„Érted Vagyok”, 2003 (14. évfolyam, 1-6. szám)
2003-02-01 / 1. szám
2 • 2003. február „vedvű gyök” Tanulmány Egy-egy menő focicsapat piaci értékét nyomtatásban olvashatjuk, amikor kitrombitálják a milliós nagyságrendű átutalási összegeket. Mások karrier-tanácsadójukat kérdezik meg, hogy megtudják, mekkora a piaci értékük. Mindenki fontolja meg - halljuk a jó tanácsot -, mennyit ér. Például ha egy új munkahelyen leendő fizetéséről kell tárgyalnia. El tudom képzelni, hogy a futballmenedzserek fejében létezik olyan lista, amely sorrendben tartalmazza - piaci értéküknek megfelelően - a világ legjobb játékosait. Az USA professzorainak esetében ezt „ranking”nek, rangsorolásnak hívják. A rangsorolás abban a listában csapódik le, amely a tudósokat teljesítményeik - publikációik, díjaik, kedveltségük — szerint állítja sorba. Folyóirataink bemutatják a száz legjobb ügyvédet és a száz legjobb orvost. Elképzelem, hogy egy szép napon össze lehet állítani az összes ügyvédek, az összes orvosok, az összes futballisták, az öszszes professzorok listáját. A művet végül azzal lehetne megkoronázni, hogy összeállítják a világ teljes népességének piaci értéklistáját. Hogy egy európai bank vezetőségének magas a piaci értéke, tudjuk. Hogy egy szudáni falu lakóinak gyakorlatilag nincs piaci értékük, szintén tudjuk. A világ népességének piaci értékét számba vevő durva hálóval tehát már rendelkezünk. Ez legvégül megengedné, hogy kiszámítsuk az emberiség teljes piaci értékét, amely aztán talán tízbillió euró körül lenne. Azok az emberek, akik nem tudnak megszabadulni a kritizálástól, talán azt fogják mondani, hogy ez mégiscsak valami globális rabszolgapiacra emlékezteti őket. Végül is nem egyegy ember piaci értékéről tárgyaltak, annak idején a frissen felfedezett Amerika rabszolgapiacain? De hát éppen ez a helyzet. A csúcssportolók esetében edzett emberi hússal kereskednek, a professzorok esetében az agy szürkeállományának piaci értékét határozzák meg. A piaci érték örökös emlegetése azt sejteti, hogy közeledünk a globális rabszolgapiachoz. Az a derűs gondolatnélküliség, amellyel manapság a „piaci értékről” beszélnek, az emberség visszafejlődését jelzi. Paul Virilio francia szociológus így írja le megérzését: „ Viszszafelé megyünk, mégpedig egyre gyorsabban. ” Szinte senki sem botránkozik meg azon, hogy embereket árcédulával látnak el. Az emberiség visszafejlődése haladásnak mondja magát A humanitás fáradságosan összehordott szigetei azonban ténylegesen elsüllyednek, és valamennyien egy nihilista Jeges-tengerben kapálódzunk. Platón óta mindig voltak olyanok, akik filozófiailag küzdöttek az ember humanizálásáért. Hogyan lehet meggyökereztetni az emberben a szépet és a jót? Milyennek kell lennie a világnak, hogy az ember erényes lehessen? Az ember jelleme és személye iránti kérdést most nyilvánvalóan kipipálták mint jelentéktelen dolgot; egyszerűen eltűnik ez a kérdés, és átadja helyét a piaci érték kérdésének, amely a felszín, a dizájn, az eladhatóság kérdése. Mihelyt egy ember piaci értékéről beszélünk, az illető áruvá vált. Ez visszalépés és előrelépés egyidejűleg. Visszalépés - hiszen ezzel a szóval lemondunk az emberbarát személy és az élhető társadalom iránti vágyakozásunkról. Előrelépés - hiszen ezzel a szóval végérvényesen érvényre jut a közgazdaságtan mint új világuralkodó, és alávet magának minden individuumot, azok valamennyien egy globalizált piaci esemény nyersanyagaivá válnak ebben a fogalomban. A piaci érték új szó:törmeléke annak az új, diadalmas világvallásnak, amely nedves gyapjútakaróként terít be minket. Ennek a vallásnak a megalapítói a „ chicagói fiúk”, akik azt kiáltják bele a világba. A piac önmaga fog szabályozni mindent, ha nem korlátozzuk mindenhatóságát, és ha hagyjuk, hogy működjék, ahol és ahogy akar. A „chicagói fiúk”, a neoliberalizmus ősatyjai - ha jói látjuk - új istent kiáltottak ki, és ezt az istent világpiac néven imádják az emberek. Az első igazi világvallással van itt dolgunk, mivel éppen ott tartunk, hogy sikerül neki minden kontinenst és minden földi viszonyt megragadnia. Az új vallás még az ég piaci értékét is felfedezte: a NASA, az amerikai világűr-hatóság éppen most kínálta föl, hogy égi reklámfelületeket bocsát rendelkezésre - persze csak azok számára, akik meg tudnak vásárolni maguknak egy darab eget. Ha a csillagsátor elhalványul fölöttünk, mert a Coca-Cola vörös, vagy a Microsoft világoskék emblémáját kell olvasnunk, akkor immár tudjuk, hogy mindenki fölött a piaci érték világít, s az igazgatja az emberek sorsát. Ennek az új vallásnak a Betleheme tehát Chicago; bizonyára ott állt a jászol, ott ragyogott egy jelentéktelen felhőkarcoló fölött a csillag, amikor a közgazdászok fejében megszületett az új vallás - ahogyan egykor Zeusz fejéből kipattant Pallasz Athéné. Mindenesetre Athéné szép volt. A piac szuperlény, ő az eljövendő isten - de csúnya isten. Teremtményei azzal tűnnek ki, hogy hisznek a maguk piaci értékében. Katedrálisai a tőzsdék, papjai a spekulánsok, teológusait pedig a gazdaságtudományban kell keresni Ez a gazdaságtudomány nagyjából az asztrológia szintjére esett vissza - jegyzi megtalálóan Horst Kurnitzky A szent piac c. könyvében -, hiszen nem vesz tudomást a társadalommal és az egyénnel kapcsolatos ismeretekről, miközben a könyvelésre, a befektetési tanácsadásra és az üzemgazdaságra korlátozódik; vagyis olyan technikákra, amelyek figyelmen kívül hagynak minden társadalmi összefüggést, és ezáltal a gazdaságtudományok mágikus jellegét nyilatkoztatják ki. A keresztények szemében az ember Isten képmása. A piac vallása ezt majmolja. Számára az ember a piac képmása, amiért is legfontosabb tulajdonsága piaci értéke. Csekély nyugtalanságot lehet tapasztalni amiatt, hogy ily módon az embert Isten képmásából árcédulával ellátott áruvá alacsonyították le, olyan áruvá, amelynek fel kell kínálkoznia és meg kell állnia a helyét a piacon. Két olyan ember írta le halálos fenyegetésként a piacot mint világvallást és a Homo sapiens áruvá alacsonyítását, akik nyilván tudják, mit beszélnek. II. János Pál pápa azt mondja: „A piaci kapitalizmus minden idők legsikeresebb vallásává vált.” Soros György Reimer Gronemeyer Intim viszonyunk a ganéjjal __________