Mihalkovics Géza: A leiró emberboncztan és a tájboncztan tankönyve szövettani és fejlődéstani vázlatokkal (Budapest, 1888)
ELŐSZÓ Pro et contra hallottunk nézeteket, vájjon feladata-e a tanároknak tankönyveket írni ? A tudomány fejlesztése, búvárkodás a tanár feladata, •egyedül tudós legyen, •— így vélekedik az egyik párt. Jól tanítani és a tanítás eszközeit teremteni, tankönyveket írni, — ilyennek képzeli a kötelességtudó tanárt a másik párt. Nézetünk szerint egyik álláspont sem helyes egymagában. A külföldi irodalom legjelesebb tan- és kézikönyvei elsőrangú búvárok kezeiből kerültek ki, s nincs reá eset, hogy más, mint aki a tudomány működésének módszereiben alaposan jártas, még csak a középszerűség színvonalán álló tan- vagy kézikönyvet is írt volna. S ez a dolog természetével bensőleg összefügg, mert csak olyan tankönyv felel meg a feladatának, amely velős vonásokkal vezeti az olvasó elé a tudomány alaptételeit, az ilyennek megírása pedig saját tapasztalat által szerzett ismeretkört tételez fel a tudomány összes terjedelmével, hogy kritikai ítélettel választassanak meg a nagy tárgyhalmazból a megállapított tények és a tovahaladásra jelentőségesnek látszó elméletek, máskülönben a tájékozatlan olvasó nagyobb fogalomzavarral teszi le a könyvet, mint aminővel a kezébe vette. Hogy ez ne történjék, a tankönyvek írása nem bízható bárkire; csak olyan írók munkája fog a czélnak megfelelni, akik a tanításban és tudományos dolgozásban egyaránt jártasak és gyakorlottak. Csak ennyit óhajtottam röviden helyreigazításul megemlíteni azok ellenére, akik a tankönyvek írását a tanár működésével meg nem férő alantias foglalkozásnak tartják. Ha már a haladottabb külföldi irodalomban nem így vélekednek, mennyivel kívánatosabb nálunk az ellenkező áramlat megerősödése, ahol könyveink az orvosi szakoktatás terén alig vannak ? Még egy más körülmény is járul a tankönyvek megírásának érdekében. Hogy az alapvető tudományok mai nap az exakt búvárlat következtében jóval terjedelmesebbek, mint évekkel ezelőtt, az bizonyos.