Erdély, 1876 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1876-09-16 / 37/a. szám
nevelés, ferde szokások, félszegül elsajátított, helyesebben roszul affectált nagyuriasság tette őket azzá, amik, erős hitünk, hogy lehet rajtuk segíteni, hogy még nem egészen késő visszavezetni őket azon pontra, melyről megmutathatjuk nekik: ime, itt álltatok, s megkérdhetjük őket: hol jobb, itt-e, vagy ott, honnan makranczos gyermekek módjára erővel kell kihozni titeket ?.... Nem vagyunk világlátott emberek, de megfordulván a vidék több előbbkelő városában, bátran elmondhatjuk, hogy oly szép számú, oly díszes közönségünk van, mely nem mindenütt található fel. De mikor e szép selyemháló közepébe fészkelte magát egy mérges pók s darabokra szakgató a bámultatásra hivatott alkotást. A mi intelligens osztályunk férfirésze a legnagyobb mértékben ellensége minden nemesebb intézménynek. A nagyobb rész műveltsége olyan levén, mely nem áll azon niveauxon, hol az illető állásánál vagy más tekinteteknél fogva van, s a társadalmi életben magánál magasabb műveltségű egyénekkel, hölgyekkel kellvén érintkezésbe jönnie, fél a megszégyenüléstől, búvik a merre lehet s hallani sem akar semmiről, kivéve a triviális tréfákat, az extremitásig vitt „betyáros“ mutatást s hasonló elveket. A hölgyközönség nagyobb része bírna a kellő műveltséggel, de az a fő baj, hogy némelyek túlművelteknek tartva magukat, az „e társaság nem méltó hozzám“ elvből kiindulva, bezárja salonja ajtaját, és a „jour fix“ vagy nyitott ház nálunk fehér holló. Akadnak azután némelyek, kik a kölcsönös barátságot s jó egyetértést óhajtva meghonosítani, kezdeményezőkül lépnek fel, korántsem lelnek pártolást; ahelyett, hogy az eszme melegen felkaroltatnék, ők ellenségeivé szegődnek nem csak, de igyekeznek a félvárost ellenségeivé tenni annak, lebeszélések, a kezdeményezők rágalmazása, a czél ócsárlása, stb. által. A sértett ambitió, hogy nem tőlök származik a mozgalom megindítása, felkelti a daemonokat bennük, s minden tekintetet félretéve, üldözik a tojást, melyből ilyként soha sem kelhet ki társadalmi életünk magas röptujássá. Ennek így folyni nem lehet, tovább így lenni nem szabad. A helyzeten változtatni kell! Azoknak, kikre fennebbi soraim vonatkoznak, le kell vetkőzni természetüket, a szent folyóba kell mártatniok, hogy megújulva álljanak elő, hogy velük, mint hathatós tényezőkkel lehessen megindítani a sikerre vezető mozgalmat. Le kell nekik mondani az irigységről, gyülölségről, zabolázniok kell magukat, hogy embertársaikat hátuk megött ne ócsárolják s a vezetőket ne azért kövessék, mert ő vezet, hanem azért, mert a hely, a hová vezet, édes, mindnyájunknak fogja nyújtani gyümölcseit. Hány fiatal, serdülő leányka van városunkban, ki szülei működéséből szívja be magába a káros példát, melyet idővel utánozva, sohasem lehet a szó nemes értelmében honleány. A leányokkal bíró szülőknek kell megindítani az akcziót. Két-három családnak kell egyesülni, szavukat adva, hogy nem fordulnak egymás ellen; azoknak, kik tehetik, meg kell nyitni termeiket; a jó példa követésre talál. Versenyezni fognának egymással, s a nemes verseny mindenkor jó viz egy eszme kivitelének malmára. S ha fiatalságunknak egy oly körbe van nyitva bemenet, melybe inkább illenek, mint jelenlegi sivár szórakozásaik helyére, komolyan megfogják gondolni, ne szakitsanak-e multjukkal s szeretem hinni, megfontolásuk eredménye az leend, hogy elhagyják eddigi érveiket, s csatlakozván a társadalomhoz, igyekezni fognak magukat ahoz alkalmazni, leszoknak darabos modorukról; az idegen szive pedig örülni fog, látván a mintatársadalmat. Adja az ég, hogy igy legyen, s hogy ne hasonlítsunk a pusztában kiáltókhoz, s azok, kikhez szólottunk, ne dugják be fülüket. Kissé talán erős hangon beszéltünk, de ez az illetők érdekében történt, hisz az elmérgesedett sebeket is égetik, hogy gyógyulás álljon be. Naplójegyzetek Nagy-Szebből. Nagy-Szeben városa szeptember 10—13-ik napjain ritka ünnepélyeknek volt színhelye. 1852. óta ekkor tisztelhette először falai között az uralkodó Ő Felségét. Roppant különbség létezett az akkori „császári“ és a mostani „királyi“ legmagasabb látogatás között. A királyföld protegált privilégiumait akkor teljes épségben látta maga előtt, de az 1859- és 1866-iki olasz és porosz hadjáratok óta az osztrák monarchia lényeges változásokat szenvedvén, a monarchiát alkotó egyes részek viszonya is tetemesen megváltozott. Ma már Szent István birodalma koronás magyar király fősége alatt áll, s a continens hatalmai között tekintélyes helyet foglal el az „Osztrák-Magyar birodalom.“ Az alkotmányos aera, a felelős magyar kormány nem tűri meg a nemzeti egység hátrányára célzó „nemzetiségi kiváltságokat.“ Königgrutz után ezek kora kezd lejárni, s reményünk van, hogy nemsokára a „teljes jogegyenlőség“ a régi kiváltságolt királyföldön is megteszi a kellő propagandát. Lapunk e hó 15-én megjelent rendkívüli kiadásában már ismertettük Ő Felsége a magyar király legkegyelmesebb válaszainak egy részét, melyeket a küldöttségekhez intézni méltóztatott, mai rendes lapunkban álljon itt a folytatás, s végül szerény észrevételeinknek is szánjunk egy kis helyet. Ő Felsége legkegyelmesebb válasza: 6. Wächter főispán által vezetett szebenmegyei küldöttségnek. Különös megelégedéssel fogadom Szeben megye képviseletének első hódolatát. Habár talán különféle érzelmekkel fogadtatott is az imént életbe léptetendő, törvényhatósági életüket érintő újítás, meg vagyok győződve, nemsokára mindnyájan tapasztalandják, hogy az jólétüket nem fogja veszélyeztetni, minthogy a területi új rendezés által a múltból átszármazott érdekek lehető kímélésével csak az czéloztatik, mit az ország érdeke s a közigazgatás javítása múlhatlanul kíván. És azért erős abbeli hitem, hogy hűségben és a törvény iránti tiszteletben ez ifjú megye is versenyezni fog a régi testvérmegyékkel, biztosítandó ez által egyszersmind magának változatlan kegyelmemet s meleg rokonszenvemet, melylyel ez uj törvény- Egy meggyógyult. BESZÉLY. Irta : js. Illés Jászló. Jelige : A boldogság kapuja zárva van az csak keveseknek nyílik meg, a ki fel tudja nyitni, megérdemli, hogy benne honoljon. *J . . . I. A k. i. vasúti állomás, mely a tiszai vasút earvik alföldi állóhelye, nem hatóság fejlődését a legjobb kivonatokkal kisérem. 7. Szeben városa, küldöttségének, németül : Köszönöm Szeben városának a szives fogadtatást, és köszönöm önöknek a hű ragaszkodás eme nyilatkozatait. E város, mint az ország legszélső határán fekvő kulturális központ, kiválóan és elsősorban van hivatva a közjólét példás előmozdítása, az elkerülhetlen új intézmények meghonosítása és a törvények tisztelete által előljárni az ország és a polgárok javának előmozdításában. Örvendeni fogok, önöket ezen hivatásuk teljesítésében látni, s ebbeli törekvéseiket mindenkor jóakaratom kisérendi. Mondják meg polgártársaiknak, hogy szívemből örvendek — bár rövid időre — körükben időzhetni. 8. Brassómegye küldöttségének: Örvendek, hogy itteni időzésemet alkalmai vették ki érzelmeik nyilvánítására, s különös megelégedésemre szolgál az uj Brassómegye képviseletét itt láthatni. Reményem s kívánom, hogy az uj intézmény, mely területüket, mi.-xie 304