Beleházi idősb Bartal György: A Parthus, hun-magyar scythákról (Pest, 1862)
Magnae rei quantulum cumque possederis, fuisse participem non minima est gloria. Columella L. XI. c. 1. de re rustica. Columellának a mezei gazdaságról irt római jeles tudományférfiunak e komoly s még is oly biztató eszméletét tűztem e lapjaimra jelszó gyanánt; mert a mit ő csak barátjától, Sylvinustól, tudott meg, hogy némely gazdák többféle hézagokat látszanak munkájában észre venni, azt én, jelesül eddigi dolgozataim azon részére nézve, melyben a parthusok és hunmagyarokat ugyanazon egy szittyatörzstől eredt rokonnépnek látom s állhatatosan hirdetem, magam is nem egyszer megvallottam magamnak. De Sylvinus e levelére ő (V. k. 1. f.) felelt szinte oly komolyan, mint elmésen, s nekem úgy látszik, hogy vállalatunk különbsége mellett is, vagy talán épen ezért, e válaszát én is bátran használhatnám ; azonban saját gondolkozásom módjánál meg maradván, midőn Columellának ezen élez és feleletét csak mellesleg érinteni elégnek tartom , annak fel idézett másik leveléből a tanulmány és a tanulmányozás saját véghetetlen becséből merített fennebbi szavait tettem magaméivá, úgy mint a ki előtt magok a tanulmányok s tanulmányozások közt is azok a legfőbbek, melyek fajunkra nézve a történelmi igaznak teljes ismerésére vezetnek. E jegyzetemben a parthus-hunmagyar-seythafaj eposzát ma már közvetlenül a szittyáknál kezdem , ahelyett, hogy eddig a hunmagyaroknál vévén értekezéseim kiindulási pontját, ezektől a parthusok, innét pedig följebb a szittyák felé törtettem. Ma ezeket is, az örök gondviselésnek hála befejeztem, s e pillanatban úgy látszom ma