Papp Lajos: Hajduk története rövid kivonatban (Debrecen, 1861)
X. A hajdúk származása. A hajdúk a két testvérhaza történelmében különösen a XVII-dik század elején nevezetes szerepet viseltek. A hazai krónikások (történetírók) azt hagyták emlékezetben, hogy a hajdúk a Dózsaféle háború szabadcsapatainak maradványai volnának, kik — miután a gyászos emlékű harcz bevégeztetett — egyes kényurak váraiban kerestek menhelyet, egyes gazdagabb urak zsoldjaiba állottak, — mint hajdan Olaszországban a „Condottierik“ — s ezek szívesen fogadták őket, mint rettenthetetlen, bátor és vitéz férfiakat. De mivel rendszabály és fegyelem nélkül voltak, a függetlenek nemsokára roppant kihágásokat követtek el, az akkori rabló lovagvárak ostorai, a környék rémei, a kényurak kezében a legszigorúbb versenygések vak eszközei lettek. Az eredetileg népbarátokból népellenségek váltak. A hajdúk törvénykönyvünkben 1514-ben emlittetnek először, t. i. midőn a Dózsa, avagy parasztháború elnyomatott, a törvény megtiltotta az ökörpásztoroknak a lándzsa vagy más fegyver viselését s ugyanekkor a mezei házak, tanyák, szállások tartása is megtiltatott, nehogy az ily fegyveres pásztorok menhelyet találjanak s a csapatokban kóborló s a hajtó szótól lassanként hajdúnak nevezett ökörpásztorok a társasélet fegyelme, a rend és törvény alul kibújhassanak.