Uj Előre, 1922. július (18. évfolyam, 3579-3608. szám)

1922-07-01 / 3579. szám

Tárgyalásra hívta meg a vasúti vezéreket a vasúti munkatanács Kompromisszumról van szó, de azért a sztrájkra folynak az előkészületek A kapitalisták az utolsó percben elárulták a sztrájktól való félelmüket CHICAGO, június 30. — A vasúti munkatanács, a vas­­térdekeltségek képviselője, a kormánynak, az egész kapi­­alista osztály képviselőjének pressziójára úgyszólván az utolsó pillanatban akcióba lépett, hogy megakadályozza, h­a lehet, a vasúti sztrájkot. Megismétli a múlt év október havában bevált manő­vert. Maga elé idézte a vasúttársulatok és a vasúti szerve­zetek tisztviselőit, hogy kompromisszumot ajánljon és ezen az alapon a sztrájk leszerelésére kérje a vasutasok vezé­reit. A múlt októberben a vasúti vezérek elfogadták a meghí­vást, leszerelték a sztrájkot a munkásoknak adott ama ígéretükkel, hogy a tárgyalá­sok által elérik, amit tárgya­lások nélkül csak sztrájkkal érhetnének el és kompro­misszum esetén is nyernének a munkások. A vasutasok akkor hittek vezéreiknek. Keservesen csa­lódtak, egyik bércsökkentés másikat érte. A vasúti Ikótanács most is kom­­­misszumról beszél, de a vasutasok már nem hisznek ilyen beszédnek és vezéreik tudják, hogy nem hisznek. Az egyik nagy vasúti szer­vezet elnöke, Jewell ezért je­lentette ki, hogy a meghívást nem fogadja el, a vasúti mun­katanácsnak nincs joga ilyen meghívást kibocsátani és tár­gyalásról csak akkor lehetne szó, ha a vasúti munkatanács biztosítékot nyújtana a bér­­csökkentés visszavonására. Csupán egy vasúti szervezet képviselője vette tudomásul a meghívást, az állomásmunká­sok szervezetének elnöke. Ez a szervezet most szavaz a sztrájk felett, de a szavazás még nem ért véget. A vasúttársulatok képvise­lői megjelentek Chicagóban a konferenciára, melynek ter­mészetesen nem lesz semmi értelme, ha a vasúti munka­tanács a vasutasok képviselői nélkül kezdi meg a konferen­ciát. A munkatanács akciója és a társulatok képviselőinek megjelenése elárulja a kapi­talista osztály rettegését a vasutasok sztrájkjától. A ka­pitalista lapok azt hangoztat­ják ugyan, hogy a kormány a vasutassztrájkot bármily esz­közökkel is, de le fogja törni, azonban tudják, hogy még egy rövid ideig tartó sztrájk is óriási csapás lesz a bányász sztrájk által máris meggyön­­gített kapitalista termelésre. Természetesen fennáll az az eshetőség is, hogy a sztrájk futótűzként terjed ki vala­mennyi vasúti szakmára. Obregon is cáfolja a rablás-rémhíreket HOOVER ÉS OGLE ÁLL A MUNKÁLTATÓK VÉ­DELMÉRE. -----*_ _ WASHINGTON, június 30. Hoover kereskedelemügyi mi­niszter vezeti a washingtoni tárgyalást. Davis munkaügyi miniszter kizárólag az ő véle­ményeinek szekundánsa. Hoo­ver elnöklése már eleve a tár­gyalás nehézségeit jelenti, minthogy e kitűnő ar egyéb közismert munkásellenes cse­lekedeteitől eltekintve , szoro­san érdekelt viszonyban áll a szénbárókkal. A bányatulajdonosok megbí­zottai között Ogle áll az élen, aki a szénipar leghíresebb cé­zára. Ogle vezeti az összes kampányokat a bányászszer­vezetek ellen. Az ő vezető sze­repe a tárgyalás kiélezését je­lenti. Hoover Ogle személyes barátja. Az ezen alapon veze­tett “békéltető” tárgyalástól a bányászok nem sokat várhat­nak. A kormányvezér-tőkés­­klikk kétségtelenül részrehaj­ló. Győzelmet a bányászok ki­zárólag az önmaguk erejétől várhatnak. Harding elnök előzetes beszé­de szerint a tárgyalásnak min­den körülmények között eredményre vezetőnek kell lennie. Ilyen megindulással az eredményt Harding úr bizo­nyára a bányamunkások letö­résétől várja, illetőleg attól, hogy a bányásszervezet kikül­döttei hajlandók lesznek a meg­egyezésre. Ellenkező esetben —amint az elnök úr jelezte — az erőszakot fogja alkalmazni a tőkéseket védő kormány. A bányák állami kezelésbe való vétele, melyet Burke kép­viselő javasolt, természetesen nem azt jelenti, hogy a bánya­­bárók szenvednének vesztesé­get, hanem hogy ezzel akarja a kormány a sztrájk egységét megbontani. Amikor ugyanis az állami kezelésbe vett bá­nyák a unionoktól követelt bé­reket fizetnék, a sztrájkolók nagy része munkába állana. Ez idő alatt tovább folyna a tár­gyalás s ha nem is vezetne eredményre, egyrészt a szén­hiány miatti krízis volna elke­rülhető, másrészt a bányászok egységes frontja lenne dara­bokra bontva. A tárgyalás szombaton dél­előtt kezdődik. Harding nyitja meg. ---------0—4----­CHARLESTOWN, június 30. A west virginiai bányabárók Wilburn elitéltetése óta vér­szemet kaptak és ismét provo­kálják a bányászokat. A gri­­menek működésbe léptek az egész vonalon és a bányabárók több telepen kísérletet tesznek az üzem megindítására is. A provokáló intézkedések eredményeképpen az elkesere­dett bányászok Cabin Creek környékén gyülekeznek és minden pillanatban várható a logani felvonulás megismétlő­dése. A bányabárók gondosan elő­készített terveiről tesz bizony­ságot az a körülmény, hogy a bányászok még jóformán meg se kezdték a gyülekezést. Mor­gan kormányzó máris rendele­tet adott az állami hadsereg­nek, hogy legyen készen a szolgálatra, sőt a milícia két csapatát máris kirendelte Paint Creek és Cabin Creek vi­­­dékére. A csapatokat automobilokon, szállítják. Veszedelmessé vált a hely­zet Coloradoban is, ahol a bá­nyászok végre megelégelték a grnmenek garázdálkodást és fegyvert fogtak a saját vé­delmükre a Colorado Fuel and Iron Company zsoldosai ellen. Több összeütközésben a zsoldo­sok húzták a rövidebbet. Shoup kormányzó persze rögtön ki­rendelte a csaptokat “a rend fentartására.” Amíg a gun­­menek gyilkolták a fegyverte­len bányászokat, addig a kor­mányzó nem látta szükséges­nek a rend fentartását. Ha a bányászok eddig nem tanulták meg, most megtanul­ják, mi az állam. S amit meg­tanulnak, nem feledik el! A reakció jegyében Csapatokat rendeltek indul a tárgyalás a ki a bányászok ellen szánkapitalistákkal West Virginiában ismét elkeseredetté vált a sztrájkoló bányászok hangulata. Cabin Creek környékén gyülekeznek a gárdák által zaklatott bányászok. A “CONSUL” REAKCIÓS SZERVEZET NYOLCVAN TAGJÁT LETARTÓZTATTÁK Miniszterelnökök konferenciája Berlinben. Németországban új választásokat követelnek. BERLIN, június 30. — Több mint 80 fiatalembert tartóztattak le akik azzal vannak vádolva, hogy a “Consul” titkos szervezet tagjai. A gyilkosok neveinek gyors felku­tatása általános feltűnést keltett. A rendőrség szerint egy Bracht nevű hadnagy, aki a Luxemburg gyilkosságnál is szerepelt, 48 órai keresztkérdések súlya alatt megtört, s megmondotta a “Consul” titkos szervezet tagjainak a ne­veit, ha terhelő adatokat nem is tartalmaznak, de bizonyítják a szoros összeköttetést. BERLIN, június 30. — A birodalmi kormány és az egyes országok miniszterelnö­keinek tanácskozása ma kez­dődik meg. Ebert köztársa­sági elnök és Wirth kancellár igyekeznek valami megoldást keresni. “A köztársaság vé­delmére” szolgáló törvényja­vaslat mellett a baloldali pár­tok vannak. A jobboldali pár­tok, köztük Bajorország “ha­­­ladó polgársága” is tiltakozik oly kísérlet ellen, mely kivé­teles törvényeket hozna a jobb­oldal ellen. Tekintve azt, hogy az alkotmánymódo­­sító törvényjavaslatok ke­resztülvitelére kétharmad többségre van szükség. Ezt a többséget a parlament mai összeállításában a baloldali pártok nem kaphatják meg, tehát egy új választást kell kiírni. A vizsgálati foglyok legna­gyobb része, miután Bracht árulásairól értesült, részletes vallomást tett. A vizsgálat megállapította, hogy a felbujtó egy Willy Günther nevű tartalékos tiszt, aki a merényletet megszervezte. BERLIN, június 30. — Willy Günther nem csak a merénylet szellemi részét szervezte meg s vett részt a “Consul” összes titkos ülésein hanem ő volt az, aki a gyil­kosság céljaira szolgáló autót megszerezte, aki gondosko­dott a gyilkosok megszökte­­téséről. Hir szerint mindent vall, ő szerzett vasútjegyet, pénzt, útlevelet, s próbálta­­a rendőrséget hamis nyomra vezetni. Iratok, melyeket szo­bájában találtak, azt bizo­­n­yítják, hogy a nacionalista néppárttal (reakciós pár­tok) összeköttetésben van. Levelezésében találtak Lu­­iendorfftól, H. Ifferichtől és Jessarptől lev­­eket, melyek Borah szenátor az azon­nali amnesztiáért. WASHINGTON, június 30. William E. Borah sze­nátor terjedelmes levélben szólította fel Harding elnö­köt a politikai foglyok ki­szabadításának ügyében. Egyúttal bejelentette, hogy interpellálni fog a szenátus­ban a foglyok azonnali sza­­badlábra helyezésének érde­kében, addig, míg az elnök a “kegyelem’' jogán végle­gesen visszaadja őket a tár­sadalomnak. Borah szenátor levele egy­ként udvarol az elnök úr hiúságának és a munkás­ságnak. Poincaré már megint németek ellen uszít A francia szenátusban erélyes politikát követel Német­ország ellen. PARIS, június 30. A francia szenátus, mint oly gyakran, új­ra bizalmat szavazott Poincaré­­nak. “Németország, mondot­ta a miniszterelnök, pénzügyi krízisben van, s mégis virágzik ipara. A német ipari és keres­kedelmi társaságok 1921-ben 40 százalék osztalékot fizettek, s a német kereskedelmi flottá­juk ismét a háború előtti átlag pótban van, a világpiac harma­dik helyén. Vasutait is kiegé­szíti, s az új vasútépítések egy részének kifejezett katonai jel­lege van. Nem tűrhetjük eze­ket a kiadásokat” Poincaré az­tán újabb javaslatokat tesz a német vámok és adók könnyebb behajthaóságára, valamint kö­veteli, hogy a külföldön levő német követeléseket foglalják le a jóvátétel érdekében. Jouvenel szenátor azt a ja­vaslatot teszi, hogy Francia­­ország háborús követeléseit a németországi kivételével ne követelje, viszont ennek ellené­ben kérje azt, hogy Franciaor­szágot a jóvátételi összegből első­sorban elégíttessék ki. Poincaré szintén amellett van, de csak abban az esetben, ha Franciaország nem veszíte­ne a likvidálásban. Németor­szágnak nem szabad Francia­­ország rovására meggazdagod­ni.” Hevesen megtámadja szö­vetségeseit. "Az egyik az adós­ságok megtérítését követeli, a másik pedig nem fizet”, pana­szolja Poincaré. “Franciaor­szág élni akar. Senkit sem akar tönkretenni. Nem tűrhet­jük azonban, hogy Németor­szág Franciaország költségére gazdagodjék meg.” -----------------­ Hétezer bevándorló áll New York előtt Tizenkét személyszállító gő­zös vesztegel­tetve bevándorló­val, három mérföldnyire New York kikötőjétől. Július elsején a hajók befutnak a kikötőbe és hétezer személy lép az Ellis Is­land gyötrelmes­­szigetére. Az,uj rendelet szerint az egyes kvótáknak csak húsz-húsz szá­zaléka engedhető be havonta. Az ezen fölül érkezőket azonnal deportálják. Az első bevándorló csoport legnagyobb része görög, olasz, zsidó, litván, holland és néme­tekből áll. Nincsen elfogva egyetlen ame­rikai polgár sem. MEXICO CITY, június 30. Alvaro Obregon, Mexico köz­­társasági elnöke, hazugságok­nak pecsételi meg, mindazon híradásokat, amikkel amerikai polgárok Mexicoban történt el­rablásáról kürtölte tele a vilá­­­­got a burzsoá sajtó. Mi már néhány nappal ezelőtt kifejez­tük azon véleményünket, hogy ez az egész ügy hazugság és csak ürügyül szolgál “katonai megtorlásokra”, amik alatt­­ olaj­források megszállását kell­­ érteni. Most aztán Obregon el­­­­nök szóról-szóra ugyanazt mondja. Az elnök a United­­ Press felhívására küldött táv­irati válaszában, megcáfolja az összes az elrablásokra vonatko­zó híreket, és közli Guadelupei Sanchez generális jelentéseit,­ melyben az megerősíti a cáfo­latot. “Meg vagyok győződve arról — így szól Obregon táv­irata — ,hogy ezeket a híre­ket Mexico egyéni ellenségei terjesztik, akik zavarokat és viszályt akarnak kelteni az Egyesült Államok és Mexico között”. Obregon elnök udvarias, minthogy diplomata, de ki ne tudná, hogy azok az “egyéni ellenségek” az­­olajtrösztök királyai, az Egyesült Államok uralkodó politikusai és a Diaz­­féle reakciós ellenforradalmá­rok. Sanchez tábornok jelentése szerint a Cortez Oil Co.-nak egyetlen alkalmazottja sem volt fogságban. A való az, hogy a telep munkásainak egy csoportja helyi sztrájkba lé­pett. -----------------­Buffaloban sztrájkba állnak a közúti munkások BUFFALO, június 30. — Buffalo és a Niagara vonalon megállanak ma éjjel a villamo­sok, ha Schwab polgármester és Means városparancsnok meg nem egyeznek a munkások kép­viselőivel. Az ülés szombaton délután lesz, ahol az International Rail­way Company emberei tárgyalni fognak a munkásokkal, akik til­takoznak a 2 és fél százalékos bérlevágás ellen. Ezenkívül pe­dig követelik a buszoktól a szak­­szervezet elismerését. ------------------­ Félezer millió dollár a kor­mány deficitje WASHINGTON, június 30. A ma lezárult financiális év mérlege azt mutatja, hogy a kormány deficitje megközelíti a félezer millió dollárt. A defi­cit semmiesetre sem lehet ke­vesebb 485 millió dollárnál, azonban egy k­ét nap múltán a mérleget kiegészítő adatok szerint a deficit valószínűleg eléri a félezer millió dollárt. -----------------­ Tőzsde­árfolyam A bankok a börzeárfolyam­nál magasabb árakat számíta­nak az európai pénzekért, mert a börzeárfolyam a nagybani árakat jelenti. Börzeárfolyam június 30-án: Magyar, 100 K 9 cent. Osztrák, 1000 K 6 cent. Jugoszláv, 100 K 30 cent. Csehszlovák, 100 K. $1.90. Román, 100 lei 80 cent. A japán titkos tanács elis­meri a tengeri szerződést. TOKIO, június 30.. Az itteni titkos tanács elfogadta és fővá­ll­agyáiért az uralkodó elé ter­jesztette a hadi­hajókra vonat­kozó szerződést, melyet Wash­ingtonban magukévá tettek. A szerződést teljes egészé­ben ratifikálták, belevéve a ten­geralattjárók korlátozását és mérges gázok használatának megszüntetését. Litvániát elismerte az antant PARIS, június 30. — Az angol, francia, olasz és japán külügyminisztériumok ma tették közzé Litvánia elisme­rését. Az Egyesült Államok kormánya még nem döntött ez ügyben. MUNKÁSFORRADALOMBA MEGY ÁT AZ ÍR POLGÁRI ÉLET-HALÁL HARC Dublin erődítményét Collins csapatai egy napi, pergőtűz után elfoglalták Az egész országban fellángolt a köztársasági­ak fegyveres felkelése Az ír polgári forradalom elérkezett tetőpontjához. Hiába igyekeztek Zionyd George, Churchill, Collins és Grif­fith az uj ír alkotta árrnyal rendezni a polgári ellentéteket,­ De Valeráék a republikánus polgári tömegeket egyáltalán­­ nem vesztették el, mint azt a polgári sajtó írta nagy bű­hó­­val, az e havi választások idején. Időszakos szervezetlensé­gük és az angol munícióval és pénzzel támogatott Collins­­féle állami hadsereggel szemben szenvedett vereségük vé­delmi harcra k­ényszerítette őket, a legutolsó hónapokban. Felhasználva azonban a választások alatt létrejött Collíns ellenes tömeghangulatot, a pozícióharcokból az általános küzdelembe mentek át és mint jelentik, egész Írországban­­ dúl a fegyveres harc. A munkásmozgalom forradalmi áramlata és a kommu­­­nista álláspont térhódítása a dolgozók tömegét is belevonják a küzdelembe. A polgári forradalomban a dolgozók a köz-­­társaságiak oldalán harcolnak a reakciós Collins-kormány,­ illetőleg a brit imperializmus Írországi megdöntéséért, a­ legutolsó hírek szerint azonban ez a polgári republikánusok­­kat segítő küzdelem a proletár forradalomba való átlendü­­­lést mutatja. Ott, ahol a köztársaságiak sikerrel harcolnak,­ a forradalmi munkásoszály haladék nélkül megalakítja a­ munkászászlóaljakat és a fegyver erejével a hatalmat is­ fokozatosan a maga javára hódítja meg. Az ír proletáriá­­­­usnak az élete függ a mostani harcoktól. Maguk a munká-i­sok tudják ezt, éppen ezért adják a vezetés szerepét a kom-­­munisták kezébe, akik nem fékezik a felkelést, hanem ki-­ használva a legkisebb előnyöket is, a deffenzívájában már­ összeszovácsolódott iífuszkástömeget az offenzív akcióba vi­­­szik át. DUBLIN, június 30. — A­z állami csapatok a most pén­­ tek óta tartó rohamot csütör­­­tökön döntő támadásba vit­ték. Ágyú­harcuk tegnap reg­gel a leghevesebb pergőtüzet vette használatba, melyben huszonnégy mozsár és húsz nehéz ágyú ontotta a gránáto­kat a Four Courts erődít­ményre. A­ rettenetes ágyúzás Dublinban puszta légnyomá­sával összetörte az ablakokat. Az erőd teljesen tönkre van téve. Ma reggel a támadó csa­patok gyalogsági rohamot in­téztek az erőd ellen. Három órai elkeseredett harc után a republikánusok kénytelenek voltak az erődöt kiüríteni. A kézitusa Dublin utcáin folytatód­ók to- SS -­sasági csapatok oldalán har­­­colnak a munkászászlóaljak­ is. Az utcakövezetet a harco­lók felszakították és torlaszo­kat emeltek. A barrikádhar­­cokban ma délelőtt tizenegy* esett el a forradalmi hadse­reg részéről. BELFAS, j­únius 30. —A­ dublini harcokban a brit csa­patokkal megerősített állami­ hadsereg 40 halottat vesztett.. A Four Courts bevételénél 36 republikánust ejtettek fog­,­lyun Hármat, akik a nemzeti­ hadseregnek voltak tagjai, a­ katonai bíróság lázadás cí­lén azonnal agyonlö­hetett. LONDON, Juntus 30. — (d. u. 4 óra) A til­k­ő és vas­kak

Next