Erdélyi Lapok, 1935. április-június (4. évfolyam, 75-128. szám)

1935-04-02 / 75. szám

4 Wurst Utóda (ég Oradea, bív. Reg. Ferdinand 71b. Fű­szer- és csemegekereskedésében legolcsóbban sze­rezhető be mindennemű börtös és fű­szeráru. Azuga rusdi­­ hordó 130.—,­­ drb 1.50, 2.—. Oste óriás 14.—, 16.— Bismark óriás 15.—. Majonézes halsaláta, zacusca, olajos főzelék-konzer­­vek, sajtok, valódi lika túra, friss étolaj 1 liter 40.— lei. W* Aradh­egyaljai borok, 1 liter rizling 18.— lei. US® Ütközet hóban és sárban — A húsz év előtti champagnei csata — Mikor 1914-ben Európa nemzetei hadba­ vonultak, úgy látszott, hogy a méreteiben egye­dülálló világháború nem fog sokáig tartani. „Mire lehullanak a falevelek, minden katona otthon lesz“ — mondotta Vilmos császár. — Rövid háborúra gondolt a fővezér és egyszerű közlegény egyaránt. Ennek megfelelően szerel­ték fel a hadserget is. Másként történt. Az első háborús esztendő végén keleten még folytak a csatározások — változó szeren­csével, ellenben a nyugati fronton kifejlődött az úgynevezett „állóharc.“ A hadviselő felek kény­telenek voltak az orosz-japán, valamint a bal­kán háborúból ismert harci módszerhez, a lö­­vészárok-harcászathoz folyamodni, jóllehet az a hadműveleteket csak elodázta s egyre kilátás­talanabb­á tette a háború befejezését. A központi hatalmaknak választaniok kel­lett két eshetőség között: vagy védelmi háborút folytatni nyugaton és teljes erővel támadni ke­leten, vagy pedig nyugaton támadni és véde­kezni keleten. Az előbbi terv mellé állott Hötzendorf, Hindenburg és Ludendorf, Falken­­hayn vezérkari főnök ellenben csak mellékes hadszíntérnek tekintette az orosz frontot s nyu­gaton akart támadni. A kétféle terv miatt ellen­tét támadt a vezérek között. E­chmann-Itol­ vég egyik kihallgatásán kérte a császárt, nem lássa le Falkenhaynt vezérkari főnöki tisztéről és ne­ Bangha Béla: Római útikalauz Számos képpel, tervrajzzal 63 Roma színes térképével. 100 lei és portó. Kapható az ERDÉLYI LAPOK könyvosztályánál vette ki helyébe Ludendorfot. A császár tagadó választ adott. Végül úgy alakult ki a­ helyzet, hogy Falkenhayn engedett, lemondott a francia offenzíváról és négy újoncokból álló hadtestet küldött keletre. Lényegesen jobb helyzetben voltak a szö­vetséges hatalmak. Az orosz hadsereg óriási emberanyaggal rendelkezett. Igaz, hogy csak felszerelést küldtek neki a Dardanellákon ke­resztül s magára hagyták. Nyugaton viszont összegyűjthették egész haderejüket, hogy Né­metországot leverjék. Terep­nehézségek A rögzített belga—francia front Nieuport­­tól kiindulva kétszáz kilométer hosszúságban dél felé, háromszáz kilométert keletnek, vé­gül 200 kilométernyi távolságban ismét délnek haladt. Ennek az arcvonalnak több igen gyenge részlete volt. Különösen Rheims és az Argon­­nes-ek táján, azon a területen, melyet a fran­ciák „champagne paiuleuse“-ne­k neveznek. Franciaország legszegényebb földje ez. Talaja meszes. Csupán­ felül van rajta vékony föld­réteg. Gránátok lecsapásánál fehér mésztölcsé­­rek repültek a levegőbe. Víz alig szivárog rajta keresztül s nagy esőzések idején az egész terü­­let egyetlen nagy pocsolyává lett. Gyéren lakott vidék. Házak hiányában fedezékeket és erdei barakokat építettek a katonák, melyek eső ellen kevéssé, gránátok ellen egyáltalában nem adtak menedéket. Francia kísérletek és támadások kedvezőbb volt e vidék stratégiai tekintet­ben. Mélyebb frontáttörés esetén a szövetsége­sek elszakíthatták volna a német haderőt tarta­lékjaiktól s az Argonnesektől az Északi-tengerig göngyölíthették volna fel a német állásokat. Érthető tehát, hogy a franciák itt próbálkoztak. A tél folyamán harcászati szempontból több je­lentéktelen összecsapás történt anélkül, hogy a franciák egy kőhajtásnyira is előbbre jutottak volna. Előtöréseikben új harci eszközökkel pró­bálkoztak. Szappőröket küldtek előre. Árkokat ástak, azokat összekötötték harántgátakkal. Ak­nákkal robbantottak, lángvetőkkel támadtak a német katonákra s amikor állásaikat elérték, a francia tüzérség az általa adott tűz szórókéré­jét előbbre helyezte. A gyalogság ekkor előbb ritka sorokban, majd sűrű oszlopokban indult támadásra. A németek védekezését rendkívül megnehezítette a lőszer silánysága és annak hiánya. Szinte tehetetlenek voltak a messze­­hordó francia tüzérségi ütegekkel szemben. Mégis Einem tábornok rajnai és westfáliai ka­tonái mindent elkövettek, hogy Joffre első nagy offenzívé­ét meghiúsítsák. A német ellentámadás 1915 febr. 16-án 8 órakor heves tüzelés kez­dődött. A becsapódó gránátok a német árkokat és fedezékeket csakhamar betömték. Kétórás pergőtűz után, két hadtest francia gyalogság egyszerre indult támadásnak. Csakhamar meg kellett állniok. Támadásuk összeomlott a néme­tek mozgó ellenállásán, mely éppúgy bevált, mint a franciák pergőtüze, önként elhagyták t. i. a tüzérségi tűz alatt álló frontrészeket s amikor az ellenség azokba behatolt, oldal- vagy ellentámadással kiverték, öt héten keresztül hullámzott ide­s­tova a harc e területen. Rend­kívül elkeseredett küzdelem folyt éjjel-nappal szüntelen. Hullott a tüzesvas, a hideg záporeső és sáros mész. A német katonák emberfeletti kínokat állottak ki. Nagy veszteségeket is szen­vedtek a német csapatok, de megvolt az a vi­gasztalásuk, hogy Joffre stratégiai terveit fölé­nyesen megsemmisítették, sok harci tapaszta­latot szereztek, amit a további csatákban fel­használtak. Ajánlok legolcsóbbtól legdíszesebb kivitelig ke­ritesfonatolkat, kertek, baromfiudvarok, szőlők stb. bekerítésére. Vaskapuk, ajtók, sodrony­fonat betéttel. Sodronyszövetete malma­­szati célo­ra. Kívánatra ingyen és bérmentve árjegyzék és mintakollekció. Bozsáksodronyáru­gyár Oradea tesz Telefon: no. Nincsenek felnőttek! Ma: Kinizsi Andor Ahogy a múlt vasárnap felmentem Pók Danihoz, aki igen kedves és régi barátom, nagy zűrzavart találtam náluk. A család legifjabb sarja, Pistike, a sarokban térdelt és az orrát tö­­rülgette, az asszony a dívány sarkában sóhajto­zott,“ Dani pedig olyan emberevő ábrázatot vá­gott, mintha pont házbérnegyed lett volna. — Na, mi baj van? — mondtam könnye­dén, hogy közbelépésemmel enyhítsek a szem­­mel látható feszültségen. Pistike szipogott tovább, de az asszony megszólalt, ám nem volt benne semmi köszö­net, mert csupán ennyit rebegett: — Ah, szóra sem érdemes... Dani azonban már az asztalt verte és min­dent kipakkolt: — Persze, semmi! Szóra sem érdemes, amit ez a komisz kölyök művelt?! Alig hat éves még és máris rettegésben tartja az egész házat! Nem elég, hogy naphosszat avval az átkozott trombi­tájával bosszantja az embert, amit az anyja vett neki karácsonyra, ma a szomszédasszony is pa­naszkodott rá, hogy papírgombócokkal navi­­gálja a folyosón! — Nono — szóltam közbe békítőleg —, hi­szen gyerek és mi is voltunk fiatalok. — De ennyire nem rakoncátlankodtam soha! — rikkantotta Dani. — Mit csinált a va­csoránál is?! Addig kellett neki vacakokba, amíg egy hajszál híján el nem törte a kávés­csészéjét. Hát ez így nem lehet tovább! Ha aztán az ember kissé megleckézteti a fickót, akkor ke­gyetlennek, emberevőnek titulálják. Pedig meg kell nevelni a gyereket, hiszen maholnap felnő és mi lesz vele, ha komisz marad?! Egyszer már meg kell komolyodnia! Csönd lett. Ezt a pillanatnyi viharszünetet használta fel Pistike s azt remélve, hogy meg­jelenésem amnesztiát fog eredményezni szá­mára, félbeszakította a vizsgálati fogságát és hozzám rohant evvel a csatakiáltással: — Bácsi, játsszunk vonatosdit! Én leszek a mozdony. Ám az atyai szigor azonnal megakadályozta a „filléres gyors“ megalakulását: —­ Leszel ám . . . majd megmondtam mi­csoda!! Hagyd a bácsit békén. Majd pont led fog szamárkodni. Jobban tennéd, ha nagy fiú létedre már leszoknál arról a sok vacak játék­ról! Azzal ágyba dugták az ipsét, hogy ko­molyodjon. Mi ellenben leültünk egy kis bridzsre, mert elvégre is az ember meglett kor­ban már nem játszhatok vonatosdit, hát bridzs­zsel szórakozik. Bár utólag kissé megbántam, hogy nem maradtam a vonatosdi mellett, mert azon aligha vesztettem volna el hat pengőt, míg ezzel a komoly, elmefoglalkoztató művelet­tel igen. Daniék bridzsben verhetetlenek. Természetesen mi­után felkerekedtünk és egy kis üdülésre letelepedtünk az egyik kávé­­házban. — Az ember annyit dülöng, lót-fut, robotol egész nap — mondta Dani —, hát igazán ráfér egy kis szellemi pihenés. Már kitűnő hangulat csapongott a terem­ben. Alighogy beléptünk, tízen is színes papír­­golyókkal kezdték bombázni a fiatal, szép Dink­­­ét és negyedórán belül valakinek sikerült is úgy szemen baggyintani őnagyságát, hogy egész este könnyezett belé. — Uggyan, fiam, hát mit csináljunk — mo­solygott Dani, amikor a panaszkodó neje dü­höngött — elvégre ez csak játék, hecc s az em­ber igazán nem tehet ilyen véletlen incidensről. Majd én is úgy igyekszem, hogy valakit jól fejbe tréfáljak, így aztán mi is hárman gőzerővel kezd­tünk dobálózni. A szomszéd asztalnál az ősz ta­nácsos irgalmatlan hamisan és hangosan sípolt állandóan egy papírfurulyával és közben vígan lengette a tarkóján levő vörös fezt. Sajnos, ne­künk már indián tolldísz jutott, mert a vendég Erdélyi Lapok IV. évf., 75. szárm. — Kedd, 1935. április 2.

Next