Krónikás Könyv, 1927. december - 1928. december (5. évfolyam, 1-12. szám)

1927-12-01

Krónikás könyv : „Próbáljuk Erdélyt folytatni.“ Az erdélyi magyar sors útmutató fárosza, Ady Endre 1905 végén így fejezte be egy Erdélyről írott cikkét: „Próbáljuk Erdélyt folytatni, hátha lehet.“ Idestova húsz év is elmúlt már azóta, szegény Ady Endre is rég sírba feküdt, de ez a végzetes jelszó ma is ép annyira aktuális, mint akkor volt, sőt ma sokszorosabban kell éreznünk e szavak terhét, nehéz ólomsúlyát. Hiszem hát, hogy Ady megbocsátja nekem ezt a szellemidézést s ebben a hitben próbálom egész világosan és tisztán megjelölni e szavak jelentését s abban a magam szerény elgondolásait, óhaj­tásaimat. Teszem pedig azért, mert remélem, hogy az erdéki magyar közélet mai letargiás, bágyadt korában frissen hatnak a nagy költő szavai, amiket olyan jó volna általános jelszónkká magasztosítani, irányelvül tűzni magunk elé. Jelszavas politikusok szeretik azt mondani, hogy egy nemzetnek szüksége van a folytonos megpróbáltatásokra; hogy politikai elnyomás idején dúsabban érnek a kultu­rális javak; hogy az abszolutizmus jó, mert alatta életre kelnek az addig lenyűgözött szellemi és gazdasági törek­vések. És szeretnék történelmi nagy korszakokra hivat­kozni, amelyek állítólag igazolják ezeket az állításokat s valósággal zsonglőrködnek a szavakkal, csakhogy bebi­zonyítsák, h­ogy minden akció reakciót szül s minden reakciót új felfrissülés követ. Eszerint a teória szerint Erdély magyar kultúrája ma már a legmagasabb csúcson kellene, hogy legyen, irodalmunk, művészetünk ritka kin­cse ez kellett volna, hogy teremjen, európai sikereket kellett volna elérnünk, mert hiszen ép elég politikai szen­vedésen mentünk át Sajnos, azonban nemcsak politikai porondunkon ért ezer csapás, de kulturális tévé is alapos császármetszéseket végzett a mostoha idő, aminek a következményeként, mivel kétszeres a veszedelem, két­szeresnek kellene lennie fentiek szerint az ellenálló erő intenzitásának is, napról-napra bujábban kellett volna felvirágoznia szellemi életünknek, új és gyönyörű pél­dákat kellett volna bizonyítson annyit hangoztatott nagy áldozatkészségü­k. Ezzel szemben mit látunk? Ahelyett, hogy akár egyetlen lépéssel is előbbre jutottunk volna bármely­­irány­ban, majd minden vonalon súlyos hanyatlás, nívócsök­­kenés állott be. Tudományos életünket teljesen megfej.

Next