Erdélyi Híradó, 1842. július-december (52-104. szám)

1842-10-25 / 82. szám

Kolozsvárit, ERDÉLYI 18-42.­­Szűik szám f­oglillal. Erdély és Magyarország: kinevezés; nyelvünk, ügyében III.; tudósítás X. Enyedről; cortesh­adizenet; magyarhoni dolgok: Bilkés- és Csongrádmegy­ék. közgyűlése; Késmárk­ ő felségéhez felirat, ’s a’ megyékhez körlevél a’ városi országgyűlési követeknek az összes pol­gárság által leendő választásuk tárgyában. Eperjes.— Külföld: Mexico.— Spanyolország.— Németország.— Poroszor­szág: a’ királynak a’ sajtótörvényt illető kivánata.— Oroszország.— Felszólítás.— Pénztárnoki csődület. — ERDÉLY és MAGYARORSZÁG. Kinevezéseit. Mi­ess Károly eddigi n. szebeni fő­harminczados , Brassóba ugyancsak fobarminczadosnak neveztetett ki. V. hunyadi k. normalis tanitó Sánta István M. Újvárra neveztetett ki ugyancsak k. normalis tanítónak. I­ ndlk­ítik ü­gyébe is. i­t. Úgy jön, hogy bosszankodjam magamra. ’S miért? kérdi ta­lán a’ nyájas olvasó. Kár volt közelebbi czikkemben midőn Berg úr érdekes röpiratának kivonatát bevégezte rá, állításait rágalmaknak, modorját arczátlan hetykeségnek] nevezni. Ezen czimzetek, felin­­gerlett kedélyből folynak s pedig — árva lelkemre — Berg úr nem érdemli az epét meg, még azon epét sem, mellyel mozsdatás végeit — mint asszonyaink jól tudják — szappanba szoktak ve­gyíteni. Ha férfi, ki tisztában van eszközeivel, ki midőn gyanú­sítani vetemült, a’ téveszmék, csalákoskodások , elferdített tények, egybefü­ggésökből finomul kicsenlelt adatok arachnei szálaiból tud olly bállót készíteni, mellyben ezélja szerint fogdoshatja el azokat, kik hivékenységök könnyű szárnyain vakon repülnek minden szövevény­be ’s aztán eszök kevés súlya miatt azt keresztül szakítani nem ké­pesek, ha illy férfi — ismétlem — állítaná , hogy­ az ellenzék a’ magyart mostani uralkodásától elszakítani akarja ’s ezért már is temérdek áldozatot tön: én nem verném ugyan —a’garázda szem­­le-iró példáját követve — semmi drámahős kupáját fejébe, de komolyan mondanám, miként ezen állítás silány rágalom és mon­danám , hogy­ e’ mezőn­y a­l­­­b­á­n­tól kezdve , ki mindig ingerkedik ’s aztán nyög utána — ne vegye egyik collegánk is e nevet magára — egész­ a’ becsületes rágóig, ki több mint démoni mesterséggel tudja gonosz terveit elkészíteni, semmi halandó fia minket gya­núba keverni nem fog. Berg arra azonban pazarolva volna egy sze­mernyi méltatlankodás is. A nagy egyszerűségében lázadási hajla­munkról leírt sselyegéseit félig hinni látszik; nem kétli, hogy ha mostani gondolkodásunk rögtön nem változik, a’ legelső európai összekot­zanás következésében , vagy egy­ mágnásunk fog szent Ist­ván ezer éves palástjában páváskodni. De mivel ő ezen jelenetei­ semmiként gyönyörködni nem fogna, minket is előidézésétől le ki­­ván venni azon nyomós okból, mert sok költségbe kerül. Főokoskodása t. i. akár mint forgassuk ide megyen ki: nektek nincs pattantyusságlok , mérnök testelök , hadkellékeitek ’s aztán a’ civil­lista, disdomatia, vasút készités, folyamszabályozás sok pénzbejön maradjatok tehát ezentúl is Austriánál. Gyermek koromban egy aneedotát hallottam. Elbeszélem most. A czigány , midőn épp­en egy szekrény­nek zárját valami nagy szeggel fölfeszitette és egy halmaz ezüst pénzre kezét kinyújtani akarja, véletlenül találkozik lelkiösmeretével. Félbe hagyja tehát azt, miben fáradozott ’s együtt következő pár beszédet tartanak. L. Rég vettem észre, micsoda ármányon töröd fejedet. Cz. Igaz, darab idő óta azon jártatám eszemet, hogy­ e’ kin­cset magamhoz szállitsam. Minden estre gondosan megkerültem az udvarsövényt, olly reménységben, hogy tán valami történetnél fogva szétbomlik a’ kerítés és aztán rajta baj nélkül átmászhatom. Minap északról megérkezett a hires remere és minden tüskés ágcnt magával elsej­tett. Én őrizkedve látogatásodtól, mert megvallom ve­­led egy utón járni nem örömest szoktam, utósó garasommal ama hathatós ellenszerhez, a’ pálinkához, melly tapasztalás szerint té­ged olly­k­or messze az, folyamodtam ’s mégis.... .. Tudom, hogy czélaid kivitelére nagy áldozatokat leltél; de — és itt figyelmezz— pénzt zseb nélkül okosan nem is gondol­hatni. Mellényeden jobb és bal oldalra van ugyan némi nyílás, mit hajdan tahin zsebnek nevezlek, azonban ez alalra is szintén akkor.» szájat tat. Mit leszesz? A’ szakadás bevarrására lő és ezerna kell, ennek megszerzésére— úgy tudom— nincs garasod. Cz. Magam is állatom, hogy lyukas zsebbe hasztalan tömjük a’ pénzt. Miattam tehát továbbra is a’ szekrényben maradhat. Gyámoltalan czigány­ és szuf­id lelkiösm­éret! És Berg tiz o­­kosabb tanácsot ad-e nekünk ? Bizony ha nem magas kötelességér­­zet és tántoríthatatlan hűség, melly szent hagyomány­ként szállott Ősökről az ivadékokra , azon honatyákról reánk , kik az elhagyott Theréziát és csecsemő magzatját Euroj­ával szembe vevőkkel véd­ték ’s tárták meg trónján; ha nem tiszta vonszalom, nemzetünk mélyebben gyökerező érdekei ’s ön jólétünk sugalma fog a kí­sértések bekövetkezhető napjaiban azon káprázolatoktól megóni mellyek a’ sűllyedés mocsarai fölött a’ bűnösen úgynevezett rege­neratio tavasz zöldjét csalókán tüntetik fel, akkor — mondom—­­utunkból nehezen téríthetne vissza Berg­er ama fölfedezése, hogy az austriai birodalomtóli elszakadás esetében nem leend mérnöktes­tünk ’s hadkellékünk ’s hogy vizeinket szabályozni, vaspályákat készíteni magunk hasznára magunk költségén kénytelenítetünk. Igen de—­ezt jegyezhetnék meg olvasóink — a’ röpirat szer­zője más okokból is indul ki, jelesen, hogy a’ külön szakadás il­lán Magyarhon kereskedelme nem válhatnék a’ szomszéd állodal­­maktól függetlenné. ’S mi baj fekszik ebben Berg ÚP szerint? Nem mondja-e ugyan­­, hogy ha az örökös tartományokkal együtt kívánunk az íj jólétben előhaladni, akkor is kereskedelmi viszony­ainkat hozzuk öszhangzásba a szomszédokkal ? Minthogy rövid akarok lenni, Magyarországnak kormányáhozi állásáról fölhozott többi nézeteit jósunknak mellőzöm , és azon ész­revételekre térek át, mellyeket belügy­einkről jön. Berg ur , azon — agyában termett— jelenségnek, hogy nál­­ lünk az ezer éves aristocratia a’ most született democratiaval irtó csatát küzd, okát két forrásból vonja le. Nincs nagy számú közép rendetek, igy szól. Ezt én is helyzetünk gy­ökérhibájá­­nak tekintem, noha nem olly tekintetből, mintha nyargalva hala­dásunk miatt új ellensúlyra volna szükségünk. De a’ röpirat szer­zője az ősiség eltörlését, és a’ nemességnek adóbani részesítését, nem tartja czélszerű reformnak. Én mindig azt gondoltam, miként az avilicitas megszüntetése egyéb eredményeit mellőzve, hitel és a’ birtoklási jog kiterjesztése által közvagyonosodást szül; a’ szaba­­ditékos osztály adózása pedig, a’ polgári váltakról is terül emel le, és az ifiar főténye­­jének a’ nagyszerűbb közlekedési eszközöknek létesítését eszközli, és igy mint két reform, éjjen Berg úr kíván­ságát, egy számos és erős középosztály alakulását mozdítja elő. Most jósunk komoly ferázására ellenkezőről győződjem-e meg ! Azt mondja továbbá a’ röpirat, hogy­ a’ szegény aristocratia, mindig javítások l­idegébe burkolt felforgatásra vágyik. Megenge­dem, de midőn pár sorral alább olvasom, miként ezen állítást is­­gazolja az, hogy Magyarországban nem a’ néje , hanem a’ nemes­ség óhajt gyökeres változtatásokat, lehetetlen hatalmas nevetésre nem fakadni. A’ jámbor n­ó kétségkívül azt hiszi, hogy nálunk Storthing van, ’s igaz minden rend képviseltetik. Vagy talán a tömeg csak akkor vélekedik, ha agybaverésre bunkót emelt? Szóval a’ röpirat szerzője, ki állaláotunk bölcseleti fölfogása által akart volna emelkedni azon triposig, mellyről jövendőnket beláthatja, közvélemény linkben uralkodó koreszmék helyett agyá­ban költ ábrándára, valósággal létező pártok nyílt iránya helyett, még az operenczián túl sem lakó czimboraság titkos törekvésére épit ’s igaz még olly következtetései is mellyek szabályszerű­leg foly­nak egymásból , hamis alapokon nyugszanak. Osmeritek-e azon szilárt hajú német bölcset, ki Bulwernek ,,Rajnáni vándoraiban,* az álomból csinált magának egy­ külön életet és mi najipal történt képzelődés játékának tekinté ’s valóságnak csak azt , mit behunyt szemmel látott? Bemutatom nektek Berg urat, Ő most nem szív­bajain és halvány leány betegségén töprenkedik , mint a’ regény­ben írva vagyon, hanem a’ romlásnak indult Magyarországot saj­nálja, hol titokban lázadási terveket szőnek. „Lehetne—igy kiált fel­­ parlamentáris vitatást és alkotmányos szabadságot követelni, ha a ellenzék nem a’ kormány által követelt szabályt támadja meg, ha-

Next