Erdővidék, 1911 (9. évfolyam, 2-4. szám)

1911-01-08 / 2. szám

IX. ÉVFOLYAM LAKÓT, 191­1­. JANUÁR 8.­2. SZÁM ERDŐVIDÉK TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI, TANÜGYI, IPARI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. AZ »ERDŐ VIDÉKI TANÍTÓ-EGYESÜLET« HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden vasárnap. · Kézir­­ókat nem adunk vissza. — Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 8 Kor., ’/* évre 4 K, 1/1 évre 2 K. Egyes szám ára 20 fill. Hirdetési díj tarifa szerint. Nyilttér sora 50 f. Felelős szerkesztő ROZSONDAI JÁ laptulajdonos. NO Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rozsondai János könyvnyomdája Baróton, ide intézendők a lapot illető pénz- és egyéb küldemények. T. OLVASÓINKHOZ! A most beállott új évvel az „Erdővi­dék“ immár kilencedik évfolyamába lépett, amelyre ime új előfizetést nyitunk. Nem bocsátkozunk öndicséretekbe és nem zengünk himnuszt a múltra nézve, valamint a jövőre sem teszünk nagyhangú s talán teljesíthetetlen ígéreteket. Elégnek tartjuk azt a múltra nézve mint érdemet feltüntetni, hogy olyan nehéz viszonyok között is nyolc évig fenn tudtuk tartani e lapot. Isten segítségével fenn akarjuk tartani továbbra is és ezen törekvésünk­ben — hisszük — támogatni fog minket­­. olvasóközönségünk azon kis, de lelkes gárdája, mely azt tartja, hogy Erdővidék­nek szüksége van egy lapra. Ezen gárdát most kiegészíti a szellemi munkások új csapata is s e kettőben biztat­­ó reménységgel indulunk a 9 ik évnek. Hazafias tisztelettel A szerkesztőség és kiadóhivatal. * A LAP SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGA. Hogy újonnan belépő előfizetőink is tájékozva legyenek a lap felől, ime bemutatjuk lapunk szerkesztő-bizott­ságának névsorát: Balázs Ignác, réf pap (Köpecz), Ben­ke Ferenc, ref. pap (Nagy baczon), Czell Ignác, ref pap (Bölön), Érsek Elek, ref pap (Szárazajta), Hegedűs Lajos, áll. tanító (Magyar Hermány), Dr. I­n­c­z­e G­y­u­l­a ügyvéd (Bárót), Kertész Lajos, ref. pap (Bodos), Kiss Jenő, közs. jegyző (Felsőrákos), Kövér András, ref. esperes (Középajta), Lőrincz Gyula, ref. pap (Kisbaczon), Mérik Lajos, ny. jegyző (Bárót), Molnár Imre, ref. pap (Bardocz), Nagy Ferenc, ref. pap (Erdőfüle), N­a­g­y-B­o­r­b­á­t­h Vilmos, áll. isk. igazg. (Nagybaczon), Nagy József, földbirtokos (Olasztelek), R­á­d­u­l­y J­á­n­o­s, k. jegyző (Kisbaczon), Rozsondai János (fel. szerk.) Bárót, Sándor Lajos, áll. tanító (Középajta), Török Albert, áll. tanító (Miklósvár), Vári Elek, igazgató-tanító (Felsőrákos). Az új szerkesztő bizottság által fel­állított programmot már két ízben közöl­vén, még csak annyit ígérünk, hogy Ba­ró­t központosításáért a legmesszebb­menő akciót fogjuk megindítani és hogy a lap lehetőleg a szerkesztő-bizottság ere­deti cikkeiből fog összeállíttatni. Reméljük, hogy Erdővidék lakossága velünk tart és úgy erkölcsi, mint anyagi támogatását nem tagadja meg tőlünk, a­kik önzetlenül, tisztán Erdővidék előh­a­­ladása érdekében léptünk a szerkesztő­­bizottság kötelékébe. Aki tehát helyesli program­m­unka­t, törekvésünket, az csat­lakozzék hozzánk, teremtsük meg a szel­lemi kapcsolatot, meg ből Erdővidék anyagi és kulturális fellendülése követke­zik, széttagolt társadalmunk pedig meg­találván az összekötő kapcsot, egy aka­rattal törekedhetik a nagy célok megva­lósít­ására. Az „ Erdő vidék“ szerkesztő-bizottsága. A SAJTÓ FATTYÚHAJTÁSA. Szokásmondás az újabb időben, hogy a sajtó nagyhutason . Sajátságos is a ha­tás, melyet a leírt betűnek a nyomdafes­ték ad. Ami a szónok ajkán, vagy az irt sorokban sokszor bágyadtnak, erőtelennek látszik is, mintha a nyomtatásban erőben, hatásban nyerne, mintha abban a nyomda­­festékben valami varázserő rejlenék. Nem csoda, ha a szabad sajtó az elnyomott nem­zeteknek mindenha a legelsőrendü követe­lése volt s ha kellett, ezért még a börtönt is elszendvedték a nagyok, a dicsők, sőt még életükkel is áldoztak érte . . . De amily rendkívüli erő, hatás van a nyomtatott betűben és amilyen nagy­­jelentőségű egy egész nemzetre nézve a szabad sajtó, épp oly visszataszító, káros hatású az olyan nyomtatvány, amely a­­ mások egyéni, társadalmi, vagy közéleti munkálkodása feletti kritika terére lépve, a be nem­ bizonyítható, csak a képzelődés, a rossgápdjdpb v . • -fátcjr.m r-bánit állí­tások h­almazatában leli gyönyörűségét és szinte tobzódik abban, hogy sárral mocs­koljon, dobálódzon, a vádaskodással szen­zációt keltsen, amely vádaskodás gyanút keltvén, annak hatása alatt hetekig, hóna­pokig vergődteti a jogtalanul, igazságtalan­n mit meghurcoltak Aki figyelemmel kisérte a legközelebb lefolyt nagy sajtópert — amelyet közéle­tünk néhány jelese volt kénytelen indítani, h­ogy egy halmaz vád alól tisztázza magát — anélkül, hogy gondolna is az ember a politika szövevényes és tekervényes utaira, — megrendüléssel kell hogy konstatálja, mily fattyúhajtás, mily gyom a szabad-s sajtó testén az alapnélküli, a pletykához,­­ a malom alatti beszédhez hasonló nyom­­tatvány, mely sokszor egyéneket tesz er­­■ erkölcsi áldozattá; intézményeket, társa­dalmi tevékenykedéseket dönt romba. Mintha a régi latin mondást követ­nék némelyek: „calumniare audacter, sem­per aliquid haeret“ (azaz csak vakmerően kell rágalmazni, mindig megragad belőle valami), soha merészebben, féktelenebből nem dühöngött a mások becsületében gá­zoló, vagy hivatali működéseket gyanú­sító irányzat, mint a mai időben. Látjuk, tapasztaljuk naponta, mily lá­zasan kapnak a lapok — tisztelet a kivé­teleknek — a botrányokon, a feltűnő híre­ken, a gyanúsításokon, s mivel a nyomta­tott betű nagy hatással van az emberekre, a romboló következmény is annál nagyobb. Itt egy családi élet szentélyébe hatolnak be, hol a gyanúba fogott nő — nem tud­ván még a gyanút sem elviselni — ön­­gyilkossággal menekül az emberek fürké­sző tekintete elöl; ott­ nagynevű, ritka be­csületes férfiút gyanúsítanak meg közada­kozásból összegyűlt pénz elpocsékolásával; majd amott nagy hivatalokat viselő tiszt­viselők vádoltatnak hivatali visszaélések­­kel­­; az ember ezeket látva, méltán kér­dezi : „quoasque tande­m?“ — hát még meddig?! . . . Lehet-e, szabad-e a sajtó szabadságá­val így visszaélni? Teszi-e, teheti-e ezt normális gondolkozású ember? . . . Pedig mily egyszerű, mily könnyű, hogy a sajtó szabadságával visszaélés ne történjék! Elt­ér egy rövid mondatban: írásod le­gyen igaz! . . . Ezt kívánja a sajtótör­vény­ is, amidőn a vádaskodónak a legszé­lesebb körű bizonyítást megengedi , s a­milyen rokonszenv kíséri az igazmondat, épp úgy kell hogy elvegye ne csak a tör­vény előtt, de a társadalom előtt is méltó büntetését az, akinek kenyere a mások be­csületében való gázolás. Mint a bélpoklos­­tól távoltartják magukat az emberek, úgy kell tenni a társadalomnak is a sárral do­­bálózókkal,­­ ki kell közösíteni, el kell vonni az éltető levegőt tőle. Mint közös nemzeti kincsünket, félté­kenyen kell őriznünk mindnyájunknak a sajtó szabadságát, de épp azért annak tisztessége felett őrködni is kötelessége minden toll­forgatónak. A magyar ember sokat ad a nyomtatott betűre s amit nyom­tatásban lát, annak igazat is ad. S éppen azért kell, hogy­ a nyilvánosság előtt csak az lásson napvilágot, ami igaz, ami bizo­nyítható is. Igaz, sokszor megtörténik, hogy téves információból vagy szavahihetőnek vélt egyén állításából kifolyólag történhetik igaztalan állítás vagy támadás úgy egyé­nek mint intézmények­­ellen ; de becsüle­tes ember — belátván tévedését — nem habozhatik egy percig sem, megadni a kellő elégtételt a méltatlanul megtáma­dottnak, mert nagyobb bátorság nyilvánul meg a tévedés belátása után annak­ beis­merésében, mint az igaztalan támadás intézésében. Minden embernek legféltettebb kincse a becsület, akár a magán-, akár a közélet terén, s amint nem tűrjük, hogy ezt tő­lünk valaki megtagadja, vagy abban min­ket megtámadjon,­­ épp úgy a mások becsülete elbírálásánál is ez legyen a zsi­nórmérték, így megőrizzük a sajtó tisz­tességét, megszerezzük a megrendíthetet­­len bizalmat iránta s igy aztán igazi nagy­hatalom lesz a sajtó. A vidéki sajtónak a balítélettel, rossz­akarattal olykor nagy és komoly küzdel­mei vannak, amelyek szinte legyőzhetle­­neknek látszanak. Itt az egyedüli fegyver az igazság és szeretet, amelyek segítségé­vel minden ellentétet el lehet simítani. Ezen jegyben fog lapunk is működni: Hegedűs Lajos.

Next