Kerékgyártó Árpád: Magyarok életrajzai 1. szakasz: Hajdankor - 1600, 1-7. füzet (Pest, 1856)
I. Füzet
A magyar örömest emlegeti őseinek dicső tetteit, és nem alaptalanul; mert hogy elődeink örök emlékre méltó érdemei közöl csak egyet emeljünk ki, ők szerzették vérekkel a házét, s vérrel védették és tartották fen azt, több korszakon át, számos ellenség irányában. A négyszáz évig hazánkban majdnem folytonosan dúlt török háború olly tömérdek honfi-áldozatba került, és a haza áldott földének védelme annyi magasztos erényt szült, hogy az említett időszakban virágzott magyar családok közt alig találtatik nehány, melly ne idézhetné föl több őseinek emlékét , kik bár zsold nélkül, még is bajnokilag küzdöttek , vagy épen hősi halállal múltak ki édes hazájokért. Innen van , hogy ürömmel fogadunk minden ujabb művet, melly a vallásunkért , tűzhelyeink és törvényeinkért elvérzett atyáink halhatatlan érdemeit méltóan örökíti. De nem csekély azok száma is , kik az egyházi és polgári pályán tündököltek. Annyi mindenütt a lelkesítő és utánozásra méltó példa, hogy gyakorlati szempontból nem ajánlhatunk a magyar családoknak jobb erkölcstanító könyvet saját és honfitársaik nemzetségei hű történeténél. Hogy azonban illy hatást szülhessen a magyarok életrajzi gyűjteménye , a nemzetségek történetének teljesnek kell lennie. Nem csak azok életfolyama írandó le , kik dicsően fejezték be tettdús életöket, de azoké is , kik viszszaéléseik által meggyalázták magukat, vagy akikről csak puszta neveket jegyzi föl a krónika. Mind a tudomány mind a nemzetségek érdeke azt kívánja, hogy a családtagoknak kinyomozható névjegyzéke , minden önkényes kihagyások nélkül , a véghez vitt fontos tettekkel együtt, teljesen közöltessék. Az illynemű jól szerkesztett munkának hasznai kiszámíthatlanok. Felvilágosítja az ország történetét, hol terjedelmes életrajzok vagy épen családtörténetek úgy sem foglalhatnak helyet. Az ősök nemzetiségének szellemében képezi az utódok jellemét, és kölcsönözvén ezeknek az elődök jó erkölcseit és szokásait , megóv az elkorcsulástól. A közéletben , főkép pedig a válságos pillanatokban, a körülmények szerint majd óvó és elrettentő, majd buzdító és lelkesítő példányokat mutatván fel, józan cselekvésre ösztönöz. Kifogyhatlan tárháza a költőnek. Jeles segédeszköz a rokonsági s több illy fontos kérdések eldöntésekor, stb. A milly kívánatos tehát az e féle gyűjtemény létezése , mellyet a magyar családok multjukra nézve tükör gyanánt tarthassanak magok elébe, épen olly sajnosan nélkülözzük azt irodalmunkban. A mit e nemben birunk, az (kivévén az egy vagy más tekintetben kiveendőket) a közszükséget távolról sem elégíti ki ; s mind a mellett , hogy az illy munkák már szerfölött megritkultak és azért árban is igen emelkedtek , hazánk irodalmilag ismeretes családainak felét sem közlik , a családoknak többnyire csak kitűnő tagjairól emlékeznek , a jelen század történetnyomozásának eredményét nem foglalják magukban , a magyar nyelv jelenkori igényeinek nem felelnek meg , vagy épen latin nyelven szerkesztvék, s mivel nem támaszkodnak históriai bizonyítványokra , ezer meg ezer hibákkal telvék. Magyar Mihál úr felhívását követve azt gondolta alulírt, hogy kedves