Erdélyi Szemle, 1939 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1939 / 1. szám

Történelmi visszapillantás á mi cselekvést! Mostanában feltűnően sok »történelmi visszapillantás« jelenik meg a romániai magyar ifjúsági mozgalmakról. Miért ? Más hasznuk nincs, mint a kérdéses ifjúsági moz­galmakat, amelyekről úgyszólván alig tud a kívül álló, meg­ismertetni. Az ember például addig-addig olvassa, hogy 1929-ben megalakult egy ilyen meg olyan tagozat, vagy megindult egy ilyen meg olyan falu­mozgalom, hogy vé­gül is megakad az ember emlékezetében és történelmi tu­datának részévé válik. S anélkül, hogy a gyakorlati élet­ben konkréten találkoztunk volna azzal a mozgalommal, mi is tudjuk, valljuk, sőt dicsekszünk vele. A népszerűsí­tésnek ez nem éppen korrekt eszköze, de ez más lapra tartozik. A vezérek elérik céljukat s számukra ez a fontos. De vajjon ez a célja és érdeke a magyar közösségnek is? Azt hiszem mindnyájan egyetértünk, hogy erre a kérdésre nem lehet igennel felelni. A magyarságnak csak olyan moz­galmakra van szüksége, amelyek alkotásokban élnek. Az a mozgalom, amelyről a kortársak is csak »történelmi visszapillantásokat« olvasnak, nem dicsekedhetik nagy tet­tekkel. S az ilyen mozgalmaknak a népszerűsítése egyenlő az emberek rászedésével, ennek a rászedésnek súlyos ára van, mert a közvélemény mindig megkésve eszmél fel, s amíg feleszmél, talán több évtizedet elveszít tétlenül. Mind­ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy az elmúlt húsz év alatt egyáltalán szó sem volt ifjúsági mozgalmakról. Eny­­nyire kategorikusan nem lehet tagadni. Igen, volt szó né­hány ifjúsági mozgalomról, de csak szó volt, egyéb nem igen sok. Mit értünk ifjúsági mozgalom alatt mai értelemben? Semmiesetre sem öncélú valamit. Nem lehet mozgalomnak tekinteni egy olyan akciót, amely néhány vagy néhány száz embernek néhány évre való életberendezését és annak ké­nyelmesebbé tételét tűzte ki célul. Az ifjúsági mozgalom tovább kell, hogy menjen és a nagy életre való felkészü­lést jelenti a tanulmányi tárgyakon túlmenőleg. Az ifjúsági mozgalom az a folyamat az elméleti és gyakorlati munka te­rületén, amely az if­júságot bevezeti a közéletbe. Megtanítja a fiatalokat feladataikra és annak teljesítési módjaira a kö­zösséggel szemben, foglalkozásaikon túlmenőleg. Ebből a szempontból az ifjúság hiányzott és hiányzik. Annak a né­hány intellektuel ifjúnak összeállása, akik magukat így vagy úgy nevezik s magukat »történelmi visszapillantásokon« keresztül népszerűsítik, korántsem nevezhető mozgalomnak, ebből a szempontból a kérdéses ifjúsági mozgalmakkal a közélet feladataiban sem elméleti, sem gyakorlati téren nem találkozunk. Elméleti téren mindig zűrzavart és tájékozatlanságot árultak el. Az elein mint generációs akció léptek fel. Mi az ? A huszonötévesek harca a harmincasok ellen? Vagy a harmincasoké a negyvenesek ellen ? Milyen problémák vannak szőnyegen, amik ebből a korkülönbségből adódnak ? Milyen érdekellentétek vannak közöttük ? A közélet szem­pontjából nem mindegyikre ugyanazok a feladatok várnak ? A magyarságnak nem ugyanazon problémái állanak előttük és várnak megoldásra ? A világnézeti különbségeknek nem a korokban vannak a gyökerei. Van olyan törvény, amely ugyanolyan helyzetben küzdő apát és fiút egymással szem­beállítson ? Természetes, hogy az ilyen programnak meg kellett buknia. Már akkor megbukott, amikor a huszonöt­évesekből harmincasok lettek s a mozgalom vezetőinek a mozgalom ellenségeivé kellett volna válniok. Épen ilyen erőltetett volt a második tétel: a világné­zeti függetlenség. Már maga ez a tétel is világnézetet jelent, azt a világnézetet, amely nem ismerte el a társa­dalmi ellentéteket. Arról még lehetne beszélni, hogy a kü­­lönböző érdekeket közelebb hozzák egymáshoz, de azt ál­lítani, hogy ezek az érdekellentétek nem állottak fenn,, a társadalmi realitások nem ismerését árulta el. Paradoxon volt akkor rukkolni ki a társadalomfölöttiség olajágával, amikor a társadalmi harcok legélesebben dúltak. Nemcsak kint a nagy világban, hanem annak a mozgalomnak a ke­belében is, amely »a társadalom felett« állott. S hogy mennyire tévedtek, azt legjobban az bizonyítja, hogy a »függetlenek« ma a legélesebb posztokat tartják és védik azokat hősiesen világnézeti harcaikban. Még sok hasonló próbálkozás volt. Szétszakadtak, azután újból összekerültek és újból közös frontot akartak kovácsolni. Amikor azonban megtalálták volna azt az ideo­lógiai alapot— Vásárhelyi találkozó,—amelyen érintkeztek a társadalmi realitásokkal, akkor a gyakorlati munkában mondtak csődöt. Gyakorlati téren azelőtt sem voltak pél­daadók. Most azonban megszédültek saját szavaiktól, el­méleteiktől, szónoki hatásaiktól és azt hitték, hogy ezzel megváltották a világot. A szavak azonban csak akkor fo­­gamzanak meg, ha azokat tettek követik. Az üres fecse­gésnek lejárt a váltója. Az emberek ma gyors tempóban élnek s cselekedeteket akarnak. A tett magával ragad, a szavak untatnak. A fiatalok csak beszéltek, alakították a frontokat, a mozgalmakat, az ideológiákat, s azok nyomá­ban sehol semmi munka és eredmény. Meggyőzték egy­mást arról, hogy mit volna leghelyesebb tenni, de a cse­lekvéshez már nem volt sem kedvük, sem energiájuk. Ki csodálkozik tehát azon, hogy az ifjúsági mozgalmaknak ez a fázisa is éppen olyan meddő és kompromitáló maradt, mint a megelőzőek. Ma már ott tartunk, hogy ilyen alapon több ifjúsági mozgalom nem születhetik és élhet meg, még olyan tisza­virág életet sem élhet, mint eddig. Hiába van egy-két if­júsági lap, amely magát egy ifjúsági mozgalom hivatalo­sának érzi, ez még nem jelent semmit. Csak a régi hibát. Ma csak olyan mozgalom nevezheti magát mozgalomnak, amely már rögtön a tettekkel kezdi. Nem fecseg, hanem cselekszik. Körülnéz a társadalomban, vagy annak egy szű­­kebb rétegében s meglátja a nagy feladatokat. Ott ágas­kodnak, nem is kell keresni azokat, csak nem szabad be­hunyni a szemet. Ki kell választani egy-egy konkrét fel­adatot s hozzá kell nyúlni. Mindenki vállaljon magára a munkából egy részt, nem szóljon hanem cselekedjék. Az egyik mondja azt, én felkarolom a magyar szórványok is­koláztatásának kérdését. Tanulmányozom, javaslatot készítek, s megszervezem a megoldást. A másik kapcsolódjon bele a szövetkezeti akciókba. A harmadik szervezzen munka­közvetítőt a magyar középosztály, vagy iparos réteg el­helyezésére, stb. S ha csak egy centimétert megtesz eze­ken az utakon, vagy hasonló utakon, nem leszünk kény­telenek a történelmi visszapillantásokban« élni ki magunkat olyan mozgalmakkal kapcsolatban, amelyek felett húszéves történelmünk észrevétlenül suhant el. DÁNIEL JÁNOS A FRANCIA NŐK______________________________ divatos karcsúságának a titka a párisi JODILON golyócska. Megakadályozza az elhízást, nagyobb adag soványodást idéz elő. — Egy doboz ára 150 lej. Főlerakat Románia részére: Dr. BIRD gyógyszertár CLUJ, Piaţa Unirii No. 4. Ne hiányozzék asztaláról a „TRANSILVANIA“ pasztőrözött szövetkezeti vaj Készítik a Gazdasági és Hi­telszövetkezetek Szövetségének tejfeldolgozó telepei, Târgu- Mureş és I. G. Duca.

Next