Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)

1848-03-26 / 338. szám

(A’ helyeslésnek viharos nyilvánulása.) Most már nem Buda felé haladunk , hanem törvényhozá­sunkban, szóval e’ nemzet jövendője intézésében B­u­d­á­n benn vagyunk. A’ magyar megtartotta, ’s megtartja e' nehéz napokban is hőségét a’ király iránt, ’s a’ király nevében ist Vik­i fő herczeg telj­es hatalommal felruházott ki­rályi Helytartó fogja a’ felelős magyar ministe­rium által Budáról kormányozni az országot. (Éljen! Éljen! leljen!) És ime itt azon fér­fin (gróf Batthyányi Lajosnak vállára tevén kezét) kit a’ nemzet kívánsága követ­keztében a’ király akarata is a’ nemzet fe­lelős ministeriuma első alkotója­ és elnökévé kinevezett. (Éljen! Éljen!) Azt gondolom urak, hogy az ő személyessége, az ő élete, az ő lelke biztosítják a’ nemzetet, miszerint az, mi­nek ennek következtében történni kell, magyar földön, magyar lélek által, magyar kezekkel kevés órák , kevés napok alatt végre lesz hajtva. Mi más törvényeket Bécsből nem hozánk , nekünk más törvények Bécsből nem kellettek . (Éljen!) nekünk felelős ministerium kellett, mely a’ nemzet őrködése, és a’ nemzet iránti felelősség kötelessége alatt a’ nemzet törvény­hozóival együtt formulázza meg részletesebben azon törvényeket , melyekre nézve a’ nemzet e’ részbeni kívánságát kijelentette, és melyek­re nézve a’ fejedelem helybenhagyását általá­nosságban — mert másképen nem lehetett — a­­dott válaszában szinte kijelentette. Líraim ! né­­h­ány napok ezelőtt némelyekre nézve közülünk talán veszély perczei voltak. De ezen túl va­gyunk. Most a’ munka napja következik. A’ munka napja nehezebb, mint a’ veszélyé, mert a’ veszély az egyest éri csak, ellenben a’ mun­ka gyümölcse az egész hazáé. E’ munka te­kintetében uraim­ oly közszellemre van szük­ség, mely általhatva a’ szabadság lelkesedé­sétől azon meggyőződés által vezéreltessék , hogy a’ szabadságnak consolidatiojára jogsze­rű rend és jogszerű nyugalom kell. — Tiszte­lettel emelek kalapot a’ magyar ifjúság előtt, melyben a’ pesgő vér a’ férfiú kor határozott­ságával ’s komolyságával párosulva nem cse­kély tényező volt az eredmények kivívásában Bécs falai közt ; ’s ezen urak megfeleltek a’ bizodalmas várakozásnak , mert azt hiszem , a’ bizodalmát megérdemlették azok , kik Bécsben fen valának. A’ bizodalmas várakozást veszem a’ magyar nemzet számára igénybe, hogy a­ léleknek és testi erőnek minden megfeszítésé­vel az élőnkbe kitűzött törvényeket azon polcz­­ra lehessen érlelni , hogy ezen országgyűlés , mely a’ nemzeti szabadságnak alapítója , minél hamarább átadhassa hatalmát a’ képviselet a­­lapján választandó köz nemzeti képviselőknek kezébe. És azért uraim ! hogy e’ nagy munkát teljesíthessük, s a’ mi a’ sajtószabadság biz­tosítására,— a' mi a’ nemzeti őrseregnek or­szág szertei rendezésére,— a’mi a’ közteher­viselésnek minden osztályok közti életbe lép­tetésére, — a’ mi az úrbéri tartozásoknak mi­­előtti megszüntetésére,— a’ mi a’ képviseleti rendszer béhozatalára szükséges, — hogy mind ezeket minél hamarább elérhesssük , kiküldött társaim nevében is egyetemben az országnak nyugalmát, békéjét, ’s a’ rendet a’ haza szent nevétől ihletett minden becsületes hazafinak ol­talma,— Pozsony városáét pedig különösen a’ Pozsony városi érdemes polgárság , ’s az or­szággyűlési ifjúságnak kezeibe teszem le. (Él­jen rivalgások.) Én reményiem uraim ! hogy úgy a’ polgárság, mint az ifjúság, mint min­den hazafi ezen magasztos missionak mind fon­tosságát, mind valóságát érezni, és megérteni fogja ? , ennek következtében megtartja az országgyűlés számára azon állapotot, mely szükséges arra, hogy az országgyűlés a’ reá nézve hátralevő napokon által a’ nemzetet nem c­sak szabaddá tette légyen, hanem szabadsá­ga által boldogságában is megörökité. ,,Éljen az uj minister.“ (Harsány éljenzés.) Ezután gróf Batthyány Lajos eké­­pen nyilatkozott: ,,ígéretet tenni nem akarok , hanem azt várhatják tőlem , miszerint én életemnek nap­jait kirekesztőleg feladatom teljesítésére for­­ditandora , de hogy azt jó szándékommal elő­segíthessem , és e’ tekintetben sikert nyerhes­sek , egyre van főképen ezen első perczben szükségem, t. i. a’ nemzetnek irántami bizo­dalmára.“ E‘ nyilatkozatot harsány ,,éljen“­­ kiáltá­sok követvén, Kossuth Lajos újra e képen folytatá : „Engedjenek , uraim , még egy pár szót. (A cs. k. főherczegsége , a’ nádor, teljes ha­­talmu királyi helytartó holnap a’ nemes ma­gyar nemzet kebelébe viszsza fog térni. Itten istennek szabad ege alatt, az istent hiva bi­zonyságul, azt mondom, hogy azon eredmény­nek kivivására nézve, melyet kijelenteni az imént szerencsénk volt, senki anynyit nem tett, mint a fensége, — ’s nemcsak senki anynyit nem tett, hanem az eredményt nála nélkül ki­vívni mind azon elhatározottsággal, ’s talán mind azon syrapathiával, amelylyel mi Bécs lako­sai által fogadtattunk, sem sikerült volna , ha­csak erőszakhoz nem nyúlunk. Ó , uraim ! a’ királyi székhez azon határozottsággal járult, miszerint kijelenté : ha ő felsége a’ nemzet ki­­vánatait nem teljesíti , megszűnik lenni Magyar­­ország nádora. Hajoljunk meg uraim ! e’ ma­gasztos hazaszeretet előtt ; hajoljunk meg előt­te , mert abban le van téve a’ magyar szabad­ság alapja. — Meg fog ő fensége holnap ér­kezni ; mi pedig el fogjuk fogadni azon szere­tettel , lelkesedéssel, melyet érdemel, azon fér­fias tartással, mely hozzánk illik.— Magyar­­ország történetében sok bús lapok mellett sok örömlap is van; de talán nekünk adja meg is­ten azon dicsőséget, hogy Magyarország át­alakulását vérontás nélkül eszközölhetjük , és a’ mely dicsőséget megszerezni lelkűnknek leg­forróbb vágya. És remélem , hogy ezen törek­vésében a’ törvényhozó testet a’ nemzetnek minden tagjai pártolni , gyámolitani és ápolni fogják. (Felkiáltások : „Fogjuk !“) Mikor ér­­kezend meg nádor a fensége , a’ magyar fó­­lovászmester tudtul fogja adni. („Éljen a’ fó­­lovászmester !“) Nem tudok többet szólani ; csak egyet jegyzek meg. Történetesen azon mondásomra „magyar lólovászmester“ észrevé­telt hallok tenni, mintha eddig a’ lovászmester német lett volna. Eddig úgy volt, hogy né­melyek köztök, ha nem is nevökre, hanem hatalmuk és hivataluk irányára nézve, néme­tek voltak.­ Ekép ment végbe Magyarország ujászű­­­letésének örömünnepe, mely hogy valóban ujá­­szű­letésünk napja volt, arról azon magas kor­mányférfi ismert honszerelme kezeskedik. Hon­polgárok ! öleljük őt honfiúi bizalom karjaival : ’s a’ siker el nem maradhat ! ! N. N­. §.mrlító, melyet néhány erdélyi hazánkfiai, még a’ legújabb esemé­nyek előtt, intéztek a’ magyar or­szággyűlés rendeihez. Azon legújabb nagyszerű események , me­lyek szilárdoknak vélt trónokat megdöntve vagy megrázkódtatva , Európa csendét felbomlással fenyegetik, minket is arra birtak , hogy ho­nunk állása iránti nézeteinket és ezek által fel­tételezett kérésünket méltóságtokkal, véreinkkel elvrokonainkkal közöljük. Mi a’ két magyar hazában institutióinkat, a’ nemzetek egymáshozi viszonyait, fejlettségöket megfontolva, más igazgatási rendszert lehetsé­gesnek nem tartunk, mint alkotmányos monar­chiáit ; egy ilyen igazgatásformában látjuk le­téve azon uralkodóháznak a’ rázkódások köz­ben is ingatlan fenállása alapját, melyet alkot­mányos institutiokkal környezetten, szivvérünk utolsó cseppjével fentartani erős akaratunk ; ilyen igazgatásformában látjuk honunk háborútlan fenmaradása óvszerét bármely lehető csábító ingerkedések daczára is; egy ily igazgatásfor­mában látjuk megóva legbiztosabban a’ soha büntetlenül meg nem sérthető vagyonbátorságot. Az alkotmányos monarchiai rendszer fentartása tehát nézetünk szerint minden, a’ haza és ural­kodóház java mellett buzgó hazafi feladata; ennek pedig nézetünk szerint mulhatlan feltéte­le, az alkotmányos elvek alkotmányos utáni ki­fejtése , mire első nem nélkülözhető lépés fe­lelős hazai kormány, és a’ törvényhozó test al­­kotmányszerű rendezése. Mert bureaucratiai kor­mányzási modor, bár­mely institutiokkal páro­sítva, mint régibb és újabb példák tanúsítják, a’ szükség idején biztosítékot nem nyújt. És ezen min nézeteinkkel rokon eszméket látunk kifejtve azon felterjesztési javaslatban, melyet e­ tárgyra nézve a­ testvérhon képviselői már egy értelemmel magukévá tettek , és így ezek mel­letti felszólalásunk felesleges lenne, ha ezen feliratban mellőzve, vagy csak mellékesen érint­ve nem látnánk egy tárgyat, mely úgy is mint alkotmányos kifejlődhetésünk hatalmas segéd­eszköze, úgy is mint egy az alkotmányosság­gal egy fokon álló életszükségünknek, a’ ma­gyar nemzetiség fenm­aradásának leghatalmasabb biztositéka, figyelmet érdemel t. i. a’ két magyarhon egygyé olvasztása tárgyát. Barátságos felszólalásunknak czélja ezen ne­vezetes tárgyra vezetni méltóságtok figyelmét, melyet mind magunkra nézve életkérdésnek tartunk ’s a’ testvérhonra nézve is akármely oldalról tekintessék , csekély érdekű nem lehet. Alkotmányos tekintetben ugyan is kom­oly hazának, melyek népei, eredetökre, institutióik nemcsak alapjaira, természetére, hanem kifej­lődésére, szenvedéseikre örömeikre nézve csak nem ugyan egyek , melyek kivonata , reménye, nemzeti érzelme egy­nemű , ugyan azon igaz­gatás , ugyan azon alkotmányos rendszer alatti egyesítése , azon rendszer szilárdítására meny­nyi nyomatékossággal bir, csak megemlíteni elég, mutogatni felesleges volna, ’s ha igaz is , hogy e’ részben Magyarhon többet ad Er­délynek , mint nyer tőle , a’ politicai téren, mi­dőn ingásban van a’ nemzetek mérlege , leg­kisebb súly is egyik rész túlsúlya eldöntésére elég, ’s mint a’ múltban volt, gyakran lehet a’ jövőben Erdély alkotmányos eszmék ébresz­tése és fentartása által hasznos a’ testvérhon­ra nézve ; azért ha jelenleg csekélyebb is mit Erdély adhat, annál, a’ mit nyer, politicában a’ csekély segítséget is elvetni sokszor vég­veszélyre vezető és ki nem pótolható botlás. Mondani talán fölösleges , hogy az egye­sülésnek most más politikai fejleményeket meg­előzőleg kellene történni, mert a’ két nemzet külön kormány, külön törvényhozás alatt most kevés év múlva anynyira eltávozhatnék egy­mástól , hogy jövendőben az egyesülés évről évre nehezebben legyőzhető akadályokon kel­lene hogy győzedelmeskedjék. De hihető, hogy együtt tovább is haladnánk egyesített erővel, mint külön külön elválasztva. Ha politikai kifejlődésünknek egy hatal­mas előmozdítója lenne a’ két hon egyesülése, nemzetiségünk fentartásának nélkülözhetlen fel­tétele; mert midőn legördül az alpok csúcsá­ról a’ hógomolya, ki tudja előre megmondani , mily rombolásokat fog okozni a’ rohamlavina. Midőn megkezdődött az európai mozgalom, ki tudja annak határát, következményeit ellátni ; ki tudja előre jóslani , mely nemzetek marad­nak baráti viszonyban , melyek fognak egymás ellen támadni; ’s nem jöhetnek-e körülmények, melyekben fajunk minden részleteinek szoros e­­gyesitése is, alig lehet oly erős az idegen á­­zsiai nép biztos fennmaradását eszközölni ; ’s lehet, elnyomatunk külön külön, kik egyesülve elég erősek lettünk volna fentartani magunkat. Az erdélyi magyar, főkint székely elem egy ki­­ tim

Next