Erdély, 1873 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1873-01-02 / 1. szám
Harmadik évfolyam: Maros-Vásárhely u. f. HZ. ~rr . szállás (ideigl enesen) és kiadóhivatal: a szeminárium -uideth'1»: előfizetési díj: (‘.r ész Riftyos pélrinig íVfsi : l.“1 kv. o. é Hirdetmények díja: háromszor hasábozott garmndsor-. vagy térfogatának ára 0 kr bélyegi Hetek minden beiárata sért író kr TiJ o aj -jrgméltal, Alázuhant ismét a tarka függöny, . Mely életünkből egy részt eltakart. Előadás volt. Oldva már a kérdés, Egész személyzet képzetünk előtt. Ó mennyi élet-képlet volt vegyítve A felvonások tarka része közt! Mégsem jutott ki teljesült elégtét Minden szereplő szakma-részibe. Itt dráma-részlet, színmű töltelékkel Példázta értünk változó egét, Tragediánk vegyítve intrigával A sors szeszélyét mérte néha ránk, hogy meg ne törjön csüggedő reményünk, Vig fordulattal bánt velünk a sors. Egész a szélsőségbe vitt szeszélye; Tragoediából vig komédiát, Ebből viszont amazt csinált felettünk. Élet-hajónkat, kénye-kedve kint Az érzelem hullámok tengerébe Vetette-hányta, nézve hogy kezünk. Mint közdködik a vészes habfodorral Mely kis hajónk fejébe tornyosult. De túl vagyunk már, túl a vész csapásán Nyílt tengeren evez kicsiny hajónk. Bátran előre! Fől, föl a vitorlát! Vásznán ragyognak már a fénybetűk, Minden vonás egy csillogó reményszál, Mely most az uj révpart felé vezet. Fő!, föl a függönyt életünk egéről, Ne fedje kárpit már a színpadot! Legyünk a tapsra és a füttyre készen, Várjuk be bátran az előadást. Tapsolni kell, ha győz a lelki eszmény, Füttyel fogadjunk sors paródiát. Lelkünk reménye sohase csüggedezzen, így félelemre nem leend okunk, íj életképek ezre áll előttünk, változni fog rajt minden mozzanat. Egy jelenet kínál öröm-pohárral ifjpszrt5 Mai számunkhoz, Míg majd üröm-kehelyt hoz rá a más; A szenvedélyek árja jár felettünk Ne hagyjuk el, hogy lelkünk rab legyen! A jozaft-elme mint kimért iránytű Vezessen a kormánykerék felett, ha ránk bornl a kínok éjszakája. Lelkünk jelölje biztató utunk, Hogy nem soká. világitó-toronyban Fel tündököl az udvadó sugár. S révpartra jutva újra zenghetünk: Légy üdvözölve, éltető remény! Sí. . . . Negyven évvel ezelőtt! Korrajz. (Vig bszély alakban.) Ina: Lanka Gusztáv. Nő az új gyarmat, költözzél /'^/.-helyedtől. 1. Nemcsak a megye, a környék és vidék, hanem a szomszédmegyékből is igen sokan készültek, a September 8-ai kisasszony bálra Beregszászba. Már az előtte való napon több négylovas kocsik és hintók lőnek láthatók a mezővároska utcáin, a bálnapján pedig egymást érték az alkalmatosság — meg a vendégek. Negyven évvel ezelőtt a közbirtokos nemesség a vidéken nem használta a vendéglő életét, s csak is az olyan faluban, vagy mezővárosban hajtatott a vendéglő állásába, a melyben közbirtokos társak nem találkoztak. A nemes fiatalság életének nagyobb része vadászat, agarászat, névnapi,lapunk múlt évi folyamának kimutat születési, keresztelési,- és lakodalmi ünnepélyek élvezéséből állott, s a nobile officium, a megyegyűlések hivatalos látogatása is —jobbára dáridok, cigány zene és kártyázásból állott. Idegen ember, ki mulatni szeretett, ha kissé hosszabb ideig tartózkodott Magyarországon, azonnal megerősítő ezen közmondás igazságát: „Magyarországon kívül nincsen élet stb.“ Valóban mulatságosannul nagyszerű volt az azon időben dívó úri kőbőr élet és hajkorászás. Különösen farsangon át nemcsak a fiatal emberek, hanem a lányos öreg urak is tiz-tizenkét megyét is bebarangoltak, hogy a hirhedtebb táncvigalmakban mulathassanak, a fiatalok lányismi eretségeket kössenek, az öreg urak vagy asszonyságok leányaikat bemutathassák. Mádon a szüreti bálban sokszor Imszinegye is volt képviselve. Nem ritkán rövid négy hét alatt, ugyanazt a 10—15 ifjat lehetett egy csomóban találni Seregben, Gulácson, Ugocsában, Nagy-Szőllősön, Szathmárban, Nagy-Károlyban, Szabolcsban , Balkányban, Ungban, Szobráncon, Biharban, Diószegen, Középszolnokban, Tasnádon stb. stb. Ilyen alkalmakkor azután komolydolgokkal bizonyosan nem foglalkoztak, hanem ettek, ittak, vadásztak, agarásztak, kártyáztak és udvaroltak, sa van mellékelve. MEGJELENIK. MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN iga NAGY IVÉN.