Erdővidék, 1911 (9. évfolyam, 2-4. szám)
1911-01-08 / 2. szám
IX. ÉVFOLYAM LAKÓT, 1911. JANUÁR 8.2. SZÁM ERDŐVIDÉK TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI, TANÜGYI, IPARI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. AZ »ERDŐ VIDÉKI TANÍTÓ-EGYESÜLET« HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik minden vasárnap. · Kézirókat nem adunk vissza. — Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 8 Kor., ’/* évre 4 K, 1/1 évre 2 K. Egyes szám ára 20 fill. Hirdetési díj tarifa szerint. Nyilttér sora 50 f. Felelős szerkesztő ROZSONDAI JÁ laptulajdonos. NO Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rozsondai János könyvnyomdája Baróton, ide intézendők a lapot illető pénz- és egyéb küldemények. T. OLVASÓINKHOZ! A most beállott új évvel az „Erdővidék“ immár kilencedik évfolyamába lépett, amelyre ime új előfizetést nyitunk. Nem bocsátkozunk öndicséretekbe és nem zengünk himnuszt a múltra nézve, valamint a jövőre sem teszünk nagyhangú s talán teljesíthetetlen ígéreteket. Elégnek tartjuk azt a múltra nézve mint érdemet feltüntetni, hogy olyan nehéz viszonyok között is nyolc évig fenn tudtuk tartani e lapot. Isten segítségével fenn akarjuk tartani továbbra is és ezen törekvésünkben — hisszük — támogatni fog minket. olvasóközönségünk azon kis, de lelkes gárdája, mely azt tartja, hogy Erdővidéknek szüksége van egy lapra. Ezen gárdát most kiegészíti a szellemi munkások új csapata is s e kettőben biztató reménységgel indulunk a 9 ik évnek. Hazafias tisztelettel A szerkesztőség és kiadóhivatal. * A LAP SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGA. Hogy újonnan belépő előfizetőink is tájékozva legyenek a lap felől, ime bemutatjuk lapunk szerkesztő-bizottságának névsorát: Balázs Ignác, réf pap (Köpecz), Benke Ferenc, ref. pap (Nagy baczon), Czell Ignác, ref pap (Bölön), Érsek Elek, ref pap (Szárazajta), Hegedűs Lajos, áll. tanító (Magyar Hermány), Dr. Incze Gyula ügyvéd (Bárót), Kertész Lajos, ref. pap (Bodos), Kiss Jenő, közs. jegyző (Felsőrákos), Kövér András, ref. esperes (Középajta), Lőrincz Gyula, ref. pap (Kisbaczon), Mérik Lajos, ny. jegyző (Bárót), Molnár Imre, ref. pap (Bardocz), Nagy Ferenc, ref. pap (Erdőfüle), Nagy-Borbáth Vilmos, áll. isk. igazg. (Nagybaczon), Nagy József, földbirtokos (Olasztelek), Ráduly János, k. jegyző (Kisbaczon), Rozsondai János (fel. szerk.) Bárót, Sándor Lajos, áll. tanító (Középajta), Török Albert, áll. tanító (Miklósvár), Vári Elek, igazgató-tanító (Felsőrákos). Az új szerkesztő bizottság által felállított programmot már két ízben közölvén, még csak annyit ígérünk, hogy Barót központosításáért a legmesszebbmenő akciót fogjuk megindítani és hogy a lap lehetőleg a szerkesztő-bizottság eredeti cikkeiből fog összeállíttatni. Reméljük, hogy Erdővidék lakossága velünk tart és úgy erkölcsi, mint anyagi támogatását nem tagadja meg tőlünk, akik önzetlenül, tisztán Erdővidék előhaladása érdekében léptünk a szerkesztőbizottság kötelékébe. Aki tehát helyesli programmunkat, törekvésünket, az csatlakozzék hozzánk, teremtsük meg a szellemi kapcsolatot, meg ből Erdővidék anyagi és kulturális fellendülése következik, széttagolt társadalmunk pedig megtalálván az összekötő kapcsot, egy akarattal törekedhetik a nagy célok megvalósítására. Az „ Erdő vidék“ szerkesztő-bizottsága. A SAJTÓ FATTYÚHAJTÁSA. Szokásmondás az újabb időben, hogy a sajtó nagyhutason . Sajátságos is a hatás, melyet a leírt betűnek a nyomdafesték ad. Ami a szónok ajkán, vagy az irt sorokban sokszor bágyadtnak, erőtelennek látszik is, mintha a nyomtatásban erőben, hatásban nyerne, mintha abban a nyomdafestékben valami varázserő rejlenék. Nem csoda, ha a szabad sajtó az elnyomott nemzeteknek mindenha a legelsőrendü követelése volt s ha kellett, ezért még a börtönt is elszendvedték a nagyok, a dicsők, sőt még életükkel is áldoztak érte . . . De amily rendkívüli erő, hatás van a nyomtatott betűben és amilyen nagyjelentőségű egy egész nemzetre nézve a szabad sajtó, épp oly visszataszító, káros hatású az olyan nyomtatvány, amely a mások egyéni, társadalmi, vagy közéleti munkálkodása feletti kritika terére lépve, a be nem bizonyítható, csak a képzelődés, a rossgápdjdpb v . • -fátcjr.m r-bánit állítások halmazatában leli gyönyörűségét és szinte tobzódik abban, hogy sárral mocskoljon, dobálódzon, a vádaskodással szenzációt keltsen, amely vádaskodás gyanút keltvén, annak hatása alatt hetekig, hónapokig vergődteti a jogtalanul, igazságtalann mit meghurcoltak Aki figyelemmel kisérte a legközelebb lefolyt nagy sajtópert — amelyet közéletünk néhány jelese volt kénytelen indítani, hogy egy halmaz vád alól tisztázza magát — anélkül, hogy gondolna is az ember a politika szövevényes és tekervényes utaira, — megrendüléssel kell hogy konstatálja, mily fattyúhajtás, mily gyom a szabad-s sajtó testén az alapnélküli, a pletykához, a malom alatti beszédhez hasonló nyomtatvány, mely sokszor egyéneket tesz er■ erkölcsi áldozattá; intézményeket, társadalmi tevékenykedéseket dönt romba. Mintha a régi latin mondást követnék némelyek: „calumniare audacter, semper aliquid haeret“ (azaz csak vakmerően kell rágalmazni, mindig megragad belőle valami), soha merészebben, féktelenebből nem dühöngött a mások becsületében gázoló, vagy hivatali működéseket gyanúsító irányzat, mint a mai időben. Látjuk, tapasztaljuk naponta, mily lázasan kapnak a lapok — tisztelet a kivételeknek — a botrányokon, a feltűnő híreken, a gyanúsításokon, s mivel a nyomtatott betű nagy hatással van az emberekre, a romboló következmény is annál nagyobb. Itt egy családi élet szentélyébe hatolnak be, hol a gyanúba fogott nő — nem tudván még a gyanút sem elviselni — öngyilkossággal menekül az emberek fürkésző tekintete elöl; ott nagynevű, ritka becsületes férfiút gyanúsítanak meg közadakozásból összegyűlt pénz elpocsékolásával; majd amott nagy hivatalokat viselő tisztviselők vádoltatnak hivatali visszaélésekkel; az ember ezeket látva, méltán kérdezi : „quoasque tandem?“ — hát még meddig?! . . . Lehet-e, szabad-e a sajtó szabadságával így visszaélni? Teszi-e, teheti-e ezt normális gondolkozású ember? . . . Pedig mily egyszerű, mily könnyű, hogy a sajtó szabadságával visszaélés ne történjék! Eltér egy rövid mondatban: írásod legyen igaz! . . . Ezt kívánja a sajtótörvény is, amidőn a vádaskodónak a legszélesebb körű bizonyítást megengedi , s amilyen rokonszenv kíséri az igazmondat, épp úgy kell hogy elvegye ne csak a törvény előtt, de a társadalom előtt is méltó büntetését az, akinek kenyere a mások becsületében való gázolás. Mint a bélpoklostól távoltartják magukat az emberek, úgy kell tenni a társadalomnak is a sárral dobálózókkal, ki kell közösíteni, el kell vonni az éltető levegőt tőle. Mint közös nemzeti kincsünket, féltékenyen kell őriznünk mindnyájunknak a sajtó szabadságát, de épp azért annak tisztessége felett őrködni is kötelessége minden tollforgatónak. A magyar ember sokat ad a nyomtatott betűre s amit nyomtatásban lát, annak igazat is ad. S éppen azért kell, hogy a nyilvánosság előtt csak az lásson napvilágot, ami igaz, ami bizonyítható is. Igaz, sokszor megtörténik, hogy téves információból vagy szavahihetőnek vélt egyén állításából kifolyólag történhetik igaztalan állítás vagy támadás úgy egyének mint intézményekellen ; de becsületes ember — belátván tévedését — nem habozhatik egy percig sem, megadni a kellő elégtételt a méltatlanul megtámadottnak, mert nagyobb bátorság nyilvánul meg a tévedés belátása után annak beismerésében, mint az igaztalan támadás intézésében. Minden embernek legféltettebb kincse a becsület, akár a magán-, akár a közélet terén, s amint nem tűrjük, hogy ezt tőlünk valaki megtagadja, vagy abban minket megtámadjon, épp úgy a mások becsülete elbírálásánál is ez legyen a zsinórmérték, így megőrizzük a sajtó tisztességét, megszerezzük a megrendíthetetlen bizalmat iránta s igy aztán igazi nagyhatalom lesz a sajtó. A vidéki sajtónak a balítélettel, rosszakarattal olykor nagy és komoly küzdelmei vannak, amelyek szinte legyőzhetleneknek látszanak. Itt az egyedüli fegyver az igazság és szeretet, amelyek segítségével minden ellentétet el lehet simítani. Ezen jegyben fog lapunk is működni: Hegedűs Lajos.