Értekezések a Történeti Tudományok köréből 5. kötet (1875-1876)
1. Szilágyi Sándor: Révay Péter és a szent korona. (1619–1622.) (1875)
RÉVAY PÉTER ÉS A SZENT KORONA. SZILÁGYI SÁNDOR R. TAGTÓL. Révay Péter — irja Bél Mátyás azon előszóban, melylyel ennek »De Sacra Corona Regni Hungáriáe Commentarius« czímű munkáját harmadik kiadásban sajtó alá rendezé, — »bis praeclari Custodis mumere perfunctus est: altero, dum singulari cura in Sacrae Coronae custodia excubat, altero dum geminum de illa opus conscribit.« Ugy van. Révay Péter mint koronaőr a tettek mezején becsülettel megállta helyét, mint iró kora annalistái közt kiváló helyet foglal el. Hivatalában missiot látott, mely nagy felelősséggel jár — s hogy e missio fontosságának elismerést szerezhessen, és utódaiban ébren tarthassa annak érzetét: megirta a szent korona történetét. Előszeretettel fogott hozzá, tanulmányokat tett s mint Berger Ilyés találóan mondja róla: »mirabrevitate,ab ovo ad poma« elkészítő művét »fata, inclyta facta, decora et merita S. Coronae«s 1613-ban Augsburgban kinyomatta. De a külföldön készitett, különben igen diszes nyomtatás nem volt ment a sajtóhibáktól, s ő 1616-ban elhatározá ismét kiadni. De nem mint egyszerű második kiadást, hanem újra dolgozva. 1618-ban el is készült e munkával: »De Monarchia et Sacra Corona Regni Hungariae Centuriae Septem,« mely tulajdonkép Magyarország története, tekintettel a szent koronára, az első kiadásnak teljes és gyökeres átdolgozása s 1618-ig II. Ferdinánd koronázásáig folytatása. A munka csak 40 év múlva látott világot kiadva Nádasdy Ferencz, s javítva és bővítve Jongelinus Gáspár magyar historiograph által. E munkának ez az egyetlen kiadása, de az előbbenit a Commentariust másodízben 1723-ban, egy bevezetéssel a Révay-nemzetiségről s a korona történetét