Uj Előre, 1933. augusztus (31. évfolyam, 7420-7449. szám)

1933-08-01 / 7420. szám

2 oldal_____________________________________________________________UJ ELŐRE «SÁRA»*1* Irta: SZERAFIMOVICS Maga Vosztrotin elvtárs, a századával Vágtatva közeledő lódobogás hangzott fel, a dobogás a verenda előtt elhallgatott. Hallható volt, hogy a ló — nyilván megkötötték — prüszkölt, megrázkódott és a ken­gyelvasak felcsengettek az ebédlőig. A zavaros, gomolygó félhomályban kucsmás kubáni lovas jelent meg.­­ Kozsuch elvtárs — jelentette — a második és har­madik menetoszlop 10 kilométerre mögöttünk, éjjeli pihe­nőre megállóit. A parancsnok azt rendelte el, hogy maga várja be, amíg a két menetoszlop ideér, hogy együtt me­netelhessenek. Kozsuch kőkemény arccal nézte a jelentő lovast Tovább ? A matrózok csoportosan mennek a katonákhoz, a trénhez, hajkurásznak, ordítoznak és uszítják az embereket hogy ne hallgassanak a parancsnokokra; azt mondják, meg kell ölni Kozsuchot. Tovább! A kozákokat kivertük a szakadékból. Lövészeink megszállták a szakadék tetejét és a túlsó oldalra űzték őket. Most csend van. Három sebesültünk, egy halottunk van, Kozsuch hallgatott. Jól van. Elmehetsz. És már az ebédlőben is derültebbek lettek az arcok és falak. A képrámában alig észrevehetően megmozdult az ecsetcsinálta csudakék tenger, de az ajtó rámájában már ott világított az igazi tenger csudája. — Parancsnok elvtársak. — egy óra múlva indulunk. Mennünk kell olyan gyorsan, ahogy csak bírjuk. Megállni csak akkor, ha embernek, állatnak inni kell. Minden szaka­dékot géppuskás lövész-rajvonallal megszállni. Nem szabad megengedni, hogy a csapatrészek elszakadjanak egymás­tól. A legszigorúbban ügyelni rá, hogy a lakosságot kár, bántódás ne érje. A csapatok állapotáról minél gyakrabban küldjenek lovas jelentést. — Parancsára! — mondták a parancsnokok. — Maga Vosztrotin elvtárs, menjen hátra a századá­val, vágja el a matrózokat és akadályozza meg, hogy ve­lünk jöjjenek — csatlakozzanak a visszamaradt menet­oszlopokhoz ! — Parancsára! — Vegyen géppuskát és ha kell használja őket. — Parancsára. A parancsnokok egy csoportban kifelé indultak. Kozsuch diktálni kezdte adjutánsának — kit kell a parancsnokok közül eltávolítani helyéről, kit kell áthelyezni és kit magasabb parancsnokságba előléptetni. Az adjutáns összehajtotta a térképet aztán Kozsuchal együtt mindketten eltávoztak. Az óriási üres cigaretta csutkákkal teli és beköpdö­­sött padlójú szobában vörösen fellobogott az ottfelejtett gyertyavég, csend és emberi pára szaga állott benne, a gyertyavég feketedni kezdett, meggörbült és gyönge, kígyó­zó füstöt eresztett. Egyel­enegy puska és nyereg se volt már látható. Kék hajnali ködökben párázott a messzi kitárt óriási ajtószárnyakon át a tenger. A part mentén, a hegyek mentén, messze elől és amott egészen hátul megperdültek az ébresztő dobok. Itt-ott fel­zúgtak a kürtök, — akár az érchattyuk elszórt rajta s az érc viszaverődött a hegyek, szakadékok és partmeredekek kövén, belehalt a tenger messzeségébe, amely végtelen és határtalan volt. AUG. 13-ÁN LESZ AZ IWO. OHIO KÉR. NAGY PIKNIKJE Egy párat említünk csak meg azokból az események­ből, amelyek ezen pikniken fognak történni. “RED STAR” footbalisták. Munkás műkedvelő csoportok Országszerte ismert szónok. Szabad mozgókép. Be lesz mu­t­atva “The End of St Peters­burg” szovjet kép. A belépődíj csak 15c. Jegyek kaphatók az IWO­ minden tagjánál. A piknik a Kinsman Stop 25 és fél­nél lesz, NYUGTÁZÁS. Milwaukee, Wisc.-ból még a chicagói TWO. és Munkás Szö­vetségi konvención Sebestyén elvtárs, delegátus 15 dollárt adott az Új Előre javára. Ez tévesen úgy lett nyugtázva, mint az IWO. miltwaukeei 1031. osztályának az adomá­nya. Az adomány a Munkás Szövetség miltwaukeei 28. osz­tályának az adománya volt. Figyelem Detroit és környéke! AZ IWO. 1037-ik OSZT. ÉS A MUNKÁS SZÖVET­SÉG 45-ik OSZTÁLYA NAGY NYÁRI KIRÁNDULÁST rendez az “ÚJ ELŐRE” javára AUGUSZTUS 13-ÁN, VASÁRNAP délelőtt 9 órai kezdettel A ROCHESTER PARKBAN (azelő­tt Henrick Park) Kitűnő ételek és husitok — jó cigányzene ÚTIRÁNY: Automobillal jövők a Woodward Ave. Royal Oak-on a Main Street-en a temetőig itt jobbra a Rochester Roadon a 16% mile-on levő piknik he­lyiségig. Vagy a Woodward Ave. Ford gyár előtt vegye a Big Beaver feliratú Bust, mely megy a he­lyiségig A lansdalei szövőmunkások sztrájkjának képeiből. Képünk a piketelő ifjúmunkásokat és munkáslányokat ábrázolja. A rendőrség brutálisan megtámadta a sztrájkolókat, ket­tőt lelőttek és többet összevertek és letartóztattak ■ OHwuMtlV XW ~ J S JUKEB i­aifter strike* müß$ STRÖ^ INDUSTRIAL­­ w#» SZV Pusztulnak-e a magyar egyletek? írta: Fehér József. Lapunk, az Új Előre, ve­zércikkében fejtette ki, hogy az International Workers Or­der miért volt ott a Chicagói Egyletközi nagygyűlésen és miért lesz ott az öntudatos magyar munkásság a jövő­ben az amerikai magyar dol­gozók egységének megterem­téséért folyó munkában. Eh­hez a részéhez tehát a dolog­nak nem kívánok szólni, csu­pán egykét adalékot kívánok fölsorakoztatni érveink bizo­nyítására. Soikat hangoztattuk, hogy az amerikai magyar egyle­tek a pusztulás útján vannak és tenni, tagságnak cselekedni kell a addig, amíg az nem késő, amíg egységes e­­rővel orvosolást bírunk ta­lálni az Egyleteink betegsé­geire. Egyetlen egy alkalom­mal nem beszéltünk a ha­sunkból, hanem számadatok­kal bizonyítottuk érvelésein­ket és ezt tesszük most is. A­­zok a számok, amelyeket itt papírra vetünk, fényes gazolnak bennünket és bizo­­­­nyítják, hogy az AMERIKAI MAGYAR EGYLETEK KÖ­ZÖS PROBLÉMÁI AZONNA­LI CSELEKVÉST IGÉNYEL­­NEK ÉS AZ AMERIKAI MAGYAR EGYLETEK OR­SZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK A KIÉPÍTÉSE AZONNALI föladata az ameri­kai MAGYARSÁGNAK. 1932, a válság negyedik esztendeje. Soha ennyi tag vesztesége az Amerikai be­­tegsegélyzőknek, általában ennyi tagvesztesége nem volt. Ebben az évben 531,434-en hagyták el az amerikai beteg­segélyzőket, a hivatalos ki­mutatás szerint. EZ­­RES TAGVESZTESÉGGEL TŐ SZEREPELNEK A MEZE­MAGYAR BETEGSE­­GÉLYZŐK IS A KÖVETKE­ZŐ SORRENDBEN: Bridgeporti Segély­ző Egylet vesztesé­ge 1932-ben 1,064 tag Rákóczi Betegse­­segélyző Egylet vesz­tesége 1,412 tag Verhovay Beteg­­gélyző­­ Egylet vesz­tesége 1,322 tag Munkás betegse­­gélyző Szövetség vesztesége 1,208 tag összesen 5,006 tag. Nem beszélünk itt a Refor­mátus betegsegélyzőről, sem helyi egyletek veszteségeiről. Csupán arról a 4 betegsegély, van arról a négy betegsegély­­zőről, amelyekről az adatok a kezeink között vannak, öt­ezer magyar munkással ke­vesebb a négy magyar egye­sületben. Kell e ettől tisz­tább kép a pusztulás folya­matáról? Szükség van e it­ten a cselekvésre? Mit aján­lotok ti, urak, “vezetői” és “fajmagyarjai” az egyletek­nek? Széthúzást ugye? Hát nem így az Internatio­nal Workers Order. Ez az öntudatos munkásokból álló intézmény, amint a múltban, a jövőben még fokozottabban fog dolgozni a magyar Egy­letek mentésén még akkor is, ha ti ennek ellene vagytok, akkor is, ha ti vörös munkást állítotok az egyleti tagság e­­lé, mert mi tisztában va­gyunk azzal, hogy a tagság látja helyzetét és cselekedni fog az urak ellenére is. Írtuk már többször azt, hogy nincs bevándorlás az E­­gyesü­lt Államokba, mert lezárták a kapukat, de most még a kapukat sem kell le­zárni, mert az európai mun­kásság teljesen tisztában van azzal, hogy itten éppen úgy, amint a többi kapitalis­ta államban, a munkanélküli­ség kálváriája vár reá és egy cseppet sem siet erre a “demokratikus” nyomor föld­tekére.Az Egyesült Államok bevándorlási ÉRTELMÉBEN TÖRVÉNYES bevándorlási évben 1932-33-as 153,800 egyénnek lehetett volna be­jönni május egyig, azaz ti­zenegy hónap alatt 8,000 en kérték a bebocsájtásukat, az egykor Ígéret földjének hitt országba. Veszély fenyegeti a beteg­­segélyzőket minden oldalról és egyedüli kiút az egység megteremtése minden ma­gyar bevándorolt egyleti tag között. És az International Workers Order ott lesz min­denkor az egyleti tagsággal a munkában, nem úgy, mint egyleti vezetők a különböző betegsegélyzőkb­en, hogy a saját vállukról kívánják le­rázni a bajokat és teljesen az egyleti tagság nyakába sóz­ni, mint Egyletnél például a Rákóczi már nem titok, hogy a betegsegélyzést az osztályokra akarják várni a vezetők. Nem úgy amint Vi­­tálisék tárgyalgatják, hogy a betegsegélyzést be kell szüntetni a válság idejére. Nem úgy mint a Verhovai­­nál, ahol “valamire” készül­nek, mely páratlanul fog ál­lam a tagság becsapására és a betegsegélytől való elütésé­re. Nem úgy amint Dezső Já­­nosék kijelentik, hogy azt szeretnék látni, ha a beteg­­segélyzők már összeomlottak volna. Az IWO a munkásság ér­dekeiért, mindenkor becsüle­tesen, őszintén szállt síkra. Ezt meg fogja tenni a jövőben is. Az IWO látja a veszélyt teljes nagyságában, mely a betegsegélyzőket fenyegeti. És ezért voltak ott a tagjai a Chicagói Nagygyűlésen és ezért lesz ott a jövőben is mindenütt, ahol az Egyleti munkástagságról és annak érdekeiről lesz szó. Fekete tele­vény Irta: BEBRITS LAJOS Kövér, feketén csillogó föld. A televény sehol sem vé­konyabb egy lábnál, helyen­ként 3—4 láb vastag. Sík föld, minden sík, nagyritkán ala­csony dombok. A Közép Vol­ga melletti fekete föld vidéke így hívják hivatalosan is. Nagyobb, mint a régi Magyar­ország. Az összehasonlításnál persze a Kárpátok, a Bakony, a Karszt, az alföldi homok­puszták helyébe mindenütt a legjobb bánsági földeket kell képzelni. A föld feketeségéből most alig látni valamicskét is. Min­dent egy, a végtelenbe nyúló zöld szőnyeg borít. Búzatáb­lák. Az égen a nagyszerű jú­niusi nap. A búzatengereket illatterhes szél borzolja fel, hullámos mozgásba hozza és ilyenkor úgy látod, mintha a hullám­taréjról sárgás csillo­gás áramlana széjjel. Igen, ha­tározottan úgy van. Ott a sár­ga fény. A búza érik. Csoda ország ez. Itt ezen a tájon a búza csak érőben. Lenn délen, a Kaukázus alsó vidékén már aratnak és csé­pelnek. Fennt északon most van, befejezőben a vetés mun­kája. De mindent összefogva, kiválóan jó termés ígérkezik. Lesz kenyér bőven. Nem véletlen ez. Nem is is­tenáldás. De még az esőcsináló bűvész sem működött közre, bár az esőcsinálás mestersége fontos és a szovjet nagyon is el akarja sajátítani. Fontos a jó időjárás a termésre, de bebizonyosodott, hogy még en­nél is van fontosabb. A mun­ka megszervezése. Uj munkarend a földeken. Munkarend földesül', kulák, az évezredes szolgaság és nyo­mor nélkül. Munkarend, mely lehetetlenné teszi a­ szárazsá­gok pusztítását, lehetetlenné teszi, hogy éhínség dúljon ott, ahol az ország gabona­kamrá­ja van. A szocializmus a falun, összetörni az ember teremtet­te osztály béklyóit, kiemelked­ni a természet rabszolgaságé­ból óriási feladat volt ezt meg­szervezni. A bolseviki párt gigászi ereje ott mutatkozik meg igazában. Legutóbb a zse­niális gondolat:­­ falvak gép és traktor állomásai körül ki­jegecesíteni az energiákat, a­­kik az új munkarend megte­remtésén dolgoznak, ez állomá­sok mellett a politikai osztago­kat létesíteni, miknek a fela­data gyűjteni, oktatni, és szer­vezni az erőket az új munka­rend mellett, és a gondolat, mely testet öltött, meghozta az eredményt. Kolh­ozok, szov­b­ozok, nagyszerű tavaszi ve­tés és ennek nyomán az ígér­kező pompás termés. A mun­ka nem áll meg. Most az ara­tás, a behordás megszervezé­se ! Ne vesszen el egyetlen egy buzaszem se a kulák gazság. Se a kolehoz emberek gondat­lansága, vagy járatlansága miatt. Legyen bőven kenyér! Pacselmo, Sosetka, Basma­­kovo. Három falu a fekete föld vidékének közepén. Még a cári időkben a nyárvégi hó­napokban­ minden faluban 50 kocsiból álló búzás­ vonat, 35 kocsiból álló élő libával meg­rakott vonat indult el. Az o­­rosz dolgozók azonban e bőség­ből nem kaptak semmit. Éhez­tek a városokban és előfordult hogy télvíz idején a szalmát leszedték a háztetőkről és azt őrölték össze kenyérnek. E­­gyéb nem volt. Forradalom, ellenforradalom. "Végül a szov­jet győz. Megindulnak a kisér­letek a munkarend bevezeté­sére. Adjon a fekete televény búzát, induljon meg a libate­ny­esztés. Hasztalan azonban. A kulák U­tját állíta. A vetési munkát elszabotálták, a be­hordott búzát elrothasztották, a libák ételébe mérget kever­tek. Rettenetes harc folyt le a fekete televényem Ma a kolehoz győztesen áll. Az M.T.S. (gép és traktor ál­lomás) a politoujel (politikai osztag) segítette győzelemhez. Hullámzó vetések a sárgálló taréjjal, jelezve az aratás kö­zelségét. Hosszú-hosszú fésze­rek továbbá. Előttük kerítés. A kolh­ozok libatenyésztéi lesznek. Mindenféle gépeket visznek beléjük. Mesterséges költőgépek, rők, ételvágók, mellettük hőmé­r legmoder­nebb módszereket vezetik be. Az állomásokon bővítik a vá­gányokat. Naponta 100 kocsi búza fog szállításra kerülni. A libaszállítás is megindul. Amit visznek a vagyonok, az orosz dolgozóké lesz. Lesz bőven kenyér és mellé­je libahús is. Gazdag aratást ígér a feke­te televény. De bármily gaz­dag, még mindig csak egy kis része a nagy búza-óceánnak, amely ma ott reng szovjet­földön. Minden­­ünnen nagy­szerű terméskilátásokat jelen­tenek. Ez egyik oka a­z impe­rialista urak nagy acsarkodá­sának. Ezért dühöng Araki tr Tokióban, ezért akarják Hitle­rék kolonizálni a szovjetet és ezt a tervüket bitang nyíltság­gal a londoni konferencián be is jelentették. Nagyszerű termés. A szocia­lista fundamentum szélesedik, Egyről - másról írja: PRÁGER JENŐ VALAMIT MÉGIS CSAK TETT A LONDONI KON­­FERENCIA. Szabályozták a lengyel turisták kirándulásait Ausztriába. Minden 6 disznó után, amit Ausztria vásáról Lengyelországtól, szabad lesz egy lengyel turistának át­­rándulni Ausztriába. Lengyelország így akarja megfékezni azt, hogy polgárai pénzt vigyenek át Ausztriába. Az idén 15,000 turista számithat az útlevélre. Ausztria persze har­col azért, hogy 1 disznó után, 6 turistát engedjenek át a lengyelek. Ez egyike a legfontosabb határozatoknak amit a londoni konferencia hozott. Recsegnek és ropognak a ka­pitalista államok gazdasági alapjai. Ezeket volt hivatva megszilárdítani a konferencia és íme KISHÁZTULAJDONOSOK FIGYELMÉBE. Tanulja­nak Mellon-tól, mikor az adót kell fizetniök. $29,000 dollár adóval tartozik Mellon, a camdeni nyaralója után. Most ki akar egyezni úgy, hogy minden dollár után akar fizetni 50 centet, ő ezt egészen természetesnek tartja éppen úgy, mint ahogy természetesnek tartja azt, hogy a bankjai ál­tal kontrolált házaiból, utcára szórja a teljes mortgage-t meg nem fizető kisháztulajdonosokat. Mellontól elfogadják az adónak a felét is, mint ahogy úgy is jó volt, ha egyál­talában nem fizetnek ad­ót évekig. ISMÉT VAN MIRŐL ÍRNI A KAPITALISTA ÚJSÁ­GOKNAK. Megjött Aimee McPherson az evangélista, aki­től a legújabb férje,­­ nem számoltuk, hogy hányadik, el akar válni. Azért Párisban való tartózkodása alkalmából sem maradt adós. Egyik nap jött a hír, hogy gyermeke szü­letett. Másnap a kapitalista sajtó arról számolt be a leg­természetesebb hangon, hogy a nagy evangélista nő, csak viccelt, hogy Amerikában tartózkodó férjét megijessze. Tudniillik elmúltak az idők, amikor még újság volt a válás. Most már más irányban kell koncentrálni. Azért érez szívfájdalmakat és azért rohan vissza férjéhez, akit ő még “mindig borzalmasan szeret” és aki majd a végén lesz olyan szívtelen, hogy mégis arra fogja kényszeríteni, hogy összetörje a szívét és elválásra kényszerítse. Ezt majd a riporternők és fényképezők jelenlétében úgy fogja kipihen­ni, hogy elmegy valami üdülő­helyre, ahol majd az égből is­­mét küldenek neki egy újabb férjet, akivel boldogan fog majd élni egész addig, mig az is nem lesz olyan szívtelen mint, a jelenlegi férj, Hutton. Akkor majd megint elmegy Párisba, és így tovább. Az egyik kapitalista lap a következőképpen festi le Aimee visszatértét a párisi hadjáratból. “A City of Havre hajón érkezett. Nagyon megrázta a férje szívtelen visel­kedése. Fogadta a látogatókat akik özönével jöttek. Hut­­tonról semmi rosszat nem mondott. Nem hitte el, hogy Hutton azzal fenyegette az evangélista egyházat, hogy felrobbantja, ha nem hagyják békében. Ebben a percben azonban összeesett. Pár perccel később pózolt a fényképe­zőknek. Jitanna egy automobil kirándulást tett a tenger­parton.’ ’ J. P. MORGAN, VAKÁCIÓRA UTAZOTT EURÓPÁ­BA. Kifárasztotta a nemrégen befejezett cirkusz, amit maga ellen, a tömegek megtévesztésére rendeztetett. Meg aztán bajok is vannak London körül. Szóbeli utasítást kell adni az ottani lakásainak. Valamint tanulmányozni fogja a különböző adórendszereket. Hogy lehetne a munkásokat és kisembereket, a jelenlegi nyomorult életmód mellett is megadóztatni. Mert hát valakinek kell fizetni adót. EGY HOLLYWOODI FILM EXTRA VÁLÁSI PERT INDÍTOTT FÉRJE ELLEN. Ebben nem volna semmi, mert mint ahogy fentebb is írtuk, az elválások már nem okoz­nak nagy szenzációt. De ezt a nőt, a férje egy olyan dolog­gal vádolta meg, amiért megérdemli, hogy a bíróság meg­adja a válási engedélyt. Ugyanis, mikor a bíró kérdezte a nőt, hogy miért akar elválni férjétől azt felelte, hogy azért mert a férje ráfogta az egész depresszió kezdetét. Hát az ilyen dolog még­sem való. Egy keveset, őrajta kívül, meg kellene vádolni az anarchistikus kapitalista termelést, a térfoglaló, imperialisták monopoliszikus vágyait, a töme­gek az alacsony bérek útján való vásárlóképességének az aláásását, a kapitalista profitvágyat és ehhez hasonló dol­gokat. De amikor már az egészet egy nőre fogja valaki, az egy kicsit sok NAGY REMÉNYEK ÖSSZEROPPANÁSÁNAK A SZÍNHELYE LETT CHICAGO. Vállalatok, csoportok, mozi és színésztársaságok reméltek egy kis lendületet belevinni a kapitalista krízis következtében tönkremenő vállalkozások­ba. A chicagói világkiállítástól remélték a megváltást. De azt is magával sodorta az ár. Egymás után jönnek a je­lentések, hogy buknak a vállalatok. Legújabban már a “Kalóz­hajó” nevezetű mutatvány is csődöt mondott. Már pedig ha az emberek még a szép lábszárakat sem nézik meg akkor valami bajnak kell lenni, NEW YORKBAN, AZ EGYIK TEMPLOMBAN MEG­ÁLDOTTAK 1000 AUTOMOBILT. Az­nap nem is fogadtak el semmi más rendelést. Persze nem várhatták az automo­bil tulajdonosok, hogy ez mind majd ingyen megy. Az ál­dásokat meg kell fizetni. Nem-e fizetett jó pénzt az impe­rializmus akkor, amikor a papok megáldották a katonák fegyvereit? De megérte nekik, mert az még egy kicsit ösz­tökélte őket felebarátjuk legyilkolására. Ebben az esetben sem azokat a munkásokat áldják meg, akik véres verejté­kükkel építették az automobilokat a Ford rabszolgaüzemei­ben. Azok olyan keveset kerestek, hogy nem tudnának meg­fizetni az áldásért. Már pedig, ahogy mondottuk, áldás osztogatás pénz nélkül, nem nagyon áldásos a papok ré­szére­ erősödik. Az imperialista u­­rak széjjel akarják rombolni, mielőtt olyan nagy lesz, hogy késő hozzányúlni. Máris késő unak! A fekete televényen győztes biztonság­gal reng a sárguló kalász-ten­ger,

Next