Erdélyi Lapok, 1935. július-szeptember (4. évfolyam, 130-203. szám)

1935-07-05 / 130. szám

4 Erdélyi Lapok IV. évf., 130. szám. — Fentek, 1933. július 5. BEALKONYULT a vaduzi sikereknek A festőién szép Vaduz és Lichtenstein hercegségre rossz idők járnak A modern kor kalandokat és izgalmakat kedvelő szülöttjének kitűnő alkalom idegei fel­­frissítésére a zürichi tó melletti úton a hó­hegyek magasságából leautózni a Rajna­­völgybe, minden útépítési szabályt merészen sértő vakmerő kanyarok, szédítő szakadékok és a tóba zuhanó meredekek között. Az út olyan keskeny, hogy szembejövő kocsik nem térhet­nek ki egymásnak, valamelyiknek hátrafelé menve kell utat engednie. Akik ezt a rom­an­­tikus, csodaszép utat járják, legnagyobbrészt igen prózai lények, ez ugyanis a Zürich—vaduzi síber­vonal. Bizonyos respektust éreztünk a börtönön kívül időnként életüket kockáztató síberek bátorsága iránt, akik ilyen kevéssé biz­tató utakon bonyolítják le üzleteiket. A zürichi tavat magunk mögött hagyva, Lachenen és Sarganson keresztül halad útunk a Rajna-völgy felé. A reggeli napsütésben csillog a hegyek kö­zött fekvő ködfelhő, alatta és fölötte sötétlenek a sziklák. A 2000 méter sziklaóriások tetején és a szakadákokon sziporkázik a hó. Alagút­­szerűen kiképzett fahídon szalad át az autó. A múltévi áradáskor leszakadt híd pótlására épí­tették. A hídon túl idillikus folyóvölgyben ve­zet tovább az út. Az egyik hegyormon várbás­tyával, csipkézett tornyokkal ékes hercegi kas­tély, a völgyben és a domoldalon villákkal tar­kított házsor. Ritka nagy ellentét: a romantikus­­környezet és a­ rideg próza. Ez ugyanis Vaduz, a sikervilág ismert központja. Vaduz virágkora A világháború előtt lelkes turistákon kívül alig-alig ismerte valaki a kis német nyelvű fe­jedelemséget. Lichtenstein hercegség világhírét az inflációs korszaknak és élelmes pénzügy­­miniszterének köszönheti. Amikor egész Euró­pában megmozdultak a vagyonok és igyekez­tek menedékhelyet találni a háború utáni sú­lyos adóztatás elől, jelentkezett egy magas cí­met viselő úr, aki helyet ajánlott a menekülők­nek. Szolid, finom, diszkrét helyet, ahol előre ki lehet alkudni a fizetendő összes adót és köz­terhet, méltányos pausálösszeg ellenében állam­polgárságot is lehet szerezni, ami a fő, alkal­matlan érdeklődők rendelkezésére álló nyilván­tartások nem okoznak fejtörést a szegény és szemérmes tőkésnek. Az előkelő úrnak Európa pénzpiacain rendkívül sikere volt. Nyakra-főre alakultak a vaduzi holdingok, a kis hercegség jól megélt az adópaulálékból, állampolgársági díjakból. A lichtensteini állami bank egymillió svájci frankos alaptőkével és a hercegség „korlátlan garanciájával“, a hercegség nagyságával arány­ban nem álló idegen tőkéket kezelt. Különböző országokban meglepetéssel konstatálták a va­duzi útlevéllel érkezők számának megszaporo­dását, a törvényszékeken vaduzi vállalat égisze alatt működő alapítások szaporodását. A vaduzi konjunktúra, a szép napok nem tartottak sokáig. Vaduz hírneve lassan hírhedt­séggé változott s világkrízis által egyes álla­mokban kiváltott drákói rendelkezések Vaduz szabad mozgását erős korlátok közé szorítot­ták. Szerettük volna tiszteletünket tenni a kor­mányzat valamely illusztris tagjánál, Hoop von Eschen kormányfőnél, vagy Büchel Péter vagy Schädler József kormánytanácsosoknál, de, sajnos, látogatásunkkor hivatalos ügyben tá­vol voltak. Ez érthető is, mert Vaduz ügyei többnyire a mindössze 15 órányira fekvő euró­pai centrumokban dőlnek el, amit az is bizo­nyít, hogy az európai fővárosokban tartózkod­nak a hercegség konzulátusai is. Csupán Ar­gentínának, Hollandiának és Perzsiának van­nak Vaduzban tiszteletbeli konzuljai. Úgy lát­­szik, ezekkel az országokkal legélénkebb az összeköttetés. Minthogy 6 svájci frank ellené­ben sikerült megszereznünk Vaduz és egész Lichtenstein hercegség összes h’-ainak fon­­tos névsorát, foglalkozását és lakáscímét, kíván­csiságból megnéztük a konzulok polgári fog­lalkozását és megállapítottuk, hogy az argentin konzul banktisztviselő, a holland konzul építő­mester, csak a perzsa konzulnak nincs más foglalkozása. A hercegség összes lakosainak száma 14 községben kereken 10.000 lélek. Va­duz fővárosban egymagában mintegy 1700 em­ber él. Bármily tekintélyesek ezek a számok, az kétségtelen, hogy a vaduzi vállalatok, ipar-* telepek és finansírozó intézeteknél impozáns külsőségekre, túlzott munkáslétszámra nem kell számítani. Megmondhatjuk pontosan, Lichtenstein hercegség összes ipari munkás­létszáma 2000, ebből Vaduzra mintegy 3—400 fő esik. Fő iparáguk a műfogkészítés. Ez ada­tok alapján kellő értékre szállítható le a va­duzi központtal európai országokban működő ipartelepek és vállalatok jelentősége. Harminc évre előre lehet adót fizetni — engedménnyel A közelmúltban még az volt a csábító híre Vaduznak, hogy ott talán nem is kell adót fi­zetni. Ez legalább is idejétmúlt állítás. A her­cegség vagyonadót, jövedelemadót, személyi adót, használati adót, örökösödési adót, örök­hagyói adót, ajándékozási adót stb., stb-t szed. A vám sem ismeretlen fogalom. A benzin ára például literenként 19 rappen, a vám 17, össze­sen 36 rappen, éppúgy, mint Svájcban. A hol­dingok és vállalatok legalább féltől egy ezrelék adót, ezenkívül osztalékadót kötelesek fizetni, az adó összege 100 svájci franknál évenként ke­vesebb nem lehet. Egy nagy előnye mégis van a vaduzi adó­rendszernek, a pausálé, az előrefizetés. Joga van a vállalatnak 30 évre előre kifizetni az adót. Joga van az örökhagyónak még életében kifizetni az örökösödési adót, és ez esetben „aki gyorsan ad, kétszer ad“ jelszóval igen jelentős engedményeket kap az, aki a kölses időnél előbb fizet. A négyötödrészben mezőgazdasági terme­lésből élő és termését idegenforgalomban érté­kesítő Vaduzra és Lichtensteinre általában rossz idők járnak. A turisták előtt az igazán rendkívül vonzó, festői környezet csábító hatá­sát bizonyos mértékben csökkentette e pénz­ügyi hírhedtség. A vaduzi nyaralás híre bizo­nyos kellemetlen mellékzöngét kapott. A svájci valutához csatlakozás az aranyvalutás orszá­gok megfizethetetlen árait hozta magával, ami szintén alapos ok az idegenforgalom csökkené­sére. A kereskedők, a mintegy 800 ágyat szám­láló szállodák tulajdonosai és az egész lakosság panaszkodik, hogy a szezon pár hetes mérsé­kelt forgalmát kivéve, egész évben hiányzik a vendég. Az előre felvett adómegváltások, pau­­sálék elfogytak. Az állampolgárság nem csábít már. Mind nagyobb gond az állami gépezet fenntartásához szükséges összegek előteremtése. Az elégedetlenség egyre nő. A környező orszá­gokban életbe léptetett szigorú rendelkezések és tilalmak szinte lehetetlenné teszik új üzletfelek szerzését. Így jutott el a kis ország odáig, hogy mi­után élelmes pénzügyminisztere idillikus nya­ralóhelyéből hírhedt sikerközpontot csinált, a konjunktúra véget ért, a nyaralóhely jó hírneve odavan, most se pénz, se posztó. Vájjon nem tapasztalja-e az emberi hálátlanság nem ritka példáját az egykor semmiből jólétet teremtett élelmes vaduzi pénzügyminiszter? A római katolikus Nővédő „Anyák napját“ tart vasárnap az Orsolya-zárdában­ Az anyákat ünnepli a Római Katolikus Nővédő Egyesület vasárnap délután 5 órakor az Orsolya-zárda nagytermében. Májusban úgy összetorlódtak a különböző előadások, hogy a Nővédő nem tarthatta meg a rendes évi Anyák napját. Holott ő volt az, amely vá­rosunkban először indította meg az anyák kultuszát. Egy nap, illetve csak egy óra az egész évben, mikor a glóriásfejű anyáknak megköszönheti a gyermek, fiú vagy leány s a férfi vagy asszony is, azt a sok-sok jót és szé­pet, melyet az Édesanyától kapott a gyermek. Mert hiszen gyermek mindenki, míg az édes­anya él. Nem hivalgó, pompázó ünnep ez, csak szívből jövő szavak, melyek a szívhez szólnak. Egy csendes köszönet és feleletül egy kicsorduló könnycsepp. Csendes, de megható és évről-évre egyszer ünnepet ül a szeretet és hála. Legyen ott minden anya és apa és lássa, hogy még él a szeretet. Ágnes leányok, Margi­­tok, urleányok és fiuk jöjjetek ti is. Belépő díj vagy műsormegváltás nincs. Háziestély. A helybeli Központi Ka­tolikus Legényegylet ifjúsága július hó 7-én, vasárnap este 9 órai kezdettel tartja meg szo­kásos július havi háziestélyét, melyre ezúton hívja meg az összes egyleti családokat. Ezen estélyen fogjuk ünnepelni az országos dalos­­versenyről első díjjal hazatért Magyar Dalkört és a babérkoszorús első díjat nyert Liszt Fe­renc Énekkart. A győztes dalosok nem fizet­nek belépődíjat. Belépődíj csak 12 lej. Kitűnő zenéről, fagyl­altról és hűsítő italokról gondos­kodott a rendezőség. Tánc a nagyteremben, étkező és ivó a tenniszpályán. Fiúk, lányok, mindnyájan ott legyetek! Éjszakai tűz. Oradea. Saját tud. Az éjszaka negyed 1 órakor könnyen veszedelmessé válható lakástűz támadt a Cogalniceanu­ utca 51. számú házban. Meissner Márkus, a ház tulajdonosa és ő vette észre, hogy az egyik lakásnak a tetőze­tén gyanús füstfellegek törnek keresztül. Meiss­ner azonnal fölrohant a padlásra, ahol már lán­gokban állott a plafon, amely a kémény mel­letti gerendától fogott tüzet. A pillanatok alatt kivonuló tűzoltók néhány perc múlva eloltották a tüzet, amely így is jelentékeny károkat okozott Halálozás. Encze József hosszas szen­vedés után, 75 éves korában elhunyt. Temetése csütörtök délután 5 órakor volt a Halász kápol­nából. (Kegyelet). A Körösbe fulladt egy boltiszolga. Oradea. Saját tud. Tegnap este 7 órakor halá­los végű fürdőzés történt a második gát mel­lett. A halálos baleset áldozata Moga Trama 25 éves boltiszolga. A fiatal szolga Róth József Április 20 utca 24 szám alatti üzletében volt alkalmazásban. Maga nem tudott úszni és ahogy levetkőzött, rögtön belement a legmé­lyebb vízbe. A gátnál fürdőzők egyszerre csak észrevették, hogy az a fiatalember, aki az előbb vetkőzött csak le, hirtelen elmerül és többet fel se bukkan a vízből. A gyengébb idegzetű emberek a rémülettől rosszul lettek. A bátrabbak közül néhányan belevetették magukat a vízbe, de a hullámokba merült Moga Traiant nem tudták megtalálni. Telefo­náltak a tűzoltóknak, akik ki is vonultak két kotró­géppel és az éjféli órákig átkutatták az egész medret, Moga Traian holttestét azonban nem tudták megtalálni. A tűzoltók ma reggel is kimentek, most már a kotrógépek a máso­dik gáttól messzebbre is dolgoztak, azonban Moga Traian holttere még mindig nem ke­rült elő. A rekkenő hőségben elvesztette eszméletét és a gép közé zuhant egy fiatal faesztergályos, Oradea. Saját tud. A rekkenő hőségnek majd­nem áldozatául esett egy fiatal, 21 éves faeszter­gályos, a Fabriceus-utcában lévő Asztalosáru gyár Bisztricsányi István nevű munkása. Biszt­­ricsányi, a borzalmas melegben gépje mellett, hirtelen rosszul lett. Elvesztette egy pillanatra eszméletét és kezével belezuhant az esztergályo­­zó gépbe A gép kései balkezének három ujját roncsolták össze. Bisztricsányit a mentők a zsi­dó kórházba szállították, ahol összezúzott három ujját azonnal amputálták. A szerencsétlenül járt fiatal munkás már túl van a veszélyen, de örök életére nyomorék marad. Filléres kirándulás a Balaton mellé. A „Turista Élet“ augusztus hó 4-től a1-ig fillé­res kirándulást rendez a Balaton mellé a kö­vetkező útprogrammal: Augusztus 4-én és 5-én­­Budapest, 6-án Velencei tó, Székesfehér­vár, 7-én Siófok, 8-án a Bakony, 9-én a Vértes­­hegység, 10-én Balatonfüred—Tihany, 11-én Budapest—Oradea. Részvételi díj 1200 lej, mely összegben a vit­eldíj (kitűnő autóparron), vizum és szállodai elszállásolás bennfoglalta­­tik. Jelentkezni július 15-ig lehet Papp Lajos­nál, (Slavranek áruház, Apolló palota, Oradea).

Next