Erdélyi Híradó, 1833. január-június (első félév, 1-52. szám)
1833-03-26 / 25. szám
hoztatódik hogy az indítványban a’constitutios életnek elöhaladása , szélesítése emlittetik. A’ biztosság sokkal nagyobb vakmerőségnek tartja azon gondolatot, hogy egy emberi munka javithatatlan , ’s annak örök időkre kell állani. Továbbá a’ kabineti írásban hibáztatódik Füzérnek azon mondása , hogy azon határozatokkal a’ constitution halálos döfés esett. A’ képviselő megesküdt a’ constitutiora , hogy tarthatná meg letett hitét, ha még abéli meggyőződését is, hogy a’constitutio veszedelmeztetődik, szabadon ki nem mondhatja ? Jóllehet a’ kamara maga vélekedését már kijelentette midőn az indítványt meghallgatta , annak sajtó alá adását rendelte, azt biztossághoz utasította, melynek referensét is maga választotta , csak ugyan ezen biztosság mégis szükségesnek találta, hogy a’ kamara a’ titkos tanácsnak válaszoljon, ’s vélekedését újból nyilatkoztassa ki. A’ biztosság kifejtvén azon okokat, melyek szerént a’ szemrehányásra ok nem volt, azt ajánlja , hogy a’ kamara írjon egy adresset a’ titkos Tanácsnak azért, hogy ez magát a’ kamara tanácskozásai folyamába belé elegyíteni próbálta. A’ javallott adresseben kinyilatkoztatódik , hogy a’ kamara akármely tagjának is van juga, a’ constitutio veszedelmeztetéséért, akármely forrásból is eredjen az, magát minden tartózkodás nélkül kinyilatkoztatni, Ьоцу a’ kamara egy indítványt , melynek nyomtatásban való elterjesztését már meghatározta, boszszankodással fele nem vethet , ’s hogy a’ kamara minden szabad tanácskozásiba való bévágás ellen protestál. Több tagok kivánák az adressenek , melynek minden szavai fontosok, kinyomtattatását, mely meg is határoztatok. — A’ rajnakerületi bajor királyi kormányszék a’ következő rescriptumot adta ki: „Előttünk fekvő hivatalos tudósitások szerént, legnagyobb szükségben nem régiben sok oly Rajna melléki bajorok érkeztek Marseillebe, kik Algierba próbáltak kivándorlani, ’s onnan térnek viszsza. Azok , kiknek egésségek állapotja engedé, jóltévők adományi által segitetve , már útnak is indultak hogy viszszajöjjenek hazájokba; idegen segedelem nélkül koldulva lesznek vala kénytelenek honjokat felkeresni. Midőn ezen szerencsétlenek szomorú sorsa , kik csalóka hívásoknak engedve, egy talán fáradtságos de bizonyos léteit , idegen éghajlat alatt reájok várakozó boldogság phantomának feláldozának , ezennel köztudásul adatik , meghagyatik a’ tartományi királyi biztosságoknak, hogy az Algierba a kivándorlások iránt kibocsátott rendeléseket még egyszer hozzák emlékezetbe, ’s minden tisztséghez tartozókat tétessenek figyelmesekké azon nagyon káros következésekre, melyeket azok titkolt vagy fontolatlan kivándorlások által magoknak okozandanak. Ez hirdettessék ki minden községekben.“ PRUSSIA. Posen Febr. 22-kén : Király őfelsége a’ Lengyelországba által mentek egy részének számszerént 650nek megkegyelmezett. Ezen kegyelem a’ tartomány és főitélőszék eldülőjinek aláírásokkal nyomtatott nyilatkoztatásokban adattak tudtára az illető személyeknek , azon hozzátétellel, hogy az ellenek indított kereset költségét hordozni tartoznak. Azonban igen kevesek vannak fizethető állapotban, mivel a’ nagyobb rész még nem törvényes életidejű, vagy nagyon szegény. Hivatalbeliek vagy kitűnő személyek nincsenek a’ kegyelmet nyertek közti, ’s a’ mint mondják a’ fizetés nélkül hivatalt viselteknek is éppen úgy nem lehet reménységek a’ szolgálatba viszont felvéte- офр 206