Erdélyi Hiradó, 1848. január-május (314-374. szám)

1848-03-26 / 338. szám

8erint ! ELOFIZETÉS. Elsy oly nagÿ fontosságú időpontban hívjuk fel a’ t. olvasó közönséget előfizetésre, mikor bámulatot ’s kimenetelük iránt aggodalmakat, reményeket keltő, szóval várakozást feszítő bel- és külföldi események oly érdekességre emelék a’ hirlapolvasást, minőhez hasonlót évtizzedek sem mutattak fel mostanság. Újévtől fogva teljesszámú példányokkal nem szolgálhatunk , mivel azonban jelenleg minden perez világérdekű eseményeket hoz elő , ’s újabbakat, talán hasonlókat, talán nagyobbszerüeket, kedvezőbbeket hord méhében, hogy e’ nevezetes fordulat óta történtekről, lapunkból ezután előfizetőink is öszszefüggő értesülést menthesenek . • SZ.ólíl8B8114 OSI KiOZtdve j 8111 i UM VOgCig terjedő i (SOS'ia U ra. rend ki via SI előfizeté$t IBylililllk Itegy r fl j a va I ezti itt beti , i dejek oráni megrendelésekért esedezvén. Kik lapunkat csak npn!l$'jlinlll$i eviieg3P&Cll*C kívánják megrendelni, 3 fjpf 30 lil'l p. fizet e n d U e k. Szerk» Tartalom. .Hazafiak ! Petitio, tis loti Maiyarorszag. Halljuk ! Becs. küllőid. Kolozsvár. Hirdetményei . Siazaliak! Európi szólott és e’ szózat mesftydörgő vann, mint a’ világ létezése előtti nl.égyenís szó és leli A Magyar ország. Mutathat-e fel hasonló példát a’ történészet? Két rövid hó lefolyta alatt egész Európa , uj alakot öltött ; pedig ujjaitokon felszámíthatjátok elvérzett néhány vértanúját a’ szabadságnak, mely most száz milliónak jön be Edigió közös tulajdonává. És az anynyi honfivér szentelte magyarföldre , talán mert Isten meghallgatta a’ költő imáját, miként megbünhödte már e’ nép a’ múltat ’s jövendőt — a’ magyar földre , ez átalakulás nagy napjaiban, még eddig Istennek hála, egy csepp polgárvér sem hullott. Tudjátok-e mit jelent ez: Magyarország újjá született egy csepp vér nélkül. A’ classicitas aranykorában évtizeden keresztül milliók lettek a’ hadisten martalékivá — egy szerelmi kalandért; febr. 24-kén 1848-ban pedig 300 frank hull el Páris ’s mart. 13-án 30 —40 némethonfi bées utczáin, s Európában, a’ muszka és ozmán birodalmakat kivéve, nincs többé jelene az absolutismusnak, ’s jövője bizonyosan a’ kivételképp említett két monarchiában sem. A’ XIX. század megdicsőűlt, túlhaladta önmagát. Olvassátok, mitmai lapunk „Es jön Magyarország“ czim alatt hoz ’s kételkedjetek, ha tudtok, hogy az 1848-dik Silvester nap lementével nem fog két magyar hazát látni egyet, vagy egyet sem. A’ capacitatio stádiumain túl vagyunk, ezt nincs miért indokolni. Az a’ kérdés : mit kelljen nekünk , kik eddig Erdélyország valánk , tenni legüdvösebbet, legczélszerűbbet ? !Vagy kérdés, de honfi buzgalom, tiszta szándék és erős akarat által nem megoldhatlan. Vették önök a’ nyilatkozványt, mely jeléül annak , hogy a’ magyar nemzet kebelében csak volt, de már nincs pártkülönbség, volt pártfőnökeink b. Jósika Lajos és id. gróf Bethlen János által van aláírva. És e’ nyilatkozvány kifolyása egy oly nagy számú gyülekezet öszhangzó közakaratának, milyen csak Kolozsvár városában minden kasztkülönbség nélkül alakulhatott. Első pont alatt találják önök az uniót. Ez egy igében rejlik minden jövőnk. És ez ige, ha mindjárt öszszedugott kezekkel várjuk is be a további fejleményeket, meg fog testesülni , vagy .... az alternatívát felebb megintik. Azért legyen szabad hinnünk , hogy nincs Pozsonytól Vaskapuig egy józan magyar polgár, kinek magasztosabb óhajtás élne ke idében, mint a’ két hon egyesülése. És azt akarjuk, hogy Pozsonytól Vaskapuig Isten képére teremtett minden lény, imádja bár mely nyelven teremtőjét, higyje, mikép a’ két haza egyesülése nélkül nincsen számokra üdv. És ha unió van , megoldvák részünkre is a’ nagy reformkérdések, melyek a’ historia tanúsítása szerint fokozatát képezik a’ polgárisodásnak. Lesz akkor közös teherviselés, lesz törvény előtti egyenlőség, lesz szabad birtok és a’ százados sérelmek megszűnnek a’ nemzet életfáján rágódni. De bárha mindezek az unió nagy eszméjének elmaradhatlan eredményei, úgyszólván rétegei , lobogónkra mégis az unióhoz melléklénk némely részleteket. Nem mintha sorsuk eldöntése tőlünk függene, mert ezek már kivívták diadalukat, hanem mert lejárt kora a’ politikai taktikázásnak. Hadd tudja meg minden , kit a’ sors nem is áldott meg anynyi elmefejlettséggel, hogy a’ végzet utmutatását megértse ’s bélássa az isten kézvezérelte események bűvös lánczolatát, hadd tudja meg, ki csak természet adta józan észszel bir, miként ütött a’ kiengesztelődés nagy órája. A’ nép , mely kivül állott eddig az alkotmány sánczain , egyszerre fogja megnyerni mind azon javalmakat, melyek lassú átalakulás utján csak tizedek ’s századoknak szoktak lenni gyümölcsei. De csak egy feltétel alatt: ha a’ hon nyugalmát, a’ személy- és vagyon bátor létét szentségtelen kezek fel nem zavarják. Ide legyen irányozva legfőbb törekvésünk : világosítva balhitet, félreértést, nyugtatva aggodalmakat , oszlatva kételyt, reményt bizalmat keltve kishitüekben ,s tettleg is őrködve vaderőszak ellen. Hazánk nagy fia Kossuth monda martius 14-kén az ország rendeinek, mikép legnagyobb feladatuk vigyázni, hogy az események vezérlete a’ mozgalmak által ki ne rántassék kezeikből. Mi nem szólunk országosan egybegyült rendekhez, mi e’ hon boldogságát szivén hordozó minden értelmes , becsületes polgárnak kötjük szivére ama nagy jelentésű szavakat. Uraim ! a’ magyar nemzet kivivta önállását , független , felelős kormánya van , az igazgatás középpontja a’ hon szive. Ő felsége, a’ most már igazán első magyar király trónja dicsőbb , szilárdabb mint valaha ; a’ kormány, melyet a’ nemzet közbizalma istápol, erős , hatalmas leend. A’ közhaza közös érdekén kivül bármi képzelt érdekek melletti erőszakos fellépés hitvány csendzavarás színét viselné, melyben elvérzettek emlékét rokonszenv ’a tisztelet helyett kárhozat és megvetés fogná követni; vagy mindnyájan és önkint rohannánk anarchia vagy zsarnok rabigájába és semmivé lennénk siratatlanul. Azért uraim óvakodjunk a’ XIX. század most kivívott dicsőségére homályfoltot vetni. Tartsuk meg mind végig a’ mérsékletet, és e’ kitörés ideje bizony felette rövid lesz, melyet eddig oly nemesen tanúsítottunk. Éljen a’ magyar király! Éljen az egy magyar haza nádora! Éljen a’ magyar független, felelős kormány! Legyen közöttünk béke, szabadság, jó &!egyenlőség és mérséklet! Pozsony mart. 17. Szabadságunk és függetlenségünknek oly rég hirdetett igéje testté lön!.... A’ nemzet óhajtását a’ trón magáévá tette... E’ pillanatban a’ nép, mint nemzet él!... Ma délutáni 5 órakor érkezett meg Bécsből küldöttségünk , ’s Pozsony polgárai, a’ magyar ifjúság egygyé olvadt nemzeti őrserge közt, a’ villogó kardok százai előtt, 146nlltal Lajos következőleg hirdeté a’ nép ezreinek Magyarország új chartáját : „ Uraim ! Mint a’ magyar szabadság hírnökei üdvözöljük Magyarhon szabadságának napját. (Öröm rivalgások.) Oly nemzet közepette, mely a’ szabadság iránti lelkesedés végett semmi ösztönzésre, semmi ingerlésre nem várt, — ily népnek közepette, midőn az eseményekben maga az isten szól, röviden szólok Magyarhon szabad polgáraihoz. — Megjöttünk Bécs falai közül, hol az absolutismusnak századokon keresztül tartogatott rendszere öszszedőlt. (Harsogó öröm kitörések.) Testvéri szeretettel fogadtattunk azon nép által, mely a’ szabadság kivívásának tettére Pozsony falai közül kapta a’ biztató szót. (Sokszoros éljen !) A’ mi közelgésünknek hire Austria számára az alkotmány megadásának percze volt. Mi hiszszük és reméljük, hogy a’ szomszéd birodalom népei azon alkotmányt, mely most szóban van, tetté fogják érlelni. Mi minket illet, még nem sok hetek előtt az volt kívánságunk, hogy reformjainkban, törvényeinkben, közigazgatásunkban nem Bécs, hanem Buda felé haladjunk.