Erdélyi Szemle, 1933 (18. évfolyam, 1-18. szám)
1933 / 1-2. szám
1—2. szám II. Lesz-e erdélyi magyar tudomány? Írta: DR. JANCSÓ ELEMÉR Magyar tudományos életről beszélni ma Erdélyben időszerűbb, mint valaha. Pedig Apáczai és Bólyai tragikus sorsa villan fel önkéntelenül az előtt, aki Transsylvania ősi földjén magyar tudományt akar művelni és a tudományos élet létfeltételeinek megteremtéséért küzd. Kik a tudósok, mik a teendők, hol vannak a tudományhoz oly nélkülözhetetlen anyagi eszközök és milyen tudomány kell ma leginkább Erdélynek ? A kérdések, melyek naponta előfordulnak, kérdések, melyekre megoldást nem hozott sem a tegnap, sem a ma. Az erdélyi tudománnyal úgy állunk most, 1933-ban, mint ahogy 1918 ban az erdélyi irodalommal állottunk. Akkor volt egyetemünk, voltak tudományos intézményeink és volt sok középszerű tehetség mellett néhány igazán európai hírű tudósunk is. De nem volt irodalmunk és alig volt egynéhány írónk. Erdély húsz év alatt nem termelt sem mennyiségben, sem minőségben annyit szépirodalom terén, mit ma egy év alatt. Tizenöt év és a helyzet megváltozott. Ma van irodalmunk, de a tudomány, a magyar nyelvű tudomány csaknem teljesen elpusztult. Intézményeink elvesztése után itt hagytak tudósaink és akik itthon maradtak, egynéhány tiszteletreméltó kivételtől eltekintve, legtöbbnyire dilettánsok és kezdők voltak. De lassan-lassan a magyar tudomány kettétört fájából új sarjak nőttek. 1918 után szaktudósaink közül nem egy szép hírre tett szert Erdély határain túl is. De ami kevés történt itt a tudományok terén Erdélyben, mindazt a nyilvánosság teljes közönye, meg nem értése vette körül. Kit vádoljunk ezért ? Politikusainkat, akik nem értek rá ilyen kicsi dolgokra ügyelni, egyházainkat, közéletünk vezetőit avagy úgynevezett kultúrpolitikusainkat ? Azt hiszem, minden vád meddő volna, mert a bajok forrása nem itt keresendő. Szaktudósaink szép munkát végeztek, (legalább is némelyek), de a szaktudomány soha és semmilyen időben nem számíthat nagy érdeklődésre. Milyen tudomány kell tehát Erdély magyarságának? Erdély dolgozó magyar társadalma elsősorban saját életproblémáira kiváncsi. Ezek nehezednek rá mindennap, ezek megoldását tartja legsürgősebb életfeladatának. A tudomány nem önmagáért van, hanem az emberiségért, nem a tudósokért, hanem a tudás gyakorlati hasznosításáért. Erdély magyar társadalma válságos napokat él. Más népekéhez hasonlóan válságban van gazdasági és szellemi élete egyaránt. Mit tud erről a válságról a magyar tudományosság? Történtek-e valaha is lépések az erdélyi magyarság múltjának szociológiai szempontok szerint való vizsgálatára, osztályainak (parasztság, középosztály, arisztokrácia, munkásosztály) felmérésére, statisztikák, objektív és nem pártpolitikai célokat szolgáló, szigorúan tudományos módszert követő vizsgálódások avégett, hogy végre tizenöt év után tisztában legyünk önmagunkkal ? Minő erők irányítják az erdélyi magyarság életét és milyen szálakkal kapcsolódunk be a körülöttünk élő népek és országok vérkeringésébe ? Mik a teendőink ? A felelet sürgős. Sürgős annál inkább is, mert a jövőt illetően minden év mind sötétebb képet tár elénk. Az élet nem várja be a tudomány lassú cammogát s mire tudósaink elkészülnek a múlt felmérésével, már új és más arcú az a társadalom, amelynek problémáira feleletet vannak hivatva adni. Tehát tudomány kell, erdélyi magyar tudomány, amely ehhez az állandóan mozgó és változó, mély és általunk nem látott társadalmi erőktől irányított élethez alkalmazkodjék, azt ismerje meg, annak szükségleteihez szabja módszerét és mondanivalóit. De kik lesznek tudósaink? Itt elsősorban azokra a fiatal intellektuellekre gondolok, akiket ma még a tudós cím nem illet meg, de akik nem is a nagyképű címért érdeklődnek a tudományok iránt. Ti reátok vár a feladat fiatal és ismeretlen, újarcú erdélyi fiatalok, hogy megteremtsétek az erdélyi magyar társadalomtudományt, belekapcsolódjatok a világ nagy és jobb jövőt hirdető eszméibe, ti kell, hogy felfrissítsétek a vajúdó erdélyi irodalmat és ezt a feladatot tudásotok egész erejével, szivetek meleg vérével kell elvégeznetek az összes erdélyi dolgozó magyarok jobb és igazabb jövőjéért ! III. Erdély kulturális kérdései írta: DR. KISS ELEK Spengler „Untergang des Abendlandes“ c. munkája a háború után a nyugati áttekintő és átfogó szellemi alkotásoknak egyik legnagyobb szabású terméke. Mi állásfoglalását sem dicsérni, sem gáncsolni nem akarjuk e helyen, csak azt szeretnék tudomásukra hozni felebarátainknak, hogy a kulturális kérdések minden valamirevaló népnél a gondolkodás központjába kerültek s következőleg égetően fontosaknak látszanak. De ha a német építőszellem páratlan alkotását, a müncheni Deutsches Muzeumot tekintjük is meg, akkor is meg kell állapítanunk azt, hogy minden kultúrterméket csak akkor tudunk igazában érteni és értékelni, ha a modern vívmányok, kulturális eredmények történeti kialakulásukban, fejlődésükben állanak előttünk. Mi, erdélyiek nagyon távol vagyunk attól, hogy kultúrtörténeti állandó kiállítással, illetőleg múzeummal rendelkezzünk s ha látjuk, hogy közönségünk jó nagy része még a kultúra fogalmával sincs tisztában, bizonyos kedvetlenség tölti el keblünket, — de ez az elmaradottság nem ok a lemondásra, hanem sarkaló erő kell legyen a nekilendülésre. Valószínűnek kell tartanunk, hogy az Erdélyi Múzeum Egyesület is érezte e kérdés fontosságát, mikor 1926—27. évi előadássorozatában éppen az erdélyi kultúra különböző kérdéseivel foglalkozott. „Erdélyi kulturális kérdések“ c. kis füzetem éppen az ott tartott előadásomat tárta a nyilvánosság elé s hogy voltak, akiket érdekelt e kérdés, mutatja az, hogy ezer példány elfogyott. Ott az emberi kultúrának a következő rövid meghatározását adtam: „Az emberi kultúra az illető emberi közösség anyagi és szellemi javainak rendszeres és állapotábólfolyó szükségszerű kialakítása, valóraváltása.“ (8. 1.) Az előbbi részletezésénél felemlítést nyert a nomád kultúra, DR. VÉRTESNÉ HEGYI LILI, aki a közelmúltban ismét visszatért férjével, a neves orvos-tanárral Kolozsvárra s itt az Erdélyi Szemle Arany-estélyén ragyogtatta meg brilliáns énekművészetét a közönség őszinte elragadtatása mellett. Vértesné azóta Szatmáron is adott egy önálló koncertet az Unió-klubban hasonló siker és gazdag elismerés mellett. 3 ERDÉLYI SZEMLE