Ergonómia, 1993 (26. évfolyam, 1. szám)

1993 / 1. szám

Ergonómia 93/1. Bajka Gábor Munkaerőpiac - humán szolgáltatás A Foglalkoztatási Törvény 1991-ben hozta létre az orszá­gosan egységes munkaügyi szolgáltatási szervezetet, amely a korábbi munkaügyi szolgáltató irodákból és a Me­gyei Tanácsok munkaügyi osztályaiból jött létre. A szervezetet a Megyei Munkaügyi Központok és kiren­deltségeik alkották, amelynek szakmai irányító köz­pontjává az OMK-t tették. Az eltelt két év már ad némi át­­tekintési lehetőséget a szervezet működéséről, feladatairól, törekvéseiről, lehetőségeiről. Ezt próbáljuk most megtenni, azt is beleértve, hogy áttekintésünk szubjektív, néhány esetben hipotetikus, tehát nyitott minden észrevétel, véle­mény számára. 1. A kezdet­ induláskor azt a (ma is aktuális) célt tűztük ki, hogy legyen egy olyan országos, egységes irányítással és finanszírozás­sal működő szervezet, amely ellátja a Foglalkoztatási Törvényből rá háruló feladatokat a munkaerőpiacról átmenetileg, illetve tartósan kiszorulókkal kapcsolatban, és amely képes egy aktív foglalkoztatáspolitika regionális szervezőjeként, végrehajtójaként is funkcionálni - amennyiben ennek keretei megteremtődnek. A cél tehát az alapfunkciók ellátása (közvetítés, tanács­adás, segélyezés) és az, hogy a szervezet a munkaerőpiaci peremhelyzetéből központi szerepkörbe kerüljön. Az szervezet működési korlátainak megfogalmazásához vázlatosan át kellett tekinteni, hogy mit örökölt: - rohamosan romló helyzetet, aszimmetrikus mun­kaerőpiacot, ahol nehezen található kapcsolat a létszám­felvevőkkel; - nehézkes, több pólusú (Minisztérium, OMK, tanács) irányítást és finanszírozást; - lelkes és hivatástudattal rendelkező kollégákat, akik azonban a korábbi köldökzsinórok elvá­gásával elbizonytalanodtak; - dinamikusan növekvő létszámot, amely módszeres képzés hiányában alapvetően képzetlen; - egy olyan szervezetet, amely elsősorban saját tapasztalatai alapján szerveződött és így igen nagy spontaneitást, változatosságot mutatott, mind a munkafeltételekben, mind a munka szervezésében, színvonalában, a leterheltségben;­­ egy olyan irányítói szerepkörbe került szervezetet (OMK), amely az országos szervezet szakmai munkájának irányítására, koordinálására nem volt felkészülve. Az előzőekből kitűnik, hogy a legaktuálisabb tennivalók a bizonytalanság megszüntetéséhez kötődtek. Ilyen bizonytalanságot erősítő tényező volt a tervezett pályázati kiírás a vezetők számára, a felügyeleti jogok tisztázatlan­sága a MVM és az OMK között (ki, mire jogosult, milyen irányítási eszközökkel élhet, stb.), a finanszírozás kialaku­latlansága, az átalakulás technikai-pénzügyi nehézségei, az önkormányzatokkal való kapcsolat kialakulatlansága (bérleti díjak, hely biztosítása, a korábban tanácsi vagyon sorsa). Mind az örökölt helyzet és a bizonytalanságok, mind az a cél, hogy szakmailag megalapozott, egységes szolgál­tatást alakítsunk ki - a szervezeten belül centralizált szakmai irányítást igényelt volna, ami döntően a hálózat­ban eddig elért erdményekre és a külföldi tapasztalatokra építhetett, figyelembe véve a hazai sajátosságokat és a pénzügyi lehetőségeket. Ezt a törekvést nehezítette az az ellentmondás, ami a feltételek (gép, hely, ember) és a leterheltség között feszült. Ennek prioritása miatt csak kis lépéseket és gyakran csak utólag tudtunk lépni. 2. Ami két év alatt történt Az elején le kell szögeznünk, hogy generális áttörést nem sikerült elérni, ami a körülmények miatt természetes is. Sok ponton tudtunk kis lépéseket tenni, de ez a szervezet arculatát még nem változtatta meg. Az alapvető probléma a munkanélküliség rohamos növekedése volt (1991-ben közel 100 ezer főről 400 ezerre, 1992-ben pedig közel 700 ezerre), aminek fogadása, adminisztrálása, ellátásának biztosítása nagymértékben leterhelte a szervezetet, amely dinamikus növekedése ellenére (1991-ben 1100 fővel indult, 1992. végén pedig 4200 fő volt a létszám) a felada­tok kényszere alatt mozgott. Ebben az időben a következő területeken tudtunk előrelépni: Az OMK szervezete a szűk lehetőségek mellett is folyamatosan fejlődött, kialakult az Ellenőrzési Osztály, a Szolidaritási Alap Osztály, a Költségvetési Osztály, a Módszertani Osztály, stb. A Megyei Munkaügyi Központok szervezete több lépcsőben az egységesítés irányába fejlődött. Jelentős lépés volt, hogy megalakultak a Pszichológiai Szakszol­gálatok és a Módszertani Osztályok, amelyeknek a fő feladata a kirendeltségeken folyó munka szakmai irányí­tása. A Világbanki támogatás keretében olyan eszközpark fejlesztése-adaptálása folyik, amely jelentős módszertani segítséget fog nyújtani a munkaügyi szolgáltatás számára. 15 megyében működik már az Álláskeresők Klubja, amely ma szinte az egyetlen támogató jellegű szolgáltatásunk. Jelentős előrehaladás van a létszámleépítési szakértők képzésében is. 1

Next