Erdélyi Lapok, 1932. szeptember (1. évfolyam, 195-218. szám)

1932-09-02 / 195. szám

4 I. évfolyam, 195. szám. Erdélyi Lapok Az Árpádkori freskóiról világhírű gelencei régi templom újraavatása Kézdivásárhely. Saját tud. Augusztus 28-án nagy ünnepsége volt a Székelyföldnek. E na­pon avatták újra az immár világhírű gelencei régi templomot, melyet a biztos pusztulástól megmentett a székely-magyar kultúra. Az ava­tási ünnepségre a Székelyföld legtávolabbi vi­dékéről is csoportosan jöttek az emberek és délelőtt 11 órakor, amikor megkondult a temp­lomba hívó harangszó, több mint háromezer ember sorakozott föl a templomi zászlók alá, hogy fegyelmezetten felvonuljon az ünnepség színhelyére. Az aránylag kicsi templomba azonban még negyede se fért be a népnek és ezért már eleve gondoskodott a rendezőség arról, hogy kint, a templom előtti téren szin­tén legyen mise és szentbeszéd. A templomban dr Péterffy Lőrinc kézdt­­ordai főesperes tartott misét és Szalay Mátyás, a híres egyházi szónok tartott szentbeszédet. A tábori oltárnál Bögözy József szentkatolnai plébános misézett és Ujlaky János zabolai köl­tőpap prédikált. Az ősökről beszéltek a késő unokáknak, a kiáltó köveket hozták bizonyságtételül, hogy kilencszáz esztendők előtte is már kulturált és Istenfélő volt a székely. Ez a mi erősségünk és ez az általunk követendő helyes út, mely to­vábbi évezredek viharán át is meg fog tarta­ni, meg fog védeni. Az időközben majdnem hatezer főre fel­szaporodott tömeg áhítattal hallgatta a beszéde­ket és lelkében új erőt gyűjtve oszlott szét, hogy ebédeljen, majd ismét összegyűljön a délutáni népünnepélyre, melyet a község ren­dezett. Az egyházi szertartáson megjelent kisebb­ségi életünk számos vezető férfi a családjával. Gróf Mikes Árminna két leányával, dr. Szent­­kereszthy Béla és dr Abrudbányay Ede képvi­selők, dr Török Andor, dr Molnár Dénes és még sok kimagasló személyiség. Megjelent dr Graciun Nicolae vármegyei prefektus és Cergi Pop Viktor vármegyei ideiglenes bizottsági el­nök is. Úgy az egyházi, valamint a délutáni ün­nepségeken is szépen szerepeltek a sepsiszent­györgyi, zabolai és köröspataki katolikus da­lárdák. A híres freskók, melyeket most már nem kell féltenünk az elpusztulástól, rendkívül sok látogatót vonzanak Gelencére és nincs nap, hogy idegen látogatója ne lenne a templomnak. Egy szőke, lelkes fiatalember, gróf Kálnoki Hugó szürke ruhában, gyors mozdulatokkal, erélyes utasításokkal mindenütt ott van, ahol rendelkezésre szükség lehet, ő az ünnepség főorganizátora. Több ennél, ő valósította meg a gelencei templom megrenoválását, az ő munkája, lelkessége, törhetetlen igyekezete hozta össze az anyagi lehetőségeket ahhoz, hogy a Székelyföldnek ilyen megbecsülhetetlen műkincs adassák. Pedig új földesúr ezen a vidéken. Egészen regénybe illő. Valami két évvel ezelőtt hozta haza egy váratlan örökség Németországból, ahol gyermek és ifjú éveit töltötte ... Egy szót sem tudott magyarul. És nekilátott nemcsak a nyelvtanulásnak, hanem a komoly, céltudatos és nemzeti munkának is. Amint megpillantotta az ősi gelencei templomot és tudomást szerzett a falak vakolata alatt rejlő értékekről, valóság­gal megihlették a nagy múltat lehelő ódon kö­vek és romok. És nem volt többé nyugta, amíg elő nem teremtette azt az összeget, amely a templomnak Sebestyén mester műértő utasítá­sai mellett való gondos, — de sajnos, csak részleges — renoválásához nélkülözhetetlenül szükséges volt. És az ünnepségen zamatos magyarsággal fejezte ki nemtetszését, ha valami nem klap­polt úgy, ahogy Ő azt a német pedantéria lég­körében finomodott érzékkel eltervezte. És igen tartalmas, majdnem hibátlan magyarsá­­gú, mély magyar érzésre valló nagy beszédet mondott az ünnepségek során Szalay Mátyás dr sepsiszentgyörgyi espe­res-plébános, a költő-pap, ünnepi szónok, szár­nyaló beszédben a századok távlataira és tanul­ságaira megrendítő erővel mutatott rá. Szinte megelevenítette varázsló szava a primitív mű­vésziességükben megkapó freskók alakjait: a szenteket és ősöket, de a régi nagy fájdalma­kat és tetteket is. Mindenki könnyes szemmel, forró áhítattól áthatott lélekkel érezte, mit je­lent ma nekünk ez a temlpom a múltból mint­egy feltámadottan, hatalmas, intő szimbólu­maival a múlt megbecsülésének és a hittel­­nézésnek az elkövetkező századok, sorsok, szenvedések elé. És gróf Kálnoki Hugó, aki önmagában is szimbólum, a nemzethez visszatalálás szimbó­luma, felvetette a gondolatot nagy, merész­­lendületű beszédében, amit a templomudvar sokadalmának mondott: — Jelent-e valamit, hogy ma, amikor mindenütt csak leépítenek, minden rombadőlni készül, ma, amikor betevő falatra is alig telik a népnek, mi mégis áldozunk, mégis építünk és feltámasztunk romjaiból egy ősi templomot? Jelent-e valamit ez a munka és áldozat? Igaza van. Sokat, nagyon sokat jelent. J. B. A katolikus nagygyűlésen résztvevőket árkedvezményekben részesítik a kereskedők — Felhívás a nagyváradi vendéglátó családokhoz — örvendetesen szaporodik napról-napra a nagygyűlésre jelentkezők száma, akiket az alábbi nagyváradi cégek 10—15 százalékos árengedményekben részesítenek. Kedvezményt adó cégek: Vendéglősök­­ Központi Katolikus Legényegylet étterme, str. Alexandra, Teleky-ucca 13, Czipóth Ferenc Kato­likus Kör, Balaskó Ferenc, str. Vlahuta (Szent Já­­nos-ucca) 27, Doorzsák Lajos, strada Vlahuta 31, Eisele Antal, Piata Unirii (Szent László-tér) 2. Csikmadarasi Szőcs Dénes (Andriska-féle vendelő), Tímár- és Körös-ucca sarok, Krajcsik István, volt Széchenyi-vendéglő, Fülöp István, Európa-szálló és étterem, pályaudvar mellett, Babrik József, Lukács György-ucca 5b. Kék Macska, Leitner Ferenc, Ka­­pucinus-ucca 10. Nagy Lajos, Strada Take Ionescu (Körös-ucca) 5. Kis Pipa, üzletvezető: Borsy, Szent János-ucca 5. Ipar — Kereskedelem t őzszem, könyv- és papírkereskedés, kegytár­gyak gazdag választékban. Orsolya-zárda épület, 15 százalékos engedményt ad a nagygyűlésen részt­vevőknek, Marton József úri- és hölgyfodrász, Or­solya-zárda épületében, Fő-ucca 6. Tarján Gábor órás és ékszerész, Fő-ucca 6. Orsolya-zárda épület, Elizabeta fényképszet, Fő-ucca 6. Orsolya-zárda épület, Rapid férfi divatüzlet, Fő-ucca 7. Kefe- és Játékáruház, Havranek, Apolló-palota, Bulevardul Regele Ferdinand 12. Farkas J. Lajos, szövött ké­zidivatáru- és selyemraktár, Fő-ucca, Bulevardul Regele Ferdinand 1. Czillér Imre Áruháza Úri- és nőidivat, szőnyeg, függöny, selymek, fehárneműek, Piata Unirii 2. Szabó Dénes modern fényképészete. General Mosoiu (Kert-ucca) 2. Unicum sportüzlet, Orsolya-zárda épülete. A résztvevőket arra kéri a rendezőség, hogy jelentkezésük alkalmával közöljék a ren­dezőséggel pontosan, mikor, melyik vonattal érkeznek és hogy a közös ebéden óhajtanak-e résztvenni. Ugyanakkor Nagyvárad társadal­mának is szíves figyelmét kérik arra vonatko­zólag, hogy az idesereglő idegenek vendéglá­tására felajánlott lakásokat a Népszövetségi Hitelintézetnél (Reg. Carol. 5., Kat. Kör) Zöldy Bertalan igazgatónál bejelenteni szíveskedje­nek. A katolikus nagygyűlés kultur­­estélyének műsora: A nagyváradi katolikus nagygyűlés al­kalmából szeptember 10-én, szombaton este fél 9 órakor a Katolikus Körben tartandó kul­­turestély műsora a következő: 1. A Nagyváradi Magyar Dalkör énekli Andrássi Ede karnagy vezetése mellett: a) Andrássi: Jelige, b) Várady—Gaál: Szent Ham­vak c. műénekeit. 2. „A kereszténység szabadság-eszméjéről“ beszél: dr Paál Árpád, az Erdélyi Lapok fő­­szerkesztője, az Erdélyi Kát. Akadémia tagja. 3. Klank Jenő hittanár, baritonista, énekli: a) Stradella Pieta Signore és b) Loewe: Spi­­rito Santo c. műénekeket. Zongorán kiséri: dr S­z­a­l­a­y Elemér zenetanár. 4. Mécs László költő verseiből ad elő. 5. Fischer Gabriella Beethoven C. Dur versenyét játsza, második zongorán kiséri S­z­a­l­a­y Stefánia zenetanárnő. 6. P­a­k­o­c­s Károly „Századok Királya“ c. misztériumának utolsó felvonását előadják a Központi Kát. Legényegylet műkedvelői. Templomfestést cím a kMAi8 v­íj­iai te - BjaPfAM 'emPlom' tételek mellett HfSlICfg rch­ill festo. Târgu-Mure?, st. Ugorul No. 6. Több kitüntetés és dicsérő levél. Húszezer éhes orosz bányász hagyta el a szovjet bányáit Az idegenek részére kiadott élelmiszer­­mennyiséget felére vágták le.­­ Súlyos élelmiszerhiány az országban Moszkva. A szovjet egyik nagy kiterjedésű bányavidékén, a Donetz medencében, elége­detlenség tört ki a bányászok között úgy, hogy az elmúlt két hónapban 20.000 bányász hagyta el munkáját. A munkások elégedetlenségét a szovjet máris érzi, mert amíg márciusban na­ponta 186 ezer tonna szenet termeltek, augusz­tus első napjaiban mindössze 85—100 ezer ton­na volt. A „For Industrialization“ című újság azt írja, hogy a bányászok magasabb fizetéseket és jobb megélhetési viszonyokat követeltek. Az eltávozott szakmunkások helyét napszámosok­kal váltották fel, akik 75—100 rubel fizetést kapnak havonta. (Egy rubel körülbelül fél­­dollárnak felel meg.) A munkások élelme­zésre havonta körülbelül 70—120 rubelt kény­telenek költeni. Szovjetoroszországban ezenkívül súlyos élelmiszerhiány is mutatkozik. Legalább is er­re vall az a körülmény, hogy az országban tartózkodó idegen munkaszakértők élelmiszer­mennyiségét felére vágták le. Eddig sem volt az országban bőséges az élelmiszer, de az ide­geneknek megengedett élelmiszermennyiséget eddig még soha sem csökkentették. Ennek da­cára is az idegenek még mindig több élelmi­szert vehetnek, mint az átlagos orosz polgár. Az idegenek jelenlegi havi élelmiszer­­mennyisége a következő: 7 kiló hús, kilója 2—3 rubel, 3 kiló hal, kilója 1 rubel 10 kopek, 2 kiló liszt, kilónkint 90 kopek, 1 kiló vaj 5 rubel, 3 kiló cukor, kilónkint 95 kopek, 60 to­jás, tíz tojás 1 rubel, 3 kiló kolbász, kilója 6 rubel, 3 kiló sajt, kilója 3 rubel 50 kopek, na­ponta 800 gram kenyér, kilója 43 kopek. Ed­dig az idegenek kenyeret korlátlan mennyi­ségben vásárolhattak. Az idegen diplomaták és újságírók még mindig a régi, nagyobb mennyiségű élelmiszert vásárolhatják.

Next