Erdélyi Híradó, 1841. július- december (második félév, 1-53. szám)
1841-12-03 / 45. szám
kitűnő szolgálóimnál játszóit, de neki a mimia nincsen a hinkri birtokában, hogy Szeretsének imádalmas hosszadalmát az által pótolhatná. Itt megemlíthetem még azt is, hogy Sz.úr mint a’ pesti nemzeti szinház volt tagja szinte vendégül léptelt föl, és mégis az isten tudja, közönségünk igen választékos-e, hogy nem a’ volt hanem állandó tagjait szereti inkább a’ s. n. színháznak , vagy csak ugyan nem felelt meg Sz. úr a’várakozásnak , de mondhatom, hogy az ő előadásait sokkal gyérebben látogaták és lanyhábban fogadák mint Laborfalvit és Fáncsyt.—* Azután adattak: „Polgani es regényes“, az „Idegen nő“ ’s Labors, jutalmául ,,A’ troubadour“ Szigligetinek legutolsó darabja. Mint fog ez a’ darab Pesten újra tetszeni! Ezzel közel sem akarám azt mondani, mintha nálunk nem tetszett volna. Tetszett igen is és a’ toll ház anynyira el volt tőle ragadva, mint Szigligetinek eddig tán egyik darabjától sem, hanem csak azt gondolom, hogy ott mindegyik szerep mester kezek közli lévén, mint tökéletes egész számolhat halásra. Fáncsy kezében Roman, Laborfalviéban Predszlava szerepe olly igen jó helyen volt, hogy Miskólczy J. (Alexa), Haray (Jaroszlav) és Füredy (Kálmán kir.) igen gyenge játékaikkal sem voltak képesek a’ mély benyomást gátolni. Hogy a’ darabot magát belső érdeme szerint tökéletesen lehessen méltányolni, vagy még egy előadást kellene bevárni, vagy a’ művet átolvasni; azonban a’ mennyiségi szeri hallásból kilehet venni, véleményem szerint Szigligeti ebben a’ darabjában oda látszik közeledni, mit tőle az athenaeumi bíráló olly méltán követel t. i. nagyobb figyelem és gond a’ mű belsejére. Azután két élénk vígjátékot hoztak vendégeink színpadra, egyik: „Legjobb az egyenes út“ másik: „Miért?“ Fáncsy jutalomjátékául a „Gyámokot“ választá. Atalányos észrevétel az a’ közönségen, hogy jutalomjátékban mindig olly véleménynyel megy, ott vagy újat, vagy ha ismertet, nagyszerűt láthatni. A’ mai darab sem új sem nagyszerű, de nem is rossz és morális irányzata is olly világos, hogy nőknek bátran tükör gyanánt lehetne fölhozni; és még is csak igen jó előadással állhat meg, és én merném állítani, hogy F. csak azért választá e’ darabot, hogy megmutassa, mennyi befolyással bír az előadás a’ műre. — Laborfalvi végső vendégjátékául „Griseldis“ adá. Én málló aggodalommal néztem e’ darab adatása elébe, nem L, hanem Fáncsy miatt, ki gyenge, beteges létére Percival 1’urasz.ló szerepét vállalá magára, és ő még is kielégíté a’ közönséget. — Laborfalvit vendégjátékai alatt végig méltó részvéttel kiséré közönségünk ’s búcsúját tőle tetszése őszinte nyilvánításával véve, és nem versekkel sem koszorúval — és én ennek örülök. Matisz Pál: Magyarhoni dolgok. Pesti Hírlapból meglepő Örömmel olvassuk Borsod megye lelkes rendeinek emberszerető határozatát, miszerint bizonyos garantiák mellett a’ nemesség kész minden köz adó terhét birtok-aránylag megosztani a’ szegény néppel; addig is pedig, mig ezen biztosítékok megnyerelnek, a’ megyék hatósága alá helyezett házi adót birtokaránylag az adózókkal együtt fizetni hajlandók. A’ végzés annyival dicsőségesebb, mert komoly vitatások, ’s ebből fejlett meggyőződés eredménye. A’ nagy számi nemesség e’ czélból meghíva, eleinte hangosan kiáltá a’ nem fizetést, de engedett okoknak , ’s az emberszeretetnek megnyílt könnyen a szegényebb nemesség kebele. Ez Borsodban történik, hol 50,000 nemes lakik. Ki a’ magyar hon alsóbb megyéiben, kivált minő Bihar, Szabolcs, Szatmár, hol a’ szegény nemesség száma sok ezerekre megy, többször megfordult, és tudja mit tesz ezen osztálynál az adómentesség, esannyira, hogy nemesi kiváltságait csak e’ szóban hiszi befoglalva, ’s neki nemesség és adómentesség tökéletesen mindegy, bámulni fog ezen eredményen, ha nem volt alkalma látni, mennyire hajlékony ’s emberszerető ama’ durvának hitt kebel. Egyike szerkesztőségünknek tanúja volt illy jelenetek* nek 1859 ben olly megyében , hol a’ nemesség száma 50—-40 ezer köztt van , e’ nemesség előre pártczélból felizgatva volt az adózás ellen , és még is olly könnyen engede a szegény adózókért ejtett meleg szóknak, engedett okoknak, hogy egytől egyig nemcsak a fizetésre késznek nyilatkozott, sőt melegen óhajtá az osztályt a lelkekben , és a’ kik e’ nemeslelkű részvételt ellenzették , mind egytől egyig a’ vagyonosabb osztály emberei valónak. És midőn a szegényebb nemesség részéről illy példákat látunk , nem jut-e eszünkbe a’ Fehérvár megyei gyűlés? nem jut-e azonnal eszünkbe a Világnak „mA/a, utónál/0“ kiáltása a házi adó végett. Hiában uraim! a’ minek jőni kell, az jőni fog. Mi e jajveszeklésből mérjük a’ közel jövendőt, e’ félelemre építjük reményeinket. Az ISSOEi s abjai s irgi va leli i 111 — szem és a lelek kisebb vidék is miben Ez léle ollyasas, fia lak, elveszti bájait és vonszó varázsait; a szem es a lelek új deletet állít: a’ salonok mosolyogva intenek és a társas élet újabb lánczokkal fűzi öszve a’ rokon lelkeket. Kolozsvár jelenleg kétszerre élénkebb és zajosabb mint egyébkor, minek okát , ha nem mondandóm is, tudni fogják a’ két testvérben magzati. . , az országgyűlés nálunk magyaroknál nem olly mindennajű dolog, hogy az közönbössé válhatnék! Ila valaki a’ megrendített szó után politicai tárgyak körüli nézeteket, véleményeket reménylene a’ következő sorokban találhatni, az nagyon csalatkoznék. Őszintén megvallom gyengeségemet: én igen gyenge politikus vagyok, míg mások ezen áradat hullámaiba mintegy elvittassan rohannak, én addig nem érzéktelenül ugyan, de mégsem elragadva virasztok az éjfél égő mécsinél. Írja meg a’ politicai dolgok folyamát egy más az ezer avatollak közül. Írja meg a dús lakomák gazdag fényét, miként „ivának hosszú áldomást a’ kelyhek öbliből:“ én elmegyek Thalia tevnidomába ’s csendes magamban élvezem a’ gyönyört, mnt Laborfalvi és Fáncsy mint vendégek derítenek színpadunkra. Nem is akarok rendes színi tudósítást, annál kevésbbé bírálatot írni; ha azt akarom, úgy kedves vendégeink megérkeztekor kelleték azt kezdenem, nem pedig midőn már már újra elveszítjük őket: a’ jelen sorok egyedül annak legyenek tanúi , hogy részvétünk irántuk nem olly csekély, hogy azt másokkal is örömest ne tudatnók. — Vendégeink legelső ’s legnagyobb köszönetet azért érdemelnek, hogy a’ pesti nemzeti színház igazgatóságától együtti lejöhetéseket eszközlek ki, mert nyíltan megvallhatjuk , hogy színházunk személyzete nagyon gyenge, ’s ha a’ pesti szinház bámellyik derék tagja léjrend is fvel, ki fog ugyan tűnni, sőt nagyon is kifog, de egy maga soha úgy czélt nem ér, mint művész társával egyesülve. — Vendégeink játékaik sorát a’ ,,Pohárvizzel“ kezdék meg. Bolingbrook szerepe az, melly férfiakat, kiket méltán lehet művészeknek nevezni, különböző véleményre hozott. ’S ezen különbözőség , gondolatom szerint az ,,udvariság előtüntetése“ sarka körül forog Fáncsy udvari ember volt a szó teljes értelmében, de resz nélkül mitől elválasztva Bolingbrock szerepét sokan nem is gondolhatják. De nem annyira Jáncsy mint .Laborfalvi által volt közönségünk meglepve. A Malborough herczegnél nálunk szint azon jellem hűséggel, azon erővel személyesíté, amellyről őt a’ jesli nemzeti szinház közönsége előtt kedveltnek tudjuk. Színházunk nem olvasó közönsége előtt a’ Pohár viz nem a’ legjobb emlékezetben volt: egykori adatásakor a’ szerepek szerencsétlen kezek közé jutván, a’ darab éles vonásai elvesztek, ’s ki fog csodálkozni, ha mondom, hogy az eltorzított darab nem csak nem tetszett, de el is feledtetett. Vendégeink meggyőzték közönségünket arról, hogy a’ darab jól adva igen jó, ismétlése kívántaiéit is. — Látók továbbá még lölök: az ,,Örült gyermekét,“ ,,Van még időt; “ az országgyűlés megnyitásakor kir. biztos I. Jósika János tiszteletére, minekutána az énekkar egy lisztelkedő éneket mondott, Metastasio sok hazafiui mondásokkal felékesített, de kiállhatatlan pityergő Themisloklesét egy hazafi által fordítva. Fáncsy Temisloklest sok erővel adá, hazafiúi mondásait élénk tetszéssel fogadta a’ közönségAspasia szerettét csak Laborfalvi volt késses végig érdeletőleg fenntartani. Xerxes szerepében Kilényi lépett föl, kinek őszinte vallomást teszünk, ha azt mondjuk, hogy igen le fogja a közönséget kötelezni, ha minél ritkábban lépend föl. Megengedjük, hogy ő igen jó theoreticus színész, de gyakorlata higye meg, bizony semmi sincs. Különben az egész darabban végig boszantó volt a hazafiui forditás is. Láttuk továbbá Laborfulvit mint Rozsát. Azt hírlik, (lehet, hogy tan csak a’gonosz nyelvek) hogy Laborfalvi tavalyi ittlétekor e’ darabot megdönté. Szigligeti Rózsája fölött, tudtomra, még általamos vélemény nem mondatott. Hallottam embereket, kit így szóltak: ,,na, ennek bizony kár volt a’ száz aranyat odaítélni“; mások: ,, a’ magyarnak ennél jobb vigjátéka nincs.“ Az idén nagy tetszéssel fogadta a’közönség. Nem tudom, valljon nagyobb része ez utóbbi véleménynyel jart-e, vagy hogy Laborfalvi telt azóta tetemes előhaladást. „Lázár a pásztor“ Szakácsv jutás mául adatott. A' darab azok köze tartozik, imllyik egyjár előadás után vándorolnak ad patres conscrii los, a’ színház könyvtárának legbekisebb szögletébe, hogy solmi tobbe napfényt ne lássanak. Szakacsy a’ czímszereiben elég Kentes szini tüdősük,íjaink körébe sem tartoznék de nemzeti szaintzinkrol koronként, tudósítások remélletűleg kozons,Rönknek is kedvesek lesznek ’s a’ jelenleg hasonló érdekű czikket tisztelt tudósítónktól fogadandunk. örömest 81 ev . •