Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)
1848-01-14 / 317. szám
(«liTjihai kappest, letejtelő hava utolsó Díipjáig mindenütt bé végződjenek. Sr/OHIOSlljVii’, decemberben 1817. A mivelt világ elismerte, hogy izlésfinomitás, erkölcsnemesités, nyelvmivelés ’s a’ nemzetiség terjesztésére nagy béfolyása van a’ szinészetnek , miért a’ miveltebb országokban királyi pártfogás gyámolitja. Ily szempontból, de mindenek felett a magyar érdekek iránti rokonszenvből, pártfogolja városunk közönsége is a’ szavaló művészet ezen ágát, valahányszor a’ jószerencse egy kis szinész-csapatot hoz körnekbe. v Szinifűvészet utján nálunk nagyon szükséges hatni az átalános mivelődésre, mert a’ dolgok felöli hibás fogalom, félreértés, balitélet még mindig nagy szerepet játszik ; mi mindenesetre arra mutat: kiskorúságban élünk, ’s a’ szellemiség sokaknál szűk körben mozog. Mi természetesebb mint, hogy a’ színvilágban látva, hogy érintett hibáink mi gyakran tétetnek nevetségessé , menekülni óhajtunk tőlük. Zélényi Lajos igazgatása alatti színész-társaság több mint egy évnegyed óta dicsekszik pártfogásunkkal , mely társaság, akár tagjainak becsületes jellemét, akár a’ buzgó igyekezetét tekintsük , megérdemli méltánylásunkat. — A' napokban székvárosunk fiának 1. F.nek két eredeti vigjátéka hozatott színre, nem nagy számú nézők előtt, mivel a’ közönség egy része összebeszélt, nem jelenni meg koszából az előadáson, a’ szerző gyanusittatván egy a’ Divatlapban megjelent czikk írásával, melyben nemzetünknek erényei úgy mint árnyoldalai, hízelgő alakban, de meg voltak említve. Egyébiránt jól számoló közönségünk, mint követeink számolásakor , úgy ez alkalommal is roszul vagy éppen nem számított, mert egy kis, de lelkes töredék megjelenvén, az előadás véghez ment, ’s a’ hatásosabb jelenéseket hangos tapsvihar kiséré. A’ darabok nevei voltak: ívét halott, mely, mint e lapokban is említve volt, már tavai Dézsen tetszéssel adatott; a’ másik: Egy kép a’ fiatal házasok életéből; mindkettőben a’fiatal házasok közötti, többnyire alaptalan szerelemféltés ostoroztatik. A’ komikai helyezet ’s nevetséges ellentétek folytonos derültségbe i»tárták a’ nézőket. A’ színészek is mindent elkövettek a’ darab érdekében, ’s helyesen fogák fel a’ szerepek jellemét, melyeknek élethű színezésére a’ Zelényi pár, Sz. Róza, Posa a’ legszebb sugarukat kölcsönzék a’ színészet világából. A két darab közt M. L. Nemzeti hangok czimü költeményét az igazgató lelkesedéssel szavalta. Celestin ur is megfordult közöttünk , ’s Mór Károly szerepében lesz vais fellépendő , hahogy az a’ szerencsétlen lábnyomás nem történik , mely vele nemcsak színpadunkat, hanem még városunkat is elhagyató. Kis dolgok sokszor húznak nagy következményeket magok után : egy elhullatott keziyü, vagy egy felfordult pohár viz határozt e egykor Anglia sorsát, de a’ vigyázatlan lépésnek legtöbbször rosz következései voltak : azért Celestin úr ügyeljen máskor lépteire , mi pedig legyünk kissé lovagiabbak , mert az elkényesedett nemzet napjai megszámlálvák , oltsunk magunkra nemzeti büszkeséget, erőt és kitartást, legyünk loyalisok, ’s ne lássúnk kísérteteket ott is , hol nincsenek. Egyezzenek belé önök érdemes tanács baloldali tagjai,, hogy Dobokamegye rendei hozzánk jöhessenek gyülésezni : nincs miért féljünk a bureaucratia túlnyomó befolyásától ; a’ megyei elem nem fogja elnyomhatni az egészen utasfaju városit, sőt a szellemiség sokkal nagyobb körben fog mozoghatni. Ma annak idejében nem elleneztük volna az országos főútvonalnak városunkon keresztül vitelét, most Szamosújvár egyik középponti helye lenne nem csak az anyagi, de szellemi előhaladásnak is. 3 Mindenütt virad körültünk :— hát ideje, hogy ébredezzünk valaha. Most kelletik felvirulnunk , vagy soha! Sz . 11 j vár 1. Ulál’fi az elemi iskola belsje elhanyagolt ’s évek óta homályos időben börtönhöz hasonlítható vala. A’ jól rendezett iskola kellékeit itt egy ülő padul használt gömbölyű fa, egy örökös tógádban levő asztal és egy megfehéredett fekete tábla tevék. Most új tanítónknak, több alkalmat megkísértve, aláírás útján sikerült (mert az egyház pénzét ily semmiségekre nem pazarolják) néhány kegyes úr és úrnő szíves adományaiból pár hét alatt az iskolaházat ablakokkal, ülő és ió padokkal szóval a’ czélnak és kényelemnek megfelelőleg felszerelni. Ezért a’ lelkes adakozóknak ’s eljárónak köszönet a’ nemzedék nevében. Említendőnek vélem, miszerint a’ felszólítottak egyike néhány garas helyett gúnyirattal pártfogolá azon iskolát, hol maga, gyermekei vettek, részén ’s még vesznek nevelést, akkor midőn hibás számításaira szálakat nélkülöz. Ha mindnyájan ilyen pártfogók volnánk, hová lennének az iskolák ! Mezei. NYILATKOZAT. Miután némelyek a’ ,,Hazánk“ 114 és 153 ik számaiban megjelent ,,Miklós urfi mint újdondász“ czímű czikkek írójának tartanak, ezennel kinyilatkoztatom, hogy én azon czikkek mtja nem vagyok. Egyszersmind felszólítom ,,Hazánk“ szerkesztőjét, hogy a’ nevezett czikk írójának valódi nevét lapjában közölje , ezzel véget vetendő a’ gyanusitgatásoknak, mikkel egyért oly sokan, méltatlanul illettétnek. Kolozsvár tébhó 12-én 1848. Gr. Lázár Kálmán. Hjíkt SzlóVak e’ lap 276-dik számában megjelent krakkói czáfolatra. A’ czáfolat bevezetését tevő hoszszu szófűzet után, melynek zavaros gondolatszövegén nehezen tudván eligazodni, csak anynyit vehettem ki, hogy iskolai seniorságomat kefélik „újabb jeleit ódám — mondják — erőszakoskodásaimnak az egyházi vizsgálat és az arrói tudósítás keletkezése után.“ Tudnia kell a’jámbor olvasónak, hogy czáfolók valamint gondolkozásukban, úgy nyelvekben elütnek a" közönségestől : a’ mit a’ közgyakorlat felsőség és törvény iránti engedelmességnek , meg igazsághozi erős ragaszkodásnak mond, az nyelvükön: erőszkoskodás. Ez értelemben fordul elő az erőszakoskodás mindig, a’ czáfolat igen sok helyein. „Fejérvári urnák szavain az a' gyanúsítás ömlik el —igy írnak czáfolók— mintha mi részvétlenek volnánk a’ nép nevelés iránt. Menynyiben igaz ez, ítélje meg az olvasó abból, hogy a krakkói népcsoport egy igen tágas, egésséges iskolaházat épitett ’s at, hogy a’ népnevelésre áldoztunk csak ebből is látható.“ Engedelmével czáfolóknak, nem tehetem hogy ne tudassam, miképp azon cserepes ház, melyről itt szó van, ’s melyben ma a’ pap lakik, soha nem készült iskolának, sem a’krakkói népcsoportnak, anynyival kevésbé czáfolóknak nem került egy fillérjükbe sem, ilyesmivel lépni világ elébe, nem nagy szerénységre mutat. A’ leégett papilakról írják czáfolók ,,hogy már évek óta felépült.“ Nem épült kiz a’ jámbor olvasó, pedig ugyan csak várták , hanem felépítők a’ nemes egyház tára, 's egy két selejtesnek nevezettek adományából. Kár volt erről is nem állitni, egy járást, hogy a’ krakkói népcsoport, meg a’ „tisztább rész“ építtette. „Jobb lesz vala, igy siót a’ czáfolat rólam, temérdek kihágásai helyett a’ nép nevelés körül fáradozni, ’s az azt élőm ózditani kivánó hőbb lelkü pártolók nemes adományait nem saját hasznára fordítani, ugy szintén botrányos lényeivel azt nem akadályozni, s nem kénytetni egyházunkat ivekből álló terjedelmes panaszszal lépni fel a’ pap ellen.“ A’ tengely, mely körül az ezen állításban foglalt gyanúsítások kerekei forognak , az , hogy én a’ népnevelés elősegélésére szánt ’s kezembe adott adományokat hűségtelenül kezeltem, magam tulajdon hasznára fordítottam. Az idvezitőre, czáfoló urak, meggondolásé mekkora bűnt követének el , midőn tolvajsággal vádolnak hírlapi téren ? Tehet-e ember ember ellen ennél nagyobbat? Tudom ugyan én, hogy: „Le crime fait la honte et non pas l’échalfaud“ ; tartozom azonban a’ megsértett becsület nevében kérdezni önöktől : ki? mikor? hol? mit? ad a kezembe a népnevelésre , mit önhasznomra forditok ? ha ezekre nem felelnek törvény előtt érvényes bizonyítványokkal , vagy — mert hiszek az örök igazság diadalában — felelni nem bírnak , nem vehetik rész néven , ha az esetre, ezennel a’ két haza olvasó közönsége előtt, állításukat rágalomnak nyilvánítom. Azt állítják továbbá czáfolók , hogy : a’ méltóságos főconsistoriumhoz ellenem benyujott piszkokat „három híján minden hallgató alá irta.“ Az aláírók és írottak öszszes száma huszonegy , a’ hallgatók öszszes száma pedig százegy , ide nem számítva a'i- iabelieket és a’ helyt nem lakó , de birtokos pártfogó urakat. Ez egy példából is világos, menynyi hitelt érdemel czáfolók minden állítása. F. urának a’ czáfolatra idézett ezen szavaira: „ilynemű panaszt a közös törvény oltalma alatt irni nem lehet“ — igy okoskodnak: „mi pedig úgy vélekedünk, hogy éppen lehet, ’s ha bé nem tudja a’ panaszló állításait bizonyitani, a' törvény szabott utat miként kelljen az a la p ta 1a n u 1 vádlókat megbüntetni. Hogy lehet czáfolóknak, tettleg megmutaták; de már az iránt szabadjon kétkednem, hogy a«*zért — mint állítani láttatnak — mivel a’ törvény büntetést szabott reá, így aztán elaggott anyámnak , hogy hamarább örököljem vegyonát, mérget nyújtanék, ’s azt felelném kínzó lelkiiszeretemnek , vagy az üldöző törvénynek : lehet, mert a’törvény büntetést szabottá’ mérgezőre. Tagadják még tovább czáfolók , hogy az írástudatlanok általok „t1nszoltattak volna a’ felolvasáskor a’ vádakat magokénak ismerni“ de én úgy hiszem, hogy egy népes gyűléssel ,s egy törvényes testület jegyzőkönyvével szemben egy-kettő tagadása igen csekély suly is. Nehéz sóhaj kés czáfolok kebléből méltatlan személyemet illetőleg „vajha oly barátságos karokra most is méltó lenne, a’ milyennnek mi öleltük, szerencséseknek érezve akkor magunkat, midőn körünkbe hoztuk“ E’sóhajra legyen szabad sóhajjal felelnem. Az időből ily iratom áljegyzőkönyben , megelőzőm utáni Sánta Sámuel földi zavaros pályáját bévégzé e’ zavaros egyházban febr 6-án ; ki tudhatja? Csak hinnünk, ’s remélnünk szabad itt alatt az isteni, határtalan kegyelem talán tisztább pályát mért ott fen, földi salaktól tisztult lelke elébe. Kecsegtető reményben, ’s némi vallásos hitben lebeg előttem, az övénél tisztább pályám, e’ rendetlen gyülekezetben ; ’s bizom , hogy hitem megtart engemet. Vajha e’ hit megtart vala. Állítják a’ többek között azt is. esperes úrról — csak azért, hihetőleg, hogy a’ gyanúsításokból ki ne jöjjenek — „papunk pártolását valamint akkor, úgy most is, meggyőződése ellen is egész az illetlenségig viszi.“ Meggyőződését nem tudom: pártfogásával nem vagyok szerencsés dicsekedhetni , sőt megfordítva, czáfolókat segél *) E’ czikk írója, minapi szerk. értesítésünk következtében, felhatalmazván bennünket czikkének közölhetővé módosítására, azt ezennel rövidítve ugyan, de úgy hiszszük, lényeget nem csonkítva , közöljük azonreményben, miképp az illetők hírlapi térré éppen nem való, további vitázásoktól meg fogják kímérni az olvasó közönséget .Nerk.