Krónikás Könyv, 1927. december - 1928. december (5. évfolyam, 1-12. szám)
1927-12-01
Krónikás könyv : „Próbáljuk Erdélyt folytatni.“ Az erdélyi magyar sors útmutató fárosza, Ady Endre 1905 végén így fejezte be egy Erdélyről írott cikkét: „Próbáljuk Erdélyt folytatni, hátha lehet.“ Idestova húsz év is elmúlt már azóta, szegény Ady Endre is rég sírba feküdt, de ez a végzetes jelszó ma is ép annyira aktuális, mint akkor volt, sőt ma sokszorosabban kell éreznünk e szavak terhét, nehéz ólomsúlyát. Hiszem hát, hogy Ady megbocsátja nekem ezt a szellemidézést s ebben a hitben próbálom egész világosan és tisztán megjelölni e szavak jelentését s abban a magam szerény elgondolásait, óhajtásaimat. Teszem pedig azért, mert remélem, hogy az erdéki magyar közélet mai letargiás, bágyadt korában frissen hatnak a nagy költő szavai, amiket olyan jó volna általános jelszónkká magasztosítani, irányelvül tűzni magunk elé. Jelszavas politikusok szeretik azt mondani, hogy egy nemzetnek szüksége van a folytonos megpróbáltatásokra; hogy politikai elnyomás idején dúsabban érnek a kulturális javak; hogy az abszolutizmus jó, mert alatta életre kelnek az addig lenyűgözött szellemi és gazdasági törekvések. És szeretnék történelmi nagy korszakokra hivatkozni, amelyek állítólag igazolják ezeket az állításokat s valósággal zsonglőrködnek a szavakkal, csakhogy bebizonyítsák, hogy minden akció reakciót szül s minden reakciót új felfrissülés követ. Eszerint a teória szerint Erdély magyar kultúrája ma már a legmagasabb csúcson kellene, hogy legyen, irodalmunk, művészetünk ritka kincse ez kellett volna, hogy teremjen, európai sikereket kellett volna elérnünk, mert hiszen ép elég politikai szenvedésen mentünk át Sajnos, azonban nemcsak politikai porondunkon ért ezer csapás, de kulturális tévé is alapos császármetszéseket végzett a mostoha idő, aminek a következményeként, mivel kétszeres a veszedelem, kétszeresnek kellene lennie fentiek szerint az ellenálló erő intenzitásának is, napról-napra bujábban kellett volna felvirágoznia szellemi életünknek, új és gyönyörű példákat kellett volna bizonyítson annyit hangoztatott nagy áldozatkészségük. Ezzel szemben mit látunk? Ahelyett, hogy akár egyetlen lépéssel is előbbre jutottunk volna bármelyirányban, majd minden vonalon súlyos hanyatlás, nívócsökkenés állott be. Tudományos életünket teljesen megfej.