Erdély, 1876 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1876-09-16 / 37/a. szám

nevelés, ferde szokások, félszegül el­sajátított, helyesebben roszul affectált nagyuriasság tette őket azzá, a­mik, erős hitünk, hogy lehet rajtuk segí­teni, hogy még nem egészen késő visszavezetni őket azon pontra, mely­ről megmutathatjuk nekik: ime, itt álltatok, s megkérdhetjük őket: hol jobb, itt-e, vagy ott, honnan makran­­czos gyermekek módjára erővel kell­ kihozni titeket ?.... Nem vagyunk világlátott embe­rek, de megfordulván a vidék több előbbkelő városában, bátran elmond­hatjuk, hogy oly szép számú, oly dí­szes közönségünk van, mely nem mindenütt található fel. De mikor e szép selyemháló közepébe fészkelte magát egy mérges pók s darabokra szakgató a bámultatásra hivatott al­kotást. A mi intelligens osztályunk férfi­része a legnagyobb mértékben ellen­sége minden nemesebb intézménynek. A nagyobb rész műveltsége olyan levén, mely nem áll azon niveauxon, hol az illető állásánál vagy más te­kinteteknél fogva van, s a társadalmi életben magánál magasabb műveltségű egyénekkel, hölgyekkel kellvén érint­kezésbe jönnie, fél a megszégyenü­­léstől, búvik a merre lehet s hallani sem akar semmiről, kivéve a triviális tréfákat, az extremitásig vitt „betyá­­ros“ mutatást s hasonló elveket. A hölgyközönség nagyobb része bírna a kellő műveltséggel, de az a fő baj, hogy némelyek túlművelteknek tartva magukat, az „e társaság nem méltó hozzám“ elvből kiindulva, be­zárja salonja ajtaját, és a „jour fix“ vagy nyitott ház nálunk fehér holló. Akadnak azután némelyek, kik a kölcsönös barátságot s jó egyetértést óhajtva meghonosítani, kezdeménye­­zőkül lépnek fel, korántsem lelnek pártolást; a­helyett, hogy az eszme melegen felkaroltatnék, ők ellensé­geivé szegődnek nem csak, de igye­keznek a félvárost ellenségeivé tenni annak, lebeszélések, a kezdeményezők rágalmazása, a czél ócsárlása, stb. által. A sértett ambitió, hogy nem tőlök származik a mozgalom megindítása, felkelti a daemonokat bennük, s min­den tekintetet félretéve, üldözik a to­jást, melyből ilyként soha sem kelhet ki társadalmi életünk magas­ röptu­jássá. Ennek így folyni nem lehet, to­vább így lenni nem szabad. A hely­zeten változtatni kell! Azoknak, kikre fennebbi soraim vonatkoznak, le kell vetkőzni termé­szetüket, a szent folyóba kell mártat­­niok, hogy megújulva álljanak elő, hogy velük, mint hathatós tényezők­kel lehessen megindítani a sikerre vezető mozgalmat. Le kell nekik mondani az irigy­ségről, gyülölségről, zabolázniok kell magukat, hogy embertársaikat hátuk megött ne ócsárolják s a vezetőket ne azért kövessék, mert ő vezet, ha­nem azért, mert a hely, a hová ve­zet, édes, mindnyájunknak fogja nyúj­tani gyümölcseit. Hány fiatal, serdülő leányka van városunkban, ki szülei működéséből szívja be magába a káros példát, me­lyet idővel utánozva, sohasem lehet a szó nemes értelmében honleány. A leányokkal bíró szülőknek kell megindítani az akcziót. Két-három családnak kell egyesülni, szavukat adva, hogy nem fordulnak egymás ellen; azoknak, kik tehetik, meg kell nyitni termeiket; a jó példa köve­tésre talál. Versenyezni fognának egy­mással, s a nemes verseny mindenkor jó viz egy eszme kivitelének malmára. S ha fiatalságunknak egy oly körbe van nyitva bemenet, melybe inkább illenek, mint jelenlegi sivár szórakozásaik helyére, komolyan meg­fogják gondolni, ne szakitsanak-e multjukkal s szeretem hinni, megfon­tolásuk eredménye az leend, hogy el­hagyják eddigi érveiket, s csatlakoz­ván a társadalomhoz, igyekezni fog­nak magukat ahoz alkalmazni, le­szoknak darabos modorukról; az ide­gen szive pedig örülni fog, látván a mintatársadalmat. Adja az ég, hogy igy legyen, s hogy ne hasonlítsunk a pusztában ki­­áltókhoz, s azok, kikhez szólottunk, ne dugják be fülüket. Kissé talán erős hangon beszéltünk, de ez az il­letők érdekében történt, hisz az el­mérgesedett sebeket is égetik, h­ogy gyógyulás álljon be. Naplójegyzetek Nagy-Szebből. Nagy-Szeben városa szeptember 10—13-ik napjain ritka ünnepélyeknek volt színhelye. 1852. óta ekkor tisztelhette először falai között az uralkodó Ő Felségét. Roppant kü­lönbség létezett az akkori „császári“ és a mostani „királyi“ legmagasabb látogatás kö­zött. A királyföld protegált privilégiumait akkor teljes épségben látta maga előtt, de az 1859- és 1866-iki olasz­ és porosz had­járatok óta az osztrák monarchia lényeges változásokat szenvedvén, a monarchiát al­kotó egyes részek viszonya is tetemesen megváltozott. Ma már Szent­ István biro­dalma koronás magyar király fősége alatt áll, s a continens hatalmai között tekinté­lyes helyet foglal el az „Osztrák-Magyar bi­rodalom.“ Az alkotmányos aera, a felelős magyar kormány nem tűri meg a nemzeti egység hátrányára c­élzó „nemzetiségi kiváltságokat.“ Königgru­tz után ezek kora kezd lejárni, s reményünk van, hogy nemsokára a „teljes jogegyenlőség“ a régi kiváltságolt király­földön is megteszi a kellő propagandát. Lapunk e hó 15-én megjelent rendkívüli kiadásában már ismertettük Ő Felsége a magyar király legkegyelmesebb válaszainak egy részét, melyeket a küldöttségekhez in­tézni méltóztatott, mai rendes lapunkban álljon itt a folytatás, s végül szerény észre­vételeinknek is szánjunk egy kis helyet. Ő Felsége legkegyelmesebb válasza: 6. Wächter főispán által vezetett sze­­benmegyei küldöttségnek. Különös megelégedéssel fogadom Szeben megye képviseletének első hó­dolatát. Habár talán különféle érzelmekkel fogadtatott is az imént életbe lépte­tendő, törvényhatósági életüket érintő újítás, meg vagyok győződve, nemso­kára mindnyájan tapasztalandják, hogy az jólétüket nem fogja veszélyeztetni, minthogy a területi új rendezés által a múltból átszármazott érdekek le­hető kímélésével csak az czéloztatik, mit az ország érdeke s a közigazga­tás javítása múlhatlanul kíván. És azért erős abbeli hitem, hogy hűségben és a törvény iránti tiszte­letben ez ifjú megye is versenyezni fog a régi testvérmegyékkel, biztosí­tandó ez által egyszersmind magának változatlan kegyelmemet s meleg ro­­konszenvemet, melylyel ez uj törvény- Egy meggyógyult. BESZÉLY. Irta : js. Illés J­ászló. Jelige : A boldogság kapuja zárva van az csak keveseknek nyílik meg­, a ki fel tudja nyitni, megérdemli, hogy benne honoljon. *J . . . I. A k. i. vasúti állomás, mely a ti­szai vasút earvik alföldi állóhelye, nem hatóság fejlődését a legjobb kivona­­tokkal kisérem. 7. Szeben városa, küldöttségének, né­metül : Köszönöm Szeben városának a szives fogadtatást, és köszönöm önök­nek a h­ű ragaszkodás eme nyilatko­zatait. E város, mint az ország legszélső határán fekvő kulturális központ, ki­válóan és első­sorban van hivatva a közjólét példás előmozdítása, az el­­kerülhetlen új intézmények meghono­sítása és a törvények tisztelete által előljárni az ország és a polgárok ja­vának előmozdításában. Örvendeni fogok, önöket ezen hi­vatásuk teljesítésében látni, s ebbeli törekvéseiket mindenkor jóakaratom kisérendi. Mondják meg polgártársaiknak, hogy szívemből örvendek — bár rö­vid időre — körükben időzhetni. 8. Brassómegye küldöttségének: Örvendek, hogy itteni időzésemet alkalmai vették ki érzelmeik nyilvá­nítására, s különös megelégedésemre szolgál az uj Brassóm­egye képvisele­tét itt láthatni. Remény­em s kívánom, hogy az uj intézmény, mely területüket, mi.-xie 304

Next