Erdélyi Lapok, 1934. április-június (3. évfolyam, 63-130. szám)

1934-04-01 / 63. szám

4 politizál a szív... Irta: Dr­eitter József, országgyűlési képviselő, a magyar­ párti parlamenti csoport főtitkára Unom azokat a felebarátaimat — szeren­csére kiveszőben van a fajtájart, — akik népte­­len utcasarkokon háromszor is körülnéznek nagy óvatosan, amíg diszkrétül „csak neked, mert benned meg lehet bízni, de az Istenre kérlek, ne add tovább, abszolút biztos forrás­ból tudom“ és más efféle nagyképű bevezetés után fülembe súgnak valami rettenetes marha­ságot. A kritika hiányának, a szerény önjellem­zésképpen optimizmusnak megtett korlátolt­ságnak és a hősi pózzal leplezett komikus gyá­vaságnak e furcsa keveréke fűtötte, bolondí­totta, de tán kicsit vigasztalta is a nekibusult kedélyeket. Ma kerékkötője minden egészséges megmozdulásnak, de még a dolgok, helyzetek, várható politikai és társadalmi fordulatok he­lyes megítélésének is. Nem sokra tartom azokat se, akik egy pár goromba frázistól csodákat várnak. Akik öklök rázását, padok verdesését követelik a Bucu­­restibe küldött szószólóiktól. Ó, vertek itt már padokat és ráztak itt már öklöket, de a rossz helyen alkalmazott hangoskodásnak mindig rossz lett a vége is. A magyar parlamenti tag­nak kétszeresen meg kell gondolnia minden szavát, minden gesztusát, ha nem akarja vég­zetesen összetéveszteni a maga elhivatottságát boldogabb és hasonlíthatatlanul kedvezőbb helyzetben levő román kollégájáéval. Egy perc­re se szabad felednie, hogy román kartársai­nak legnagyobb része nem ismeri sem a ma­gyar nemzetet, sem a magyar kisebbségi pro­blémát. S ez még a jobbik helyzet. Mert aki ismeri, azt még ma is holmi érthetetlen meg­torlást vágy izgatja; hiába fejtegeted, hogy nincs mit megtorolni, ez olyan ellenszenvvel fogadott erőlködés volna, mintha színésztől a szerepét, írótól a témáját, munkástól a kenye­rét akarnád elvenni. Tudnunk kell tehát, hogy bucuresti missziónk nem merül ki 'hazafelé' sandító öblös frázisok elszavalásában, nekünk mindenekelőtt rokonszenvet kell támasztanunk, barátokat kell találnunk s igazunkat úgy kell föltárnunk, hogy annak átütő ereje eljusson a szivekbe és elmékbe, de ott szeretetté s ne mé­reggé váljék. Nekünk nem az a hivatásunk, hogy érzékenységeket sértsünk, sebeket ejt­sünk, hanem az, hogy a tulajdon népünk fájó sebeire orvoslást keressünk. És mondjam-e, hogy mennyire nem szen­vedhetem a kicsinyhitűeket, akik egy ellensé­ges szó hallatára hideglelésbe esnek, akik teg­nap még légvárakat építettek, hogy ma már az élet­ folytatását is képtelenségnek lássák. Mondjam-e, hogy mit érzek a kisebbségi szenvedések vámszedőivel szemben, akik min­denütt a saját hasznukat nézik és egyéni ér­dekből azonnal, elejtik a lesújtott testvér élet­kérdését is; mit a nyájas bölcsekkel szemben, clak tudnak anélkül, hogy tanultak volna, bí­rálnak, de dolgozni nem segítenek, akik gya­núsítanak és rágalmaznak, hogy elidegenítsék a vezetőktől a népet, idelenn Bucurestiben pe­dig lerombolják a tekintélyünket, erőtlenné te­gyék a szavunkat, lehetetlenné tegyék a segítő beavatkozásunkat. Ó, m­ennyi fájdalommal né­zem az erők megtorpanását, a jellemek elko­pását, a tévelygők önámító, veszedelmesen romboló munkáját. Fáj a lelkem, de távolról sem esem két­ségbe. Mert ha itt-ott el is fog a keserűség, el­nyomja rossz érzésemet a nagy-nagy szeretet, amellyel átölelem ezt a mi kedves, okos fajtán­kat, átölelem a jó és igaz embereket, akik mégis csak elgázoló többségben élnek köztünk. Egészséges élniakarásommal szeretem azo­kat, akik bölcs és csöndes mosollyal figyelik az idő múlását és az évszakok változását, mert tudják, hogy el fog múlni az előítélet, elfogult­ság és igazságtalanság is, hiszen meg fog vál­tozni az ember egész gondolkodása. (Boldog Isten, de hányszor változott is már! Akárcsak az évszakok.. ) Szeretem, akik kitartanak, szeretem, akik olyan tisztességesek, hogy má­sok becsületes voltában nem kénytelenek kétel­kedni. Szeretem, minéffi syejthe­tésével) Műkö­désével az életet, a napsugarat, szeretem az apró örömöket és csekély szolgálatokat, ame­lyekkel embertársaim gondját enyhíthetem. És szeretem, véghetetlenül szeretem a Föl­támadásnak gyönyörű ünnepét. (Bucureşti, 1934). Erdélyi Lapok III. évf. 63. szám. — Vasárnap, 1934. április . pályázatok eredménye Pályázatunk, mely a legszélesebb körökben keltett érdeklődést, tervszerűen befejezést nyert. A zsűri a döntést titkos szavazatok útján hozta és a szava­zatok zárt borítékban Dr. Morariu közjegyző urnái voltak letétbe helyezve. A borítékok kinyitása a királyi közjegyző jelenlétében történt; az eredmény és ennek megfelelően a pályadíjak a következő pályázóknak ítéltettek oda: az I. dijat 5.000 lei a 10. sz. pályamunka: Lotz Vilmos ur, Sibiu a II. „ 3.000 lei a 2. sz. „ S o n n e n w i r t Zoltán ur, Arad a III. „ 2.000 lei az 1. sz. „ Mohy Sándor ur, Satumare a IV. „ 1.000 lei a 21. sz. ., S­z­o­p­o­s Kálmán ur, Bucureşti Azonkívül még 20 vigaszdíj — közöttük még egy további pénzdíj — került azon pályázók között kiosztásra, akiknek névsorát már első közönségpályázatunk eredményének kihirdetésekor közöltük. Ezen említett vigasz-pénzdíjat a zsűri MIRCEA MARCOS és BRATASANU P. százados uraknak, Alba Iulia és Th. ZAHARIA úr, Baduleasa, ítélte oda. A második közönségpályázatunkra is több ezer véleményt kaptunk fogyasz­tóinktól,, akik a díjmegállapító zsűri ítéletét a következő sorrendben — ha nem is találták el pontosan — mégis megközelítőleg megfejtették. Az első díjat, Lei 10.000 nyert: Inginer Fr. Schadt, Câmpina, Judeţul Prahova, Str. Griviţei No. 39. A II., III. és IV. dijat, egyenként Lei 1.000 nyerte: Edith Simon, Timişoara, Str. Miron Costin 8. Prohn Ernest, Timişoara, I. Ca­lea Circumvalenţiunei 6. Hamán Béla, Rimetea, Jud. Alba. Az V., VI., VII., VIII., IX. és X. dijat, egyenként Lei 500 nyerte: Barbara Fr­ank, Timişoara, Bemgasse 9. Bereczky Ferenc, Cooperativa de Con­sum „Hangya“ Viile Satumare. Aurora Gidófalvy, Cocoşi, U. P. Tg.-Mureş. Emilia Serbien­anu. Turda Uzinele Solvay. Tassy István, Arad, Str- Tribunul Dobra 4. Weisz László, Arad, Bulev. Regele Maria No. 13. Ezen közönségpályázatunk résztvevőinek további 50 vigaszdíjat juttattunk. A nyertesek névsora ezen újság kiadóhivatalában megtekinthető, azonkívül levé­lileg is értesítettük a vigaszdíjak nyerteseit. Közönségpályázatunk eredményének kihirdetésekor nem mulaszthatjuk el sok ezer barátunknak köszönetét mondani fáradozásaikért, értékes tanácsaikért, elismerő leveleikért, amelyekkel ragaszkodásukról biztosítottak bennünket. Bi­zalmukban nem fognak csalódni, mert minőségárunkkal várakozásaiknak mindenkor meg fogunk felelni. ERDÉLYRÉSZI DIANA FORGALMI R­­T . Alfonz spanyol király Olaszországban, Milá­nóból jelentik: Alfonz spanyol király,aki nem­régiben tért vissza Afrikából, ahol oroszlánva­­dászatokon vett részt, néhány napig Milánóban tartózkodott. Toledo hercege néven inkognitóban szállott meg az egyik milánói szállóban. A spa­nyol király Milánóból autóján felkeresi a többi nagyobb olasz várost is. Kávéházakban, vendéglőkben min­denütt kérte az „Erdélyi Lapok“-at. Kivégeztek két macedón terroristát, Belgrád­­ból jelentik­. A rendőrbíróság udvarán bitófán kivégezték Grandics Dimitri és Jovanovics Gav­­rilo macedón terroristákat, akiket az állam­vé­d­elmi törvényszék februárban halálra ítélt, mert a határon át hozott bombákkal és pokolgépek­kel különböző merényleteket követtek el. A két halálraítélt kegyelmi kérvényét a király eluta­sította. A kivégzésnél csupán a hatósági szemé­lyek voltak jelen.

Next