Erdélyi Lapok, 1936. április-június (5. évfolyam, 75-144. szám; 124. számtól Uj Lapok néven)
1936-04-01 / 75. szám
V. évf., 75. szám. — Szerda, 1936. április 1. Erdélyi Lapok Olaszország mellé sorakozott a lordok háza is Nem hiszik el az olaszokról az embertelenség rágalmait. Mi angolok is bombáztunk olyan falvakat, ahol katonaság nem volt Londonból jelentik. A lordok házában hétfőn este Lord Cecil felolvasta a négus leányának táviratát, mely olasz gáztámadásról panaszkodik. Kéri az angol kormány közbelépését, a mérges gázok használatát tiltó 1925. évi fenti egyezmény alapján, arra az esetre, ha a híresztelések megfelelnek a valóságnak. Lord Newton volt a következő felszólaló. — Sikerült — mondotta — már eddig is az olasz közvéleményt meggyőznünk arról, hogy Anglia Olaszország ellensége. Ezért az elszigetelt angol előterjesztés csak ártana az ügynek, mert az olaszok azt Anglia bosszúművének tekintenék. Valljuk be, mi is bombáztunk olyan falvakat, amelyekben tudomásunk szerint katonaság nem volt. Lord Moltiston szerint a vöröskeresztes különítmények bombázása csak tévedés lehetett. Nem hajlandó elhinni, hogy az olaszok mérges gázokat használnának. Ezután lord Rennel of Rood, volt római angol nagykövet szólalt fel. — Az olasz népet — mondotta, — melynek körében sokáig éltem, tisztességesnek ismerem. Súlyt helyezek arra, hogy tudja meg a világ: van itt egy ember, aki nem hiszi el, hogy az olasz nemzet embertelen cselekedetre képes. Lord Halifax főpecsétőr, válaszolva a felszólalásokra, a kormány nevében kijelentette, hogy az angol kormánynak eddig csak nagyon hézagos értesülései vannak és így nem alkothat részletes ítéletet az ügyről. A Népszövetség 13-as bizottságnak a feladata, hogy megvizsgálja az ügyet és megfelelő javaslatot terjeszszen elő. Newton lord célzásaira válaszolva, hangoztatta, hogy gázbombát az angol hadsereg sohasem használt. Lord Cecil végül visszavonta javaslatát. Az olaszok véletlenül lebombázták Harrarban a francia konzulátus két házát. Londonból jelentik: A Reuter haditudósítója jelenti, hogy megbízható angol szemtanuk állítása szerint a Harrar elleni bombázás során az angol konzulátus, a svéd kórház, az egyiptomi vöröskeresztes különítmény, a császári palota, a rádióállomás és két európai szálloda teljesen sértetlen maradt. A francia konzulátus Szélesen zöldelt a hajó öblös teste, tobozokkal rücskös orra vékonyan kiállt, szellőtől hajladozott a borzas kormánylapát és művészien előszökkenő ágak tűlevelei utánozták a vitorlavásznak síkját. A madár elhallgatott néha. Olyankor furcsán hatott a csend. Szinte várni lehetett, hogy megszólal a természet, a nagy mesemondó, fölkapja a tündéri vitorláshajót, ráülteti a magasban kiponyvázott kalitka lakóját, öreg erdőkből fújni kezd a szél és világszép gésa ébred a vitorla alatt, a repülő csónakon, valahol a bűvös csermely végén megszólal csengő madárhangon, kedvesét hívja a végtelenbe nyúló óceánról. Naponta gyönyörködött a szakács e bájos kerti képben. Megérezte, hogy a magasba küldött madárka és a tündérhajó mögött egyaránt az embert kell keresni, akit eget,nyitogató eszmék gyötörnek, világ végéig meg nem álló földi vágyak. — Kettős az ember — ezt szokta hajtogatni a földet söprő cicomás fa előtt, az égbenéző pózna vonalnyi árnyékában. De ennél tovább nem jutott. Habverés zaja, edénycsörömpölés szakadt a kerti csendre. Kinyitottak egy ajtót. A szakács megfordult, hosszú lépésekkel végigment a sima tengeri kavicstól ropogó úton és a konyhába lépett. Alumínium-edények csillantak föl az a pár lej különbség, amellyel többet fizet, ha „TUNGSRAM“izzólámpát vásárol. A „Tungsram“izzólámpa kevés áramot fogyaszt és kitűnő, egészséges fényt ad. kirendeltségének két házát és a katonai miszszió épületét véletlenül érték ugyan bombák, de nem rongálódtak meg súlyosabban. Egy olasz repülő, aki részt vett a bombázásban, a következőket mondotta a tudósítónak: — Lelkiismeretesen betartottuk azokat az utasításokat, hogy csak olyan katonai pontokat bombázzunk, amelyeket fényképfelvételeken kijelöltek nekünk. Az olasz csapatok erőteljesen nyomulnak előre. Aszmarából jelentik: Az olasz előnyomulás az eritreai arcvonalon most kezd erőteljesebben kibontakozni. Az aszkarik 70 kilométerre megközelítették Gondart, Addi-Remos elfoglalásával Gondart már közvetlen veszély fenyegeti és a Tana-tó vidéke most már hadizónába került. Szokota elfoglalásával a négusnak az Asiangi-tó körül összpontosított hadseregét a bekerítés veszélye fenyegeti, előtte, tűzhelyek fehér zománca, holdvilágképű rézüst, darálók, vizes-vedrek, bádog tésztaformák gyűjteménye. Japán kukták dolgoztak a vágóasztalon, szabályozták a sütők villamoskapcsolóit, munkájukon pontosság, megbízhatóság látszott. Mindig mostak, súroltak, tisztogattak és tisztálkodtak. Pompásan elkészítették a japán vendégek kosztját, de európai ételeket nem lehetett egészen rájuk bízni, azoknak íze, formája idegen volt tőlük. Százszor kóstolták, százszor látták és ugyanannyiszor elfelejtették a kapott benyomásokat. Ami megmaradt bennük: a főzés külsőségei. Ezeket megfigyelték, eltanulták, kidolgozták apró részletekre. Igazság szerint többet csak járatlan ember várhatott tőlük. Japán nép voltak, mely mindent leegyszerűsít, más világrész fiai, akik a maguk módjára formálják a kezük ügyébe kerülő dolgokat. A kert után durva ellentétnek tűnt a szakács előtt az ételszagú munkahely, az ő kalitkája, horgonyra kötött vitorláshajó, amit elkerülnek tengerre röpítő szelek. Mikor mögötte maradt a tavaszi naptól langyosodó világ, úgy érezte, hogy önmagának fordított hátat, annak az énnek, amely ifjúkori vajúdások után megszületik, amin férfivá érik az ember. A test fejlődését befejezte, energiánk nem tud kihozni belőle többet. Ilyenkor bölcselkedni kezdünk, kelletjük magunkat a lélek tükrében. Befelé fordul a fejlődés iránya. Ez az új növekedés időszaka, mely más, mint a fáé, más, mint a hernyóé, mikor pilléré vedlik. Mert mi irányítjuk az egész folyamatot, nem személytelen, természeti erők. Legalább is ez a hitünk és büszkeségünk. Teremteni: ez, ez az isteni! És van-e szebb teremtés, mint újjá, nekünktetszővé szülni önmagunkat? A szakács nem tudta ezt így formulázni és újabb okkal ismételte megint: kettős az ember. Dologhoz kell látni, parancsot osztogatni, kiverítékezni a tűzhely, a munka melegét! Kezébe vette a főzőkanalat, aztán letette ismét. Nem tudott vele mit csinálni. Még kellett valami ahhoz, hogy megtalálja önmagában a konyhai embert. Bejött a takarítószolga, ténfergett a kukták között, majd megállt a szakács előtt és szélesen rávigyorgott. Elég időt töltött Keleten a szakács ahhoz, hogy sejtse: ennek valami jelentősége van. Körülnézett. A tűzhely fölött, az edényszárító rácson zöld színű porcellánvázában sárga faágacska és egy szál rózsa állott. Csak egy pillanatra méltatta az egyszerű szolga figyelmesen, művészettel előkészített meglepetését. Azután közömbös arccal, ami itten mindig imponál, a kuktákhoz fordult, megindította a reggelihez készülő munkát. (Folytatjuk.) . Szerdán állítólag kivégzik Hauptmann Brúnót Newyorkból jelentik: New Yersey állam kegyelmi tanácsa Hauptmann Bruno második kegyelmi kérvényét elutasította. Hoffmann kormányzó nem akar adni újabb haladékot, s az ítélet végrehajtását szerda déli órára tűzték ki. Trentonból jelentik. A kegyelmi tanács elutasító végzése után Hoffmann kormányzó értesítette Hauptmannét, hogy búcsúzzék el férjétől. A kivégzést középeurópai időszámítás szerint szerdán hajnalban két órakor hajtják végre. Hauptmanné meg is jelent a siralomházban és búcsút vett férjétől. Fischer védő is meglátogatta a halálraítéltet. Hauptmann teljes közönnyel fogadta a kegyelmi kérvény elutasításának hírét. Arra a felszólításra, hogy újabb vallomást tegyen, csak azt felelte, hogy „nincs többé semmi mondanivalója“. Bizonyos körökben pedig azt hiszik, hogy ha hajlandó lenne Hauptmann új, kimerítő vallomást tenni, a kormányzó még az utolsó pillanatban is elhalaszthatja a kivégzést. Hauptmann búcsúzó feleségének azt mondotta,