Ponori Thewrewk József: Soborsini báró Forray András, csanádi főispán emlékezete (Pozsony, 1843)
dezö ország közkívánatát, és látván a’ közel idol, mellyben a’ nyiltszemü nép igényei sokasodni fognak, mint a’ hajdani ’s mostani műveit nemzetek tanulságos történeteivel híven megbarátkozott éleselméjü férfi a’ magyar nyelv, nemzetiség’s nevelés tényezös pártolásával eszélyesen kiszámított tartós gátokat igyekezett létesítni a’ sors titkában rejlő roham ártalmai ellen. Ugyanis a’ világtörténeti olvasmányok öszpontosított eredménye szerint a’ nemzeti nyelv és czélirányos tanodák által egyszerűsített, csinosult nép követelései is egyszerűek és csinos hanguak. Ő ez alapos elvnek hódolva, terjedelmes bántokiban népnevelő nemzeti iskolákat állíta, ’s a’ gondosan kiszemelt tanítókat minden szükségesekkel bökezűleg ellátá. Több szegényállapotú, de jóreményü tanulót saját költségén egészen kitaníttata, nem keveseknek tanulási rögös pályáját nagyszivüleg nyújtott segedelmezései által megegyengető. Mennyi hasznos honpolgárt mutathatni, kik képeztetésöket egyenesen az ő nagylelkűségének köszönik ! Minél mélyebben pillantunk az emberiségre nézve korán elhunyt férfi lelkületébe, annál több becsülni, követni valót találunk benne. Ő mind a’ komoly tudományokban, mind a’ szabad művészetekben édes gyönyörét lelé. Mindenek fölötti kedvencze pedig a’ csillagászat lévén, a’ csöndes és szent homályiban tiszta keble mélyen érzé, mi eme’ lyrai epigrammában olly kecsesen mondatik : „Dass ich sterblich nur bin, wohl weiss ich es; aber erforsch’ ich Eure verschlungene Bahn, helle Gestirne der Nacht, Dünkt mir, ich schwebe hinwegvoniirdischen Boden, und koste, In der Unsterblichen Saal, Jupiters Ambrosia.“