hogy a munkásokat meggondolatlan akciókba ug­rassák. (Az Előre tudósitójától.) Azt már hallottuk, hogy valakit egy nikli ellopásáért néhány évre zártak él, azt is olvastuk, hogy a zsemlyét lopott éhet gyereket hét erre javítóintézetbe vitték el. D» azt még sehol sem hallottuk és sehol sem olvastuk, hogy “szabad a lo­pás”. Pedig ez nem. tréfa. Szeptember 19-én, vasárnap a Führers Park­ban nemcsak szabad, hanem köteles­ség is a lopás. Mindenki szabadon és büntetlenül lophat szőlőt, még rá is fizetnek az Előre Műkedvelő Kör tagjai, ha valaki elcseni a szép ge­rezdeket. Hogy a csőszlángok és a szőlőbiró mit sóznak titokban az ember nyakába — az nem érdekel bennünket. De azt is tudjuk, hogy egy mükorrupcióval kiszabadulhat beszabadulhat a leányok börtönebe, minden helyrevaló legény. Legyen ott, hisz úgy is unalmas most a városban ülni! Nemde? ---------o--------­MOST PÉNTEKEN este tartja a Végrehajtó Bizottság rendes gyűlé­sét, amelyre minden tag megjelenése fontos. A titkár. • Wien. 1920 augusztus 25. A németországi ellenforradalom az “Orgesch” támogatására, amely a föl fegyverzett polgárság katonai jellegű tömörülésének központja, Magdeburgban kémközpontot létesí­tett, amely egész Németországot be­hálózta ügynökeinek, besúgóinak és agerit provokatőrjeinek egész bo­nyolult szövedékével. A titokban dől gozó, a napvilágot félve kerülő kém­központ leleplezése megdöbbentő adatokat hozott nyilvánosságra az ellenforradalom aljas machinációiról. A magdeburgi kémközpont, amely állandó és intim összeköttetésben volt a rendőrséggel és a birodalmi védőrséggiel iá német birodalom hi­vatalos hadseregével) elárasztotta a polgári közvéleményt a munkásság pucsra készülődésének hazug hírei­vel, hogy ilyen módon az. egész pol­gárságot mozgósítsa a munkásság el len, sőt itt-otf agent provokatőrei- nek tevékenységével, maga is ipsr- kodottt a munkásságot purcsokba beugratni, hogy azután a puccs le­törésének ürügye alatt, a birodalmi védörség és az “Orgesche” a mun­kásmozgalmat teljesen földre tipor­hassák és vérbe fojthassák. A magdeburgi V;\nontot termé­szetesen a nagytőke pénzéből szer­vezték és tartották ■'tiiui és a mun­kásmozgalom forradalmiságát disz- kreditáló ».-’ecsok. is a nagytőke pénzén szerveződtek meg. Az utolsó hónapok folyamán itt is, ott is föl- bukkanó kommunista puccshirek, a különböző német vidékek vörös had­seregeinek szervezéséről világszerte szétfutó hirek a magdeburgi iroda aljasságának és a németországi nagy tőke pénzének köszönhették megszü­letését. A magdeburgi hatóságok megál­lapították, hogy a kémközpont és az “Orgesch”, testvéries egyetértéssel egymás kezére dolgoztak és kicserél­ték maguk között a kisujjukból szo­pott, tehát föltétlenül hiteles érte­süléseiket. De összeköttetésben ál­lott a magdeburgj iroda a nagy töke Berlinben., Essenben, Hamburgban, Halléban és más városokban műkö­dő hasonló kémirodáival is. Ebből az aljas irodából került a világsajtóba nemrég a magdeburgi szoviet köztársaság hire, amely any- nyira hazug és hitvány híradás volt, hogy a benne sz.ereplö személyek mindegyike is költött és az utcane­vek is ismeretlenek azokban a váro­sokban, amelyekről az iroda bolse- viki összeesküvések hirét világgá kürtölt.e. A nagytőke erkölcsi fölfogására nézve jellemző, hogy’ a különféle kémirodák vezetői é> “munkatársai” — csaknem kivétel nclkiil — rovott múltú emberek, hadácsok, katonai kémek és egyéb csirkefogók. A mag­deburgi iroda Altmann nevű veze­tője például csalás, skkasztás, köz­botrányt okozó viselkedés stb. mi­att büntetett gazember, aki ezer márka havi fizetésért gyártotta a bolsevista rémhíreket. Kívüle egy Ziéserntz nevű tanitó játszotta Magdeburgban a főszerepet. Vala­mi másfél tucat ilyen hitvány gaz­embert tartóztattak le. Magde- burgban, akik között — és ez, is jellemző a nagytőke erkölcsi fölfo­gására nézve — nagyon előkelő pol­gárok is akadtak. A letartóztatottak bevallották, hogy jegyzőkönyveket, leveleket ha­misítottak koholt híreik igazolására. Az iroda csak ebben az évben 175.000 márkát adott ki kémek és fölbujtók fizetésére. Az iroda embe­rei iparkodtak a németországi kom­munista és független szociáldemo­krata pártok szervezeteivel érintke­zésbe lépni és azok bizalmát meg­nyerve, a forradalmi munkásmozgal­mat fölhasználni sötét céljaik szol­gálatára. Szoros érintkezést tartott fönn az iroda a birodalmi védörség tisztjei­vel és egyes katonáival. Jó fizetség ellenében ezek szállították a “vörös hsdsereg”-nek megalakulására vo­natkozó hasiig jelentéseket. Altman­nái, ennél a sokszorosan gazember lehűtené!, találtak egy hivatalos katonai igazolást, amely följogosít­ja, hogy katonai épületekbe bármi­kor beléphessen.' De érintkezésben volt Altman a helyi rendőrség egyes embereivel is, akik mindenben támogatták és segí­tették a kémiroda működését. A lefoglalt iratok között talált egyik levél szerint, a jobboldali pol­gári pártok, a néniét néppárt és né­met nacionalista párt lapjai az iroda zsoldjában állottak, de más polgári lapokét is iparkodtak lepénzelni. A különböző német kémiiodák a “bolsevizmus leküzdésére” alakult egyesület utódai, amelyet a nagy­tőke az 1918-ik évi novemberi forra­dalom után szervezett meg és amely dijakat tűzött ki munkásvezérek le- gvilkolására és amely kivált a Kari Liebknecht és Rosa Luxemburg el­len irányuló hitvány és gaz hadjára­tot vezette. Ennek az egyesülésnek a müve volt az a plakát is, amely 1919 januárjában a berlini plakátcsz­MUNKÁSTARSAK! Az Amerikai Magyar Munkások Szövetségének konvenciója szeptem­ber 5-én tartott ülésszakán tárgyalta az önökkel való kooperáció kérdését és sajnálattal állapította meg, hogy a kooperációnak olyan akadályai vannak, melyek bennünket az önök szervezetével szemben a kritika ál­láspontjára kényszerítenek. Csupán önöknek áll módjukban azokat az akadályokat elmozdítani, önökhöz fordulunk tehát, hogy felhívjuk fi­gyelmüket azokra a hibákra, melye­iket szervezetükben látunk s ame­lyek, ha idejekorán orvoslást nem ; nyernek, az önök szervezetét le- ; téritik a forradalmi útról, sőt egyenesen szembeállítják a nemzet- ' közi forradalmi proletariátussal. Bí­zunk abban, hogy önök, ha felisme­rik azokat a forradalom-ellenes irányzatokat, melyek nagyobbára ; tisztviselőiktől, , lapszerkesztőiktől, szóval az I. W. \V. hivatalnok-kará­tól indulnak ki, el fogják söpörni azokat, hogy szervezetüket meg­mentsék a proletár-forradalom szá­mára. Bízunk abban, hogy önök ré­széről nem durva szitkozódás lesz a válasz, mint lapjaik részéről, hanem I becsülni fogják, a saját szervezetü­ket annyira, hogy vizsgálat alá ve­gyék a hibákat, melyekre rámuta­tunk. Szilárdan áll-e az amerikai kapi­talizmus? Egy forradalmi szervezetnek, hogy 1 valóban forradalmi legyen, bíznia kell a saját ügyében. Bíznia kell ab­ban, hogy a forradalmi feladat vég­rehajtása nem a jövendő generációk munkája, hanem a mai proletár-nem­zedéké. Az I. W. \V. lapjai rendsze­resen igyekeznek kiölni az I. W. W. tagjaiból a forradalomba vetett meg­győződést. És,, munkástársak,' ezzel a törekvéssel az 1. VV. VV.-t, ha önök közbe nem lépnek, a szociálpatrióták, a proletárforradalom árulói közé kergetik. Figyeljék meg csak önök, hogy milyen megdöbbentően azonos az önök vezéreinek a beszéde a szo­ciálpatrióták beszédeivel. A német, a magyar, az osztrák szociálpatrió­ták azt mondják, hogy Oroszország­éban jó lehet a szoviet-rendszer, jó le­het a komunista termelés, de nálunk, (t. i. Németországban, Ausztriában vagy Magyarországon) a viszonyok még nem értek meg rá. A francia szociálpatrióták azt mondják, Né­metországban talán van értelme a spartakusz-mozgalomnak, de nálunk, Franciaországban, még keményen áll a kapitalizmus, itt erősebb, mint valaha. Mindebből tehát az követ­kezik, hogy a magyar, osztrák, né­met, francia munkás nyugodjon meg abban, hogy a burzsoá osztályura- llom megdöntéséről szó sem lehet. Mindegyik elismeri, hogy a proletár- j foradalom nagyszerű dolog, — de csak Oroszországban. Csak az orosz munkás tette okosan, hogy megdön- I tötte a bérrabszolgaság rendszerét, a többinek óvakodni kell az ilyen ; munkától, mert ''nálunk” még úgy is sziklaszilárdan áll a kapitalizmus. Az I. W. W. tagjai is igy beszélnek. A “Felszabadulás” augusztus 28-iki szá­mának a vezércikke egyenesen azt-lopokon 20.000 márkát tűzött ki a Radek fejére. Amikor aztán a “bolsevizmus le­küzdésére” alakult egyesület érezte, hogy forró lesz a talaj a lába alatt, átalakult német gazdasági segély- egyesüléssé, amely a munkáját disz­krétebben folytatta. Ennek az egye­sülésnek az édes gyermekei á kém- irodák. Mindezeknek az ellenforra­dalmi célokat szolgáló alakulatok­nak nagyon jelentős volt a szerepük idén tavasszal, a Kapp-féle ellenfor­radalmi puccs idején. És amig a kémirodák izgatják a polgárságot, idő-nap előtti mozgal­makba akarják belelovalni a munkás­ságot, a titkos polgári, katonai ala­kulatok. a különféle “Örgesch”-fió- kok, rohamcsapatokat képeznek ki s lövőgyakorlatokat tartanak. És a iö- vőgyakorlatokon, amint a berlini Rote Fahne jelentette volt, szorgal- j másán részt vesz Lajos, a volt bajor király is, mintegy szimbólumaként az egész ellenforradalmi szervezkedés­nek, amely végeredményképen a ki- í lélvság visszaállítására törekszik. ! • És amig a reakció nyíltan és ti­tokban fegyverkezik; amig az “Or­gesch” kérkedve kijelenti, hogy nem tűn, hogy föloszlassák, a spaa-i tár­gyalásokra való hivatkozással, a né­met kormány birodalmi biztost kü'd ki a — munkásság lefegyverzésének végrehajtására. A birodalmi biztos korlátlan hatalmat kapott, hogy az ellenforradalom céljaira végleg meg tisztítsa a talajt. A német ellenforradalmároknak ez . a készülődése azt jelenti, hogy a burzsoá “demokrácia” alatt ingado­zik a talaj, a forradalmi és az ellen- forradalmi erők összecsapásának az ’deje gyorsan közeledik. Németor­szágban vagy a reakciónak, vagy a proletárdiktatúrának kell fölülkere­kedni, a burzsoá demokráciának és a ; szociáldemokráciának a két tűz kö- j zött meg kell semmisülni. G. MESENSKY. akarja bemesélni az olvasóinak, hogy a háború Amerikában megerősítette a kapitalizmust! Amikor nyilván­való, hogy Európában már tönkre­ment a kapitalista termelés, amikor nyilvánvaló, hogy egy kapitalista or­szág sem képes elszigetelni magát a világtermeléstől, melynek szerves ré­szét alkotja, amikor tehát nyilván­való, hogy az európai kapitalizmus összeomlása könyörtelenül magával 1 rántja a romlásba az amerikai kapi­talizmust is, mint ahogy az európai kapitalizmusnak a háborúban jelent­kezett válsága magával sodorta a háborúba Amerikát is, akkor az ilyen beszéd vagy mérhetetlen tudatlan­ságot jelent, vagy annál sokkal rosz- szabbat: azt, hogy az amerikai pro­letariátus forradalmi érzületét föld­be vezesse, s ami az I. W. W. tagjait illeti, azokat átidomitsa jámbor, tag­sági járulékot fizető, tagsz.erző és a foradalmat a Jövő nemzedékre bízó, a múltak tradícióin kérődző kezes báránj’okká. Nem gondolják, munkástársak, hogy ez a sárgitási művelet nem vezet jóra? Nem gondolják, ha az önök lapjai úgy beszélnek a társa­dalmi foradalomról, mint a jövő ze­néjéről, a harcos I. W. W. a múltak emléke lesz? Ennek a sárgitási mű­veletnek a következményei már je­lentkeznek. Ha még nem ötlöttek szemükbe a következmények, mi fel­hívjuk. rájuk a figyelmüket. Miként tünil$ el az I. W. W. a for­radalmi harctérről. Nem ragadta-e meg az önök fi­gyelmét, hogy az utóbbi időben se híre, se hamva az 1. W. W.-nak az amerikai proletariátus nagy harcai­ban? A háború előtt alig volt na­gyobb arányú munkásharc, amely- ben az I. W. W., mint szervezet, me ne jelent volna. Odatolako­dott mindenüvé, beleszólt .minden sztrájkba, magához ragadni igyeke­zett minden sztrájknak az irányítá­sát, vezette a támadást mindenütt a kapitalizmus ellen. Tekintsenek önök át az utolsó tizenkét hónapon s meglátják a különbséget. Óriási sztrájkok törtek ki, fölkeltek a ki-T zsákmányolok ellen az acéltelepek bérrabszolgái, a bányák bérrabszol­gái, a vasutasok, az utolsó tizenkét hónap alatt a sztrájkok ezreiben mil­liókra rúgott a kizsákmányolás ellen lázadó proletárok száma, — es hol volt az 1. \V. W., a régi harcos szer­vezet? Akárhol, de nem e harcok­ban. A "Felszabadulás” azzal akar- ' ja ugyan megnyugtatni önöket, hogy “az igazi ipari unionizmus hívei — bár különböző nevek alatt — ott vannak mindenütt és rakják a téglákat az uj társadalom épületén”, de nem talál­ják ö;nök különösnek, hogy nem az I. W. W. van ott mindenütt, hanem a tagjai, nem az I. W. W. neve alatt, hanem különböző nevek alatt? Kény­telenek az I. W. VV'.-rr kivül venni részt a proletariátus harcaiban. Nem várunk csodákat egy szervezettől. Nem várjuk az I. W. W.-tól, hogy harcokat vezessen, amikor a prolc- tártömegekben nincs harci készség. De most, amikor az ipari nyugtalan­ság agitáció nélkül is sztrájkokban tör ki, amikor hatalmi kérdéssé vá­lik majdnem minden harc, miért tű­nik el az I. W. VV. a láthatárról ép­pen most? Miért kapcsolódik ki. a proletariátus harcaiból .éppen most, amikor a foradalmi átalakulás kor- ■'* szakába léptünk? Mi azt hisszük, látjuk az okát. A mikor az I. VV. VV. hivatalnokkara ^ lapjai és előadói utján az evolúció bajnokának csap fel a rcvolucióval szemben, amikor az ipari tér^n ugyanolyan álláspontra helyezkedik, mint a szociálpatrióták a poltikai té­ren, szükségszerüleg be kell követ­kezni a hanyatlásnak az I. VV. VV. foradalmi szellemében, az I. VV. W. tagjai, akik nem érik be üres elmél­kedésekkel, kénytelenek az I. VV. VV. keretein kivül folytatni forradalmi tevékenységüket. így szűnik meg az I. VV. VV. foradalmi tényező lenni, ha önök, munkástársak, fel nem tartóz-' üatják a visszafejlődésnek ezt a fo­lyamatát. (Vége következik.) SZERKESZTŐI ÜZENETEK .Mrs. K„ Cleveland, O. — Nincsen több levele. Tévedésből jeleztük a lapban másodszor. A jövőben is s*G vesen állunk rendelkezésére. & VV. .1. Passaic. — A napokban föl­használjuk. G. J., New York. — Megírták már, hogy a pénz árait mi csak utólag hozhatnánk és akkor is csak a tőzs­de jegyzéseit. A tapasztalat arról győzött meg bennünket, hogy ennek olvasóink nem vehetik hasznát, a közlésnek tehát nincsen értelme. S. N., Chicago. — Bármelyik bank­nál vehet, élelmiszer utalványt 10 vagy 50 dollár értékben és azt el­küldheti. Azonban helyesebben teszi, ha inkább pénzt küld neki, S. K., Passaic. — Köszönjük, mér megkaptuk és föl is használjuk. Mrs. H. F. Lappay, Ridgewood, N. C. —Szerkesztőségünk cégeket nem ajánl. Legcélszerűbb, ha ezt az ügyet nem levélben, hanem személyesen in­tézi el.

Next

/
Thumbnails
Contents