Erdélyi Szemle, 1942 (27. évfolyam, Töredék)
tokokon belül folyt a küzdelem, ezért Bocskay az elégedetlen cseh, morva és osztrák rendekkel lép kapcsolatba, velük együttműködve köti meg a bácsi és zsitvatoroki békéit. Az elsőben biztosítja a királyi résznek teljes alkotmányos jogait és vallásszabadságát, a másikban a törökkel egyenrangú félnek ismerteti el a koronázott magyar királyt és véget vet a szégyenletes adófizetési kötelezettségének. Ő hajtja végre az Árpádház kihalta óta az első fajvédelmi telepítést a hajdúk megnemesítésével és letelepítésével. Küzdelmének nemzeti szempontból azonban a legjelentősebb eredménye a bécsi békét törvénybe iktató 1608.-i országgyűlés határozata, mely törvényesen lefektette az 1848-ig érvényben levő rendi alkotmányunk alapjait és ezzel egy egész új jogi fejlődési irányzat kezdetét nyitja meg. Munkáját Bethlen Gábor folytatja, alatta emelkedik Erdély egész Európában elismert keleti hatalommá, úgy, hogy a török befolyás is látszólagossá válik. Kül- és belpolitikájának alapelve, bármilyen eszközzel visszaállítani a magyar egységet és felszabadítani az ország középső részét. Két első hadjárata alatt a Habsburgokkal való megegyezés alapján próbálja tervét megvalósítani. Európai külpolitikát folytat, szövetségben van Ferdinánd ellenségeivel, de felajánlja a megegyezést Bécs felé azzal a kikötéssel, hogy ő lesz egész Magyarország kormányzója és szabad kezet kap a törökkel szemben. Igaz szándékának bizonyságául megkéri Krisztinának a kezét, sőt saját személyében még a katolizálásra is hajlandó volna, de a legmerevebb elutasításban részesül. Ekkor szakít teljesen eddigi politikájával, a protestánsok mellett köti le magát, feleségül véve Brandenburgi Katalint. Tagja lesz a nagy Habsburgellenes szövetségnek, melynek egyetlen, soha le nem győzött tagja. Erdélyt a magyar kultúra, gazdagság és önvédelem fellegvárává teszi. Ez a kis ország rendelkezik akkor a legfegyelmezettebb, legjobban felszerelt hadsereggel egész Európában. Egymásután alakulnak a gyulafehérvári, kolozsvári, debreceni egyetemek és főiskolák. Több külföldi ösztöndíjas hely van a magyar ifjúság részére külföld leghíresebb egyetemein, mint utána bármikor napjainkig. Teljesen nemzeti nyelvűvé válik az irodalom. Az egész világot megelőzve bevezeti az államhatalom által irányított külkereskedelmet és termelést. Ezáltal teremti meg Erdély nagy gazdasági felvirágzását. Nagy, a magyarság egyetemleges érdekeit szolgáló tervei, sajnos, nem sikerülnek a Habsburg-ház megnem értése és nyugati szövetségeseinek gyengesége miatt, de a partiumokkal kibővített fejedelemségben erős bástyát teremtett a magyar érdekek védelmére. Európa egész történetírása elismeri rendkívüli egyéniségét és világpolitikai szerepének jelentőségét. Halála után, bár kisebb vonalúan, de minden tekintetben méltóan folytatta munkáját Rákóczi György7. Sajnos, egy emberöltő elég arra, hogy a nemzet érdekeivel ellenkező és teljesen személyi, öncélú politikát folytató H. Rákóczi György7 alatt megsemmisüljön minden alkotásuk. Erdély, európai jelentőségét veszítve, a török és a Habsburg-politika befolyása alá kerülő kis fejedelemséggé lesz a jóakaratú, de tehetetlen Apafy alatt. I. Lipót elérkezettnek látja az időt a teljes beolvasztásra, Sőt arra is, hogy Erdélyt hatalma alá hajtsa. Az elnyomatásnak ebben a szomorú idejében, minden tehetetlensége ellenére is, a fejedelemség lesz az üldözöttek pártfogója és innen indul el diadalmas küzdelmeire Thököly is. Ez a szabadságharc azonban, a kezdeti szép sikerek után, nem tudta a célját elérni. A török beavatkozás egy európai megmozdulást vont maga után, melynek célja a török végleges kiűzése. A felszabadulás reménye a magyarokat is Lipót zászlaja alá állította. Megjött a 150 év óta várt felszabadulás, de beteljesedett Zrínyi jóslata, jaj, ha másnak köszönhetjük felszabadulásunkat. Egy ideig nem tapasztalt elnyomása következett a magyarságnak. Kollonits politikája öntudatos szándékossággal forgatja ki a magyarságot a birtokából és a drága magyar földet tervszerűen juttatja ellenséges idegenek kezére. Ekkor kezdődik meg a románság beszivárgása a határhegyeken át az alföld felé. Nagy változás áll be Erdély életében is. A magyar király, illetve a Habsburg-ház fennhatósága alá kerül. Különálló kormányzati terület marad, az uralkodóhoz való jogviszonyát a Leopoldi diploma határozza meg. Ezen a helyzeten csak átmenetileg változtat az elnyomatás és beolvasztás rémségét meg-szüntető és a Kollonits rendszerét rombadöntő szabadságharca H. Rákóczi Ferencnek. Ezen a jogi alapon történik, mint különálló területnek, Erdélynek kormányzása, egész 1848-ig, ha később az uralkodók fel is veszik újból a fejedelmi címet. Ettől az időtől kezdve Erdély különálló kormányzati terület marad ugyan, de önállósága megszűnik és így nem tud döntő befolyást gyakorolni az egész magyarság sorsára. A régi kormányzati rendszere megmaradt, de élén már nem a rendektől választott fejedelem áll, hanem a király által megbízott gubernátor és a kiküldött katonai parancsnok, akik, ha nem is németek, de német érzelműek és feltétlen a bécsi kormány érdekeit szolgálják. Területe a természetes határokon túlterjed, mert a fejedelemség korában partium néven idecsatolt részek megmaradnak továbbra is az erdélyi kormányzat alatt. A magyar királysági részekkel való szorosabb kapcsolat a reformkorban kezdődik újból. Ezt különösen megerősíti Széchenyi és Wesselényi elválaszthatatlan baráti kapcsolata. Úji Nagy fordulatot jelent a XVIII. század végén meginduló román nemzeti öntudatra ébredés, mely különösen veszélyessé válik a XIX. század elején, mikor a már régóta nagyon előtérbe nyomult szászság a románság mellett foglal mindjobban állást. A magyarság és székelység mind jobban szemben találja magát ezzel az erővel. Ezt a veszélyt már az idősebb Wesselényi is felismeri. Az ő nyomdokain halad az ifjú Wesselényi, mikor mind erősebben hangoztatja az unió szükségességét és mindent elkövet, hogy a magyarországi politika vezetőit megnyerje ennek a gondolatnak. Megfordul a kocka, most Erdélynek van szüksége a magyarországi rész hathatós támogatására, hogy meg tudja menteni magát a nagy magyar egység számára és megakadályozza a Bécsben annyira kívánatosnak tartott teljes különválást. Wesselényi munkájának eredménye, hogy az 1832—36. országgyűlés kimondja legalább a kapcsolt részek (partium) visszacsatolását. Az udvarnak sikerült Wesselényit a szomorú végű sajtópere útján végleg kikapcsolni. A törvényben kimondott részleges visszakapcsolásért hiába küzdenek a későbbi országgyűlések, az csak írott betű marad, míg végre 1848-ban kimondják a teljes uniót. A tényleges keresztülvitel azonban csak a kiegyezéssel történik meg. Nem lenne teljes a kép, ha nem kísérnénk figyelemmel nagy vonásokban a románkérdés fejlődését ezen idő alatt. A románok voltak az őslakók, tőlük vették el a honfoglaló magyarok ezt a földet, hirdeti a román propaganda. Ehhez csak három történelmi tényt szeretnék hozzáfűzni. 275-ben Kr. u. a római császár kihirdette, hogy Dáciát katonailag és közigazgatásilag kiüríti és átadja a gótoknak és nem vállal felelősséget tovább a biztonságért. Aki átélte a világháborút, tudja, mit jelentett még a XX. században is ez. Mindenki, aki csak tehette, fejvesztetten menekült. Elképzelhető-e más helyzet a népvándorlás korában? Különben is köztudomású, hogy minden provincia római lakosságát a katonaság, a közigazgatás végzői és a tehetősebb iparosok, kereskedők alkották a hozzátartozóikkal. Elképzelhető-e, hogy a kiürítés után ezek olyan nagy számban visszamaradtak, hogy mint önálló nép át tudták ott élni a népvándorlás hétszáz évét. Hogyan lehetséges az, hogy a magyar törvényekben, melyekben még a kis számú mohamedán izmaeliták is meg vannak említve, csak II. Endre alatt találunk a románokkal kapcsolatban nem nagyon hízelgő tartalmú említést. Román nép tulajdonképpen nem is létezett 1866, illetve 1881-ig, akkor is olyan alkotása az európai politikának, mint pl. Csehszlovákia. Mi volt azelőtt? Létezett egy havasalföldi vajdaság a nyugati Balkánról bevándorolt rumung lakossággal bolgár és görög származású bojárok vezetése alatt és Moldva, melynek lakossága a XIV. századig többségében turáni eredetű és szoros kapcsolatban áll hazánkkal, csak azután románosodik el. Ezt a két részt egyesítette az európai balkánpolitika a törökök alól való felszabadulás után román fejedelemség, iletve később királyság néven.