Uj Előre, 1932. november (28. évfolyam, 7154-7182. szám)

1932-11-01 / 7154. szám

2 oldal V ________________________________________________________________________UJ ELŐRE___________ 15 éves a Szovjet Unió! Tschita, a kapu Szibéria felé írta: OTTO HELLER A japán “Niehon” című újság nemrégen egyik “orosz szakértője”, Kamaju­zi által cik­ket íratott, amelynek vég­ső következtetése az, hogy Japánnak Szibériát is le kell foglalnia égési­ Bajkai lóig. Ezt úgy magyarázza, hogy a “szibériai népnek szüksége van Japán segítségére és Szi­béri­a kapuját meg­ kell nyitni az or­o­sz világ számára” Amennyire ismeretes, az utóbbi időben a legnagyobb csapatkoncentrá­ úót Mandzsu­r­iában legelsősorban Ussuri felé irányították, amely — Mandzsúria keletibb részén fekszik. Ez a valóságban csak nem manőver. A japán vezér­kar nagyon jól tudja, hogy nem ebben az irányban a “ka­pu Szibériához­”. Miután azon­ban a pillanatnyi helyzetben csapatait nem vonultathatja föl Szibéria kapuja elé, hát­rafelé való mozdulattal manő­verezik ugyanazon cél irányá­ba. Szibériának ez a “kapuja” Tschita környékén fekszik, amely területnek Tschita a legfontosabb pontja. Ez a vá­ros 300 kilométernyire fek­szik a Szovjet határtól nyu­gat felől. A várost a 17.­szá­zadban mint kozák­ támasz­pontot építették, fejlődésnek azonban csak később indult, amikor számos dekabrista (a­kiket a cárok ide száműztek) nagyobb gazdasági tevékeny­ségenk az alapjait fektették le és még később, amikor ezen a városon futott végig a nagy közlekedési vasútvo­nal Szibérián keresztül és on­nan Vladivosztokba. A távol­keleti vasút megteremtése Tschitát elsőrangú vasúti gócponttá tette. A város egy­ben fontos ipari centrum is let A város munkásságának nagyszerű hagyományai van­nak. 1905-ben Tschita volt az egyik gócpontja a forra­dalmi mozgalomnak. Néhány napon át akkor ott a munká­sok kezébe is került a hata­lom. Ennek a felkelésnek a vezéreit a forradalom leveré­se után agyonlőtték. 1917-­­ben Tschita ismét a forradal­mi mozgalom egyik gócpont­ja lett, de 1918-ban a cári Semjonov tábornok csapatai foglalták el a várost a japá­nok segítségével. “Tekintettel Oroszország szenvedéseire, mondta dema­gógiával Fudsi japán tábor­nok, császárunk seregeket küldött erre a vidékre, hogy rendet és nyugodalmat te­remtsen.” A japán tábornokot rendkí­vüli módon érdekelte Tschita Az ott levő vaggon és moz­dony műhelyekbe japán gépe­ket helyeztek be. A várost le­fényképezte és környékét föl­mérette. A tábornok úr na­gyon melegen pártolta a “nyi­tott kapu politikáját Szibé­ria felé”, de­­ csak úgy, ha ő lehetett a kapu portása. Később a japánoknak ki kellett üríteni Szibériát, Szem­jonov cári tábornokot a forra­dalmi orosz partizánok, meg­verték és a körülvett város­ból csak nehezen tudott elme­nekülni. Ez 1920-ban volt. Az em­lékezések a japánokra és Szemjonovra ma élénkebbek mint bármikor voltak. A “nyitott kapu” történetét minden gyermek ismeri itt, minden kollektív földműves és minden vadász, vagy arany ásó. Mind tudják, mit jelent az a “nyitott kapu”. Ezért teljes erővel rajta vannak, hogy a nyitott kapuból, ahol a nemzeteközi imperialisták és volt cári banditák marsol­hatnának be a Szovjet Unió­ba, egy hatalmas erődítményt építsenek ki az épülő szoci­­alizmus­ védelmére. A Tschita ma még — és ezt a “mát” szó szerint kell ér­teni — nyugodt város, de né­hány héten belül egy óriási arányú építési munkába lesz bevonva. A Kommunisták Szovjet Unióbeli Pártja Köz­ponti Bizottsága elhatározta, hogy Tschitában fogják fölé­píteni a világ legnagyobb vas­úti műhelyét. Néhány héttel ezelőtt már megérkeztek az első mérnökök. Már meg is van az első építési iroda, már teher és személyautók jön­nek—mennek, folyik 12,000 építő munkás rekrutálása, az építés helyét a város északi részén már fölmérték és föld­tanilag átkutatták. 1933 első felében az óriási építmény el­ső felét már üzembe is he­lyezik, 1933 végén pedig az egész óriás teljes üzemben lesz. Tschitának eddig is volt 30 éven át vasúti javító műhelye de csak nagyon kezdetleges berendezéssel. Jelenleg itt 3.000 munkás dolgozik és ha­vonként 20 mozdonyt javíta­nak ki. A bajkáli és ussuri vasútvonalaknak is vanak javító műhelyei. De, mindkét műhely együttesen évente csak 280 mozdonyt és 360 vagyont bír megjavítani. Ellenben az új óriás egy év­ben nem kevesebb, mint 1080 mozdonyt és 12.000 teherko­csit, valamint 2.000 személy kocsit fog kijavítani. Ezenki­vül 50.000 tonna egyébb vas­­utalkatrészt, mint stb. fog elő­állítani. Az óriási gyár mellett egy uj szocialista várost fognak fölépíteni 40.000 lakossal. A várost a fővasuti vonallal egy külön építendő fogják összekapcsolni. ág­ uton Egy nagy hidat, színházat s kü­lönféle kultúrintézményeket építenek, nagy pályaudvart, stádiumot,, ami mind kész lesz 1933 év végére. Az épí­téshez egyedül téglából 30 milliót fognak fölhasználni. Tschita lakossainak száma m­ásfél éven belül 60 százalék­kal fog emelkedni. Egy új nagy város fog emelkedni ott közvetlenül Mandzsúriával szemben, elsőrangú kultúr és politikai centrum, amely ere­jét minden irányban szét fog­ja sugározni. A lakosság mai 75.000 főnyi számából már ma 6.000 diák van, ezek kö­zött koreaiak és jakutok. Az óriási építésbe több mint 100 milliót fognak befektetni. Tschitának megvan a ma­ga szénmezője, amelynek se­gítségé­vel nagy villamos mű­veket lehet berendezni. Alig 80 kilométerre a várostól vas­ércbányák vannak, amelyek­nek vastartalma 62 százalék. Van arany, cin, fa, gabonája, vizierői és nagy állatállomá­nya. Nem csoda hát, ha a japán császár oly érzékenyen érdeklődik Tschita iránt, “Oroszország szenvedéseit” hangoztatva és a japán nagy­tőkések, bankárok, zsebére, meg a magáéra gondolva. De sem a japánok, sem a nemzetközi imperialistáknak itt nincs kerseni valójuk! A kapu Szibéria felé a szocia­lizmus egyik erődítménye lesz. És ezen senki be nem mehet, akinek ott keresni va­lója nincs! Megölte gyermekét munkanélküliség következtében BARNESBORO, Penna, Mrs. Dorothy Larock, 33 éves asszony, férje munkanélkülisé­ge következtében megzavaro­dott és bomlott idegállapot­ban megölte hat éves kis­lá­nyát. Ő maga mérget vett be, mialatt ötödik gyerme­kének életet adott. Az as­­­szonyt kórházba szállították. Remény van, hogy sikerül úgy őt, mint az újszülött cse­csemőt életben tartani. Összetörték De Vale­ra egyik latójának szerkesztőségét DUBLIN. — Írország­ mun­­kásainak tömeg ellenszenve De Valera iránt, amiért lefe­küdt, az angol imperialisták előtt, arra vezetett, hogy e­­gyik lapjának teeerkeisztőisé­­gét szétrombolják. Az “Eve­ning Telegraph” épülete előtt tüntetést tartottak a­ munká­sok, majd behatoltak az épü­letbe, az utcára kényszerítet­­ték az egész lapszemélyzetet, felszereléseiket összetörve. A lap kiadója kénytelen volt a lapot teljesen beszüntetni. Dühöng a kapitalista “demokrácia” Baltimoreban (Munkáslevél) Csak nagyon rövid idővel ezelőtt börtönözött be 28 elv­társunkat a baltimorei és A was­hingtoni kapitalista bíróság, máris újabb letartóztatásokat hajtottak végre a kiszabadul­tak és még eddig szabadon lévő elvtársaink soraiban. Hogy miért indítottak vad hajszát a munkások ellen az utóbbi időben, annak világos a magyarázata. Rendszerük halállal vivődik és nyomorba akarnak tartani minden mun­kás embert családjával egye­temben. Baltimore munkásai egyre nagyobb tömegekben látja be, hogy nincs mit várni már a kapitalistáktól. A munkanél­küliek, a még dolgozók ezrei állják körül a kommunista szónokokat az utóbbi időben minden alkalommal. Egy-egy ilyen népgyűlés nagy fájdalmat okoz a para­zita uraknak, különösen a mil­liomos hajóstársaságoknak. A gyűléseink legnagyobb része a kikötők mentén szokott le­zajlani. Ilyenkor zúg a rend­őrség telefonja, jönnek a lúd­­talpasok, hogy a gyűlést meg­törjék. Az ilyen eset nagyon gyakori az utóbbi időben. De már most nemcsak a rendőr­botok koppannak, hanem a m munkásöklök is akcióba lép­nek. A mentőkocsiba már rendőrkozák is kerül nemcsak proli. Ezért aztán ezek a gyáva alakok nem riadnak vi­ssza semmi aljasságtól, hogy gaz­dák előtt bizonyítsák hűsé­güket. A múltkor a Marine Workers Unió egyik szervező­jét, aki egyedül ment az ut­cán, két rendőrpribék megtá­madta. A mi elvtársunk sem volt mai gyerek, felvette a harcot a lúdtalpatokkal. És el is rakta volna őket, ha közbe­hívásra nem jön még egy se­gítő kozák társuk. Később patrolkocsival még egy csomó pribék jött. Elvtársunkat összekötözték, majd betuszkolva a kocsiba, a legnagyobb brutalitással ve­tették maguikat a tehetetlen munkásra. Kórházba került az elvtárs, az orvos darabokban szedték ki a fogait a szájából. És ami a legbestiálisabb, amíg az orvos és ápolónő kötözte az elvtárs sebeit, a vérebék még akkor is verték. Ugyan­ilyen galád módon törtek rá éjnek idején az alvó hajómunkásokra a múltkor. Vagy húsz pribék felrángatta az alvó munkásokat és 14-et patrol kocsiba raktak. Más­nap a hajótársaság bírája elé állítva őket azzal­­ vádolták meg, hogy a kompánia tulaj­donát képező épületben mer­tek aludni. A bölcs bíró 30 na­pi börtönt szabott ki rájuk. A tavasszal lejátszódó tün­tetés alkalmával, amely a ja­pán követség előtt zajlott le, nem elégedtek meg a munká­sokat véresre verésével, ha­nem most citálják be a tün­tetők egy részét. 60-90 napi börtönt adtak egy egész cso­mó munkásnak, akiket azon tüntetés alkalmával elfogtak. Huszonnyolc ártatlan mun­kással van most több a kapi­talisták börtönében ebben a városban. Azt hiszik, hogy ezáltal a többi éhes százezre­ket elriasszák a harctól. Na­gyon tévednek. Azt is tudjuk, hogy ez nem az utolsó szám. Lesz még több is a börtönben. De ez nem tart vissza minket attól, hogy ne fogjunk össze a harc folytatására. F. K. levelező. A MAGYAR MUNKÁSSÁG IS ÜNNEPELNI FOGJA US­-BEN A 15 ÉVES SZOVJETET New Yorkban a Madison Square Gardenben lesz a nagy egyetemes forradalmi ünnep november 6.-án November 6-án, vasárnap fogja ünnepelni az Egyesült Államok munkássága a Kom­munista Párt vezetése alatt a Szovjet Unió diadalmas fen­­állásának és a Szocializmus építésének 15 esztendős jubi­leumát. A Szocializmu­s Szovjet Unió ünnepe, ünnepe p. és győzelme az egész világon. Ünnepe ez az amerikai ma­gyar munkásságnak is és az amerikai munkásosztállyal e­­gyütt szerte az Egyesült Ál­lamokban részt kell venni mindenütt a nagy proletár forradalom ünnepén. A forradalmi ünnepélyek az ország legtöbb­ részében Nov. 6-án fognak lezajlani. New Yorkban a nagy ünne­pély Nov. 6-án este 7 órakor a Madison Square Gardenben lesz, ahol több, mint 20,000 munkás fog felvonulni. Az ünnepély fősz­ónoka W. Z. Foster elv­társ, a Kommunista Párt elnökjelöltje, aki beteg­sége óta akkor fog megjelen­ni elsőízben munkások ezrei előtt. Lesz kiváló forradalmi műsor és tömeg­játék is. Be­lépődíj 25 cent. Minden ne­w yorki magyar munkás is készüljön a nagy forradalmi ünnepre! Meggyilkolták az amerikait SHANGHAY. — Adams, hankowi amerikai konzul sze­rint Bert Nelson, amerikai misszionárust meggyilkolták a lázadók. Nelson állítólag a vörös hadsereg foglya volt. Nelson meggyilkolását a nan­­kingi kormány a kínai szovje­tek elleni hadjárat fokozására fogja használni és ugyanak­kor újabb amerikai pénztámo­gatásra is szert tesz.­­ A szechuani polgárháború fo­kozódik. Hhentut fel kellett adják a nankingi csapatok. Áll a sztrájk Peruban LIMA, Peru. — A villanyos kalauzok sztrájkja még min­dig tart, habár az igazgató­ság már hajlandó volna a sztrájkolók néhány követelé­sét (mint a sztrájkvezetők visszavétele), elfogadni. A sztrájk hatvan órája folyik. Argentina deportálja a munkanélkülieket BUENOS AIRES.­­ A kor­mány lépéseket tett, hogy 4000 bevándorolt munkanél­küli munkást Európába depor­táljon vissza. A hivatalos ki­mutatás szerint a munkanél­küliek száma 333,997 Argen­tiniában és ebből 27 százalék esik Buenos Airesre. Felmentették a gyil­kos fascista szer­kesztőt NEW YORK. — Domenico Trombetta fascista szerkesz­tőt, aki Salvatore Arena fes­tőt július negyedikén egy ai­­tifascista tüntetés alkalmá­val agyonlőtte, — felmentet­te az esküdszék. Ünnepelnek az olasz fascisták ROMA. — A fascisták Ró­mába való bevonulásuk tíz éves évfordulóját ünnepelték. Mussolini szemlét tartott az elvonuló fascisták felett, maj­d beszédében arra kérte őket, hogy a következő tíz évben még nagyobb akarattal épít­sék a fascizmu­st, Ragaszd fel jelölt­jeink képeit ! Mai számunkban közöl­jük Foster elvtárs képét. Holnapi számunkban pedig Ford elvtárs képe fog meg­jelenni. Ezeket a képeket ragasszuk ki ablakainkba. Ragasszuk fel mindenüvé, ahol munkások fordulnak meg. Propagáljuk a kom­munisták választási harcát! A SZOVJET KÍNAI HELYZET Sh4­ghayi újságok sora közli Cím Schi ismert kínai tanár cikksorozatát a kínai szovjettel1­­,■­etek mezőgazadsá­gi politikájáról. A cikk ugyan­akkor a kínai szovjetek elleni harc feladatait próbálja kon­centrálni. Csui Schi írja: ‘ ‘A kommunisták fellépésé­­nek egyik fő alapja a föld erő­szakos felosztásának elve. Ki­­angsi, Hupei és Nganhwei tar­tományok nagy földbirtokosai bizony jól tudják ezt. Midőn a kommunista osztagok bemar sólnak egy faluba, a földbir­tokosok azonnal eltűnnek. Ak­kor aztán elégetik az összes telekkönyveket és megsemmi­sítik Miután a földh­atármesgyéket, a régi földtulajdon­­ minden küi­ső jelét eltüntették megkezdik a föld újrafelosztá­sát a dolgozó­ parasztok kö­zött .Nem is fér kétség ahhoz, hogy a kommunista vidékeken a dolgozó parasztok bizonyos gazdasági előnyökhöz jutnak. A kommunista ténykedés kö­vetkeztében megsemmisülnek a régi földbirtoklás törvényei és minden kísértet mely a­­ régi mesgyéket vissza akarják állítrni még nagyobb káosz­hoz vezet a falvakon.” Továbbá arról jelent Chu Sch­i ,hogy a kommunisták a nankingi kormányt “a nagy­földbirtokosok és kapitalisták kormányának ” nevezik és hogy a nankingi hatóságok mindent megtettek a maguk részéről, hogy e nevet kiérde­meljék. ‘‘Az egyszer tény, — írja Shu Sh­i — hogy a kormány­csapatok együtt dolgoznak a nagy földbirtokosokkal,­­ a kommunistáknak bizonyíté­kot szolgáltat a munkások és parasztok elleni irányuló kormány ellenzék­é­­­nek ki­­szél­esztésére. Ehhez járul még, hogy ha a kormány­csapatok egy kommunista vidéket bevesznek, azonnal visszatérnek a földbirtoko­sok és a csapatok segítségé­vel visszafoglalják földjei­ket. Ez természetesen óriási felháborodást vált ki még a­zo­kból is, akik annakelőtt kommunistaellenesek voltak. Széles tömegekben mennek át a vörösökhöz. Csodálható e ilyen körülmények között, hogy a parasztok követik a vörös propagandát és lel­kesedéssel támogatják a kommunistákat ! ’ ’ Aztán Chu Schi az orosz forradalom fejlődéséről elmél­kedik és hangsúlyozza, hogy a parasztok Dem­kin hadseregé­nek tobzódása csatlakoztak le következtében véglegesen a bolsevikiekhez. “Nem várható — írja Shu Schi — hogy a kínai parasz­tok másképpen cselekedjenek, mint az orosz parasztok.” Chu Schi cikkét kommentál­va a ‘‘North China Daily News ezeket írta: “A kommunisták valójá­ban megteremtették a pa­raszti mezőgazdálkodás e­­gyik formáját és pedig a legszélesebb mértékben. A parasztok földet kaptak. És Chu Schi egyetemi tanái­nak tökéletesen igaza van­, amikor a régi földbirtok-vi­szony visszaállításának tel­jes lehetetlenségéről Le­szél.” A vörösök elleni akcióról pe­dig ezeket mondja: Sajnos, a vidékek melye­ket sikerült a vörösöktől visszafoglalni nagyon gyé­rek. A kormánycsapatok csak ott tudnak valamit el­érni, ahol a vörösök nemré­giben fészkelték be magu­kat. A nagy délkínai terüle­teket, Kiangsi tartomány déli részét,­ Hupei tarto­mányt és Nganhwei tarto­mányt, ahol már szovjet kor­mányokat alakítottak még csak érinteni sem tud­ják.” ' AZ ÉHEZŐK TÍZEZREI VONULNAK FEL CHICAGÓBAN, KÖVETELVE A SEGÉLYT CHICAGO, Hl. — Szaka­dó esőben a munkanélkü­liek tízezrei vonulnak fel a chicagói Loop felé, köve­telni az azonnali segélyt. Már kora reggel a város három részében formálód­­tak a hosszú sorok vörös zászlók és plakátok alatt, a felvonulásban ott vannak a munkanélküliek gyermekei és munkásnők is. Feltűnően sok volt a há­borús veterán a felvonulá­sokban. A rendőrség bár rendeletben eltiltotta, hogy zászlók és plakátok alatt vonuljanak fel a munkanél­küliek, eddig nem mertek provokálni. A Plakátokon, — “FEL A WASHINGTONI ORSZÁ­GOS ÉHSÉGMARSRA” — “KENYERET AKARUNK NEM GOLYÓT”, — “80 MILLIÓ A DAWES BANK­NAK, 8 CENT EGY NAP­RA A MUNKANÉLKÜLI­NEK”, — stb. feliratok voltak. A felvonulásban egy életnagyságú kép volt, a­­mely egy néger munkást ábrázolt a villamosszékben. A kép alatt felirat, — SCOTTSBOROI LINCSE­­LÉS. A három felvonuló oszlop közül a est sidei Unió Park­ból kiinduló felvonulás volt a legnagyobb. TÚL A KŐ - Zalka Máté regénye Ezen a hajnalon először nem fagyott fel az út. Ne­héz nedves, pára feküdt a föl­dön. Kirka át­ment a pos­tára. Felköltötte Márint és átadta neki Dronov teleg­ramját az ekékről. Marin ásít­va olvasta el az írást, letet­te az asztalra és ráfektette a hatalmas revolvert. Kirka cuppogva dagasztotta a sa­rat. A közös utnál három as­­szony áldogált és beszélget­tek egymás között. Kirka megállót! A szavak elérték a fülét. Lelkem, mi lesz velünk, ha benn maradunk, hisz min­dent elvesznek... — rebben­tek a szavak. — Hát hogy lépsz ki becsuknak — Nem igaz... egy átuta­zótól hallotta őnála szállt meg Boldisevné, az illető, hogy parancs van, szabad ki­lépni a kolhozból, ki hová akar*. Csak nem tán? A francia háborút üzent. Aszonta ha meg nem szünte­tik a kolhozt, Vrangert rábo­­csájtja Moszkvára... Na... csak nem tán- Bizony, annak annyi a repülőgépje, hogy na. • • oszt ráültetik Vrangelt. Jó reggelt asszonyok... — Ilyen korán és már annyi marhaságot összebeszél­nek Mi, Kiril Jakoblevics, csak úgy magunk között. Csak igy maguk között aztán í mások között. Kirka odébb ment. Utána nagy csend támadt, az as­­­szonyok összenéztek. • • gyor­san felemeritették a vedrei­ket. Hallgatóznak. — Minden sarkon spion­­kodnak Oh milyen időt értünk meg. Nagyokat lépve a tócsás sárban szétmásztak az utcán, mint a szeméttel kiöntött se­tét bogarak. Dronov késő éjszakáig dol­gozott a terven. Egész bele­ette magát. A vacsoráját Szaskó hozta el az elnökségre Sohse volt egyedül, de az em­berek változtak mellette. Hol Duma tűnt le, hol Kirka jött. Fomin még délben , elment. Azt mondta a szovjetnél van dolga. Az öreg Giacintov át­írta az egész tervet és pon­tokba foglalta. Dolgozott és másfél skatulya cigarettáját szívta el az elnöknek. A kovács még reggel elment. Neki dolga volt. Sok lóról, le kellett szedni a téli patkót és mert a “komszomol barázda” egész nap a csoroszlyát köszö­rülte ott kellett lenni, ne­hogy az utolsó köszörükövet tönkre tegye a “lelkesedés”. Estefelé aztán benézett ő is és éjfélig segített elszívni Dronovnak második dobozá­nak a felét. Éjfél után még egyszer elolvasták a tervet Dronov előtt világosan állott a helyzet. A felszántandó te­rület nagysága, a métermá­zsák, a szemesültetvény és kultúrák... konyhakertészet, kert, kaszáló ■ •. Mielőtt elmentek volna a munkaterv másolatát kiszö­gezték a széles tornác falára és Giacintov egy kis plakátot tűzött melléje. “Kézzel való érintés tilos.” A postáról jövet Kirka e­­gyenesen az elnökségre ment. A tornácot tömve találta. Ol­vasták a munkatervet vitat­koztak, megjegyzéseket tet­tek. Kirkát senki se vette észre — ő hátul állott. — Mondom, hogy munká­sokat akarnak belőlünk csi­nálni. Napirend... 10 órás munkanap, meg miegymás. — Ne azt nézd. .. azt nézd hogy helyes-e a terv... — Hát mit értek én hozzá.­­ Emberek én majd han­gosan olvasom. Grisa Torin a “komszomol barázdából” hangosan olvas­ta a munkaterv pontjait. —Áá..... mindegy csak pa­piros... Ezelőtt papiros nél­kül is elvoltunk ,tfu — és köpött. — Nana, hát a nagy gaz­daságban Cserbinszkinél az ispán szintén papíron állí­totta össze volt ott egy inté­ző Kari Gemanovics... em­lékszel micsoda csudákat mü­veit. Az a grófnál volt. Mi nem vagyunk se grófok, se grófok. — Nevettek. Torin megsértődött és nem olvasta tovább a tervet. Kirka előre könyökölte ma­gát. Eh emberek, maguknak dolgozik az ember, éjt nappal­lá tesz és mégse­ jó... — Ki kért rá••­ Maguk választottak. A jacsejka ajánlotta... Hát a jacsejka kicsoda? Egyszerre csend lett; Kir­ka elsötétült szemmel az em­berek közé villantott • •­ a szájára kemény szavak ké­­rezkedtek... A lépcsőn feljött Dronov, vele volt Fomin is Na jó napot elvtársak, miről folyik a vita? Mi csak úgy magunk között — mondta valaki. — Tfu — köpött Kirka. Dronov oda­jött a tervhez, megállott végigment rajta — Nehéz dió volt, de fel­törtük, sohse hittem volna, hogy megcsinálom... — Az a­­ •, a mezőgazdaság nehéz dolog. — Megpróbáljuk. Kirka nem akart köteked­ni. Elhallgatott. Keserű lett a szája a ki nem pattant ká­romkodás forróságától, meg­döbbent attól, hogy a tömeg tetetett arcot öltött Dronov fogadtatására • •­ —Nézd csak — gondolta — milyen nyájasak neki, egy­más között meg ordasok. Tet­szés ez vagy igazi bizalom Dronov iránt.’ Hátulról nagy lármával tö­rekedett elő egy ember. Az előlállók készséggel adtak utat neki. . — Na, hol az a hires pa­rancsnokság — harsogott a hangja. — Micsoda parancsnok — kiáltotta Kirka dühösen — itt nincs semmi parancsnok... aludd ki magad inkább előbb Számoskin... Számoskin részeg volt. De fedezett. Úgy látszik útköz­ben elesett, az arca, ruhája csupa sár volt. — Ki ez? — kérdezte Dro­nov. - Egy­ szegény kisgazda ember, gyenge lábon áll, so­kat iszik. — Tagja a kolhoznak? — Úgy tudom, nem... A Telesev raj­onjában lakik. Aszondod nincsen pa­rancsnok — mondta Szamos­k­in kötekedve — dehogy nin­csen, hát ti kik Hr­­tj­átok a népet, vagytok, mint a szarvasmarhát, hol ide, hol oda. • • parancsnokok, főfelü­gyelők, urak... urak••­ urak — Mi kell magának Sza­­moskin? — kérdeze Dronov. — Mi kell? Te kérded te kommunista...... .....moszkvai kommunista­­­­. idejöttél és a kuláknál lakói, a kulákokat pártolod. Fomin energikusan előrelé­pett. Már úgy volt, hogy megfogja a részeget és le­­penderíti a lépcsőről, de Dro­nov elkapta a karját. A körül állók orcáját látvány éhesség élezte ki. Kit pártolok én? Melyik kulákot? — kérdezte Dronov. Mindegyiket. Bevetted őket a kolhozba­­ ... most azok egyenjogúak... most azok megint urak Azt mond, mi kell ne­­k­ed? — kiáltotta Fomin Nekem az kell ami j ál­én szegény vagyok én raj­tam köteles az állam segíteni és a szegénység... na igen, adjatok nekem lisztet meg sót, meg Sült hal nem kell? — kérdezte Kirka. — Kötelesek vagytok... — Hát te most miből ittál ? kérdezte Dronov — Mi közöd’ hozzá. Az, hogy az állam a ré­szegeket nem támogatja, tudja azt az állam, te add ki t­dja azt az állam, te add ki nekem a lisztet. •• az jár nekem Dronov hátat forditott, az emberek nevetni kezdtek az egyik biztatta Szamokint. — Vány­a, mond meg ne­kik. Lássa ilyen itt a sze­gény je — mondta Fomin. Hát lehet erre építeni. Nem igaz — csapott le rá Kirka nem igaz, a szegény je nem ilyen és Szamokint is Boldisevnétől láttam kijön­ni... a kulákság itatta le. Fomin egyszerre elhallga­tott, pedig látszott rajta, hogy sok mondanivalót nyelt el.

Next