Erdélyi Szemle, 1942 (27. évfolyam, Töredék)

tokokon belül folyt a küzdelem, ezért Bocskay az elégedetlen cseh, morva és osztrák rendekkel lép kapcsolatba, velük együtt­működve köti meg a bácsi és zsitvatoroki békéit. Az elsőben biztosítja a királyi résznek teljes alkotmányos jogait és val­lásszabadságát, a másikban a törökkel egyenrangú félnek is­merteti el a koronázott magyar királyt és véget vet a szégyen­letes adófizetési kötelezettségének. Ő hajtja végre az Árpád­ház kihalta óta az első fajvédelmi telepítést a hajdúk megne­­mesítésével és letelepítésével. Küzdelmének nemzeti szempont­ból azonban a legjelentősebb eredménye a bécsi békét tör­vénybe iktató 1608.-i országgyűlés határozata, mely törvénye­sen lefektette az 1848-ig érvényben levő rendi alkotmányunk alapjait és ezzel egy egész új jogi fejlődési­ irányzat kezdetét nyitja meg. Munkáját Bethlen Gábor folytatja, alatta emelkedik Er­dély egész Európában elismert keleti hatalommá, úgy, hogy a török befolyás is látszólagossá válik. Kül- és belpolitikájának alapelve, bármilyen eszközzel visszaállítani a magyar egysé­get és felszabadítani az ország középső részét. Két első had­járata alatt a Habsburgokkal való megegyezés alapján pró­bálja tervét megvalósítani. Európai külpolitikát folytat, szö­vetségben van Ferdinánd ellenségeivel, de felajánlja a meg­egyezést Bécs felé azzal a kikötéssel, hogy ő lesz egész Ma­gyarország kormányzója és szabad kezet kap a törökkel szem­ben. Igaz szándékának bizonyságául megkéri Krisztinának a kezét, sőt saját személyében még a katolizálásra is hajlandó volna, de a legmerevebb elutasításban részesül. Ekkor szakít teljesen eddigi politikájával, a protestánsok mellett köti le magát, feleségül véve Brandenburgi Katalint. Tagja lesz a nagy Habsburgellenes szövetségnek, melynek egyetlen, soha le nem győzött tagja. Erdélyt a magyar kultúra, gazdagság és önvédelem fellegvárává teszi. Ez a kis ország rendelkezik akkor a legfegyelmezettebb, legjobban felszerelt hadsereggel egész Európában. Egymásután alakulnak a gyulafehérvári, kolozsvári, debreceni egyetemek és főiskolák. Több külföldi ösztöndíjas hely van a magyar ifjúság részére külföld leghí­resebb egyetemein, mint utána bármikor napjainkig. Teljesen nemzeti nyelvűvé válik az irodalom. Az egész világot meg­előzve bevezeti az államhatalom által irányított külkereske­delmet és termelést. Ezáltal teremti meg Erdély nagy gaz­dasági felvirágzását. Nagy­, a magyarság egyetemleges érde­keit szolgáló tervei, sajnos, nem sikerülnek a Habsburg-ház megnem értése és nyugati szövetségeseinek gyengesége miatt, de a partiumokkal kibővített fejedelemségben erős bástyát teremtett a magyar érdekek védelmére. Európa egész törté­netírása elismeri rendkívüli egyéniségét és világpolitikai sze­repének jelentőségét. Halála után, bár kisebb vonalúan, de minden tekintetben méltóan folytatta munkáját­­ Rákóczi György7. Sajnos, egy­ emberöltő elég arra, hogy­ a nemzet érdekeivel ellenkező és teljesen személyi, öncélú politikát folytató H. Rá­kóczi György7 alatt megsemmisüljön minden alkotásuk. Erdély, európai jelentőségét veszítve, a török és a Habsburg-politika befolyása alá kerülő kis fejedelemséggé lesz a jóakaratú, de tehetetlen Apafy alatt. I. Lipót elérkezettnek látja az időt a teljes beolvasztásra, Sőt arra is, hogy Erdélyt hatalma alá hajtsa. Az elnyomatás­nak ebben a szomorú idejében, minden tehetetlensége ellenére is, a fejedelemség lesz az üldözöttek pártfogója és innen in­dul el diadalmas küzdelmeire Thököly is. Ez a szabadságharc azonban, a kezdeti szép sikerek után, nem tudta a célját el­érni. A török beavatkozás egy­ európai megmozdulást vont maga után, melynek célja a török végleges kiűzése. A felsza­badulás reménye a magyarokat is Lipót zászlaja alá állította. Megjött a 150 év óta várt felszabadulás, de beteljesedett Zrínyi jóslata, jaj, ha másnak köszönhetjük felszabadulásun­kat. Egy­ ideig nem tapasztalt elnyomása következett a ma­gyarságnak. Kollonits politikája öntudatos szándékossággal forgatja ki a magyarságot a birtokából és a drága magyar földet tervszerűen juttatja ellenséges idegenek kezére. Ekkor kezdődik meg a románság beszivárgása a határhegyeken át az alföld felé. Nagy változás áll be Erdély életében is. A magyar király, illetve a Habsburg-ház fennhatósága alá kerül. Különálló kor­mányzati terület marad, az uralkodóhoz való jogviszonyát a Leopoldi diploma határozza meg. Ezen a helyzeten csak átme­netileg változtat az elnyomatás és beolvasztás rémségét meg-­­­szüntető és a Kollonits rendszerét rombadöntő szabadságharca H. Rákóczi Ferencnek. Ezen a jogi alapon történik, mint kü­lönálló területnek, Erdélynek kormányzása, egész 1848-ig, ha később az uralkodók fel is veszik újból a fejedelmi címet. Ettől az időtől kezdve Erdély különálló kormányzati te­rület marad ugyan, de önállósága megszűnik és így nem tud döntő befolyást gyakorolni az egész magyarság sorsára. A régi kormányzati rendszere megmaradt, de élén már nem a rendektől választott fejedelem áll, hanem a király által meg­­­­bízott gubernátor és a kiküldött katonai parancsnok, akik, ha nem is németek, de német érzelműek és feltétlen a bécsi kor­mány érdekeit szolgálják. Területe a természetes határokon túlterjed, mert a fejedelemség korában partium néven ide­csatolt részek megmaradnak továbbra is az erdélyi kormány­zat alatt. A magyar királysági részekkel való szorosabb kap­csolat a reformkorban kezdődik újból. Ezt különösen meg­erősíti Széchenyi és Wesselényi elválaszthatatlan baráti kap­csolata. Ú­ji Nagy fordulatot jelent a XVIII. század végén meginduló román nemzeti öntudatra ébredés, mely különösen veszélyessé válik a XIX. század elején, mikor a már régóta nagyon elő­térbe nyomult szászság a románság mellett foglal mindjob­ban állást. A magyarság és székelység mind jobban szemben találja magát ezzel az erővel. Ezt a veszélyt már az idősebb Wesselényi is felismeri. Az ő nyomdokain halad az ifjú Wes­selényi, mikor mind erősebben hangoztatja az unió szüksé­gességét és mindent elkövet, hogy a magyarországi politika vezetőit megnyerje ennek a gondolatnak. Megfordul a kocka, most Erdélynek van szüksége a magyarországi rész hathatós támogatására, hogy meg tudja menteni magát a nagy magyar egység számára és megakadályozza a Bécsben annyira kívá­natosnak tartott teljes különválást. Wesselényi munkájának eredménye, hogy az 1832—36. országgyűlés kimondja legalább a kapcsolt részek (partium) visszacsatolását. Az udvarnak si­került Wesselényit a szomorú végű sajtópere útján végleg ki­kapcsolni. A törvényben kimondott részleges visszakapcso­­­­­lásért hiába küzdenek a későbbi országgyűlések, az csak írott betű marad, míg végre 1848-ban kimondják a teljes uniót.­­ A tényleges keresztülvitel azonban csak a kiegyezéssel tör­ténik meg. Nem lenne teljes a kép, ha nem kísérnénk figyelemmel nagy vonásokban a románkérdés fejlődését ezen idő alatt. A románok voltak az őslakók, tőlük vették el a honfog­laló magyarok ezt a földet, hirdeti a román propaganda. Ehhez csak három történelmi tényt szeretnék hozzáfűzni. 275-ben Kr. u. a római császár kihirdette, hogy Dáciát katonailag és közigazgatásilag kiüríti és átadja a gótoknak és nem vállal felelősséget tovább a biztonságért. Aki átélte a világháborút, tudja, mit jelentett még a XX. században is ez. Mindenki, aki csak tehette, fejvesztetten menekült. Elkép­zelhető-e más helyzet a népvándorlás korában? Különben is köztudomású, hogy minden provincia római lakosságát a ka­tonaság, a közigazgatás­ végzői és a tehetősebb iparosok, ke­reskedők alkották a hozzátartozóikkal. Elképzelhető-e, hogy a kiürítés után ezek olyan nagy számban visszamaradtak, hogy mint önálló nép át tudták ott élni a népvándorlás hét­száz évét. Hogyan lehetséges az, hogy a magyar törvényekben, me­lyekben még a kis számú mohamedán izmaeliták is m­eg van­nak említve, csak II. Endre alatt találunk a románokkal kap­csolatban nem nagyon hízelgő tartalmú említést. Román nép tulajdonképpen nem is létezett 1866, illetve 1881-ig, akkor is olyan alkotása az európai politikának, mint pl. Csehszlovákia. Mi volt azelőtt? Létezett egy havasalföldi vajdaság a nyugati Balkánról bevándorolt rumung lakosság­gal bolgár és görög származású bojárok vezetése alatt és Moldva, melynek lakossága a XIV. századig többségében tu­ráni eredetű és szoros kapcsolatban áll hazánkkal, csak az­után románosodik el. Ezt a két részt egyesítette az európai balkánpolitika a törökök alól való felszabadulás után román fejedelemség, iletve később királyság néven.

Next