Ergonómia, 1985 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1985 / 1. szám

V. M. MUNIPOV* A KGST-tagországok ergonómiai és iparesztétikai tudományos­műszaki együttműködésének főbb eredményei és perspektívái Az ergonómiai kutatások különböző irányai és a ku­tatási eredmények gyakorlati felhasználása nagyon differenciált, ugyanakkor jelentősen megnőttek a tu­dományos kutatások és fejlesztések anyagi ráfordítá­sai. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) tagországaiban az ergonómia fejlesztésére csak akkor nyílnak új lehetőségek, ha az országok tudományos és tervezőerőiket a problémák meghatározott körének megoldására összpontosítják, és az ergonómiai kuta­tásokat optimálisan megosztva és koordináltan vég­zik. A KGST-tagországok ergonómiai tudományos-mű­szaki együttműködését előkészítő munkák folyamán végzett szakmai elemzés kimutatta, hogy az ergonó­miai eredmények gyakorlati felhasználásában a hatás­foknövelés legfontosabb útja a szabványosítás. Ugyan­akkor az ergonómiai szabványosítás rendkívüli gon­dosságot és részletességet igénylő új feladat, mivel ez közvetlen kapcsolatban van az emberrel és annak te­vékenységével. Gyakorlatilag bármennyire is halaszt­hatatlan a szabványosítás kérdéseinek megoldása, a KGST-tagországok megfelelő tudományos bázis lét­rehozása nélkül nem léphettek az ergonómiai szabvá­nyok erőltetett kidolgozásának útjára. Az együttmű­ködéshez az Ergonómiai normák és követelmények tu­dományos alapjainak kidolgozása című program adja a keretet. Az ergonómia terén való együttműködés problémájának és főbb irányainak kiválasztása a KGST-tagországok szervezeteivel közösen végzett elő­zetes egyeztetés alapján történt. A tudományos és műszaki kutatási programok kö­zös céljainak meghatározásakor alapvetőnek tartot­ták, hogy a szociális célok elsőbbséget kapjanak, ne­vezetesen a munkafeltételek optimalizálása, a dolgo­zók egészségvédelme és a személyiség fejlesztését biz­tosító körülmények megteremtése és — ennek alap­ján — a munka hatékonyságának növelése, a gyárt­mányok minőségének javítása. * A KGST-tagországok tudományos-műszaki együtt­működésének programját, — amelyben 72 intézmény vesz részt — úgy állították össze, hogy a programban szereplő témák és feladatok minden egyes tagország szá­mára fontosak és szükségesek, az ergonómia fejlődése és a népgazdaság különböző területein az ergonómiai eredmények széles körű alkalmazása érdekében, így minden tagország viszonylag kis ráfordítás árán a tel­jes kutatási program eredményeinek részesévé válik. A tudományos-műszaki együttműködés programja olyan egymással összefüggő kutatási-fejlesztési komp­lexumot irányoz elő, amely feltételesen négy szintre bontható. Az első szint az ergonómia és műszaki pszi­chológia terén végzendő szabványosítással kapcsola­tos munkák tudományos alapjainak kidolgozására irányul. Ide tartoznak az elméleti és módszertani ku­tatások : az ember-gép-környezet rendszer optimalizá­lásával kapcsolatos ergonómiai követelmények kidol­gozása; a laboratóriumi és az üzemi viszonyok között végzendő ergonómiai kutatásokhoz szükséges eszkö­zök és módszerek típuskomplexumának meghatározá­sa, továbbá az ergonómiai paraméterek jegyzékének egységesítése, az ergonómiai adatbank létesítése és működtetése általános elveinek kidolgozása. A második szint feladata, hogy lehetővé tegyék az ergonómiával foglalkozó szakemberek kutató- és ter­vezőtevékenységének „normatív” leírását és olyan fo­­lyamatnormák kidolgozását, amelyek szükségesek ah­hoz, hogy biztosítsák a tevékenységek eredményessé­gét. A harmadik szint lényege az ergonómiai normák és követelmények szabványosításához az általános elvek és eljárások kidolgozása, valamint ergonómiai szab­ványok előkészítése. Végül a negyedik szinthez tartoznak az ergonómiai eredmények népgazdasági hasznosításának speciális gazdasági hatékonyságvizsgálatai. Jellemezzük röviden a felsorolt négy szinten végzett munkák eredményeit. Az ergonómia elméleti és mód­szertani problémáinak intenzív és mélyreható feldol­gozása fontos feltétel az olyan komplex problémával kapcsolatos együttműködés megszervezéséhez, mint az ergonómiai normák és követelmények tudományos alapjainak megteremtése, az ergonómiával kapcsola­tos olyan tudományok vizsgálata, mint a szociológia, a pszichológia, a fiziológia , higiénia, antropológia, kibernetika, gazdasági rendszer stb. Az elvégzett vizs­gálatok alapján elemezték és pontosították az ergo­nómia alapfogalmainak szerkezeti felépítését, továbbá a konkrét ergonómiai fejlesztések koncepcionális bá­zisaként elemezték a rendszerszemlélet általános, tu­dományos elveinek alkalmazását. Lényeges elméleti és gyakorlati eredményeket értek el az ember-gép-környezet rendszer optimalizálásához szükséges ergonómiai követelmények kidolgozása te­rén. Az említett vizsgálatok elméleti jelentősége abban van, hogy lehetővé teszik az ergonómiai követelmé­nyek problémájának korrekt felvetését, amely még messze van a végleges megoldástól, de a kapott ered­mények alapvetően gyakorlati jelentőségűek. * A Szovjetunió össz-szövetségi Iparesztétikai Tudományos Kutató­intézeté­nek (VM­ITE­sz) igazgató-helyettese, a pszichológiai tudományok kandi­dátusa, a KGST ergonómiai normák és követelmények tudományos alap­jainak kidolgozásával foglalkozó koordinációs központ vezetője.

Next