Erdély, 1944. december (1. évfolyam, 1-4. szám)
1944-12-04 / 1. szám
Mire vállaltosunk ? !,Erdély“ címmel szociálita hti lapot indítunk Kolozsváron. den az egyetlen mondatban ,de van ez egész programunk, melynek megvalósításért küzdünk, le van fektetve az irányvonalunk, amelytőlha el mm fogunk térni szocialista hetilapot indítunk, azt vállaljuk annak a közremnek a folytatását, amert elődeink megkezdtek egy igazságosabb társadalmi ad megvalósításáért. Vállalni, mert az ő munkájuk eredje, hogy a munkásság kiszabadult a 16 órás munka- 3 testet és lelket felörlő rabjából és szabadidejét felsználva kiépíthette könyveit, politikai és gazdasági övezeteit, és ma mint döntő fizikai tényező jelenhet meg történelem szinterén. Vállaljuk a nemzetek egyenlegéért való további küzdelt. Nem azért, mintha kibségiek volnánk, hanem ért mert szocialisták vagyunk, ezt hirdetjük, amióta szólista jár ezen a földön é, Sől soha nem fogunk egyet’ szót, egyetlen lépést ennni, mert aki a nemzetek fenlősége és testvérisége nélk hirdet demokráciát és szólizmust, az sem nem deli rata sem nem szocialista. Vállaljuk a feseizmus ellen legkíméletlenebb küzdelmet, rt a fascizmus „Uj Euróá“ a dolgozók részére szájazd, szervezeteik feloszlást, vezetőik kiirtását jelenti Az ő „Uj Európájuk”1 - ek temetője, amelyben csak fölgő városokat, éhségtől lülő polgárokat, férjükért,rmekükért sikoltozó asszokat és az árva gyermekek Hóit látjuk. Találjuk a további küzdelminden becsületes ember, tán emberhez méltó életvonalért. Ezért küzdöttünk vezetőinkben a múltban is, kor üldözés és börtön járt és ezt csináljuk hatványomértékben a jövőben is. A dolgoznak fizikai vagy szellemi téren, azoknak nem árt valányhajas szónokokra, uszító frázisokra, ha olyan fizetésre van szükségük, amely lehetővé teszi részükre is a huszadik század csodálatos vívmányainak élvezését. Vállaljuk a küzdelmet mindazoknak a magyar kultúrintézményeknek a megvédéséért, amelyek nem egy négyéves nyomorult fasciszta rezsim alkotásai, hanem egy nép többszáz éve, fejlődésének és szellemi erőfeszítésének eredményei és amelyeknek átmentése egy igazságosabbtársadalmi rendbe éppen a munkösség feladata. Ugyanígy fogua küzdeni mindezért, amit az erdélyi román nép évszázadokon keresztül szellemi téren teremtett, mert a szocializmus minden nemzet részére egyformán akarja a kultúrát, a jólétet, a szabadságot. Lapunk részére az ,,Erdély ‘ címet választottuk. Ezzel is bizonyítani akarjuk, hogy az általános világpolitikai, vagy országos jelentőségű kérdések mellett, Erdély különleges kérdésével akarnnk főképpen foglalkozni. Erdély a szabadság földje veit. Ezen a földön mondották ki először a világon a vallásszabadságot, ezen a földön tépték szét táncaikat Budai Nagy Antal, Horea, Coca, Casea jobbágyai, e székely bércek közül indult el Dózsa György, a „parasztkirály“.. Ezen a földön hirdettek igét Szenczi Molnár Albert, Misztótfalusi Kiss Miklós, Apáczai Cseri János. Ezen a földön nyomtatták ki magyar kezdeményezésre a román Bibliát. Erdély a szabadság földje volt és újra az kell legyen. Akik ismerik Horea, Closca és Crişan jobbágyainak követeléseit, azok tudják, hogy ugyenezekért a követelésekért áldozta fel életét Lózsa György és negyvenezer magyar jobbágy. Meghaltak, mert igazságot akartak: egy elnyomott osztály felszabadítását. Közös volt a sorsuk, a céljuk és közös a végzetük. És egy nappal sem szabadult fel hamanbb a magyar jobbágy, mint a román. Azóta sok idő eltelt, csak a közös sors, az egymásra utaltság nem változikt. Az agrárkérdés megoldása Erdély iparosítása és ezen keresztül a népfölösleg munkához juttatása és a többi közös kérdések, amelyeket most fel sem sorolhatunk, közös cél, közös feladat. Végezük megértéssel, szeretettel. Mi ezt a megértést és szeretetet fogjuk hirdetni. LAKATOS ISTVÁN * 1 ————1——BT SZOCIÁLDEMOKRATA HETILAP Ausztriát fenyegeti a szovjet harapófogószerűen megindult támadása Fehérítés előtt ülfenek a turentuli német erők A hatodik háborús karácsony küszöbén önkéntelenül is eszünkbe ötlik a német katonai szakértők egy évvel ezelőtti „háborús mérlege“. „ Már túlhaladtuk az első világháború tartamát, — hangoztatták akkor — anélkül, hogy ennek a második világháborúnak végét látnánk. Fentiek megállapításával főképpen a két világháború kétoldali vezetése között lévő „különbségre“ hivatkoztak, amit természetszerűleg a jelen mérkőzés javára könyveltek el, a küzdelem német tervszerűségét és nagyvonalúságát hangsúlyozva mindenek fölött. A kiemelt nagyvonalúság azóta, úgyszólván szemünk láttára, tört dirib-darabbá, a német kezdeményezésnek tulajdonított tervszerűség pedig minden részletében kapkodó alkalmazkodássá vált ellenfelei nagyvonalú elgondolásának megakadályozására, helyesebben azok megvalósításának puszta késleltetésére. Sarkalatos hibája volt a német hadvezetőségnek, amikor abban bizakodott, hogy a rendelkezésére álló erő képes lesz a szovjet előnyomulás megállítására. Éppen így tévesen reménykedett az inkább propagandisztikusan megvalósított Atlanti-fal elhárító erejében. E tévedéseknek esett áldozatul a Franciaországban állomásozó német csapatok nagy része és az orosz támadás lebecsülésével hullámtörőül odadobott balti s legutóbb a balkáni német seregek. A katonai baklövéseket csak fokozta a részben éppen miattuk elindult belső és külső bomlási folyamat, amire hatékony talaj volt a pángermán „Deutschland über alles“ elgondolás révén felidézett hosszú múltú politikai ellenszenvben. A belső összeroppanás előrevetett árnyéka volt a Hitler ellen a nyáron elkövetett merénylet, míg a végzetesebb külső bomlást Finnország kilépése indította el. Ezt követte a Romániának szabott fegyverszüneti feltételek elfogadása, mellyel Románia maga is fegyveres szerepet vállalt a Német Birodalom ellen, akár annak szintén korábbi szövetségese Bulgária. A rövidlátó magyar politika és katonai vezetés befolyása alatt tartott Horthy Miklós kormányzó, elkésetten bár, ugyanezt a lépést kísérelte meg. E mulasztás végzetes következménye lett a Magyar-Alföld hadszíntérré válása. A szigorított német ellenőrzés alá vetett honvédség részleges átállása mégis nagyban lazított azon az ellenállási vonalon, amelyet a Tokaj-hegyalja védelmi láncolatával kiegészült közép és alsó Tisza mentén tervezett a német hadvezetőség. A keletkezett réseken, legújabb meglepetésül északon és a Dunántúl déli részén indult, valószínűleg egységes szovjet átkaroló mozdulat, amit fent Eger elfoglalása, emitt pedig Pécs elérése koronázott meg, ma már nyilvánvalóan a Balaton és környező hegyvidékén kiépített délkeleteurópai végső ellenállási vonalának megkerülését s az ott felvonultatott véderők foglyul ejtését vagy megfutamitását célozza. Ezzel szabaddá válik az út a kevésbé védhető és politikailag is ingatagon hitlerista érzelmű Ausztriába . . . Nyugaton a Rajna áthidalása teszi lehetővé az újonnan talpraállított francia haderővel erősbödő hatalmas angol-amerikai hadseregek betörését a Birodalom legféltettebb utánpótlási iparvidékére. A szovjet-angolszász hadmozdulatok egységesen készítik elő Hitler világuralmi pozícióra szánt Német birodalmának végleges megsemmisítését. (—a—a—)