Erdélyi Híradó, 1831. október-december (1-26. szám)

1831-10-25 / 7. szám

4. Szám, г d­ é 1 - i Híradó. 1831dik Esztendő’ Utolsó Negyede. Kedden, Oktober* 25-kén, 10 25 Lengyelország. Francziaország. Német Alföldi Királyság. Nagybritannia. Olaszország. Portugália. Görögország. Tájabb Tudósítások. Hirdetések. LENG­YEL­OR­SZÁG. Már régebben megírtuk, mi módon­­ ment légyen által a’ Rozyzky lengyel Ge­­­­nendis’ seregének nagy része a’gallitziai ] határszélre, csak ugyan ezen történet né­mely környűlállásait Krakkói sept. 27- ki tudósítás szerént olvasóinkat közölni nem tartottuk szükségtelennek. Rozyzky a’ Rüdiger orosz Generálissal kötött fegy­vernyugvásnál fogva szinte két egész Vaj­daságoknak birtokában volt, a’ honnan seregeit kiegészíthette, és ha Rom­arino’ hadi testével egyesülhet, ezen hegyes tar­tományokban a’ tél békövetkezéseig ma­gát megtarthatta volna. .De a’ Varsó meg­vétele félelemmel töltvén­ el a’ katoná­kat, ’s az Oroszok a’ híd építéshez ki­­vántató eszközöket semmivé tévén , Ro­zyzky nem viheté tökélletességre Roma­­r­inoval czélozott egyesülését, ezért mi­dőn Romarino szerencsétlen esetét meg­­értette, magát viszsza­­ézni kezdette, de 4 különböző osztályoktól üldöztetett, sok erőss megtámadásokat intézi bátor­sággal kiállóit; hanem midőn oldalról­ is megtámadtatnék Wohlbrunhoz és innen Kraków környékébe vo­nta magát. Midőn az előseregek sept. 24-kén délben ide értek, az egész város mozgásban volt , minden utszák tömve valának, nem a­­zért hogy a’ sok féle fegyvereseket mint Krakusokat, Mazurokat, lovas vadászo­kat, volhyniai légiókat, lengyel kozáko­kat ’sat. bámulnák, hanem hogy a’­ze­­rencsétleneket vetélkedve segítenék , ь a hozzájok tartozókról szorongatódva tu­dakozódnának. A’ katonák átkozák ve­zéreiket, azt mondák hogy az orosz ka­tonák magok is, sajnálkozván szomorú eseteken , nekiek bizodalmasan mondot­ták , hogy ők már­­ hetektől fogva el­lennének árulva és adva; még az oro­szok magok segítették némelyiket közzü­­lök hogy fogságokból elszökhessenek. Ez­után csak hamar megjelenének az ideva­ló Tanács követei, hogy fegy­vereiket rak­­nák­ le’s mennének állal az austriai föld­re. Ekkor egy írásban ki nem fejezhető megindító jelenés vala, a’ mint a’ Tisz­tek katonáiktól búcsút vevének. Innepi mély csendesség vala , mely csak a’ ka­tonák átkaitól szakasztaték félbe. A’ka­tonák nem akarának Podgorzeba menni. Azonban az austriai Consul minden ke.

Next