Papp Lajos: Hajduk története rövid kivonatban (Debrecen, 1861)
A szerencsétlen mohácsi vész után nemcsak saját uraik, de az összes magyar nép érdekében is nem csekély érdemeket szereztek a hajdúk. A török portyázók, zsákmányosok háborgatói kegyetlen pusztítóivá nőttek s ennek nyomán az 1563-dik évben a törvény azt határozta, hogy csak a végvárakban tartathatnak bizonyos számmal és zsoldban, kapitányok, hadnagyok vezérlete alatt hadakozhatnak s igy a szabadabb élettől elzárva, törvényes és katonai fegyelem alá vettettek. Az 1563-dik évi 23- dik törvényczikk a hajdúkat, mint a haza utalmára s véghelyek védelmére szükséges és hasznos honfiakat különös pártfogás alá vette, sőt rendszeresitésökről is gondoskodott. A hajdúk ez időtől fogva a honvédői, első katonái lettek s hogy a honatyák folytonos kitüntetésekben részesítették, számos törvények bizonyítják. Ez időben a faluk és városok, Buda és Esztergom körül mind puszták voltak, elfutott belőlük a nép. Ezek közül és a fizetetten végbeli gyalogok közül szabad hajdú zsákmányosok lettek, kiknek kiirtását elrendelte az 1557-dik 23-dik törvényczikk. XI. A hajduk ruházata, fegyverzete. A hajdú eredetileg gyalog volt. A legutóbbi időig a megyei életben fenmaradt azon szokás, hogy a megyeház körül gyalogszolgálatokat tevő fegyveresek hajdúknak, a lovasok pedig huszároknak neveztettek. A 16-dik században már lovas hajdúkról is létezik említés. A hajdúk ruházata, mint ezek Bilieh krónikájában leírva s lerajzolva vannak, következő vala: kucsma vagy főleg felhajtott, s elől felhasitott kari-