Szladits Károly (szerk.): Magyar Jogászegyleti értekezések 27. kötet (219-223. füzet) - Magyar Jogászegyleti értekezések 27. (Budapest, 1903)
Vámbéry Rusztem: A német btk. reviziója. I. Alapelv és büntetési rendszer [219., 1903]
I. A revízió alapelve. A büntetőpolitikai irodalomnak az az a pálya, melyet közel három év előtt megjelent dolgozatom előszavában megállapíthatni véltem, tartós jelenségnek bizonyult, úgy hogy a criminálpolitikának a XIX. század utolsó tizedében buján viruló mezején ma már csak tallózásról lehet szó. Másrészt azonban megelégedéssel láthatjuk azt a törekvést, hogy a büntetőjogi reformtörekvések elvi alapokra vezetessenek vissza, melyeket a hanyat-homlok megvalósulást követelő javaslatok néha szem elől tévesztettek. Ezzel együtt jár a különösen Liszt és követői által tanúsított fiatalos hévnek mérséklése is, ami egészen rendjén való, mert míg a reformgondolatok termelésében csak a teljes gőzzel való haladás vezethet sikerre, addig a megvalósítás csak a «festina lente» jegyében történhetik. Ezt értették félre Liszt bírálói, kik őt következetlenséggel és hitehagyottsággal vádolták. Liszt nem túlzó reformköveteléseiben, hanem csak ismeri honfitársait, épúgy mint ismerte annak idején (si licet parva stb.) Börne, a kit más irányban vádoltak túlzással s aki párisi leveleiben e vád ellen azzal védekezett, hogy a német népet krokodillal hasonlította össze, melynek vastag pánczélján a szándékolt hatás 99 százaléka elvész, úgy hogy az utolsó százalék épen elégséges a kívánt eredmény előidézésére. A német büntetőjogi dogmatika pikkelyeiről még e túlzás is nyomtalanul pattant le s nemcsak a büntetőjogi törvénykezés áll sziklaszilárd mozdulatlanságban, hanem az elméletben még retrográd mozgás tapasztalható. Retrográdnak kell neveznem Birkmeyer előadását, melyet a müncheni jogászegyletben 1901. év február 22-én tartott.1 1 Büntetőpolitikai követelések. Budapest, 1900. 1*