Erdélyi Lapok, 1934. április-június (3. évfolyam, 63-130. szám)
1934-05-20 / 99. szám
6 Erdélyi Lapok III. évf. 99. szám. — Vasárnap, 1934. május 20. REICHARD Petőfi a románoknál Egy Hatat székely tanár, az erdélyi román egyetem legelső bölcsészdoktora, összegyűjtötte és kiadta Petőfi román vonatkozású adatait. fJ kedvezemek, ha magja volna, elvetném la hó felett S ha kikelne, rózsaerdő koszoruzná a telet... S tuogyha feldobnám az égre szívemet. Melegítné a világot nap helyett!" Huszonegyéves volt Petőfi, amikor halk Urával így énekelt az emberszeretesről. Akkor még csak a sejtéseik ködös fátyolén keresztül derenghetett a jövő: egykor a világot fogja melegíteni lelkével. Nincs magyar író, még a világon közismert Jókai Mórt sem véve ki, akit annyira ismernének a külföldön, mint Petőfit. Kosztolányi Dezső írja: ha a művelt külföldi kiejti ezt a szót: magyar, a második szó, amelyet kiejt, bizonyára az ő neve. Idehaza pedig Petőfit, az emberi pártokból kinőt örök géniuszt, már csak szólamoknak papírerdején, rajongó és gyarló könyvek takaró rétegein keresztül lehet megközelíteni. Körülötte olyan buja tenyészet van, hogy gyakran alig látjuk tőle a magot... Azt hinnék, hogy újat mondani, újat írni róla képtelenség, hiszen könyvtárakra menő a róla szóló irodalom. Alsócsernátoni Veégh Sándor, a fiatal nagytudású, székelyföldi tanár megcáfolja ezt a felfogást. — A most megjelent bölcsészet doktori értekezése annak az ékes bizonyítéka, hogy a lángészről szóló legendát tovább is lehet szőni, a róla szóló gyönyörű nótát új szöveggel tovább is lehet énekelni... Az erdélyi egyetem első magyar bölcsészetdoktora könyvének tábláján e címet találjuk: Petőfi a románoknál. Mindenesetre szokatlan cím és sokan zavartan kérdezhetnék: mit kell ezen érteni, mit foglalhat maga,bán ez a furcsa című könyv? A Vákár-nyomda által ízléses kiállításban kiadott könyv előszavában a köszönet hangján szól azokhoz, akik a szerzőt támogatták abban, hogy a világirodalom számára készült Petőfi-fordítások és méltatások gyűjteményén levő régi hézagot munkájával kitöltse és Petőfi nagy szelemének román terrénumon is való hódításait bemutassa. Az első fejezetben futó pillantást vet Petőfi világirodalmi alakjára és megállapítja, hogy Petőfi Sándor nemcsak egy nemzeté, hanem az egész emberiségé. Ahogy Von Arnim Bettina, Goethe barátnője nevezi: Napisten, ahogy Coppée Ferenc hívja: a szabadság örökkévaló hőse, ahogy Frimm H. berlini egyetemi tanár aposztrofálja: minden népek legnagyobb költője. . Amikor azonban világirodalmi hódításai szaktanulmányokból ismeretesek a németeknél, franciáknál, olaszoknál, spanyoloknál, angoloknál, északi népeknél s a régi Magyarország kisebbségi népeinél, géniuszának román nyelvű hatásáról mondhatni semmit sem tud az irodalomtörténet. Veégh tanár értekezésének, kutatásainak célját ama fordítások és méltatások ismertetésében látja, amelyek Petőfinek polgárjogot szereztek a román irodalomban. Mint érdekes irodalom- és művelődéstörténeti adatokat elemezi az előfordításokat, amelyeknek elavult szű sorait szinte át kell írni a mai fejlettebb és tisztultabb nyelvre. Foglalkozik a múlt század kilencvenes éveinek kolozsvári folyóiratában, az Ungariában található negyvenöt köteményfordítással, amelyeket a műgond teljes hiánya jellemez. Majd áttér a melegérzésű, letona pitéti fájdalmak gondosszavú művészének, a brassói Josif C. Stefan rokon,lelkéből származó fordításaira és azoknak esztétikai elemzésére. A rokonlelkű költőt Petőfi vezeti be a költészetbe. A fiatal Josif Petőfi iskolájába járva, bontja ki először zsenge költőszárnyait: két első könyvalakban megjelent műve Petőfi fordításgyűjtemény. Ezek közül az első ma unikum. A harcias Goga nemzetpolitikai okokból fordítja Petőfit. Fordításaiban nemzetét szolgálja, tanitja, forradalmasitja. Loichilă V., Iorga régi, Bucureștiben megjelenő folyóiratában, a „Floarea darurilor -ban fordit sok hivatottsággal. Soricu, bucureşti tanár költői tehetség Petőfi fordításaiban is. Banciu Axente, a brassói Laguna-líceum tanára, a legtermékenyebb román tolmácsolója Petőfinek. A fiatal Todor tanár, a Román Akadémia tisztviselője, jelenleg a János Vitéz fordításán dolgozik. Több magános, árva fordítás is található a különböző folyóiratokban. Az országos, sőt a határokon túl is nagy érdeklődésre számottartó tudományos értekelezésből megtudjuk azt is, hogy Petőfi híres jelszavát, a Votum Petőfianum-ot kétszer is lefordították románra. Ez a hat jambikus sorból és harminchat szótagból álló egyetlen versszakasz tizenhárom szóban fejezi ki azt az életfogadalmat, amelyet Petőfi egészen rendkívüli életével megvalósított. A „szabadság, szerelem“ költőjének ezt a jóslatszerű programját eddig huszonhárom nyelvre fordították le Érdekes, hogy szintén kétszer került fordításra „A hóhér kötele“ is; ez a „nyomornak és bosszúnak dramatizált rémregénye“. A Petőfiről szóló román méltatások nagyrészt prózaiak, de van közöttük lírai költemény is. Legjelentékenyebb Goga Oktáviának Petőfihez intézett magasszárnyalású költeménye. Mindenesetre a tizenegy német, három francia, négy olasz és egy angol költemény magasztalásával versenyezhet. Ebből az értekezésből tudjuk meg azt is, hogy a tizenkilenc külföldi költőn kívül, a magyarok közül kettőszáznegyvenketten dicsőítették költeményekkel Petőfit. Huszonketten magasztalták színdarabban. Mintegy hatszáz olyan szépirodalmi magyar munka van, amely Petőfire vonatkozik. Veégh tanár doktori disszertációjában kiváló értéket képvisel a függelékben közölt kimutatás, amely a románra fordított költemények névsorát fordítóit és lelőhelyét adja. Megállapítja, hogy huszonkilencen fordítottak Petőfiből. Nyolcszázhuszonhat költeményéből 198 a fordítások száma, ami aránylag kicsiny szám. Magyarázatát az évszázados politikai súrlódáson kívül abban is találja, hogy a románság művelt elemei, legalább az erdélyiek, Petőfit az iskolában eredetiben olvasták. Az értekezés újszerűsége, időszerűsége, tárgyilagos hangja is lelkiismeretes, fáradságos a dal,gyűjtése mellett emberi szempontból is olyan mű, amely megérdemli, hogy mindenütt megismerjék és különösen a középe iskolás magyar ifjúság megbecsülni tanulja belőle a magyar lángelme nagyságát. Miután az értekezés úgy a magyar, mint a román irodalmi körökben méltán feltűnést fog kelteni, érdekelt: hogyan jutott a szerző arra a gondolatra, hogy Petőfi után kutasson a román irodaloimban és közéletben? Kérdésünkre a következő lelkes magyarázatot adta Veégh tanár: — Diákskoromilmű román irodalmi tankönyvemnek a végén néhány Petőfi költeményt láttam átültetve a legjobb, a legktterzőbb fordítók tollából. Sokszor elolvastam addig, míg egyik-másik verset már könyv nélkül is tudtam. Úgy éreztem, nekem valahogyan közöm van hozzájuk. Több, mint másnak. Különös melódiát pendített meg bennem az a néhány sor írás. Ha valaki akkor megkérdez, diáskarcom bizonyosan belepirul s nem tudtam volna hirtelen megmondani, hogy mit is szeretek bennük. Múltak az évek és ma Petőfi korával a vállamon, talán meg tudnék felelni. Elmondanám azt, hogy voltam én is azon a tájon, ahol Petőfi a legboldogabb volt és amely életre hívta a „Szeptember végén”,s amely olyan szép, mintha a költő képzelete után alkotta volna a természet. Sokáig voltam, tizenhárom évig. Évekig jártam iskolába Nagybányán, ahol Petőfi is megfordult és meghalni szeretett volna, ha már nem halhat meg az Alföldön. Éltem én is szalmafedeles-kunyhós kis faluban, ahol csak Petőfi híres vendéglátóinak, a Teleki grófoknak kastélya hirdeti azt, hogy az ember számára van más tető is, mint a szalmafödél. Ahol a falu parasztjának primitiv élete s a grófok műveltségének magasyomatus ága szomszédok. Voltam Kővár vidékén, boldog gyermekéveim ott játszottam végig. Azóta is visszavágyom az akácillatos ég alá, az öreg Szamoshoz, amelynek partján ma is áll a „kis lakocska“, ahol megláttam a napvilágot. A vidékre, ahol a szatmármegyei nap melengető sugarában, egyetértésben húzódik meg az alföldi ringdsu kalásztenger, az erdélyi susogásu kukoricatábla és napraforgós föld. Ahol a zsindelyes elemiben már akkor két nyelven tanított a tanítónő, hogy nem magyar anyanyelvű társaim is megértsék. Ahol a régi békés időben az evangéliumi ige öltött testet a fogékony gyermeki lélek tisztaságában, amikor arról szólt: szeretnünk kell Istent és egymást... Nagyon messze kerültem onnan térben és időben egyaránt, pedig családom ősi fészkéhez itt közelebb vagyok. De az emlékek néha ma is felújulnak s előttem felrajzolódik egy színes mozaik, ahol mindent meg lehet találni abból, amit életnek nevezünk: népeket, küzdelmeket, örömet és fájdalmat. Erdély földje ez a mozaik, amelyre olykor ráeszmélek, ahol a költő valóra váltotta hitét, ígéretét, 26 évvel meghalt a szabadságért... A köszönet hangján kell megemlékeznem volt professzoromról, dr Kristóf György egyetemi tanár úrról, aki Petőfi román vonatkozású adatainak összeszedésére figyelmemet felhívta és kutatásaim közben is tárgyi és módszeres útba igazítással látott el. Köszönettel gondolok azokra is, akik célom elérésében támogattak és felhívták figyelmemet az ismeretlenség homályába rejtőzködő, kusza szálakra, így Banciu Axente urra, a brasovi Saguna lyceume tanárára, Todor P. Ábrahám urra, a Román Akadémia tisztviselőjére, Soricu Ursu János bucureşti tanár-költő urra, akik szives jósággal segítettek és akikben Petőfi élő fordítóit tiszteiksem. Különben illetékes körökben is értékelik a munkámat, amit bizonyít az is, hogy egyházi főtanhatóságom készül kiadni munkámnak a román kötetét. Albert István. Molyirtó-szerek: Globol, Insecticid, Fitt, Flytox, Kámfor, Dalmátporok, patsehuli Bagaria-molypapír, Naphtalin legolcsóbban szerezhető be Farkas István „Apolló“ drogériájában, Oradea, Bulevardul Regele Ferdinand 7.