Erdélyi Szemle, 1939 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1939 / 1. szám
Történelmi visszapillantás á mi cselekvést! Mostanában feltűnően sok »történelmi visszapillantás« jelenik meg a romániai magyar ifjúsági mozgalmakról. Miért ? Más hasznuk nincs, mint a kérdéses ifjúsági mozgalmakat, amelyekről úgyszólván alig tud a kívül álló, megismertetni. Az ember például addig-addig olvassa, hogy 1929-ben megalakult egy ilyen meg olyan tagozat, vagy megindult egy ilyen meg olyan falumozgalom, hogy végül is megakad az ember emlékezetében és történelmi tudatának részévé válik. S anélkül, hogy a gyakorlati életben konkréten találkoztunk volna azzal a mozgalommal, mi is tudjuk, valljuk, sőt dicsekszünk vele. A népszerűsítésnek ez nem éppen korrekt eszköze, de ez más lapra tartozik. A vezérek elérik céljukat s számukra ez a fontos. De vajjon ez a célja és érdeke a magyar közösségnek is? Azt hiszem mindnyájan egyetértünk, hogy erre a kérdésre nem lehet igennel felelni. A magyarságnak csak olyan mozgalmakra van szüksége, amelyek alkotásokban élnek. Az a mozgalom, amelyről a kortársak is csak »történelmi visszapillantásokat« olvasnak, nem dicsekedhetik nagy tettekkel. S az ilyen mozgalmaknak a népszerűsítése egyenlő az emberek rászedésével, ennek a rászedésnek súlyos ára van, mert a közvélemény mindig megkésve eszmél fel, s amíg feleszmél, talán több évtizedet elveszít tétlenül. Mindezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az elmúlt húsz év alatt egyáltalán szó sem volt ifjúsági mozgalmakról. Enynyire kategorikusan nem lehet tagadni. Igen, volt szó néhány ifjúsági mozgalomról, de csak szó volt, egyéb nem igen sok. Mit értünk ifjúsági mozgalom alatt mai értelemben? Semmiesetre sem öncélú valamit. Nem lehet mozgalomnak tekinteni egy olyan akciót, amely néhány vagy néhány száz embernek néhány évre való életberendezését és annak kényelmesebbé tételét tűzte ki célul. Az ifjúsági mozgalom tovább kell, hogy menjen és a nagy életre való felkészülést jelenti a tanulmányi tárgyakon túlmenőleg. Az ifjúsági mozgalom az a folyamat az elméleti és gyakorlati munka területén, amely az ifjúságot bevezeti a közéletbe. Megtanítja a fiatalokat feladataikra és annak teljesítési módjaira a közösséggel szemben, foglalkozásaikon túlmenőleg. Ebből a szempontból az ifjúság hiányzott és hiányzik. Annak a néhány intellektuel ifjúnak összeállása, akik magukat így vagy úgy nevezik s magukat »történelmi visszapillantásokon« keresztül népszerűsítik, korántsem nevezhető mozgalomnak, ebből a szempontból a kérdéses ifjúsági mozgalmakkal a közélet feladataiban sem elméleti, sem gyakorlati téren nem találkozunk. Elméleti téren mindig zűrzavart és tájékozatlanságot árultak el. Az elein mint generációs akció léptek fel. Mi az ? A huszonötévesek harca a harmincasok ellen? Vagy a harmincasoké a negyvenesek ellen ? Milyen problémák vannak szőnyegen, amik ebből a korkülönbségből adódnak ? Milyen érdekellentétek vannak közöttük ? A közélet szempontjából nem mindegyikre ugyanazok a feladatok várnak ? A magyarságnak nem ugyanazon problémái állanak előttük és várnak megoldásra ? A világnézeti különbségeknek nem a korokban vannak a gyökerei. Van olyan törvény, amely ugyanolyan helyzetben küzdő apát és fiút egymással szembeállítson ? Természetes, hogy az ilyen programnak meg kellett buknia. Már akkor megbukott, amikor a huszonötévesekből harmincasok lettek s a mozgalom vezetőinek a mozgalom ellenségeivé kellett volna válniok. Épen ilyen erőltetett volt a második tétel: a világnézeti függetlenség. Már maga ez a tétel is világnézetet jelent, azt a világnézetet, amely nem ismerte el a társadalmi ellentéteket. Arról még lehetne beszélni, hogy a különböző érdekeket közelebb hozzák egymáshoz, de azt állítani, hogy ezek az érdekellentétek nem állottak fenn,, a társadalmi realitások nem ismerését árulta el. Paradoxon volt akkor rukkolni ki a társadalomfölöttiség olajágával, amikor a társadalmi harcok legélesebben dúltak. Nemcsak kint a nagy világban, hanem annak a mozgalomnak a kebelében is, amely »a társadalom felett« állott. S hogy mennyire tévedtek, azt legjobban az bizonyítja, hogy a »függetlenek« ma a legélesebb posztokat tartják és védik azokat hősiesen világnézeti harcaikban. Még sok hasonló próbálkozás volt. Szétszakadtak, azután újból összekerültek és újból közös frontot akartak kovácsolni. Amikor azonban megtalálták volna azt az ideológiai alapot— Vásárhelyi találkozó,—amelyen érintkeztek a társadalmi realitásokkal, akkor a gyakorlati munkában mondtak csődöt. Gyakorlati téren azelőtt sem voltak példaadók. Most azonban megszédültek saját szavaiktól, elméleteiktől, szónoki hatásaiktól és azt hitték, hogy ezzel megváltották a világot. A szavak azonban csak akkor fogamzanak meg, ha azokat tettek követik. Az üres fecsegésnek lejárt a váltója. Az emberek ma gyors tempóban élnek s cselekedeteket akarnak. A tett magával ragad, a szavak untatnak. A fiatalok csak beszéltek, alakították a frontokat, a mozgalmakat, az ideológiákat, s azok nyomában sehol semmi munka és eredmény. Meggyőzték egymást arról, hogy mit volna leghelyesebb tenni, de a cselekvéshez már nem volt sem kedvük, sem energiájuk. Ki csodálkozik tehát azon, hogy az ifjúsági mozgalmaknak ez a fázisa is éppen olyan meddő és kompromitáló maradt, mint a megelőzőek. Ma már ott tartunk, hogy ilyen alapon több ifjúsági mozgalom nem születhetik és élhet meg, még olyan tiszavirág életet sem élhet, mint eddig. Hiába van egy-két ifjúsági lap, amely magát egy ifjúsági mozgalom hivatalosának érzi, ez még nem jelent semmit. Csak a régi hibát. Ma csak olyan mozgalom nevezheti magát mozgalomnak, amely már rögtön a tettekkel kezdi. Nem fecseg, hanem cselekszik. Körülnéz a társadalomban, vagy annak egy szűkebb rétegében s meglátja a nagy feladatokat. Ott ágaskodnak, nem is kell keresni azokat, csak nem szabad behunyni a szemet. Ki kell választani egy-egy konkrét feladatot s hozzá kell nyúlni. Mindenki vállaljon magára a munkából egy részt, nem szóljon hanem cselekedjék. Az egyik mondja azt, én felkarolom a magyar szórványok iskoláztatásának kérdését. Tanulmányozom, javaslatot készítek, s megszervezem a megoldást. A másik kapcsolódjon bele a szövetkezeti akciókba. A harmadik szervezzen munkaközvetítőt a magyar középosztály, vagy iparos réteg elhelyezésére, stb. S ha csak egy centimétert megtesz ezeken az utakon, vagy hasonló utakon, nem leszünk kénytelenek a történelmi visszapillantásokban« élni ki magunkat olyan mozgalmakkal kapcsolatban, amelyek felett húszéves történelmünk észrevétlenül suhant el. DÁNIEL JÁNOS A FRANCIA NŐK______________________________ divatos karcsúságának a titka a párisi JODILON golyócska. Megakadályozza az elhízást, nagyobb adag soványodást idéz elő. — Egy doboz ára 150 lej. Főlerakat Románia részére: Dr. BIRD gyógyszertár CLUJ, Piaţa Unirii No. 4. Ne hiányozzék asztaláról a „TRANSILVANIA“ pasztőrözött szövetkezeti vaj Készítik a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetségének tejfeldolgozó telepei, Târgu- Mureş és I. G. Duca.