Szabó Benő: A Szepesi szászok (Győr, 1886)
Hazánkban lakó nem magyar ajkú népek közül némelyek őseinknek — e honba költözésük közben — már úti tálasaik voltak, u. m. az Oroszok; némelyeket a honfoglaló Magyarok már itt leltek, u. m. az Oláhokat és maradani Szlávokat; mások a Magyarokhoz akkor csatlakoztak, midőn azok e hazában már letelepedtek, de a polgári köteléket maguk közt még fel nem állították , s belviszonyaikat nem rendezték, u. m. a Besnyék és Szerecsenek; végre mások a Magyaroknak e hazábani letelepülésük s a polgári kötelmeknek felállítása és rendbe hozása után érkeztek ide; ezek kétfélék voltak: t. i. vagy olyanok, kik anélkül, hogy akár az udvari, akár a várszerkezetbe szőve lettek volna, egymástól külön álló, semmi összeköttetésben sem lévő apróbb községeket alakítottak, mint a királyi városoknak és szabadalmas helyeknek lakosai, mindnyájan a királyok népei voltak; vagy olyanok, kik szintén az udvar és várszerkezeten kívül állva, több apróbb községekre szétoszlottak, melyek azonban egymás között — mint fiókközségek — összeköttetésben maradván, együttesen egy nagy közönséget alakitottak, a milyenek a Tatárokkal később egyesült Kunok, azután az erdélyi és szepesi Szászok voltak. Szepesben a régi időkben különféle német jövevények települtek meg, ezek között legnevezetesebbek voltak, kik számos kisebb községekre oszolva, szepesi