Erdélyi Lapok, 1935. október-december (4. évfolyam, 204-279. szám)

1935-10-01 / 204. szám

4 Erdélyi Lapok XV. évf., 204. szám. — Kedd, 1935. október 1. Az oradeai Magyar Dalkör sertegavatási ünnepe Ez év júniusában országos dalosverseny zajlott le a Székelyföld székvárosában. A dalos­versenyen az ország minden részéből összese­­reglettek a magyar dalárdák, melyek között­ a helybeli Magyar Dalkör a művészi­ versenyben indult. Derék dalosainknak ebben a művészi csoportban sikerült­­ elnyerniük az elő díjat, melynek fejében egy gyönyörű szép ezüst ser­leget­ hoztak haza Târgu-Muresről. A díjnyer­tes serleg avatása közvacsora keretében szom­baton este történt meg. A vacsorán résztvett az egész dalkör vezetősége, dr Bánáss László elnökkel és Kovács Kandid alelnökkel együtt, a Magyar Párt nevében Árvay Árpád főtitkár, a Liszt Énekkar nevében dr Krüger Jenő, a réti Sztáray Énekkar nevében pedig Daróczy Kiss Lajos. A családias hangulatú vacsorán dr Bánáss László dalköri elnök avatta fel a serleget. Bá­náss László avatóbeszédében visszapillantott a Magyar Dalkör addigi múltjára, amely nagyon szép eredményeket hozott. Hisz már a legelső versenyen, amikor a Magyar Dalkör még alig egy éves volt, meglepetésszerűen első díjat Triduum Kis Szent Teréz tiszteletére. A Szent Teréz plébánia (Iosia) Kis Szent Teréz névnapja alkalmából október hó 3-ikétól há­romnapos ájtatosságot tart a következő pro­grammal: . Október 3-án, csütörtökön reggel 8 órakor rendes mi­se, 9 órakor énekes nagymise. Este 0 órakor szentséges titánia és szentbeszéd. Ugyanez a program pénteken és szombaton. A szen­tbeszédeket­ P. Gábor Anastáz szentferenc­­rendi missziós atya tartja. Vasárnap reggel 8 és 9 óraikor cs. szentmisék, 10 órakor ünnepé­lyes főpapi mise, melyet Molnár D. Kálmán pápai prelátus, kanonok, általános püspöki helynek celebrál nagy papi segédlettel. Evan­géliumkor szentbeszédet mond P. Anastáz. Szentmise után Te Dem­o, ereklye csókoltatás és rózsaszentelés. Minden önzetlen Terézke tisztelőt elvár az Ő temploma! A Distributia és a városi tanács. A város te­rületén a Distributiának több modern, világváro­sias benzinkútja van, amelyekért nagy adót fi­zet a városnak. A városi tanács most az adót fel akarja emelni, ami ellen a Distributia természe­tesen tiltakozik, mert nincsen olyan külföldi autóforgalma, sajnos, Oradeának, hogy ezt az adóemelést indokolttá, tegye, a városi autók szá­ma pedig egyrészt csekély, másrészt maguk lát­ják el benzinszükségletüket, nem a kutakból vá­sárolnak, harcolt ki a dalosok lelkesedése. Ez évben pe­dig már a művészcsoportban szerepelhetett a Magyar Dalkör és ott is elismerésreméltóan képviselte a bihari dalkultúrát. — Ez a serleg még kicsiny, — mondotta Bánáss László, — én a versenyen láttam na­gyobb serlegeket is, amelyeket nagyobb dicső­ség jeléül adományoztak a győztes dalárdák­nak. Mi nem akarunk megállni ennél az ered­ménynél, hanem azt akarjuk, hogy a legköze­lebbi versenyről már a legnagyobb serleggel térjünk vissza. Ezután dr Krüger Jenő a Liszt Ferenc Énekkar részéről üdvözölte a serlegavató Ma­gyar Dalkört, Árvay Árpád pedig a Magyar Párt vezetőségének üdvözletét, dr Oláh Béla a helybeli magyar sajtó üdvözletét tolmácsolta, végül Daróczy Kiss Lajos a réti Sztáray Ének­kar nevében ürített poharat a dalkör vezetőire, karmesterére és minden tagjára. A mindvégig bensőséges hangulatú vacsorán a Magyar Dal­kör tagjai szép énekszámokkal szórakoztatták a vendégeket. Lorántffy Zsuzsánna háromszázéves urasztat térítőjét vasárnap este mutatta be a református leánygimnázium dísztermében a fejedelemasszony nevét viselő Jótékony Egye­sület. A felekezeti különbség nélkül szép s­zám­­mal egybegyűrt közönség előtt Csernák Béla református lelkész emlékezett meg a reformá­tusok nagyasszonyáról. Majd. Szűcs.. Ilos éne­kelte el Stradella: Imáját, mély átérzéssel, zon­gorán kísérte nagy precizitással Herman Ilus. Csernák Emikő szavalta el kedvesen Baja Mi­hály: Lórántffy Zsuzsanna c. versét. Az­­aján­dék­képen összegyűlt szőlőt és kalácsot a közön­ség barátságos hangulatiban fogyasztotta el. A megmaradt szőlőt a megvásárlók az árvaház­nak ajánlották fel. Az ünnepségen szolgálatot­­teljesítő hölgyeknek, az adományozóknak és felül fizetőknek köszönetet mond a Református Árvaház vezetősége. Az iparosok és hozzátartozóik az ipartestü­­l­etnél olcsó záru tűzifát kaphatnak. A bükkfa 190 lej, a cserfa 230 lej köbméterenként házhozszál­­lítva. Kérjük az iparosokat, hogy szükségleteiket itt szerezzék be, mert ezzel az ipartestületi mun­­k­ákat is támogatják.­­ Ugyancsak itt kapható a hivatalos órák alatt kedvezményes áru fürdőjegy úgy a Félix-, mint Püspök-fürdőkbe. Az el­nökség. A Dionysos szőlőszindikátus must­­akciója. A Dionysos szőlőszindikátus közli a nagyérdemű közönséggal, hogy a Parent Traian kioszkban tegnaptól, vasárnaptól kezd­ve must-pavilont állít fel, ahonnan a Monopol­­igazgatóság engedélye alapján az egész őszi szezonban olcsó és friss mustot fog a nagy­közönség rendelkezésére bocsátani. Ezt az­ akciót a Mezőgazdasági Kamarával karöltve to­vább folytatja és ugyaninnen továbbra is olcsó szőlőt bocsátanak a szőlőtermelők a nagyközön­ség rendelkezésére. A mustakció rendkívüli előnye, hogy a mustot a helyszínen friss szőlő­ből préselik és tekintettel arra, hogy a Monopol igazgatóság megadta a taxa- és illetékmentes­séget, ezen körülmény lehetővé teszi a must­nak minimális áron való eladását. Ezen moz­galom célja korántsem az, hogy a borkereske­dőknek és italmérőknek konkurrenciát csinál­jon, hanem az, hogy a szőlő és h­axsifogyasztást a nagyközönség körében népszerűsítse, mivel ezeknek a fogyasztása, tekintettel a mustnak és szőlőnek vitamintartalmára, egészségügyi szem­pontból van nagy fontossága, amit a mi közön­ségünk még nem ismert fel teljesen. Temetések: Béres István 85 éves korában Seleuson elhunyt. Temetése szerdán délelőtt 9 órakor lesz a seleusi plébánia­tem­­plomból. — Maian Lucretia 26 éves korában elhunyt. Temetése tegnap volt. (Erdélyi „Con­cordia“). Oradeai Ipartestületi Hitelszövetkezet Temet­­kezési Egyesülete értesíti „A)) csoportjának tag­jait, hogy Papp Gh. György tagunk maghalt. (418-ik halott). Ezért az esedékessé vált 10, illet­ve 11 lej minden egyes tag által befizetendő az egyesület pénztárába, vagy a pénzbeszedőnknek. Az elnökség. A Református Kör estélye. A Refor­mátus Kör Oradeán szombaton este, a Kato­likus Kör ezúttal zsúfolásig megtelt nagyter­mében tartotta meg nagyszerűen sikerült szü­reti mulatságát. Az estélyt nívós műsor vezette be. Sztiasznyi Róza, Nagy Irén és Balogh Nusi nagy tetszés mellett­ román nemzeti táncot tán­coltak. Ezután helyi műkedvelők előadták Farkas Imre Cseregyerekek című 3 felvonásos zenés vígjátékot: Kiss B. László, Bancsik Sán­dor, Tóth László, Anne Ödön, Sz. Osváth Hajci, Gáli Böske, Széles Gábor, Bancsik Barna, Fe­kete Rózsi és Sommer Dezső. Valamennyien kitünően játszottak s a nagyszámú közönségtől sok tapsot arattak. A darab rendezéséért Széles Gábort i­lleti dicséret. Végül palotást táncolt hat pár: G­aralyos Matyi, Petróczy Lajos, Balogh Margit — Széles Sándor, Szuper Iboly — Erdei Lajos, Kovács Juci — Bodó Imre, Fischer An­nus — Kovács József, Bartha Rózsi — Tóth László. Szóló: Fekete Évike. A palotást a kö­zönség kívánságára meg kellett ismételniök. A műsor után tánc volt reggelig. ségtanács tartja fenn. A legnagyobb részét 99 évre bérbe vette, egyes darabokat pedig örök­áron szerzett meg. A védelemnek ez az ideje természetesen rövid ahhoz, hogy e völgyekben ismét az őserdő legyen az úr, minden sajátos­ságával és szépségével egyetemben. Minden esztendő azonban ami eltelik, közelebb hozza ehhez a végső célhoz a tudományt és a termé­szet szeretetét, melyek e nagyszerű intézmény­nek alapjait megvetették. Az út a Nemzeti Park mellett az Inn völ­gyében Tirol felé halad. E föld sokszor volt vi­tás a szabad Raetia és a Habsburgok birodalma között. Sok véres háború folyt itt, míg a Habs­burgok uralmát Fontana, a „hármas kötés“ országának, Traubünden-nek nemzeti hőse még a XVI. században végkép meg nem törte. E harcos idők emlékét őrzi a tarasp­i vár­kastély, a középkori hadi építkezés egyik leg­szebb és legjobban ápolt emléke. A vár kelet­kezése a XI. századba nyúlik vissza. A XIII. században Habsburg Albrecht az úr benne. A vár azt a szépséget, amelyben ma ragyog és a múlt emlékét őrzi, legutolsó tulajdonosának Lingner drezdai nagyiparosnak köszönheti, ki óriási áldozatok árán tökéletesen helyreállí­totta. A vár hatalmas hegyekkel övezett széles fennsík legmagasabb dombos pontján áll s büszkén uralkodik az egész vidék felett­: ma­gas tornyának ép sisakja, a szilárdan össze­függő falak akkora eleven valósággal teleped­nek a látképbe, hogy a villamos vonaton köze­ledő vándor, ha némi képzelettel áldotta meg a természet, középkori kalmárnak érezheti ma­gát. A néputazás vándorainak vidám áradata e ponton, mely a nyugati svájci határ mentére esik, megfordul s igyekszik vissza életének megszokott medrébe. Az egymás mellett el­suhanó vonatokról ujongással s vidám jódli­­zással üdvözlik egymást ismerősök és ismeret­lenek. Bent a fülkében vidám társasjátékok folynak, másutt pedig öreg emberek meséit hallgatja a körébegyűlt kis kör. E két napon keresztül a Rhätische Bahn minden vonata telve volt azzal a néppel, mely itt mindent megteremtett. A vonatok még­sem voltak sohasem zsúfoltak, mert annyit in­dítottak, amennyi a jelentkezők tömegei szük­ségesnek tettek. Ritka alkalom a távolról jött utas számára az ilyen néputazási nap, hol ma­gával azzal a néppel ismerkedik meg, mely különben kívül marad a szállodák falain s legfeljebb a szállodai személyzet nemzetközi uniformisában kerül a szemei elé. A tájnak s a falvaknak sok titka tárul így fel a távoli vándor előtt azokból a beszélgeté­sekből, melyeket szíves és figyelmes utitársai­­val folytathat. Amikor a néputazások első nap­ján a Furka vonalon Chur felé közeledtünk, a havasi hegyoldalakon rozstáblák ötlöttek sze­meinkbe, melyeken az érőfélben lévő gabona akkora egyenletességgel és szabályossággal fe­küdt a földön, milyet sehol máshol nem lát­tunk. Útitársaink nagy buzgalommal magya­rázták e különös jeleségnek az okát: néhány nappal ezelőtt 15, centiméteres hó feküdt ezen az egész zöld és viruló tájon. A hó ugyan a tűző nap melegében ahogy mondani szokás, nyomtalanul eltűnt. Azonban nem annyira nyomtalanul, mert ez a simára hengerelt vetés­szőnyeg eléggé mutatta nyomait. Különösebb kár ebből nem származik. A gabonát úgyis sarlóval szinte szálanként gyűjtik össze a föl­dekről, azok a magas és széles létraszerű áll­ványok pedig, melyeket itt minden havasi ud­var körül látunk, arra szolgálnak, hogy a fo­kaikra csomókban felkötött gabonát mestersé­ges úton megszárítsák és megérleljék. Az élet tehát nem könnyű ezeken a szép, de zord tájakon. A tudás, a szorgalom és a szö­vetség, mely e völgyeket mindennél jobban jellemzi, gondoskodik arról, hogy az ember ezeket a nehézségeket legyőzze s vidáman hor­dozza a terheket, melyeket e terméketlen és ri­deg föld vállaira rak. A néputazási napok vi­dám vonaljai; a posta autóbuszainak kürtje, mely a delizsánsz postabonjainak szólamai sze­rint szól; a kitűnően berendezett Népházak, hol olcsó pénzen kitűnő és egészséges szállást kap a kispénzű ember is, s mindmegannyi bizonyíték amellett, hogy a tudás és szorga­lom, a szövetség és összefogás a természet min­den baját le tudja küzdeni. Miért ne tudna győzedelmeskedni azokon a bajokon is, melye­ket ember szerez az embernek?

Next