Erdélyi Híradó, 1841. január-június (első félév, 1-52. szám)

1841-02-26 / 17. szám

ránti káros közönyösség fejlődvén ki—maga a’ vallásosság fog e­­nyészni. Mind kettőt elhárítani a statusnak kötelessége.—Ezen o­­koknál fogva Ő felsége egy alázatos felírásban fog megkéretni, hogy királyi, hittel pecsételt ígéreténél fogva a' törvényeket má­sok által is megtartatni, és így' ez új egyházi rendelettel megsér­tett 179%. 26 törvény' szabta eddigi szokásnak helyreállítását ke­gyelmesen eszközöltetni addig is méltóztassék , m­ig. ezen tárgy a’ jövő országgyűlésén felvétetvén, törvény­ileg fog elintéztetni. P. N­. S i­­­i­n gy­­­a, (Arad vgye) febr. 8. Sietünk megy­ei lakosink­­nak követésre méltó dicső példáját édes hazánk’ egyéb részeiben is köztudomásúl tenni, annál inkább, minthogy azoknak három ne­gyede oláhokból állván, mindezen idegenségek’ daczára is határt nem ismerő iparral fáradoznak a’magyar nyelv’ sajátositásában, és leginkább ezáltal a’ nemzetiségben. Különös dicséretre méltatják e’ részben magokat az oláh lelkészek, és iskolai tanítók, kik azon ki­vilii, hogy a’ sarjadozó ifjúságot édes hazánk’ nyelvének dicsére­tes oktatásával egyszersmind a’ honszeretetre buzdítják; magok je­lenleg általánosan nemzeti nyelven beszélnek, sőt írnak is. A m­i­­veltebb oláh úri, és polgári házakban minden társalgási, és egyéb foglalatosságos közlekedésnek közönségesen magyar nyelven hallhat­ni elintézéseit, még pedig észrevehetlenü­l olly tiszta kiejtéssel, melly csak honunk’ született magyar ajkú fiainak tulajdona. Nem kis fi­gyelmet gerjesztőnek f. h. 4kén Boros-Jeni­ mezővárosában tarta­tott esti tánczvigalom’ alkalmával a’ nagytömegű úri vendégek’ be­cses koszorújának egysiár fejlődő virágai P. G. úr kir. táblai jegy­ző és nemes M. J. kisasszony aradmegyei oláhok , kik a’ jelenvolt úri közönség’ teljes megelégedésére csinos öltözetben tartós ideig kü­lönbféle magyarokat tánczolának. •­ Mind ezek mellett ns. Arad­­megyének e részbeni ifiara oda jutott, miszerint több h­ely­eken, de nevezetesen Boros-Jenőben kevés idő előtt letelepedett cseh gyer­mekek egészen megmagyarosodtak , noha Boros-Jenőnek három ré­szét oláh lakosok kértezik. (Nemz. Ujs.) Magyar tudós társaság’­öl­lései 1841 jan. 11. D. Lebe­dei Ferencz , magyarországi születésű, moszkai egyetemi prof. Vé­neim Gy­örgynek a' bolgárokról ’s azoknak Oroszországhoz viszo­nyairól szóló munkája’ megismertetését közlöve. Előadván a’ mai Törökországban elszórt és hosszas nyomatás által ugyan végképp elsüllyesztett, de számra minden egyéb ottani népségeket állítólag meghaladó bolgárság’ jelen viszonyait, kiemelte a’ muszka szerző’ nézeteit, mellyek szerint neki A lila orosz czár, a’ magyarok e­­redetileg oroszok, a’ bolgárok szinte orosz eredetűek, a’régi bol­gár birodalom’ romjai pedig törvényes öröksége Muszkaországnak; ’s végül azon pánszláv irányt érdek­­elte, melly a’ muszka törté­­netiskola’ latijaiban rejtezik. Febr. 18-kan ugyan Turnbull híres angol utazónak Ausztria’ közállapotjairól irt munkáját ismertetvén, érdekes kivonatokat adott, s különösen az ausztriai kormányalap­nak, t. i. az atyaiság’ elvének, jótékonyságát méltánylotta, melly főleg az ausztriai tartományok’ folyton gyarapodó jóllétében s jo­gi viszonyai’ folyvást nagyobb és nagyobb­ egyensúlyba hozatásá­­ban jelentkezik. Figyelemmel volt előadó a’ szerzőnek hazánkat il­lető kitéréseire is, mellyekben őt méltányosnak , s nem kevés té­vedései m­ellett is, jól értesítettnek monda. Pesti Iliid. Bihar vármegyében egy Oláh Nagy János, vagy mint magát­­ nevezi Szép János nevű haramiavezér, ki önvallomása szerint 14 éves korától kezdve rabló volt, mult évi ool. 26ka’ viradtakor ni. Csanád vármegye’ börtönéből, hol több rendbeli gyilkosságaiért halál ítélet volt fejére mondva, elszökvén, miután újból kínzások és rettegtetések közti, de életvesztés nélkül több rablást követett el, f. évi jan. 25kán jókor reggel Medgyesen (Magyarországon) az­­ illető szó Iga bíró ’s több ez által maga mellé felvett vasvillás és s fegyveres segédek által orgazdája’ házánál meglepetvén, felszólíta­­­­toll önmegadására, de a’ harambasa felszólítására 10—12 kilövés­sel felelt, sőt egy csendbiztos legényt, ki a főszolgabírói parancs­ra a’ konyhaajtót rátörte, főbe lőtte ’s azután ennek is puskájával ’s töltéseiből folytatva tüzelését három embert megsebesített, ek­kor a’ fő sz.bíró békés felszólítását még egyszer, de sikeretlenű­l megújítván, az épülettel érintésben lévő nádkerítést elherdatni, ’s a’ házal elüli hátul felgyujtatni parancsoló. Az épület’ teteje egé­szen leégett, de a’ haramia az ajtó’ sebes hajtogatásával ritkitván a’ füstöt s hülögetvén magát, még sem jött ki, sem Önmegadá­­sát nem ajánlotta, mire kividről meggyujtott szalma csavákat hány­tak hé­vas villákkal az ablakon, ennek folytában felölte saját su­báját és a’főbe lőtt legény gubáját, s sapkáját arczára huzva vad- kezet fogva minden alkalmat megragad, előmozdítani jólétét az úr’ házának. A"van ez alkalommal a' fáradhallan iro és egyházi ta­nácsnok Fényes lilik’ indítványa, hogy a' most minden 4-ik va­sárnapon többnyire falaknak tartatni szokott német isteni tisztelet csak a’ három nagy ünnepre szoríttatnék, fájdalom­ viszhangra nem talált. J­r. S­om­og­y b 6 I. Évnegyedenként rendesen tartatni szokott köz­gyűlésünkre , raelly febr. 1-je napján kezdődött, a’ megye’ ren­dei nagy számmal gyülekeztek, ’s ha egy részről némelly ismer­tebb szónokaink hibáztak, más részről többen— különösen a’ fő­tiszt. egyházi rendből — tiszteltek meg ollyanok, kikhez rendesen szerencsénk lenni nem szokott, igen természetes, mert azon köz­­tani tárgyakon kívül, mellyek — több kevesebb — gyűléseinkben többnyire előfordulnak, növelte még a’ mostaninak érdekét a’nap’ két főkérdése: az ujonczállítás és a’ vegy­es házasságok, mellyek Somogyban annyiból még különösb érdekkel is birtak, mennyi­ben az első, előzményeiben komoly és sajnos következéses zavar­gással indult meg; a’ második pedig búrokat pendit, mellyek me­gyénkben még a’ felebaráti szeretetnek boldogító korában olly e­­rősen hangoztak egybe, hogy eddig a’ türelmetlenségnek vakbuzgó keze azokat széthangolni képes nem volt.—Első napon az ujoncz­állítás vitallatokt. A határozatból ezeket emeljük ki: A’ helyette­sítés egész helységeknek úgy mint egyeseknek megengedtetik. A’ kinek helyettese az 1831-ki állítás óta katonáskodik, az a’sorshú­zás alól kivétetik. Az emberiség’ szelidebb érzéséből indulva ki, ha egy családból többen volnának sorshúzás alá valók , ezekből csak egy, de az alkalmatos húzzon sorsot. A’ család’ fentartására tör­vény­ értelmében meghagyandó fiú lehet 52 éven fel­­ül szintúgy mint 16 éves, 60 évet meghaladott öreg, mint személyére nézve az adótól is mentes, családfőnek nem vétetik, fia a’ kívánt ujon­­czok száma nőtlenekből kikerülne, a’ házasok sorshúzás alá nem vonatnak;—szintúgy azon az országos utasításban határozottan ki­mondott elvből indulva ki, hogy az, ki személyétől adózik, tar­tozzék sorsot hozni, az uradalmi tisztek é s egyéb béresek’ fiai, kik atyjukkal egy kenyerei­ vannak, sorsozni nem fognak.— A’ gyű­lés más napján f­elolvastattak Pest, Borsod, Abauj és Vas várme­gyék’ levelei a’ vegyes házasságok’ tárgyában, melly komoly tárgy’ vitatása nyugodt mérséklettel, kölcsönös türelemmel és azon lisz­tét­ettel vezettetett, mellyel a’ vallásosság’ eszméjének a’ világi ha­talom általán fogva tartozik; s ha voltak hevesebb felszólamlások, azok a’ gyűlés’ harmad napján olvasott felirásnak egyes kitételeit inkább és szerkezetét érdeklelték,—­a’ többségnek e’ tárgy feletti nézete hosszabb határozatban fejtetvén ki, ennek rövidre kivont értelme ez. Minél inkább tudják e’ megye’ rendéi, hogy a’ pol­gári társaságnak állandósága a’ törvényeknek tiszteletben tartásán alapul, ’s hogy csak ezeknek megtartása szülhet polgári erényt, szellemi és anyagi jóllétet, annál váratlanabbul értették azt, hogy az egyházi rend által az 179%, 26 világos és már félszázados szo­kás- és gyakorlattal szentelt törvénynek ellenére, az ezen czikkely­­ben pártolt vegyes házasságoknál az egyházi áldás és egyéb eddigi szertartások’ elvonásával, nevezetes akadályok léteznek; — noha u­­gyan ezen megye’ kebelében még eddig hasonló, a’ lelki csendes­­séget zavaró esetek nem történtek, a’közhaza iránti viszonyos rész­vét meg is, és a’ bötes jövendőnek előre való megfontolása kész­teti a rendeket, hogy­ ezen komoly és aggasztó tárgyban, hatha­tós orvoslást keresve, szavakat emeljék; mert az 179%. 26 tör­vény czikknek 15. és 16 §-ai nyilván rendelik, hogy a’vegyes há­zasságok semmi szín alatt ne gátolhassanak , catholicus lelkipászto­rok előtt köttessenek, és az ezekből támadható perek — minthogy azokban valódi szentségről lenne szó—catholicus püspöki székek előtt ítéltessenek el;—ezen törvény rendeletét félszázados szokás erősíti, mellyet az egyházi rend legújabb rendszere által tettleg megváltoztatván, a’ fentebek polgári törvénynek önkényes magya­­razatába bocsátkozott, mihez az 1798. 12 t. ez. értelme szerint csak az összes törvényhozó testnek van joga.— De következései­ben is sajnos eredményű a’ törvényes eddigi szokásnak illy fonna megvaltoztatása, mert midőn az egyházi rendelet, a vegyes há­zasságoktól az eddigi szertartásokat megtagadva, azokat mintegy kárhoztatja, akkor egyenes ellenszegülésbe teszi magát a’ világi tör­vényekkel, mellyek azokat nem csak nem tiltják, ’s világosan ren­­delik, hogy semmi szín alatt ne gátoltassanak , melly visszálkodás­­nak igen szomorú következése csak az lehet, hogy vagy a’ polgá­ri törvények nem fognak illő becsben tartatni, vagy —a’ vallás”!­

Next