Erdély, 1872 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-23 / 21. szám

Második évfolyam. Maros-Vásárhelytt, 1872. május 23. Szerkesztői szállás és kiadóhivatal: a szeminárium épületben; előfizetési dij: egész évre (3 frt; félévre 3 frt; negyedévre 1 frt 50 kr. o. é. Hirdetmények dija: háromszor hasábozott garmondsor vagy térfogatának ára 6 kr. bélyegilleték minden beigtatásért 30 kr. o. é. & mi !rakMi. — BESZÉLY — Lukátsffy Auréltól. (Folytatás.) Ezen idő óta eg­yedül szabadulásomról gondolkoztam ; éjjel nappal azon törtem fe­jemet, miként hagyhatnám el e sötét bör­tönt. Figyelme­sen megvizsgáltam szobám falait, a padlatot és tetőzetet, aztán a szom­széd épületekről készítek magamnak egy tájékozó rajzot. Börtönöm, mint­egy száz lépésnyire a törvényszéktől — a fogda végén volt. — Ajtaja szűk folyosóra nyílt, melyet az udvartól rostélyos vasajtó vá­lasztott el. Ezen túl voltak az Örök szo­bái , csak ezen keresztül lehetett a sza­badba kijutni. Errőlfelől tehát a menekvést lehetet­lennek tartom­ másfelé kutattam, de merre, mert börtönömnek még ablaka sem vala, ha a falat keresztül nem rontom nincs menekvés, pedig azt átrontani nem egy embernek való munka, annál is inkább, mi­vel még egy szegnek sem valók birtokába, aztán a fal szélessége, mint kiszámítás két lábnál vastagabb és a tetőzet erős boltíves volt. Más mód nincs számomra, mint meg­­veszetegatui őrömet, s ezáltal arra bírni, hogy menekvésemet elősegítse, de itt megint az a kérdés merült fel, miként történjék ez, hiszen én őrömet nem is ismerem, alig láttam néhányszor, akkor is a kis nyílá­son keresztül. Egy napon mégis megkisértem, s mi­dőn élelmemet beadta megszállitám. — Barátom, nem tehetne velem egy szívességet ? — Nó­mi bajod van fickó — kérdé durván. Ez eleinte elvette minden bátorságo­mat, de elgondolva, hogy ez nekie köte­lessége, folytattam: — Nem lenne szives ön nekem tentát, papirt és k­ótollat beadni. — Eltaláltad édes atyámfia — viszontá nyersen, s a kis négyszögü nyílást be­takarta. Ezzel tehát nem boldogultam, s más módot feltalálni nem tudtam. Az az a tu­dat, hogy Ilonát többet nem látandom meg, úgy elhínzott. Kedélyem napról-napra zordonabbá vált, lemondtam az életről és elhatározom, hogy éhhalállal veszítem el magamat, midőn durva érzésű őröm be­adta élelmemet, én azt azonnal kiöntöttem és a nyirkos talajon szétszórtam. Iszonyú kin gyötört, de nem testem, lelkem szenvedett. Egy ízben éjfél tájban zörgést hallok. Az elszórt, kenyér darabokon veszeked­tek az egerek. Ej, pusztuljatok innet, hagy­jatok nekem békét, — kiáltám ágyamból felszökve és a kis állatkák cincogva fu­tottak szét. Egyiknek azonban nem ma­radt elég ideje a menekvésre, sürgött, for­gott s még­sem sem tudta kibúvó lyukát megtalálni, egyszer aztán felszökött az asz­talra, onnan egy kis nyíláson keresztül el­tűnt keresztül a falon. — Pillantásommal kisértem s aztán, hogy elvesztem magam elől, gondolkozni kezdek e különös menekvésen. Hátha én is elmenekülhetnék ott. A másik pillanatban félretoltam az asz­talt s a falhoz férkőzve fürkészni kezdem, kopogtatásomra mély üres hangot adott. Ah, tehát erre itt van. Eltörtem vizes korsómat s a cserép darabokkal vájni kezdem a falat, néhány perc múlva arra jöttem, hogy itt egy tá­gas nyílás volt hajdan, mi a kémény aj­tajául szolgált, s a­melyet elég gondat­lanul csak is mészburokkal fedtek el. Dolgoztam megfeszített erővel tovább. Végre a vájt nyíláson kierőszakoltam ma­gamat, gyorsan kúszni kezdek fel a ké­ményben. Három ölnyi magasságban fejem bele­ütődött egy keresztvasba. Meg voltam egészen dermedve. To­vább nem mehettem. Valami iszonyatos érzés fogott el, fejem szédülni kezdett, s valami szörny üté fel fejét bennem, mely mind azt susogá, hogy a falon roncsoljam össze magamat. Még is győzött bennem az életösztön, •elfojtaná szivem gyors dobbanását, aztán csendesen visszaereszkedtem s a korsó da­rabokból valami négyet magamhoz véve, ismét felkúsztam a keresztvashoz. Neki fogtam a munkához, a vasakat kezdem kiásni a falból. Térdeimet szét­feszítve, hátamat a falhoz vetve úgy füg­­tem a szűk kéményben és dolgoztam em­ber feletti erővel. Oh, az a kormos réteg, mely ugyszólva már megjegecesedett nem -9- SZÉPIRODALMI HETI KÖZLÖNY MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN

Next