Budai É'saiás: Magyar ország históriája a mohátsi veszedelemtől, Buda vára viszszavételéig 1526-1686 eszt. II. kötet (Pest, 1833)

I. Ferdinánd és Zápolya János 1526-

I. FERDINÁND és ZÁPOLYA JÁNOS. 1526—1563. észt. , $• «• A gyászos Mohátsi hartzon szomorú véget ért vén II. Lajos, király nélkül szűkölködött Magyar­­ország. E’ méltósághoz Austriai fő hertzeg­e FERDINÁND, mind felesége Anna után, a­ ki II. Lajosnak testvér nénje volt, mind elei­vel kötött szövetségeknél fogva, jussát tartotta, ZÁPOLYA JÁNOS a) pedig, az erdélyi Vajda, kinek magafelől való kevély gondolko­dását , l­) a’ paraszt támadás elnyomásából szerzet hír és ditsőség még feljebb emelte, vágyott arra. Az első mellett volt Báthori István , a’ Palatinus, ki megmenekedvén a’ Mohátsi vesze­delemből, egyenesen Po’sonba ment, és ott az özvegy királynéval Máriával eggyü­tt, I. Ferdi­­nánd részére dolgozott. Az utolsónak dolgát pedig, a’ ki 20 ezer emberből álló, vagy még számosabb sereggel, már Szegednél volt, mikor a’ II. Lajos szerentsétlenségét meghallotta, főképpen Ver­­botzi István vitte a) Heltai Gáspár SzapolyainbV. , Bethlen.» Farkas pedig Szapo­­lainak írja. b) Zápolya János, nagyra vágyását h/mulatta mel­lőle, a’ midőn 200 lovasokkal kísértetvén magát, Trentsinból, Már­va országnak Kremsir nevű városába !­. Ulászlóhoz tisztes­ség­tétel színe alatt olly tzélból ment, hogy kitapogassál hajlandó vólna-é a’ leányát Annát , kinek ekkor sok aján­dékokat vitt , idővel neki adni feleségül ? Be Szakmári György a’ Pétsi püspök, és egyszersmind cancellárius, min­denkor úgy körülötte volt a királynak, hogy Zápolya Já­nos, úgy, mint szerette volna, ahoz nem férhetett. Az

Next