Erdély, 1875 (5. évfolyam, 1-53. szám)
1875-12-03 / 49. szám
Ötödik évfolyam. 40. sz. Maros-Vásárhelytt, 1875. deczember 5. .................... .............. az"""............ ___ MEGJELENIK MINDEN PÉNTEKEN EGY NAGY ÍVEN. Szemesitői szállás Sz.-Györő utcza 1098. sz., kiadóhivatal: a plebánia-épületben: előfizetési díj: egész évre 6 frt• félévre 3 frt" negyedévre 1 frt 50 kr . . Egye. példány ára : IS kr. o. é. ’ ’ Hirdetmények díja: háromszor hasábozott garmondsor ára 6 kr. nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél kedvezmény; bélyegilleték minden beigtatásért 30 kr. o. é. Hirdetmények M.-Vásárhelytt, a róm. kath. leányiskola könyvnyomdájába (Plébánia-épületben) czimzendök. A hirdetmények közlési dija előre fizetendő. SZÉPIRODALMI HETI KÖZLÖNY. IDA. Még most nem ismersz... rámmosolygasz, Ha néha meglátsz, kedvesem .. És én viszonzom andalogva, Mig hangodat némán lesem. Elnézzük egymást — oh bohóság! — S mosoly mosolyra röppen el... Titkos rokonszenv, a szótalan kéj Rezzen nyugodt szivünkbe fel. Maradjon igy mindig örökké; Nevessen igy bűvös szemed... Maradjak én, mint ismeretlen. Ne lásd közelről lelkemet! Bús végzetem köréhez Nem fűzöm áldott sorsodat: Épen hagyom hited varázsát, Mely bennem is csak jót mutat! Még most nem ismersz, még mosolygasz. S oly tiszta pir ül arczodon... Ne adja Isten, hogy megismerj; Akkor, szegény, sírnál, tudom!.. Ábrányi Emil: A vadon virága. — Novelette — ANONIMUSTÓl. (IV. folytatás.) Arthur mindvégig gondos nevelésben részesült. Kezdetben a szülői háznál, később a fővárosban, azután külföldön szerezte meg azon sokoldalú ismeretét, melylyel igen kevés fiatalember dicsekedhetett. Szép felfogó eszét szorgalommal párosstá, s nem tekintve kilencz pontú czimere és gazdag örökségére, egész stúdiumot csinált a komoly tanulmányokból s ebből következik, hogy a bölcsészet és természettudományok kellő ismerete, mondhatni előszeretete mellett, a lélek és természet titkait fürkészve, sokszor egészen elfeledő születési méltóságát, társadalmi rangját, s mint ember, úgy mérlegelé önbecsértékét. Ez a kiváló tulajdonság vajmi ritkán fordul elő azon magas társadalmi légkörben, melyben az ifjú gróf mozgott. Ez a lelki nagyság, szellemi emelkedettség tette őt kedveltté a közvélemény itélőszéke előtt, s épen ez nem tetszett főrangú barátainak, rokonainak, mert a „beau-monde“ követelményei — szerintök — más irányban nyilvánulnak. Arthur nem is vette számba azon czélzatos megjegyzéseket, melyek e miatt érték, hanem folytatta tovább elsajátított rendszerét, s mihelyt a társaság szabályainak eleget tett, rendesen olvasmányoknak szentelő idejét, s ekkor is a komoly irányú olvasmányokat a könnyű tartalmú, phrasis lakott regényeknél többre becsülte, melyek egyáltalában nem is érdekelték. Ezeken kívül Arthur csendes, higgadt természetű, keresetlen, természetes modorú, egyszerű egyéniség volt, míg Melanie hirtelen fellobbanó, francziás melegvérű, piperkőcz és külső szépségére hiú divathölgy volt, s csak nem ezen szembeálló különbségeknél fogva is a két természet egymással lélektanilag meg nem egyezhetett. De mit gondoltak ezzel a szülők, hiszen Arthur és Melanie már a bölcső óta jegyesek, s így még csak a papi áldás hiányzott a képzelt boldogságból. Ez volt a felsőbb akarat, a szülői végzés, nem is gondolva arra, hogy vájjon a szív is beleegyezik-e e fontos szövetségbe ? Meg is volt már határozva az esküvő ideje, s minél közelebb jutottak ifjaink a szülők által várva-várt terminushoz , annál inkább érezték, hogy őket a természet nem egymásnak teremtette. Melanie a csillogó pompa, a külső dísz emberét szerette volna életpárja gyanánt oldala mellett, hogy dúsgazdagságú vagyonával mintaszerű fényt tündökölhessenek háztartásukban. A gróf Belgrády család mesés gazdagsággal birt, s rendesen a kellemes égalju Olaszhonban törté a telet, honnan csak májusban szokott hazatérni, de kivételképpen e télen itthon maradtak, mivel épen a farsang végére volt a mennyegző ünnepélye határozva. Az örökös zaj, mulatság már megszokott dolog volt Belgrádyéknál, s ha a sor úgy következett, hogy ők adják vissza a látogatást, rendesen összebeszéltek, hogy egész társaskörük egy helyen gyűljön össze, mert igy annál vidámabb és változatosabban tölthetik idejüket. Jelenben gróf Csákvárynál látjuk együtt a fényes főúri társaságot, hol a főszerepet Melanie comtesse látszik vinni, ki három, négy udvarlót is eltud foglalni, keveset gondolva azzal, hogy jegyes, mikor hiúságának anynyira hizeleg társnői felett diadalérzettel mosolyogni. Arthur jól látta e coquette magaviseletét, de cseppet sem törődött vele, hiszen nemes szívének minden vágya oda nyilatkozott, hogy az erőltetett viszonyt felbontva, magának szabadon választhassa ideálját. A vértesi vadászat óta már nem is kellett eszményképének alakot teremtenie, hiszen megtalálta azt a maga teljes szépségében, viruló pompájában, csakhogy még senki sem ismerte rajta kívül ez érzelmet, s nem is lett volna észszerű, hogy e titok hamar napfényre jöjjön, mert gróf Csákváryné utat-módot talált volna arra, hogy e — fiához nem illő — viszonyt gyökerestől megsemmisítse. Szirmayék sem mertek még csak gondolni is arra, hogy az ők szelíd, szegény, egyszerű leányuk és a principális magasrangú, nagy műveltségű fia között még olyasvalami is keletkezhetik, mely nyugodt napjaikat megzavarhatná, s álmatlan éjeket szerezne aggódó lelkeiknek.