Erdélyi Lapok, 1936. április-június (5. évfolyam, 75-144. szám; 124. számtól Uj Lapok néven)

1936-04-01 / 75. szám

V. évf., 75. szám. — Szerda, 1936. április 1. Erdélyi Lapok Olaszország mellé sorakozott a lordok háza is Nem hiszik el az olaszokról az embertelenség rágalmait.­­ Mi angolok is bombáztunk olyan falvakat, ahol katonaság nem volt Londonból jelentik. A lordok házában hét­főn este Lord Cecil felolvasta a négus leányá­nak táviratát, mely olasz gáztámadásról pa­naszkodik. Kéri az angol kormány közbelépé­sét, a mérges gázok használatát tiltó 1925. évi fenti egyezmény alapján, arra az esetre, ha a híresztelések megfelelnek a valóságnak. Lord Ne­wton volt a következő felszólaló. — Sikerült — mondotta — már eddig is az olasz közvéleményt meggyőznünk arról, hogy Anglia Olaszország ellensége. Ezért az el­szigetelt angol előterjesztés csak ártana az ügy­nek, mert az olaszok azt Anglia bosszúművé­nek tekintenék. Valljuk be, mi is bombáztunk olyan falvakat, amelyekben tudomásunk sze­rint katonaság nem volt. Lord Moltiston szerint a vöröskeresztes kü­­lönítmények bombázása csak tévedés lehetett. Nem hajlandó elhinni, hogy az olaszok mér­ges gázokat használnának. Ezután lord Rennel of Rood, volt római angol nagykövet szólalt fel. — Az olasz népet — mondotta, — mely­nek körében sokáig éltem, tisztességesnek is­merem. Súlyt helyezek arra, hogy tudja meg a világ: van itt egy ember, aki nem hiszi el, hogy az olasz nemzet embertelen cselekedetre képes. Lord Halifax főpecsétőr, válaszolva a fel­szólalásokra, a kormány nevében kijelentette, hogy az angol kormánynak eddig csak nagyon hézagos értesülései vannak és így nem alkot­hat részletes ítéletet az ügyről. A Népszövetség 13-as bizottságnak a feladata, hogy megvizs­gálja az ügyet és megfelelő javaslatot terjesz­­szen elő. Newton lord célzásaira válaszolva, hangoztatta, hogy gázbombát az angol hadse­reg sohasem használt. Lord Cecil végül visszavonta javaslatát. Az olaszok véletlenül lebombázták Harrarban a francia konzulátus két házát. Londonból jelentik: A Reuter haditudósí­tója jelenti, hogy megbízható angol szemtanuk állítása szerint a Harrar elleni bombázás során az angol konzulátus, a svéd kórház, az egyip­tomi vöröskeresztes különítmény, a császári pa­lota, a rádióállomás és két európai szálloda tel­jesen sértetlen maradt. A francia konzulátus Szélesen zöldelt a hajó öblös teste, tobozokkal rücskös orra vékonyan kiállt, szellőtől hajlado­zott a borzas kormánylapát és művészien elő­szökkenő ágak tűlevelei utánozták a vitorla­vásznak síkját. A madár elhallgatott néha. Olyankor fur­csán hatott­ a csend. Szinte várni lehetett, hogy megszólal a természet, a nagy mesemondó, föl­kapja a tündéri vitorláshajót, ráülteti a magas­ban kiponyvázott kalitka lakóját, öreg erdők­ből fújni kezd a szél és világszép gésa ébred a vitorla alatt, a repülő csónakon, valahol a bű­vös csermely végén megszólal csengő madár­­hangon, kedvesét hívja a végtelenbe nyúló óceánról. Naponta gyönyörködött a szakács e bájos kerti képben. Megérezte, hogy a magasba kül­dött madárka és a tündérhajó mögött egyaránt az embert kell keresni, akit eget,nyitogató esz­mék gyötörnek, világ végéig meg nem álló földi vágyak. — Kettős az ember — ezt szokta hajtogatni a földet söprő cicomás fa előtt, az égbenéző pózna vonalnyi árnyékában. De ennél tovább nem jutott. Habverés zaja, edénycsörömpölés szakadt a kerti csendre. Kinyitottak egy ajtót. A sza­kács megfordult, hosszú lépésekkel végigment a sima tengeri kavicstól ropogó úton és a kony­hába lépett. Alumínium-edények csillantak föl az a pár lej különbség, am­ellyel többet fizet, ha „TUNGSRAM“­izzólámpát vásárol. A „Tungsram“­­izzólámpa kevés áramot fogyaszt és kitűnő, egészséges fényt ad. kirendeltségének két házát és a katonai misz­­szió épületét véletlenül érték ugyan bombák, de nem rongálódtak meg súlyosabban. Egy olasz repülő, aki részt vett a bombá­zásban, a következőket mondotta a tudósító­nak: — Lelkiismeretesen betartottuk azokat az utasításokat, hogy csak olyan katonai ponto­kat bombázzunk, amelyeket fényképfelvétele­ken kijelöltek nekünk. Az olasz csapatok erőteljesen nyomulnak előre. Aszmarából jelentik: Az olasz előnyomu­lás az eritreai arcvonalon most kezd erőtelje­sebben kibontakozni. Az aszkarik 70 kilomé­terre megközelítették Gondart, Addi-Remos el­foglalásával Gondart már közvetlen veszély fe­nyegeti és a Tana-tó vidéke most már hadizó­nába került. Szokota elfoglalásával a négusnak az Asiangi-tó körül összpontosított hadseregét a bekerítés veszélye fenyegeti, előtte, tűzhelyek fehér zománca, holdvilágképű rézüst, darálók, vizes-vedrek, bádog tészta­formák gyűjteménye. Japán kukták dolgoztak a vágóasztalon, szabályozták a sütők villamos­kapcsolóit, munkájukon pontosság, megbízha­tóság látszott. Mindig mostak, súroltak, tiszto­gattak és tisztálkodtak. Pompásan elkészítették a japán vendégek kosztját, de európai ételeket nem lehetett egészen rájuk bízni, azoknak íze, formája idegen volt tőlük. Százszor kóstolták, százszor látták és ugyanannyiszor elfelejtették a kapott benyomásokat. Ami megmaradt ben­nük: a főzés külsőségei. Ezeket megfigyelték, eltanulták, kidolgozták apró részletekre. Igaz­ság szerint többet csak járatlan ember várha­tott tőlük. Japán nép voltak, mely mindent le­egyszerűsít, más világrész fiai, akik a maguk módjára formálják a kezük ügyébe kerülő dol­gokat. A kert­ után durva ellentétnek tűnt a sza­kács előtt az ételszagú munkahely, az ő kalit­kája, horgonyra kötött vitorláshajó, amit elke­rülnek tengerre röpítő szelek. Mikor mögötte maradt a tavaszi naptól langyosodó világ, úgy érezte, hogy önmagának fordított hátat, annak az énnek, amely ifjúkori vajúdások után meg­születik, amin férfivá érik az ember. A test fej­lődését befejezte, energiánk nem tud kihozni belőle többet. Ilyenkor bölcselkedni kezdünk, kelletjük magunkat a lélek tükrében. Befelé fordul a fejlődés iránya. Ez az új növekedés időszaka, mely más, mint a fáé, más, mint a hernyóé, mikor pilléré vedlik. Mert mi irá­nyítjuk az egész folyamatot, nem személytelen, természeti erők. Legalább is ez a hitünk és büszkeségünk. Teremteni: ez, ez az isteni! És van-e szebb teremtés, mint újjá, nekünk­­tetszővé szülni önmagunkat? A szakács nem tudta ezt így formulázni és újabb okkal ismételte megint: kettős az ember. Dologhoz kell látni, parancsot osztogatni, kiverít­ékezni a tűzhely, a munka melegét! Kezébe vette a főzőkanalat, aztán letette is­mét. Nem tudott vele mit csinálni. Még kellett valami ahhoz, hogy megtalálja önmagában a konyhai embert. Bejött a takarító­szolga, ténfergett a kuk­ták között, majd megállt a szakács előtt és szé­lesen rávigyorgott. Elég időt töltött Keleten a szakács ahhoz, hogy sejtse: ennek valami je­lentősége van. Körülnézett. A tűzhely fölött, az edényszárító rácson zöld színű porcellánvázá­­ban sárga faágacska és egy szál rózsa állott. Csak egy pillanatra méltatta az egyszerű szolga figyelmesen, művészettel előkészített meglepetését. Azután közömbös arccal, ami it­ten mindig imponál, a kuktákhoz fordult, meg­indította a reggelihez készülő munkát. (Folytatjuk.) . Szerdán állítólag kivégzik Hauptmann Brúnót Newyorkból jelentik: New­ Yersey állam kegyelmi tanácsa Hauptmann Bruno második kegyelmi kérvényét elutasította. Hoff­mann kormányzó nem akar adni újabb hala­dékot, s az ítélet végrehajtását szerda déli­­ órára tűzték ki. Trento­nból jelentik. A kegyelmi tanács el­utasító végzése után Hoffmann kormányzó ér­tesítette Hauptmannét, hogy búcsúzzék el férjé­től. A kivégzést középeurópai időszámítás szerint szerdán hajnalban két órakor hajtják végre. Hauptmanné meg is jelent a siralomházban és búcsút vett férjétől. Fischer védő is meglátogat­ta a halálraítéltet. Hauptmann teljes közönnyel fogadta a kegyelmi kérvény elutasításának hírét. Arra a felszólításra, hogy újabb vallomást te­gyen, csak azt felelte, hogy „nincs többé semmi mondanivalója“. Bizonyos körökben pedig azt hi­szik, hogy ha hajlandó lenne Hauptmann új, ki­merítő vallomást tenni, a kormányzó még az utolsó pillanatban is elhalaszthatja a kivégzést. Hauptmann búcsúzó feleségének azt mondotta,

Next