Erdélyi Híradó, 1831. október-december (1-26. szám)
1831-10-25 / 7. szám
4. Szám, г d é 1 - i Híradó. 1831dik Esztendő’ Utolsó Negyede. Kedden, Oktober* 25-kén, 10 25 Lengyelország. Francziaország. Német Alföldi Királyság. Nagybritannia. Olaszország. Portugália. Görögország. Tájabb Tudósítások. Hirdetések. LENGYELORSZÁG. Már régebben megírtuk, mi módon ment légyen által a’ Rozyzky lengyel Genendis’ seregének nagy része a’gallitziai ] határszélre, csak ugyan ezen történet némely környűlállásait Krakkói sept. 27- ki tudósítás szerént olvasóinkat közölni nem tartottuk szükségtelennek. Rozyzky a’ Rüdiger orosz Generálissal kötött fegyvernyugvásnál fogva szinte két egész Vajdaságoknak birtokában volt, a’ honnan seregeit kiegészíthette, és ha Romarino’ hadi testével egyesülhet, ezen hegyes tartományokban a’ tél békövetkezéseig magát megtarthatta volna. .De a’ Varsó megvétele félelemmel töltvén el a’ katonákat, ’s az Oroszok a’ híd építéshez kivántató eszközöket semmivé tévén , Rozyzky nem viheté tökélletességre Romarinoval czélozott egyesülését, ezért midőn Romarino szerencsétlen esetét megértette, magát viszszaézni kezdette, de 4 különböző osztályoktól üldöztetett, sok erőss megtámadásokat intézi bátorsággal kiállóit; hanem midőn oldalról is megtámadtatnék Wohlbrunhoz és innen Kraków környékébe vonta magát. Midőn az előseregek sept. 24-kén délben ide értek, az egész város mozgásban volt , minden utszák tömve valának, nem azért hogy a’ sok féle fegyvereseket mint Krakusokat, Mazurokat, lovas vadászokat, volhyniai légiókat, lengyel kozákokat ’sat. bámulnák, hanem hogy a’zerencsétleneket vetélkedve segítenék , ь a hozzájok tartozókról szorongatódva tudakozódnának. A’ katonák átkozák vezéreiket, azt mondák hogy az orosz katonák magok is, sajnálkozván szomorú eseteken , nekiek bizodalmasan mondották , hogy ők már hetektől fogva ellennének árulva és adva; még az oroszok magok segítették némelyiket közzülök hogy fogságokból elszökhessenek. Ezután csak hamar megjelenének az idevaló Tanács követei, hogy fegyvereiket raknák le’s mennének állal az austriai földre. Ekkor egy írásban ki nem fejezhető megindító jelenés vala, a’ mint a’ Tisztek katonáiktól búcsút vevének. Innepi mély csendesség vala , mely csak a’ katonák átkaitól szakasztaték félbe. A’katonák nem akarának Podgorzeba menni. Azonban az austriai Consul minden ke.